Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-23 / 19. szám

PÉNTEK, 1998. JAN. 23. KITEKINTŐ 7 Kedves Kistelekiek! jr/- icsit félve mondom: zajlanak a dolgok a maguk /V medrében. Valóban zajlanak, mint az idei tél, csak sokunk sajnálatára, nem épp a jó irányába. Meghökkenthetett mindnyájunkat a minapi rendőrségi közzététel, amely szerint a takarékszövetkezetnél jócskán belenyúltak a tilos kasszába, s az is, hogy a tavaszi iskolaigazgató-választás óta sem csillapodik igazából a testületi békétlenség katlanának tüze. Mivel az iskolai dolgokba az önkormányzati képviselők beleszólási joggal bírnak, a testület kénytelen gyakorta véleményt nyilvánítani a tantestületi történésekről. Leginkább is a Rákóczi iskolában történtekről. A jó emlékű Savanya tanárnő hirtelen halála ismét fölszította a békétlenség hamvadni látszó tüzét. Tragikus távoztát néhányan összefüggésbe hozták az igazgatónő vezetési stílusával és ezt a helyi újságban, a Kisteleki Hírmondóban, többek tudomására hozták. A választópolgárok kezdeményezésére a kisteleki képviselő-testület javasolta Nemes Évának, hogy mondjon le. Erre, akik elégedettek az igazgatónő tanítási módszereivel, azok is hallatták hangúkat, s ők meg maradásra kérték. Mára odáig fajult az ellenségeskedés, hogy rendőrök kénytelenek vizsgálni a fenyegető telefonok, mocskolódó levelek eredetét. (Tavaly év végén valaki vagy valakik a Rákóczi iskola igazgatónőjének, Nemes Évának templomi gyászcédulán keltették halála hírét. Az otromba tettért a kisváros új plébánosa gyásztűzési tilalmat rendelt.) Közben a Rákóczi iskola munkáját szakemberek is vizsgálták, észrevételeiket az érintettek tudomására hozták: a szakmai munkát jónak ítélték. Nem úgy a kisteleki önkormányzat kulturális, sport és ifjúsági bizottsága. Frissibben kelt véleményük szerint: a Rákóczi iskolában gyakorolt a pedagógiai munka semmiképp sem fogadható el. Tkjyilván, Önök megkérdezik: mi folyik itt valójá1M ban? Nemes Éva szerint már több, mint hangulatkeltés, Szél Tibor képviselő meg azt mondja: csupán a tantestületi béke helyreállítása. ők tudják! Vagy mégse?! Meghagyva Önöknek az örök kételkedés jogát, maradok tisztelettel: tiérr • Mindent a szemnek - semmit a kéznek?! A hajszobrász és a festöecset Nem kett Szegedre utaznia, hirdetését itt is (eladhatja: MÓRAHALOM, Felszabadulás u. 30. 62/381-251 Kedd-csütörtök 9-12 óra KISTELEK, Árpád u. 7. Kisteleki Hírmondó szerkesztősége Kizöldellt a gólyafészek... Kondászék gyepén január közepén zöldellt ki a gólyafészek. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ki látott már ilyen csodát? Kondászék, amióta az előttük lévő gyep villanyoszlopára hozzájuk fészkelt a gólya, még nem tapasztalták, hogy ilyenkor, kellős közepén a télnek, kizöldellt volna az oda rakott gólyafészek. Máskor se nagyon szokott, bár a gólya koma hordja a belevalót mindenkor. Gazt, hancsikot meg mindenfélét. - Arról tudjuk a legnagyobb melegben is, ha a gólya szedi össze a hantokat, és a fészke szélére rakja, jön az eső. Azt láttuk már valamelyik nap is, hogy megindult a fészekben a búza. Kedvére való az idő ott fönt is, ilyen enyhe január tán csak ötvenkettőben volt - tudatja velünk Tibor gazda. Erzsi mama helyesel és azt teszi hozzá, hogy akkor nagyon rossz esztendő követte az enyhe telet. A megbolondított növényekre rájött a fagy, minden belefekétedett, majd augusztusig nem esett eső. A nagy szárazságban minden kisült. Reméljük, hogy a balástyai családnak most szerencséje lesz az idei enyhe idővel. Már csak azért is, mert a két lányuk két tanyával odébb igencsak rá van utalva erre. Mint megtudtuk, húsz hektár föld jött vissza az ősi birtokból, s mindkét vőt befogták a munkán felüli pénzkereséshez. Vettek a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen kellékeket, kiegészítették a régit - például .krumpliásáskor a traktor után kötötték a lovasekét, azzal forgatták ki a gumókat locsolnak, permeteznek, ha a szükség úgy kívánja. Olykor még a gyepközépi gólyafészek lakóií is megtréfálják néha, mert ha az apraja megérzi a locsolójárat közeledtét, gólyákat igencsak megszégyenítően - libasorban - indul, hogy hancsikot vigyen a fészekbe. A többit meg már tudjuk... és nem hisszük, hogy azért hordják föl a gyepcsíkokat a fészekbe, és biztos nem a célból, hogy negyvenévenként, január közepén kizöldellhessen az. M. T. Népfőiskola • Munkatársunktál A zsombói Wesselényi népfőiskolán, amint azt már hírül adtuk, ma, pénteken este dr. Gellén János professzor a méhen belüli orvosi beavatkozásokról tart előadást, dr. Kertész Erzsébet pedig a veleszületett rendellenességekről beszélget az érdeklődőkkel, remélhetően nem csak nőkkel. Holnap, szombaton a község művelődési házába „kihelyezett" rendhagyó foglalkozáson, szintén este 6-kor a szegedi pedagógusok Szeghy Endre kórusa dr. Mihálka György vezényletével Dombiné dr. Kemény Erzsébet Kodály Zoltánnak, illetve Szeghy Endrének a magyar népzenében játszott szerepéről szóló előadását támasztja alá hangversenyével. Minden érdeklődőt itt is szívesen látnak. Hétfőn orvosi előadás lesz, dr. Balogh Adám professzor a szövetegyesítések sebészi megoldásairól beszél. Számadás • Munkatársunktól A Mórahalmi Közös Mezőgazdasági és Vállalkozói Egyesület ma, pénteken délután öt órakor tartja zárszámadó taggyűlését. A Felszabadulás utcai napközi konyhában tartandó összejövetelen a hátunk mögött hagyott esztendőt értékelik. Meghallgatják Nógrádi Zoltán elnök beszámolóját, majd az ellenőrző bizottság jelentését, amelyet Börcsök József, az ellenőrző bizottság elnöke tár a résztvevők elé. Megvitatják az idei tennivalókat és egyéb aktuális kérdéseket. A zárszámadást vacsora és bál záija. Emlékidéző • DM-információ Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel tesszük közzé a dóci könyvtár zenés műsoráról érkezett híradást. Mint már lenni szokott, iskolások, más falubéli dalosok, citerások adtak műsort 120 nyugdíjasnak. A sándorfalvi Kulturális Egyesület által fenntartott Alapfokú Művészeti Iskola színjátszókörének mazsorettcsoportja, az Őszirózsa Nyugdíjasklub énekkara, a Baksi Hagyományőrző Csoport, a helybéli Csillagfű asszonykórus és a kisiskolások fellépése forró siker volt. Amint Tóth Margit könyvtáros leveléből kiderült: a képviselők és a sándorfalvi áfész segített a nyugdíjasok ünnepének szebbé tételében. Csendélet Bényi Zoltán műhelyében. (Fotó: Gyenes Kálmán) Embere válogatja, ki mire fogékony. Kit mi kap meg, s miben leli igazán kedvét. Amikor fölfedezték a kereket, kitalálták a gázgépet, ráleltek a villanyra, átvilágították az ember agyát - nagy dolgok történtek, s aki ennek jegyében munkálkodott, annál elképzelhető, hogy kedvét is lelte munkájában. Tanultuk: az embert a munka tette emberré! A kedvvel végzett munka életerő. Bényi Zoltán megnyugvást keltő ember. Maga mögött tudva az ötödik ikszét, tartása, kiállása vetekszik a harmincasokéval. Műhelyének tükreiben a kitömött madarak, gusztusosán fényképezett női idomok sokszorozódnák. A mester kezében munkál a fésű, az olló, és általuk formálódik épp szoborrá a férfiember üstöke. Ottjártunkkor a pitricsomi Süli Zakar Jenőé. - Rokonom az algyői fodrász, de ha már bejöttem Kistelekre, itt tetetem rendbe az ábrázatom - mondja a székben ülő ember, jelezvén, hogy ez így ésszerű. Mi mégse „nyiratezni" mentünk Zoli mesterhez. Kedveli a természetet, fest és szenvedélyes vadász. - A szüleim szegediek, volt halastavunk. Az apám nagy horgász, korán hozzászoktam a természet szépségeihez. A fodrászműhely is erről árulkodik. ízléssel rendezett. Bényi mester így emlékszik a kezdetekre: - A nyolcadik után az erdészeti technikumba jelentkeztem, de sokan voltunk, csak a kitűnőket vették fel, maradt a közgazdasági, majd onnét a fodrásziskola. Lehettem olyan tizenhét éves, mikor az első madarat szépen le sikerült rajzolnom. Erdei szalonka volt. Később női fejet, vaddisznót, madártollat próbálgattam, de már az általános iskolában is szerettem a rajzórákat. Az állatok preparálását húszéves koromban kezdtem, ez az öreg hím bakcsó - mutál a falon lévő madarak egyikére - harmincéves. Megcsodáljuk a többit is, és halljuk, hogy azért előbb vagy utóbb tönkre szoktak menni az ilyen faldíszek, mert nincsenek meg a tárolás múzeumi feltételei és emiatt fészket talál bennük a múzeumbogár és idővel megdolgozza a kifőzött-tömött-tollazott tetemeket. A preparáló munkája a porba hull. Legyen az akár a legdédelgetettebb bölömbika is... A fali olajfestményen a rókafogó hegyi vadász teszi épp a szépet a széplányoknak. Aprólékos munka. - Képeslapról nagyítottam föl. Három hónapom ment rá. • Mióta fest? - Amióta elváltam. • Csak ezen múlna?! - Azóta jobban ráérek. Inspirál a gyönyörű a természet. Jobban érzem magam, ha csak egy darabkáját meg tudom örökíteni. Nem tartom magam művésznek, még jó utánzónak se, mert ha én meg tudnám festeni olyanra a képet, mint Munkácsy, azt jelentené, hogy legalább annyira értek hozzá, mint a világhírű mester. Nem a piacra, a magam szórakoztatására festek. Otthon már jócskán tele a fal. Ha két képmester összetalálkozik - esetünkben a fotós meg a festő - hamar könynyebbséget találnak a másik munkájában. A fotós azt mondja, hogy a festő oda teszi a kútágast, ahová a kép kívánja, nem kell kivárnia a legalkalmasabb pillanatot. A tájörökítő ember viszont a csodamasinát irigyli, mert attól biztos úgy néz ki a szalakóta, ahogy a valóságban. Mire innen igazából a vadászat mezejére léphetünk, már a harmadik kuncsaft kapcsolódhat a beszélgetésbe, pontosabban abba: meddig balástyai a kisteleki vadász? - A forráskúti úttól indul a terület, fölmegy egészen Szentlászlóig. Ott a Dongértől vissza Feketehalom felé, végig az ötösút mentén, le vissza Kisteleken át Balástyáig. • Első rajzolatra igazán tekintélyes... - Auer Misi nagy érdeme, hogy egyben tartotta a 16 ezer hektáros területet. Ő a társaság elnöke, s most látjuk, hogy tényleg igaza volt: az egységben az erő. Szegényes az állományunk, 52-en vagyunk rá és a javarészt a nyúlból élünk. • Nagy kaland ma a vadászat? - Kinek, hogy? Inkább szenvedély, fáradtság, törődés. Nekem a legnagyobb élményem nem a legnagyobb vad elejtéséhez kötődik. Fél évig jártunk a nagy vadkanra, addig sehol semmi. Mindig meglépett, vagy arra se jött. Amikor meg rókalesre indultunk és csak azért tettem az egyik csőbe golyót, mert az ördög az erdőben sem alszik, a hét éves remete - valósággal az ölembe esett. Régi vadászigazság, hogy ajánlatos volna azért megkérdezni a társakat is, hogyan és miként történnek az igazi kalandok, de se Dorogi Gézát, se Jakab Ferit, de még Tóth Laci bácsit se illene nehéz helyzetbe hozni. Hegedűs vadászmester urat meg aztán végképp nem. így a balástyai vadászok vígan puffogtatták töltényeiket a múlt szombaton, lőttek, amit lőttek, mesélnek, amit mesélnek. Bényi Zoli legnagyobb vágya egy ötös találat a lottón. A pénz és a természet lágy öle hamar hozható egy kalap alá a kisteleki fodrászműhelyben. íme: - Bivalyvadászatra mennék Afrikába. S ahogy kilőttem magam, jöhetne az oroszlán is. Majoros Tibor Egy rókáról - két bőrt... • Munkatársunktól Egy rókáról két bőrt még a jó vadásznak sem sikerül lehúznia, pedig mostanában az lenne az igazi. Ugyanis, olyan keveset kapnak a lelőtt róka bundájáért, hogy maholnap szégyellik azt. A kistelekiek mondták, hogy ezelőtt, amikor még a Szekszárdi szűcs dolgozta ki a rókabőrt, ezerhatszáz forintot ért egy nyers bunda, és ennek már tíz éve, most - mindössze kétezret. Holott azóta a vadászat kellékeinek ára igencsak tisztességtelenül megemelkedett. Hát, igen, harapós a kérdés: akkor tulajdonképpen kik is húznak le két bőrt egy rókáról? jgi j:*-' Ér, amit ér... A szegedi Kollányi Dezső és a balástyai Berta Tibor a sándorfalvi vadászmezőn ejtett zsákmánnyal. (Fotó: Gyenes Kálmán)