Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

SZERDA, 1998. JAN. 21. SPORT 11 XXIX. KAJAK-KENU VILÁGBAJNOKSÁG 1998. szeptember 2-6., - Szeged nap a rajtig! Lékó: „Jó évet zártam" • Imre Péter jelenti Cannes-ból ## Forgatáson a Medikémia ## röplabda Kedden már hajnali fél 4-kor cihelödtek a Medi­kémia Szeged férfi rö­pisei, hogy a Ferihegy 2­röl Párizsba, onnan pe­dig az Air Francé belföldi járatával Nizzába repül­jenek. A célállomást, a Kupagyőztesek Ligája sorozat legközelebbi színhelyét, Cannes-t fél óra buszozással érték el. A megérkezés után Nyári Sándor, a csapat vezetőedző­je a következőket mondta (a meccs ma 20 órakor kezdő­dik) az Aes Cannes együtte­séről és az esélyekről: - Sokat elárul a gallok erejéről, hogy tavaly a BEK­ben Pozsonyban verték 3:0­ra a kiváló erőkből álló VKP Bratislavát. Az idén is letet­ték névjegyüket, a Kupa­győztesek Ligája első fordu­lójában idegenben páholták el 3:0-ra a finn PPS Espoót. Az eddigi eredmények isme­retében azt mondhatom, hogy a KEK-döntőbe jutásra a mi csoportunkból lesz ver­senyben az olasz Cuneo, az orosz Jekatyerinburg és a mostani riválisunk. Vannak idegenlégiósaik is, de a fran­cia válogatott a legutóbbi EB-n negyedik helyezett volt, tehát a hazai játékosok is kiválóak. Hogy mit várok? Röplabda „forgatásra" érkez­tünk az európai film főváro­sába és nagyon remélem, hogy nem statisztaszerepet fogunk játszani. Célunk az, mint a Cuneo ellen, hogy mi­nél tovább parketten tartsuk ellenfelünket. Úrfi Csabát a Cuneo egyik ásza, Samuele Papi a legjobb szegedinek ítélte ta­lálkozójuk alkalmával. Ő va­jon miként vélekedik az esé­lyekről? - Megtisztelő, hogy ilyen világklasszis észrevette a produkciómat - mondta Úrfi -, nagyon örülök neki. Re­mélem, nem okozunk csaló­dást azoknak, akik Szegeden értünk szorítanak. Szeretnék ismét jó teljesítményt nyúj­tani, ezzel is hozzájárulva a minél szorosabb eredmény­hez. A Medikémia Szeged kedden 20 órakor, ma pedig a déli órákban a mérkőzés színhelyén, a Palais de Sports-ban tartott tréninget. • A tudósítást a Deák-keri DSE (Teleki József makói vállalkozó) és a Gidai & Társa Bt. támogatta. A SZEAC-nál minden O. K.! labdarúgás • Munkatársunktól Lassan tisztázódik a hely­zet a SZEAC NB Il-es labda­rúgócsapatának életében. Az edző személye csak két napig volt ismeretlen, Ottlik Sándor hamar megegyezett Bereczk Imrével. A tréner 1998. júni­us 30-áig lesz az együttes szakvezetője. Csernus And­rás technikai vezető szerint egyelőre nincs értelme to­vább tervezni, ha a csapat he­lyezése változik, az elnök-tu­lajdonos kész folytatni a tár­gyalásokat az anyagi részt il­letően is. Mivel a szegediek amatőr státuszban játszanak, az utolsó előtti hely nem is érdemel többet. A szakosztályvezetői funk­ciókat Balogh László távozá­sával dr. Für József és dr. Perjési László látja el. A játé­koskeretből egyedül Várszegi Richárd távozott, érte az NB II nyugati csoportjában „vitéz­kedő" BKV Előre jelentke­zett. Az érkezési oldalon há­rom labdarúgó neve szerepel: Ottlik Roland (Tápé, 23 éves) csatár, Fehérvári János (Bé­kés, 22 éves) bal oldali közép­pályás, és Zsibrita János (Bé­késcsaba, 21 éves) középpá­lyás. A gárda már az új tagok­kal kiegészülve február 9-étől 20-áig Balatonföldváron vesz részt edzőtáborban. Addig sem unatkoznak majd Turjá­nék, íme a tervezett ellenfelek névsora: január 24., 9.30 óra: SZEAC-Algyő, jan. 28., 15 óra: Bordány-SZEAC, jan. 31., 10 óra: SZEAC-Szeged­Dorozsma, február 4„ 15 óra: HFC-SZEAC, febr. 7., 10 óra: Makó-SZEAC. PICK SZEGED­SZÁZHALOMBATTA Magyar Kupa férfi kézilabda­mérkőzés közvetítés a TELIN TV-ben, 16.45 órakor! c GUMI CSAPÁGY SUMMA Diszitószobrász és Kereskedelmi Kft. hűmmel Minden hétfőn: A számitógép Lékó Péternek is nagy segítséget jelent a játszmák elemzésében. (Fotó: Gyenes Kálmán) sakk A Nemzetközi Sakk­szövetség értékelése szerint az 1998 elsó fél­évére érvényes ranglis­tán Lékó Péter nemzet­közi nagymester a leg­jobb magyar, aki 2670 Elö-pontjával a 16. fog­lalja el a világ sakkozói között. Nemrég a kiváló szegedi versenyző új oldaláról is bemutatko­zott: szekundásként se­gítette Anandot a világ­bajnokságon. • Lékó Péter számára nem termett sok babér az új rendszerű vb-n. - Sajnos így van, s ez el­sősorban annak köszönhető, hogy nem ismertem ellenfe­lemet, hiányzott belőlem a megfelelő tűz, a lendület. A vereség utáni napon már tudtam, hogyan kellett volna csinálnom, de már későn volt. • A nemzetközi mezőny­ben a jó helyezést ez már nem befolyásolta? - Nem, mert azt a kubai és a kolumbiai első helyek­kel, valamint a nagy ászok között Tilburgban kivívott negyedik helyezésemmel ér­tem el. Ezért mondhatom el nyugodtan, hogy jó évet zár­tam. • A világbajnokság, a korai kiesése ellenére, Ön számára is tovább folytatódott. - Ha arra gondol, hogy Anand felkért, legyek a sze­kundánsa, akkor tényleg így van. Juszupov és Ubilova társaságában én is sokat se­gítettem az indiai nagymes­ternek. • Karpov ellen már nem sikerült... - A döntőre Anand rop­pant fáradtan érkezett, hi­szen 30 nap alatt 34 partit játszott, míg ellenfele öt hó­napja csak a „hasát süttette" a Kanári-szigeteken és csak a döntőre kellett készülnie. • Az idén már biztos: újabb két nagy nemzet­közi tornán indulok. Dortmundban és Til­burgban ül asztalhoz, s mindkét helyen a nem­zetközi sakkozás nagyjai lesznek az ellenfelei. Megismétli a tavalyi bra­vúrokat? - Nagyon készülök rá. Szerencsére a háttér biztosít­va van a zavartalan szakmai munkához, mivel a KÉSZ Kft. minden feltételt megte­remt számomra. A többi már csak rajtam múlik. P. Sándor Józse A New York állam északi részén levő, 568 méter magasan elhe­lyezkedő település nem bizonyult jó választás­nak, mert időjárása al­kalmatlan a téli sportok üzésére. A sípályákra különleges vonatokkal hordták fel a havat, a műkorcsolyát nem lehe­tett a szabadban meg­rendezni, mert jég he­lyett víz volt a pályán. Ezért sietve építettek egy csarnokot, ahova háro­mezer néző fért be, igaz, hogy előzetesen már hétezer jegyet adtak el! Nem csoda, ha ezek után egymillió dolláros deficittel zárult a harma­dik téli olimpia. Sportszakmai szempont­ból az jelentett gondot, hogy a síugró pálya végén egy tó volt, amiben sokan kényszer­fürdőt vettek, mert nagyobb ugrások után nem tudtak megállni. A másik „újítás": a látványosság növelése érde­kében a gyorskorcsolyázókat egyszerre indították. Ez a „könyöktaktikára" épülő, ag­resszív versenyzés nem tet­szett a skandinávoknak, a többszörös olimpiai- és vi­lágbajnok Clas Thunberg vissza is lépett. Az amerikai­kanadai „házigazdák" nyer­tek minden számot, igaz, gyalázatosan gyenge idők­kel... A nagy utazási költségek miatt csak tizenkét ország küldte el sportolóit. A 307 versenyző több mint fele amerikai, illetve kanadai volt, így , érthető, hogy a pontversenyt is a jenkik nyerték. Unalmasnak bizo­nyult az az ötlet, hogy nem egy sportoló mondta el az olimpiai esküt valamennyi résztvevő nevében, hanem a • 3. Laké Piacid (1932. február 4-15.) Téli olimpiák zászlóvivők egyenként ­mind a tizenketten. Pedig a közösség itt különösen ha­ragszik az unalomra, minde­ne a show, a szenzáció, a sa­ját nemzeti siker. Ebben a szemléletben zajlott le az olimpia. Csak egy példát em­lítünk: a kutyaszánversenyek nagyobb érdeklődésnek ör­vendtek, mint a sífutás. A szánkót két kutya húzta, a hajtó sítalpakon állt, csak amerikaiak és kanadai foga­tok indultak, az utóbbiak győztek két futam (negyven kilométer) alapján. A curling már nem aratott ilyen osztat­lan sikert, így ezt az ősi skót játékot végre Skócia nyerte a svédek és a franciák előtt. A „símaratonit", vagyis az ötven kilométeres futást fel­háborító dilettantizmussal rendezték meg. A havat még a rajt alatt is hordták a teher­autók, de a rendezők rosszul terítették le, ezért azután a versenyzők gyakran nem ta­lálták a havat a síléc alatt. A rendes pályán nem voltak el­lenőrző pontok és segélyhe­lyek, így a 32 sífutó önmagá­ra hagyatkozva, „tájékozódá­si" versenyt vívott egymás­sal. Ilyen körülmények kö­zött a norvégok tudásuk alatt szerepeltek, a svédek és a finnek vitték el az összes ér­met. Vigasztalódott Norvé­gia a síugrásban, itt a dobo­gón csak ők álltak, rekordug­rásokat produkáltak a hóval alig borított sáncról. Az északi összetett szintén hár­mas norvég győzelmet ho­zott. Grottumsbraten, aki tíz év óta, szinte mindent meg­nyert, most gyomorgörccsel kínlódott és végigtántorogta a tizennyolc kilométeres pá­lyát, de nem adta föl. Az ug­rás során izgalmas párharcot vívott honfitársával, Hans Vinjaregennel, de végül má­sodszor is az ő nyakába akasztották az aranyérmet. A bobpályát sem építették meg jól az amerikaiak, mert a tíz százalékos lejtésű, 2366 méter hosszú pályán huszon­hat kanyar volt, köztük több alattomos cikcakk-forduló. Az egyik ilyen veszélyes ka­nyarban a németek mindkét bobja elszállt - szó szerint. Az egyik ötven méteres re­pülés után tört össze, legény­ségével együtt, a másik meg egy fán kötött ki. A nézők­nek ez tetszett, és hogy újabb bukást lássanak, a döntő fu­tamon - amelyre a hóviszo­nyok miatt csak a záróün­nepség után került sor! - kő­darabokat, faágakat dobáltak be a pályára. „Kedves" ötlet. Egy német néző amerikai németekből verbuvált össze egy csapatot, úgy, hogy rajta ktvül egyikük sem ült bob­ban - hetedikek lettek. A másik német bobot a mara­dék legénységből rakták össze, és a két hazai csapat mögött bronzérmet szerez­tek. A most először megren­dezett kettes bob-bajnoksá­got is az Egyesült Államok nyerte, a Stevens testvérpá­ros jóvoltából. A jégkorongtornán csupán négy csapat vett részt, ezért ­Amerika, óh! - kitalálták, hogy minden csapat kétszer mérkőzik egymással. így iz­galmasabb a verseny és a kasszák is megtelnek. Ami az izgalmat illeti, volt bőven. A hazai közönségtől feltüzelt amerikaiak elkeseredetten el­lenálltak a győzelemhez szo­kott kanadaiakkal szemben. Amikor 1-0-ás vezetésre tet­tek szert, elszabadult a po­kol, úgy örültek az „amcsik". De végül nagy küzdelemben a „juharlevelesek" győztek 2-1-re, és mivel a visszavá­gó kétszeres hosszabbítás után is 2-2 lett, így a kana­daiak harmadszor lettek olimpiai bajnokok. A műkorcsolyázás „trón­fosztással" kezdődött. A svéd Gillis Grafström, három olimpiai és világbajnoki cím után, kénytelen volt megha­jolni az osztrák Kari Scháffer tudása előtt. A verseny sztár­ja a húszéves Sonja Henie, akit minden pontozóbíró az első helyre sorolt. Sonja az amerikai ízlésnek igen tetsző show-műsort varázsolt a jég­re, magára pedig - a két tu­cat bőröndjéből - színes jel­mezeket. A páros műkorcso­lyázás előző olimpiai bajno­ka a francia Pierre Brunet és Andreé Joly most már mint házaspárok nyerték ismét az aranyérmet. Igaz, nagy ke­servek árán, a pontozók se­gítségével. És itt mi is érde­keltek voltunk - végre. Két magyar páros indult ­közadakozásból és bemuta­tókból szerzett pénzzel. Az Európa-bajnok Szalay-Orgo­nista kettős a negyedik he­lyen végzett, óriási közön­ségsikert aratott viszont má­sik párosunk. Szollás László és Rotter Emília megszerezte Magyarországnak az első téli olimpiai érmet. A nagy taps kevésnek bizonyult a győze­lemhez, így harmadikok let­tek, de övék lett a közönség­díj. A pontozók azzal érvel­tek, hogy a magyarok sok akrobatikus elemet építettek a kűrjükbe. Egy év múlva a Szollás-Rotter páros világ­bajnok lett, így vágott vissza a pontozóbíróknak... Takács Ferenc U. H. Sportbolt Szeged, Oskola u. 23. Kínálunk: UMBRO, HŰM­MEL, KELME, MOLTENés UHLSP0RT márkájú termé­keket széles választékban. Jégkorcsolyák és teremcipők nagy választékban, HANES­pólók árkedvezménnyel kaphatók boltunkban! Vásárlás előtt, alatt és után nézzen be a DM Információs és Sportirodába! Kupameccs • Munkatársunktól Ma, 18 órakor a Hódme­zővásárhelyi KE férfi kosár­labdacsapata a Hódtói Sport­csarnokban az A-csoportos szombathelyi Falco együtte­sét fogadja Magyar Kupa­mérkőzésen. Ú| trénerek • Munkatársunktól A bajnokság téli szüne­tében két edző is a maga­sabb osztályban folytatja tevékenyégét. Megürese­dett helyükre új trénereket kellett szerződtetniük az egyesületeknek. Tápén az NB Il-es SZEAC-hoz távo­zott Ottlik Sándor helyére Czibere László ült le a kis­padra, míg a Tisza-Új-nál a volános fiatalokkal az NB Ill-as SZVSE-hez távozott Szalai István helyett Pus­kás Tibor látja el a szakmai irányítást. Különbusz Nettelstedtbe • Munkatársunktól Szurkolói busz indul feb­ruár 27-én Nettelstedtbe a Pick Szeged férfi kézilabda­csapatának City Kupa ne­gyeddöntő mérkőzésére. A délelőtt 10 órakor az újsze­gedi Sportcsarnok elől star­toló különjárat másnap érke­zik a német városba. A 19.30-kor kezdődő találkozó után azonnal indulnak haza. A részvételi díj 13 ezer fo­rint fejenként. Jelentkezni Tóth Józsefnél (Süninél) február 10-ig lehet Szege­den, a Róna utca 31/B alatt délután 15 és 20 óra között. Csak húsz fő részvételét tud­ják a szervezők elfogadni. V. Bosfor­kupa • Munkatársunktól Február 7-8-án Szege­den, a Felsővárosi „lila" is­kolában és az Etelka sori munkacsarnokban ötödik al­kalommal rendezik meg a Bosfor (FINA)-kupa kispá­lyás labdarúgótornát. Érdek­lődni délutánonként a 473­259-es, valamint egész nap a 06-30-632-412-es telefon­számon lehet. A nevezési dí­jat (8000 forint csapaton­ként) február 2-áig a követ­kező címre kell eljuttatni: Somodi Imre, Szeged, Hont F. u. 20/A, II. e. 4. Negyedszer is Benny! • Tudósítónktól Február 14-15-én a szeg­vári sportcsarnokban immár a negyedik alkalommal ren­dezik a Benny-kupa terem­labdarúgó-tornát. A pénzdí­jas versenyre január 31-ig lehet nevezni levélben Hű­vös Oszkárnál, a 6635 Szeg­vár Pf. 1. címen, vagy tele­fonon a 06-60-470-044-es számon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents