Délmagyarország, 1998. január (88. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-19 / 15. szám

HÉTFŐ, 1998. JAN. 19. A DÉL SPORTJA III. Vereség - duplán • Nem változott semmit a Szalai-féle szigor... SZVSE: megfiatalodva, megújhodva Ssr­^NH Szalai István edzőre és tanítványaira hihetetlenül nehéz tavaszi erőpróba vár. (Fotó: Gyenes Kálmán) U. H. Sportbolt Szeged, Oskola u. 23. Kínálunk: UMBRO, HŰMMEL, KELME. MOLTEN és UHLS­PORT márkájú termékeket széles választékban. Jégkorcsolyák és teremcipők nagy választékban, HANES­pólók árkedvezménnyel kaphatók boltunkban! Vásárlás eló'tt, alatt és után nézzen be a DM Információs és Sportirodába! kosárlabda • Munkatársainktól A kosárlabdacsapatok is elkezdték a '98. évi pontvadászatot, de az el­ső meccsek nem sok si­kert hoztak a két NB I B csoportos szegedi gárdá­nak. A Szeged KE lányai hazai környezetben, a Szedeák-Akuterm fiai pe­dig idegenben szenved­tek vereséget pécsi, illet­ve nyíregyházi riválisuk­tól. Negatív szenzáció, hogy a Szedeák színei­ben sérülés miatt nem tu­dott pályára lépni a fris­siben igazolt amerikai Derrick Pickens. Nyíregyházi TK­Isobau— Szedeák-Akuterm KE 79-62(42-26) Férfimérkőzés. Nyíregyhá­za, 400 néző. Vezette: dr. Vígh, Kóthay. Szedeák: Jáhni (20/6), Ha­vasi (-), Búzás (2), Nyilas (5/3), Pávlicz (16). Csere: Vitaszek (9), Zöldi (3), Kiss (5), Szil (-), Papy (2). Edző: Molnár Csaba, Bonifert Do­monkos. Negatív szezáncióval szol­gált a Szedeák nyíregyházi vendégjátéka már a kezdés előtt, ugyanis a nemrégiben igazolt amerikai sztár, Der­rick Pickens sérülés miatt nem tudott pályára lépni. Et­től a ténytől láthatóan megza­varodott a szegedi csapat, amelynek játékosai egész hé­ten csak azt gyakorolták, hogy épüljön a csapatba a szí­nes bőrű játékos. Ez a látható dermedtsége a Tisza-partiak­nak egészen a félidő közepéig tartott, de ekkor már a lendü­letesen és nagy akarással kez­dő hazaiak 20 ponttal vezet­tek (38-18). Szünetben a sze­gedi edzőpáros mindent meg­próbált, hogy fölrázza csapa­tát, de ez csak részben sike­rült. Buzásék küzdöttek, „gör­• Munkatársunktól Tavaly a Fren Club sport­kávéházának egyik legna­gyobb sikert arató, s komoly visszhangot kiváltó estje az volt, amikor a sportpénzek el­osztásáról vitáztak a szegedi egyesületek vezetői az önkor­mányzat sportbizottságának tagjaival - s természetesen a szurkolók is hallatták szavu­kat. Ennek a rendezvénynek pusztán egy szépséghibája volt: az osztás után mondták el véleményüket az érintettek és azt már nem tudták befo­lyásolni, hogy melyik klub mennyi támogatást kapjon Szeged önkormányzatától. Bárok István, a sportkávé­ház házigazdája, műsorveze­sakk • Munkatársunktól A Nemzetközi Sakkszö­vetség elkészítette az 1998­as esztendő első félévére ér­vényes sakkranglistát. Nem történt változás az élen, hi­csöltek", de a helyzetkihasz­nálásuk egészen katasztrofális volt. Még a befejezés előtt nem sokkal is fölcsillant ugyan a remény arra, hogy megmenthető a meccs (36. perc: 64-54), ám a nyíregyhá­zi játékosok éltek az ölükbe hullott lehetőséggel és az utolsó percekben bebiztosítot­ták a győzelmet. A Szedeák a rendkívül gyenge teljesítménnyel el­szenvedett vereség miatt na­gyon nehéz helyzetbe hozta saját magát. Molnár Csaba: - „Csak" a védekezésünk és a támadá­sunk volt katasztrofális. Szeged KE-PVSK­Alapítvány 66-76 (35-38) Női mérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 150 néző. Ve­zette: Szalontai, Halász. Szeged KE: Zsemberi (8), Budanovics (8), Misik (20/6), Révész (7), Csapó (8). Csere: Cziiják (4), Nemes (11), Láng (-). Edző: Domokos Mihály, Láng Imre. Jól kezdte a meccset a ha­zai csapat, az 5. percben már 9-5-re vezettek Misikék. Ez­után érthetetlen módon visszaestek a szegediek, a 10. percben már a vendégeknél volt az előny, 13-17. Meg­próbált mindent a bajnokság­ban a harmadik helyen álló „Domokos-csapat", de a fő­ként fiatalokból álló pécsiek a félidő végéig megtartották a vezetést, 35-38. Úgy tűnt a második játékrész elején, hogy rendezték a sorokat Csapóék, mert a 24. percben már ók „mentek" 39-38-ra. A Mecsek-aljaiak a 30. percben már nyolcpontos vezetésre tettek szert, 49-57. A két sze­gedi tréner hiába „tajtékzott" az oldalvonal mellett, nem si­került megakadályozni a ven­dégek teljesen megérdemelt, de meglepő győzelmét a baj­noki-mérkőzésen, 66-76. Domokos Mihály: - Ért­hetetlen számomra is ez a produkció. Jókor jött ez a „pofon"... tője az idén elébe megy az eseményeknek, s még a „sze­letelés" előtt meg akarja vi­tatni ezt a kérdést (kedden, 18 órakor lesz a szezonnyitó Fren Club est), amely mindig lázban tartja és sokszor meg­osztja Szeged sporttársadal­mát. így még érdekesebb lesz, s talán kialakulhat egy olyan konszenzuson alapuló elképzelés, amit a sportágak képviselőinek többsége elfo­gad. A Fren Club (Szeged, Mikszáth Kálmán u. 20.) ven­dége kedden 18 órakor a sportbizottság lesz, s minden érdeklődőt, klubvezetőt sze­retettel vár a műsorvezető, Bárok István. szen mind Gari Kaszparov a férfiaknál, mind Polgár Judit a nőknél megtartotta vezető helyét. A nemzetkö­zi rangsorban a legjobb magyar sakkozó a szegedi Léké Péter, aki 2670 Élő­pontjával a 16. helyet fog­lalja el. labdarúgás Mint ismeretes, a múlt hét elején megszületett a megállapodás a lab­darúgó NB III Alföld­csoportjában szereplő SZVSE és a Tisza Volán Focisuli-VSI vezetői kö­zött. Ennek következté­ben az utánpótlással foglalkozó iskola legi­dősebb „osztálya", a '80-81 -es korosztály az „osztályfőnökkel", Sza­lai István edzővel együtt átigazolt a vasutas sportegyesületbe. A „próbaházasság" egyelőre '98. június 30­ig szól. Az SZVSE vezetői egy­általán nem voltak elragad­tatva a piros-kékek őszi sze­replésétől. Nemcsak az elért eredményeket tartották gyengécskének, morálisan is többet vártak az együttes­től. Épp ezért Szabó Gyula társadalmi elnök küzdőszel­lemében és felfogásában megerősödött gárdát szeret­ne tavasszal a pályán látni. Erre van is esély, hiszen a volános „gyerekek", vala­mint azok az ottmaradt 18­19 éves fiatalok, akik min­denféle anyagi ellenszolgál­tatás nélkül is vállalták a munkát, még azért futbal­loznak, hogy minél jobb labdarúgók legyenek. Hogy ez mire lesz, lehet elég a pontvadászatban, az még a jövő zenéje. Péntek, 15 óra, helyszín a Fodor József szakközépis­kola tornaterme. Elkezdődik Szalai István vezetésével az SZVSE edzése. A létszám magas, 31 labdarúgót szá­moltunk meg. A bemelegí­tést Alexa Szabolcs erőnléti tréner végezteti, az egykori válogatott atléta alaposan megdolgoztatja a fiúkat. (Szalai István: „Hiába játszanak majd a srácok a felnőtt bajnokságban, telje­sen azonosultam azzal az el­képzeléssel, hogy a vezetők ne fizessenek prémiumot. Ezeknél a fiúknál még adva van a szülői és az egyesületi háttér, valamint rendelkez­nek a tehetségükkel. Egyelő­re ezeket kell maximálisan kihasználniuk.") A srácok szótlanul vég­zik a gyakorlatokat, nincs egy pisszenés, ha lett volna egy légy a teremben, még annak a zümmögését is le­hetne hallani. Látszik rajtuk, csak és kizárólag a felada­tukra koncentrálnak. Nem hiába keringenek mende­mondák a Szalai-féle szi­gorról... A bemelegítés után a tréner magához rendeli a majd háromtucatnyi játé­kost, s villámgyorsan kijelö­li az ötfős csapatokat. A gárdák ötpercenként cseré­lik egymást, nehezítésként pedig háromérintős futballt kell játszaniuk. (Sz. I.: „Nem helyezésben gondolkodom, azt várom a srácoktól, hogy minél job­ban fejlődjenek. Persze, nem lesz könnyű az átállás, a felnőtt NB íll nem az NB 1/B ifi... Épp ezért kérnék tü­relmet, megértést a szurko­lóktól, higgyék el, ütőképes társaság lesz belőlük. ") Pörögnek az események a parkettán, mindenki fut, hajt, küzd. - Mozogj már gyorsabban, hamarabb zárj vissza! - adja ki a parancsot az edző. A csapat egyik leg­gólképesebb játékosa, Kuru­csai igazolja a tehetségéről szóló tételt, egy pompás át­adással meglóg a bal olda­lon, majd lehetetlen szögből irgalmatlan nagy „dugót" vág a hosszú sarokba. Szalai nem is állja meg, hogy ne dicséijen: - Ez az, fiam! (Sz. /.: „Attól egyáltalán nem tartok, hogy erőnlétileg és technikailag nem bírnánk az idősebb labdarúgókkal a párharcot, abból viszont ba­jok származhatnak, hogy al­katilag nyilván hátrányban leszünk.") - Janókám, ez nem ki­szorítósdi! - jön az edzői dörgedelem Kovaliknak, mi­után a jól megtermett fiú egy 30 méteres kereszt­passzal kísérletezik. - Ne ívelgess, sokat passzolj, játsszál! A bajnokságban is csak akkor érhettek el jó eredményt, ha sokat futva, rengeteget háromszögelve „zsugáztok". (Sz. I.: „Próbálom őket pszichésen is felkészíteni, hiszen eddig védett, mond­hatni zárt világban futbal­loztak. Csak nagy ritkán ki­abáltak be nekik zaftosakat a nézők. Ennek most vége, el tudom képzelni, mondjuk Tótkomlóson mit kapnak a korláton kívüliektől, teszem azt egy rossz becsúszó sze­relés után...) Az egyik „régi" szvesés­nek nem sikerült egy labda­levétel, emiatt aztán egy cif­ra hagyja el a száját. Szalai azon nyomban megállítja a játékot, majd elmagyarázza, hogy ez eddig a csapatnál nem volt divat, s ezt követő­en sem lesz... A fehérek támadója, Kun lemarad egy beadásról, az edző azon nyomban „megtalálja": ­Hányszor elmagyaráztam már, be kell robbanni a ka­pu elé. Bezzeg apád (ki ne ismerné a nyolcvanas évek rettegett szegedi gólvadá­szának nevét?) ebből a hely­zetből két gólt vágott vol­na... (Sz. I.: „Meglepődtek a gyerekek, amikor először meghallották, hogy most már a felnőttek között kell helytállniuk, de azzal is tisz­tában vannak, amennyiben ez sikerül, az mindenképpen országos visszhangot vált ki. Nem szabad egyetlen el­lenféltől sem megijedniük, bízniuk kell önmaguk­ban! ") Látszott a játékon, hogy különös figyelmet fordíta­nak a fiatalok a védekezés­re. Ez természetes, hiszen eddig ezzel nem igazán kel­lett törődniük. A megyei serdülő bajnokságban két­száz gólt szereztek, aztán, amikor megnyerték az NB Il-es ifi „B" korosztályú pontvadászatot, akkor is gyakorlatilag csak a Kecs­kemét és a Diósgyőr volt igazán komoly ellenfél. Ta­valy ősszel az NB I/B ifi „A" korcsoportban a náluk­nál 2-3 évvel idősebbek kö­zött már némiképp belekós­toltak az alkatilag erősebbek elleni játékba, most ezt kell tovább fejleszteniük. (Sz, I.: „Nem becsülöm le az NB IH-as mezőnyt, de nincs olyan gárda, amelyik­re különös figyelmet fordíta­nék. Akárki is lesz az ellen­fél, nekünk minden esetben a saját játékunkat kell ját­szanunk. ") Az iramjáték befejezte nem jelenti automatikusan a tréning végét is. Irány a bor­dásfal, a kilencvenperces foglalkozás „hajrája" erősí­téssel telik el. Miután ­akárcsak a bajnoki meccsek végén - megszólal a hármas sípszó, találomra kiválasz­tottunk két labdarúgót, mondják el ők is a vélemé­nyüket az „új felállásról". Orosházi László (az ő édesapja is kiváló fiutballis­ta volt egykoron), mint ré­gebbi SZVSE-s: - Bár még csak kóstolgatom a szá­momra új edzésmódszert, már most kijelenthetem, na­gyon tetszik. Egyelőre csak ismerkedem a volános srá­cokkal, mély barátságról még nem beszélhetek, de előbb-utóbb az is kialakul. A szereplésünket illetően jóslásokba nem bocsátkoz­nék, de annyit azért meg­ígérhetek: a pályán megha­lunk majd egymásért, a si­kerért! Rácz Attila (az ő papája sem ismeretlen a labdarú­gásban jártasak előtt, Rácz Mihály volt a '90-es évek elején a Szeged SC szakmai elnökhelyettese) a Tisza Volán Focisuli-VSI-ből „ér­kezett": i- Nem tagadom, ki­csit tartok, tartunk a felnőt­tektől. Mi ugyanis nem va­gyunk a durváskodáshoz szokva... Nem szabad annyit cipelnünk a labdát, mert ak­kor könnyebben elérhet ben­nünket egy nyújtott láb. Ezért (is) gyakoroljuk szinte már unásig a sokmozgásos, kevés érintős játékot. Bizto­san nem esünk ki. Ma még nem lehet meg­mondani, hogy jókor kap­ták-e meg a zömében 17-18 éves srácok az élettől az ajándékot, nevezetesen, hogy az NB Ill-ban bizo­nyíthatnak. Bfzzunk benne, hogy időben kóstolnak bele a felnőtt labdarúgásba, s ab­ban'lesz módjuk a töretlen fejlődésre. Ez az egyetemes magyar, s azon belül termé­szetesen a jövő szegedi lab­darúgásának az érdeke. Sok szerencsét,gyerekek! Szélpál László Izomagyúnkat vertek a mórahalmiak kaipályás labdarúgás • Munkatársunktól Csongrád megyében immár a hatodik alka­lommal rendezték meg a Pedagógus-kupa kis­pályás labdarúgótor­nát. A négy helyszínes viadalon 17 csapat in­dult, s végül a Móraha­lom gárdája szerezte meg a győzelmet. A csoportmeccseken a következő eredmények szü­lettek. Asotthalmi csoport: Ásotthalom-Tabán l-l, Bethlen-Radnóti 2-1, Ur­sus-Asotthalom 4-1, Beth­len-Tabán 1-3, Ursus-Rad­nóti 6-1, Bethlen-Ásottha­lom 2-3, Ursus-Tabán 6-0, Ásotthalom-Radnóti 0-2, Ursus-Bethlen 4-1, Radnó­ti-Tabán 4-3. A csoport­győztes az Ursus lett. Mórahalmi csoport: JATE-Móra 4-7, DM-Kos­suth 3-3, DM-Móra 5-12, JATE-Kossuth 5-2, Kos­suth-Móra 3-6, DM-JATE 5-9. A csoportot a Móra nyerte. Zákányszéki csoport: Krúdy-Vásárhelyi Bástyák 2-1, Mórahalmi Lej­tők-624. sz. 1-2, Móraha­lom-Vásárhely 3-0, Krú­dy-624. sz. 1-0, 624. sz. -Vásárhely 0-4, Móraha­lom-Krúdy 3-0. A csopor­tot a Mórahalom nyerte. Domaszéki csoport: Kisüsti-Izomagyúak 0-2, Ady koll.-Ságvári 1-1, Ki­süsti—Ady l—O, Izomagyű­ak-Ságvári 5-0, Izomagyú­ak-Ady 0-3, Ságvári­Kisüsti 4-2. A csoportot az Izomagyúak nyerték. Az elődöntőben: Mó­ra-Mórahalom 0-5, Ur­sus-Izomagyúak 1-3. A harmadik helyért: Mó­ra-Ursus 4—6. Á döntőben: Mórahalom-Izomagyúak 1-l, büntetőrúgásokkal: 2-0. A torna különdíjasai, a legjobb kapus: Révész Gá­bor (Mórahalom), a legjobb játékos: Molnár Csaba (Ur­sus), a gólkirály: Kakuszi László (Móra). A torna támogatói: Csongrád Megyei Szabad­idősport Szövetség, Csong­rád Megyei Labdarúgó Szö­vetség, Mórahalom és vidé­ke Takarékszövetkezet, Mórahalom és vidéke Áfész, Nógrádi Antal, Bu­bori Károly, Ábrahám Zol­tán vállalkozók, Eurosport áruház, Zsuzsi cukrászda, a mórahalmi Varga csárda, Turu Kálmán hentesüzlet, a domaszéki önkormányzat, Fittich elektronikai szövet­kezet, az ásotthalmi Fényes vendéglő, Pelgrim Kft., Molnár dixieland és a Szeri Vin Bt. XXIX. KAJAK-KENU VILÁGBAJNOKSÁG 1998. szeptember 2-6., Szeged p Még 225 nap a rajtig Szeletelés" Léké q legjobb

Next

/
Thumbnails
Contents