Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-05 / 284. szám

6 TÜKÖR PÉNTEK, 1997. DEC. 5. • „Bezzeg a Tocsik Mártát támogassák..." Hová költözzenek cigányok? Lestyán Jánosné (képünkön középen) már évek óta illegális lakásfoglalóként költözködik családjával Öreg-Rókus egyik nyomortanyájából a másikba... (Fotó: Miskolczi Róbert) • Ki győzi meg a közvéleményt? Kisebbségek - nagy bajok Jótékonysági koncert • Munkatársunktól Jótékonysági hangver­senyt rendeznek december 6-án, szombaton este 6 óra­kor Szegeden, a Bálint Sán­dor Művelődési Házban. A koncert bevétele a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájá­nak Szenes Adolf Alapítvá­nyát (számlaszám: Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. Szeged, 10300002­28511630-70073285) gazda­gítja. A hangversenyen fel­lép az iskola Bartók gyer­mekkórusa, és azok az egy­kori kórustagok is, akik ma már neves előadókká váltak. Az est fővédnöke dr. Békési Imre, a tanárképző főiskola főigazgatója. Tudományos ülés a rákgyógyításról • DM-információ A szegedi kórház onkoló­giai osztályának bővítése és új elhelyezése alkalmából ünnepi tudományos ülést tar­tanak a SZAB székházban. A ma délután 3 órakor kez­dődő rendezvényt dr. Nárai György, a kórház főigazga­tója nyitja meg, majd dr. Pe­tényi László osztályvezető főorvos beszél az onkológiai osztály történetéről. A daga­natok gyógyszeres kezelésé­nek jelenlegi helyzetéről és perspektíváiról tart előadást dr. Eckhardt Sándor akadé­mikus egyetemi tanár, vége­zetül dr. Kásler Miklós pro­fesszor, az Országos Onko­lógiai Intézet főigazgatója ismerteti a Magyar Nemzeti Rákkontroll Programot. A parancsnokod • Munkatársunktól llse Koch, a buchenwaldi koncentrációs tábor parancs­nokának, Kari Kochnak a fe­lesége volt. Feleség, család­anya, a tábor foglyait meg­alázó és terrorizáló asszony, az SS-tábornokok körében népszerű díva egyszemély­ben. A tábor mellett felépí­tett villában töltötte élete legszebb éveit. Állítólag lámpaburákat készíttetett a tetovált foglyok bőréből, de ezt sosem tudták rábizonyí­tani vádlói. Életfogytiglanra ítélték 1947-ben, 22 év fog­ság után a börtönben lett ön­gyilkos, de mindvégig hitt a saját ártatlanságában. A tör­ténelmi tények, újságcikkek és llse Koch levelei alapján összeállított, A parancsnok­nő című német nyelvű önál­ló estjével lép fel ma, pénte­ken este 8 órakor a Tantusz Művelődési Házban Gilla Cremer német színésznő, a frankfurti TilbuT Sztnház egyik alapítója, Eugenio Barba, Günter Einbrodt, Au­gusto Fernandes tanítványa, aki 1986 óta nagyrészt önál­ló estekkel szerepel, nagy si­kerrel. Az előadás a Goethe Intézet támogatásával a MASZK Egyesület szerve­zésében valósul meg Szege­den, ezen kfvül csak Buda­pesten és Pécsett látható. Kutyaverseny • Munkatársunktól A Magyar Németjuhász­kutya Klub szombaton 9 órakor versenyt rendez az alapfokon képzett kutyák ré­szére. A Mikulás-kupára az érdeklődőket az újszegedi kiképzőpályára várják (Szö­vetség utca vége). Ha Szeged Öreg-Ró­kusa még nem is annyi­ra ismert, mint a székes­fehérvári Rádió utca, azért ma már a város határain kívül is mind többen tudják: tősgyö­keres rókusi polgárok vívják itt harcukat a nem­egyszer messze földről érkezett önkényes la­kásfoglalókkal. S bár az ombudsmani, netán bel­ügyminiszteri feddéstől félve egyre kevesebben merik kimondani, azért csak tény: cigány-ma­gyar konfliktus kereke­dik ebből a csatározás­ból. Az elmúlt napok­ban, hetekben újabb fe­jezetek íródtak e háború krónikájába - önkényes lakásfoglalási bűnük mi­att több mint ötven, túl­nyomórészt romacsalá­dot költöztettek ki össz­komfortosnak aligha mondható hajlékukból az utcára. S hogy mi lett a sorsuk...? - Megmondom én magá­nak, mi lesz a mi sorsunk, meg én, biz atya Úristen? ­perdült elém a Pacsirta utca és a Hétvezér utca sarkán ál­ló ház előtti csődületből Lestyán Jánosné. - Hát me­hetünk mi nyolc gyerekkel bele a világba. De esküszök én itten magának, hogy in­kább beléugrok én a Tiszá­ba, mert eztet már nem bír­hatom tovább. De az is lehet, hogy az ereimet vágom fel, de tüstént, mint ahogy mán sokszor meg is tettem - mu­tatta tucatnyi begyógyult sebtől barázdált karját az asszony. S bár Lestyánné hangja mind haragosabb, a Pacsirta utca közlekedési rendjében tulajdonképpen még csak kisebb fönnaka­dást sem okozott a tegnap délelőtti kilakoltatás. - Több hete próbálunk már Öreg-Rókuson érvényt szerezni a törvény betűinek, s bár senki nem fogadja szí­vesen, ha bezörget hozzá a végrehajtó, tulajdonképpen komolyabb rendbontás eddig még nem fordult elő - tud­tam meg dr. Büky Kálmán­tól, aki ebben a kilakoltatási akcióban Szeged önkor­mányzatát képviselte. S per­sze nem most, a Pacsirta ut­cában ismerkedett meg az "önkényes lakásfoglalók pa­naszaival, no, meg a lakás­foglalás fortélyaival. - Hangsúlyozom: nem kampányszerű akcióról van szó, hanem egy folyamat ré­sze a mai költöztetés is. En­nek is több éves előzménye volt már, felszólításokat kaptak az itt élők, megszüle­tett a bírósági döntés is, s el­telt egy bizonyos türelmi idő is. De tovább nem halogat­hattuk itt sem a költöztetést, mint ahogy Öreg-Rókus töb­bi utcájában is föl kell lép­nünk a törvénytelenségek el­len. Amíg mi Büky úrral arról beszélgettünk, hogy a tegna­pi hurcolkodás tulajdonkép­pen már vagy a félszázadik ebben rendteremtési sorban, egyre népesebb lesz a kilakoltatottakért aggódok tábora. S bár néhányan kö­zülük egyre indulatosabban vádolják az országot, a kor­mányt, a minisztereket azzal, hogy nem tesznek semmit a cigányokért, komolyabb vita nem tud kialakulni. A kive­zényelt rendőrök például a legpolgárbarátabb arcukat húzták magukra, s fegyelme­zett egykedvűséggel szem­lélték a történteket. El nem tudtam dönteni, hogy most éppen szolgálnak, vagy ne­tán védenek... Lestyánné ily belügyi problémákon nem igazán gondolkodott. Inkább tovább faggatta a hallgatóságot. - Hát nekünk cigányok­nak miért nem tudnak adni egy kis pénzt, vagy csak egy koszos kis lukat valamelyik roggyant ház alagsorában, hogy kezdhessünk valamit az életünkkel. Nekünk egy fillér sem jut, bezzeg a Tocsik Mártát támogassák 830 millióval. Mit gondol, hány cigány vehetett volna otthont magának abbul a tengersok pénzbül? - tette föl a kérdést vagy tucatnyi bólogató romaasszony he­lyeslésétől kísérve. - Aztán még ez az ország akar belelépni a juniorba? Hát mondhatom, szépen va­gyunk - invitál frissen elha­gyott egykori otthonába Lestyánné. Két helyiségből álló, lakásnak még erős fel­indulásból sem nevezhető odú fogad, amiben éppen a szétverték a cserépkályhát. Mert hogy a kilakoltatást kö­vetően lakhatatlanná kell tenni a lakásokat - magya­rázza valaki a hangzavarban, így aztán kiverik az ajtókat, ablakokat is, s legalább télen biztosra veheti a hatóság, hogy innen újabb önkényes foglalók miatt nem kap föl­jelentéseket. - De hát maga tudta, hogy önkényes, miért tele­pült be ide? - célozták meg többen is kérdésükkel Lestyánnét, aki csak bóloga­tott. - Hát persze hogy önké­nyes vagyok. Nem is elő­ször. Mert hogy önkényes voltam én már a Tavasz ut­cában is, csak onnan kidob­tak. De most mit csináljak, ugyan mit csináljak? - sírta el magát, majd közölte: már pedig Szarvasra nem költö­zik vissza. Mert hogy egyko­ron onnan jött népes famíliá­ja szerencsét próbálni, csak éppen mára senki nem ma­radt, aki ott befogadná. Akkor pedig marad a sze­gedi utca... - Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy még sen­ki nem hált egy éjszakát sem a szabad ég alatt. Az önké­nyesek valamilyen fura mó­don, de mindig megtudják, hova is költözhetnek tovább, természetesen újfent önké­nyesen. így aztán tető lesz a fejük fölött, s kezdődhet újra az a hosszú eljárás, ami ilyen kilakoitatásokkal vég­ződik - kommentálta a tör­ténteket dr. Büky Kálmán. - Pedig higgye meg ne­kem, ha intéznének nekünk valamit, hogy megkapjuk azt a szocportot, oszt építhes­sünk otthonokat, nem lenne itten baj a cigánysággal ­került ismét közénk Lestyánné, miközben az út­test kellős közepén magyar, s cigány már azon vitázott: van-e munka ebben az or­szágban, vagy nincs. S ha van: kfnálják-e azt romáknak is, vagy csak magyarnak jut lapátnyél. Természetesen a rögtönzött munkaügyi minikonferencia egyik fél számára sem zárulhatott megnyugtató eredménnyel, így túl sokan nem is figyel­ték. Csöke Mariann - akit Lestnyánné szomszédságá­ból tettek az utcára - inkább azt közölte, hogy nyilatkozni szeretne az újságnak, mert vele nagyon elbántak. - Négy gyerekem van, és már hét éve éltem itten bé­kés önkényesen, s éppen most kellett kilökni az utcá­ra? Hát igazság ez? - tárta szét karját, mint aki abban bízik, e mozdulatra csak ki­fordul kerekéből ez a világ. Hát nem fordult... A roz­zant bútorok egy méretes kupacban várták további sor­sukat, az udvaron Lestyánné éppen azt a budit mutogatta minden érdeklődőnek, ami tulajdonképpen a komfortot jelentette számukra e ház­ban. Az utcai panaszok zaját pedig hol elnyomta a beletö­rődés, hol fölizzftotta az in­dulat. Néhányan rendületlenül az egy és totálisan kielégítő megoldást kutatták rendület­lenül. Mert például mi lenne - tétetett föl a kérdés -, ha a romák megvehetnék az álta­luk elfoglalt lakásokat? Ugyanis van ám közöttük olyan, aki pénzt is áldozna e célokra, mert hogy van neki. Csak ez nem olyan egyszerű ám - tiltakozott más, hiszen ílymódon szentesítenénk a gyakorlatot, miszerint tör­vénytelenül is lehet saját tu­lajdonhozjutni. - Na, itten lögyön okos az embör - köpött egy hegyeset az egyik érdeklődő a sarkon, s azt tudakolta: igaz-e hogy innen meg a Hunyadi térre mennek a kilakoltatók? Igaz bizony - kapta a félhivatalos információt. Tegnap délelőtt történt mindez, Szeged városában. Ötven méternyire a város egyik legnagyobb iskolájá­tól. S hogy milyen távol az Európai Uniótól, amit Lestyánné ugyebár csak ju­niornak szólított, nehéz len­ne megmondani. Mint ahogy azt is, hogy a nyomor elől menekülőkön ki segft már végre. A televízió híradásai­ból tudhatjuk, hogy a kor­mányzat minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektet a gondok megoldására. Csak az ám a baj, hogy Lestyánné, a végrehajtók, meg az önkényesektől félő rókusiak ezzel.a hangsúllyal nem igazán tudnak mit kez­deni... Bátyi Zoltán Csak ideig-áráig fedi el a problémákat a túl­élési technikák alkalma­zása, a tartalékok felélé­se - a rendszerváltás leg­főbb vesztese a cigány­ság. Habár helyzetének javítására a kormány nyáron középtávú prog­ramot fogadott el, dr. Kaltenbach Jenő kisebb­ségi ombudsman nem­igen látja a megvalósu­lás feltételeit. Abban el­lenben nincsen igaza Vladimír Meciarnak, hogy Magyarországon szlovákok tudatos beol­vasztása folyik. Budapest után az ország nagyvárosaiban várja nyílt panasznapra, szakmai fórum­ra a kisebbségi oktatási intéz­mények vezetőit, nemzetiségi pedagógusokat, kisebbségi önkormányzati képviselőket dr. Kaltenbach Jenő, a nem­zeti és etnikai kisebbségi jo­gok országgyűlés biztosa, ombudsmanja. Bizony nem egy helyen gondok vannak például a tankönyvellátott­sággal, nem igazán megol­dott a pedagógus-utánpótlás sem, no és hiánycikk az anyanyelven tanító nemzeti­ségi pedagógus. Mindeneset­re az Országos Német Ki­sebbségi Önkormányzt kez­deményezésére például há­rom általános iskolában egy­nyelvű osztály indulhat. • Öt évvel ezelőtt gyúj­tották fel Kétegyházán a roma Csurár család há­zát, s a mai napig nincse­nek meg az önbíráskodást elkövetetett tettesek... ­fordultam a szegedi JATE jogi karán tanított om­budsmanhoz. - Nem lenne igazságos, ha most mindenféle feltételezé­sekbe bocsátkoznék. Úgy tu­dom, hogy a bűnügyi statisz­tikák szerint a felderítési, eredményességi mutató vala­hol ötven százalék alatt van. Tehát nem feltétlenül megle­pő és kivétel egy ilyen ku­darc. • Hol Sátoraljaújhelyen, hol Tiszavasváriban, hol Székesfehérváron érik megpróbáltatások a ro­mákat. Miért szakadt vége az évekig tartó viszonyla­gos nyugalomnak? - A rendszerváltás legfőbb • DM-információ A rákból meg lehet gyó­gyulni? - kérdezhet vissza az érdkelődő. Forgách Éva, aki könyvet írt, élménybe­számolót és dokumentumot a félelmes kór elleni küzdel­méről - elmondja ma este 6 órakor a Royal szállóban, vesztese a cigányság, de ah­hoz, hogy egyfajta ellenreak­ció szülessen a szociális helyzet drámai változását, il­letve a jogszerűtlen cseleke­deteket követően, idő kell. Ideig-óráig fedi el a problé­mát a túlélési technikák al­kalmazása, a tartalékok fel­élése. Hogy csak egyetlenegy adatot mondjak: 1989 előtt a cigány férfiak 90, a cigány nők mintegy 70 százalékának volt munkahelye... • Jelenleg a romák 70 százaléka munkanélküli. - Az biztos, hogy valamit tenni kell - a helyzet csak sú­lyosbodni fog, komoly konf­liktusokhoz vezethet. A kor­mány elfogadott a nyáron egy, a cigányságra vonatkozó középtávú programot, habár meg kell jegyeznem: nem­igen látom megvalósulásának a feltételeit. Nem akarok pre­judikálni, de a programnak nincsen, úgymond, logiszti­kai központja, sok minisztéri­umnak sokféle feladatot hatá­roz meg - félő, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Az egyes minisztériumok szakreferenseire marad a részprogramok végrehajtása, nem egy kézben összponto­sulnak, és hát nyilvánvalóan nem a prioritási lista első he­lyét foglalják el. Sajnos, nem látom a szükséges anyagi hátteret sem, azonkívül nem beszélhetünk ezzel kapcsola­tos kommunikációról, a köz­vélemény meggyőzéséről. - Nagyon örülnék annak, ha a közvélemény mindenfaj­ta bűnözést elutasítana, s az is jó lenne, ha a bűn és a nem bűn között nem lennének szürke zónák. Különösen veszélyesnek tartom azt, hogy a közfunkciókat betöltő személyek jogellenes maga­tartását is elnézzük. U Egy másik miniszterel­nök, Vladimír Meciar sze­rint Magyarországon a szlovákok tudatos beol­vasztása folyik... - Az tény, hogy erősen asszimilálódott a honi szlo­vákság, csakhogy az elmúlt hét évben történtek nem iga­zolják Meciar úr felvetését. Nem dőlhetünk hátra kényel­mesen a karosszékben, de a kisebbségi törvényben foglal­tak garanciát nyújtanak az identitás megőrzésére. Dányi László amit erről a rémről tudni le­het. Jelen lesz a minden bi­zonnyal rendkívül érdekes esten dr. Sípos Tibor orvos­természetgyógyász és Var­gáné Kopornyi Zita pszichiá­ter. Beszélgetőtárs: Tráser László. Dr. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman: „... a helyzet csak súlyosbodni fog, komoly konfliktusokhoz vezethet" (Fotó: Such Tamás) A rákról a Kávéházban

Next

/
Thumbnails
Contents