Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-30 / 303. szám

KEDD, 1997. DEC. 23. UNIVERSITAS 30 • A tanár Azért a víz az úr Galgóczi László nyelvtörténet vizsgáin nem lehet a vakvilágba beszélni. Tudják ezt a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatói is. Mindettói függetlenül a Magyar Nyelvészeti Tanszék főiskolai tanárát korrekt embernek tartják. Szigorú, de igazságos röviden így jellemezték a diákok Galgóczi Lászlót, amikor arról érdeklődtem, milyen a nyelvtörténet tudós embere a vizsgákon. - Nem kérek többet a hallgatóimtól a vizsgákon, mint azt, amit én adtam nekik az óráimon kezdte a beszélgetést a főiskolai tanár. Majd elmondta, hogy tudja értékelni, de nem tudja becsülni azt a diákot, aki az első betűtől az utolsóig mindent megtanul a könyvből. - Nálam a kollokvium és a szigorlat nem más, mint beszélgetés, szellemi torna, ahol nem a tudós és a tudatlan ül egymással szemben, s nem arra vagyok kíváncsi, hogy mit nem tud a hallgató. Én a vizsgán partnernek tekintem a diákot. Egy dolgot nem szeretek: ha visszaadják a tételt, mert vallom, olyan nincs, hogy valaki semmit se tudjon. Galgóczi tanár úr egyébként szíve szerint nem adna tételsort a diákoknak, inkább csak beszélgetne velük. Elkezdenék például a határozóragok történetével, aztán jobbra-balra kalandoznának a nyelvtörténet ösvényein. Azért nehéz a nyelvtörténet, mert egyszerre sok mindent kell látni. Az ismeretek szintetizálása azonban sok hallgatónak okoz gondot. A tanár úr szerint a felsőiskolásoknak először meg kell tanulni tanulni ahhoz, hogy felülről szemléljék az ismeretanyagot. Ez azért nehéz, mert 18 éves korukig azt kérték tőlük, hogy magolják be, ami a könyvben van, s azt mondják fel, mint a papagáj. Persze a nyelvtörténetben is vannak axiómák, amiket be kell biflázni, utána viszont át kell látni az összefüggéseket. Galgóczi László nem hiába hívja fel hallgatóinak figyelmét arra, hogy az anyagot nem hosszában, hanem keresztben kell tudni. A tanár úr elmondta: bár a vizsgán húsz-huszonöt percet beszélget a hallgatóval, már az első mondatból meg tudja állapítani, hányast kap az illető a végén. - Akad, aki teleírja a papírt a felkészülési idő alatt, s azt felolvassa, míg más csak néhány gondolatot vet a papírosra. Bevallom, az előbbivel kevésbé lehet diskurálni, de én mindent megpróbálok. Lehet, hogy ez kegyetlenségnek, nyaggatásnak tűnik, de csak így tudok meggyőződni arról, hogy a hallgató a bebiflázott ismeretanyagot fújja, vagy tud is valamit. Én figyelek a vizsgán, s bizony belekérdezek az anyagba. Ezt zokon is vette már néhány hallgatóm, mondván, másoknál háromszor is elmondhat egy dolgot. Nálam nem lehet a vakvilágba beszélni, az állításokat példákkal kell bizonyítani. Galgóczi Lászlónál a Halotti beszéd és az Ómagyar Máriasiralom a „beugró". Ebből nem enged. Ha valaki nem tudja kívülről e két alapművet, tételt sem húzhat. Majd legközelebb... Szabó C. Szilárd • A hallgató Túl a Vízválasztón Gábor negyedéves magyar-történelem szakos hallgató. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola végzős diákja tanulmányi szempontból nem rosszabb mint az átlag felsöiskolás: 3,73,9-es eredményével az alsó középmezőnybe tartozik évfolyamán. A vizsgákkal azonban köztük a nyelvtörténettel - hadilábon áll... - Nincs mit szépíteni a dolgokon, balfék vagyok vág a közepébe Gábor. A főiskolai pályafutásom például azzal kezdődött, hogy az első vizsgámon visszaadtam a tételt, mert rájöttem: semmit sem tudok szemiotikából. Aztán addig pakolgattam és halasztgattam a vizsgáimat, mígnem kicsúsztam az időből. Olyannyira, hogy huszonnégy óra alatt kellett letennem három vizsgát. Kettő bejött, hangtanból azonban már csak főigazgatói engedéllyel tudtam kollokválni. Bár sikerrel vettem az akadályt, nem kívánom senkinek, hogy első év első félévében tapasztalatlansága miatt úgy járjon, mint én. Ezt követően békésen teltek a félévek. Mindössze négy utóvizsgája volt Gábornak. Aztán jött a harmadik év vége, amikor is hősünk elhasalt a vízválasztónak számító nyelvtörténet szigorlaton. Gábor méltányosságit kért, és kapott, s elégséges eredménnyel túljutott a Nagy Vízválasztón. - Gólyaként meg kellett esküdni arra, hogy a tanulmányi* és vizsgaszabályzat által engedélyezett pótvizsgákat mind kihasználjuk. Nos, én ennek eleget tettem. Adtam már vissza tételt, kaptam már hivatalból elégtelent, volt négy „úvém", egy főigazgatói és egy méltányossági vizsgám. Gábor egyébként állítja, hogy elsőben „IQ-ból" is lehet zárthelyi dolgozatot írni, illetve vizsgázni. A „zéhákon" össze lehet szedni a levegőből a dolgokat, a vizsgákon pedig az alapműveltség mellé nem kell más, mint jó beszédkészség. Persze a külső körülményeknek is klappolniuk kell. Nem árt például, ha a vizsgáztatónak kifejezetten jó hangulata van. A puskázásról karakteres véleménnyel bír Gábor. Szerinte már az szemtelenség, ha az ember nem készül egy vizsgájára. Ezt a szemtelenséget pedig kifejezetten arcátlanság puskával überelni. Ez az egyik. A másik: ha elkapnak elsőben, hogy nem megengedett eszközöket használsz, akkor az végigkísér a négy év alatt. Kinek kell ez? Gábornak most két kollokviuma és két szigorlata lesz, s csak reméli, hogy balfácán énje nem bújik ki belőle... Sx. C. Sx. • Az ünnepek nem számítanak Elkezdődött a vizsgaidőszak Az ablakok előtt lányok állnak fehér blúzban és füzettel a kezükben. Aki már megunta az ácsorgást, szék hiján a padlóra telepszik. A földön szanaszét kézzel írt jegyzetek, fénymásolatok hevernek. A sarokban hátizsák és egy utazótáska. Ez a kép fogadta a belépőt a József Attila Tudományegyetem Irinyi épületében, egy nappal karácsony elótt, amikor az ünnepi készülődés dacára még javában vizsgáztak a diákok. Kicsapódik az ajtó, egy szőke fiú lép ki a teremből. Mozdulatai indulatosak, arcán a düh jelei látszanak. Meghúzott - közli tömören. A kint várakozók csalódottan és kissé sajnálkozva kérdezik: - De hát hogyan? A fiú csak dühöng magában: Sikerült belehúznom abba, amit nem tudtam, és most jöhetek úvézni. Kónya Gábor harmadéves történelemből a JATE-n. Erre a pedagógia vizsgára nem sokat készült, a huszonegy tételnek csak hozzávetőleg harminc százalékát nézte át. A kihúzott két tétel egyikét ugyan - mint mondja - félig-meddig tudta, de az nem volt elég a ketteshez. Most az bosszantja, hogy újra kell vizsgáznia, de úgy gondolja, akkor sem tud majd többet. Szerinte ugyanis a feladott anyagnak semmi haszna nincs, teljesen felesleges megtanulni. Kónya Gáboron kívül még igen sokan töltötték vizsgákra készüléssel az ünnep előtti napokat. Az egyetem az év végi időszakban korlátozta a vizsgázók számát. A december 22. és január 4. között meghirdetett szénszünetben csak az Irinyi épületben lehet vizsgáztatni, miután a többit energiatakarékossági okokból bezárták. Egy-egy vizsgára legfeljebb 10-15 hallgató jelentkezhetett. A tanároknak a számonkérésre termeket jelöltek ki és időhatárokat szabtak meg, amelyeket kötelező betartani, hiszen amikor az egyik végez, azután már a másiké a terem. A szigorú és precíz előírások, beosztások ellenére nem megy minden simán. A diákoknak szokatlan a „terep", negyed óra is elteA vizsgázó magányossága. (Fotó: Gyenes Kálmán) lik, mire a három emelet és a számtalan folyosó valamelyikén megtalálják a keresett termet. Nemcsak a hallgatók, a tanárok is nehezen igazodnak el. Az is előfordul, hogy a terem már megvan, ám a kulcsot még keresni kell. Ezért például az újkori magyar történelem vizsga nyolc helyett kilenc órakor kezdődött. A szűk folyosón csak hárman várakoznak, ugyanennyien már bementek a tanárhoz. Magas, vékony, szemüveges fiú ül egy széken, láthatóan nyugodtan, fekete öltönyt visel csokornyakkendővel. Turú Henrik történelem és kommunikáció szakon is harmadéves. Ezt a vizsgát nem tartja vészesnek, ezért csak két és fél napig tanult rá, ebben persze benne volt az evés és a pihenés is. így naponta öt-hat órát készült. Elolvasott közel hatvan oldalnyi órai jegyzetet, de őszintén bevallja, a feladott a könyveket nem nézte át. A vizsgával kapcsolatban - mint mondja nem számít semmire, általában nincs se jő, se rossz előérzete. - Azt hiszem, a vizsgáknál legkevésbé a tudás számít, legjobban a szerencse, és az, hogy melyik tételt húzom, milyen passzban vagyok, a tanárnak milyen kedve van. Soha nem tervezek előre, csak az biztos, hogy nem bukok meg. Turú Henrik szerint a diákoknak nem érdemes csak azért jó jegyekre törkedniük, hogy ösztöndíjuk legyen, mert akinek ötös az átlaga, az is csupán öt-hatezer forintot kap például történelem szakon. Másrészt - teszi hozzá - ezen a szakon nagyon nehéz jó átlagot elérni, ezért arra nem figyel annyira. - Az a lényeg, hogy átmenjek. A kommunikáció szak viszont szerinte könnyebb, ott már számít, hogy milyen jegyeket kap. Hiszen legalább a szórakozásra kell egy kis pénz. Ő ugyanis szegedi, és jobb helyzetben van, mint azok, akik máshonnan jönnek ide, mert neki lakásra és ennivalóra nem kell költenie. A karácsony előtti vizsgázást már megszokta, igaz, kezdetben még morgolódott amiatt, hogy december 23án és 30-án is vizsgák vannak. De - mint mondja nincs mit tenni, így aztán karácsony előtt egy nappal is elmegy vizsgázni. Ha nem menne, annál többet kellene készülnie januárban. - Már lett volna egy vizsgám, de úgy döntöttem, hogy elhalasztom. Időm sem volt, meg aztán nem sikerült megtanulnom. Halasztani már nem lehetett, így aztán megszereztem az első egyesemet egyetemi pályafutásom alatt. Ez azonban, ha kijavítom, nem számít bele az átlagba. Úgyhogy ez a mostani az első vizsgám ebben a félévben, ami élesben megy. A pedagógia vizsgáról éppen egy lány jön ki. Négyest kapott ugyan, a stressz miatt azonban még mindig izgatott a hangja: - Borzasztó volt. Végig azt hittem, hogy ki fog vágni, de szerencsére jó tételt húztam. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem nagyon ment, mert elég keveset aludtam. Ilyenkor az egy-két órás alvás általánosnak mondható. A témát is nagyon utáltam. Már nyolcra bejöttem és fél tízig tanultam, mert még négy tételt nem tudtam. Tóth Tímea harmadéves, történelem-régész szakos. Még kilenc vizsgán kell túlesnie, bár - mint mondja egyre fogy a lelkesedése, s már kevésbé kitartó. Szerinte az idő múlásával természetes, hogy elfárad, és nincs kedve tanulni, ráadásul vannak olyan témák, amelyeket feleslegesnek érez. - Eddig a karácsony nekem csak egy napig tartott, mert előtte és utána tanultam. Úgy döntöttem, hogy sokkal fontosabb a karácsony, és mindent elébe helyeztem a tanulásnak. Úgyhogy most megyek haza és sütök mézeskalácsot. Hegedős Szabolcs Hogyan éli túl a vizsgákat' Dalkó Beáta (II. év/. olasz, JATE): - Olasz szakon nehéz túlélni. A nyelvészet vizsgára például sokat kellett tanulni, éjszakákon keresztül. A szénszünet is rosszkor jött, mert így két héttel rövidebb lett a vizsgaidőszak. Nem tehetek mást: vagy a szorgalmi időszakban csinálom meg a vizsgákat, vagy januárra sűrítem össze azokat. A vizsgaidőszakra az idegesség és a karikás szemek a jellemzőek. Mindenki megőrül, ilyenkor nincs karácsony, nincs szilveszter, csak a tanulás. Klisics Krisztián (II. évf. számítástechnika-technika, JGYTF)-. - Most egy hét alatt hét kisebb vizsgát kellett megcsinálni a gyakorlati jegyekért. Az egyetlen decemberi vizsgámat áttettem januárra, mert már nem tudtam rá felkészülni. A vizsgákra általában csak pár napot tanulok, de most lesz két nehéz szigorlat, amelyeken több félév anyagát kérdezik. Ezekre legalább egy héttel a vizsga előtt elkezdek tanulni. A szigorlatokon kívül januárban még négy vizsgám lesz. Köteles Angéla (I. évf. magyar-művelődésszervező, JGYTF): - Nekem szerencsére csak négy vizsgám lesz januárban. bár decemberben is volt már. Általában hat-hét vizsga jön össze félévente. A könnyebbeket hamarabb leteszem, jobb minél előbb túllenni rajtuk. A vizsgák sokszor egy hétre zsúfolódnak össze, mert nem minden tanár ad meg több időpontot, és ezért az is előfordul, hogy ütköznek a vizsgák. De ha mindezt sikerül túlélni, talán még pihenhetek is két hetet a vizsgaidőszak végén. Líbor János (III. évf. geográfus, JATE): - Az én taktikám az, hogy minél több elővizsgát megcsinálok, mielőtt elkezdődne a vizsgaidőszak. Utána mással is lesz időm foglalkozni a szünetben. Ebben a félévben szerencsére kevés vizsgám van, mindössze hat. Ezekből a vizsgaidőszakra csak egy vagy kettő marad. Most, hogy így összesűrűsödnek az elővizsgák, elég nehéz időszakot élek át, de azért a karácsonyt és a szilvesztert otthon tudom tölteni. (Fotó: Karnok Csaba) Szegedi akadémikus jelöltek • Munkatársunktól Nyilvánosságra hozták, kiket jelöltek a Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagságára. Azt, hogy kiknek a nevét terjesztik az akadémikusok 1998 májusában tartandó gyűlése elé, a tagjelölő osztályüléseken döntik el a jövö hónapban. Az alábbiakban ismertetjük, hogy Szegedről kik az akadémiai tagság várományosai. Rendes tagságra Dr. Farkas Tibor, az MTA Szegedi Biológiai Központja Biokémiai Intézetének kutatóprofesszora; dr. Friedrich Péter, az MTA Szegedi Biológiai Központja Enzimológiai Intézetének igazgatója, az MTA Biológiai Tudományok Osztályának elnöke; dr. Papp Gyula, a SZOTE Pharmacologiai Intézetében tanszékvezető egyetemi tanár, a Szegedi Akadémiai Bizottság Orvostudományi Szakbizottságának elnöke. Levelező tagságra Dr. Csirik János, a JATE Számítástudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Csörgő Sándor, a JATE Analízis Alkalmazási Tanszékének egyetemi tanára; dr. Dékány Imre, a JATE Kolloidkémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Dobozy Attila, a SZOTE rektora, a Bőrgyógyászati Klinikán tanszékvezető egyetemi tanár; dr. Gallé László, a JATE Ökológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Gausz János, az MTA Szegedi Biológiai Központja Genetikai Intézetének tudományos tanácsadója; dr. Hatvani László, a JATE Analízis Tanszék tanszékcsoportvezető egyetemi tanára; dr. Jakucs László, a JATE Természeti Földrajzi Tanszékének emeritus professzora; dr. Kovács László, a SZOTE Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Kristó Gyula, a JATE Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára; dr. Mészáros Rezső, a JATE rektora, a Gazdasági Földrajzi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára; dr Móricz Ferenc, a JATE Analízis Alkalmazási Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Ormos Pál, az MTA Szegedi Biológiai Központja Biofizikai Intézetének igazgatója; dr. Penke Botond, a JATE Szerves Kémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a SZOTE Orvosi Vegytani Intézetének vezetője; dr. Szabad János, a SZOTE Orvosi Biológiai Intézetének vezetője, egyetemi tanár; dr. Szabó András, a JATE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, az Alkotmánybíróság tagja; dr. Szederkényi Tibor, a JATE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára; dr. Vécsei László, a SZOTE Klinikai Neurológiai osztályának vezetője, egyetemi tanár; dr. Vígh László, az MTA Szegedi Biológiai Központjának általános főigazgató-helyettese.