Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

IV. EURÓPA-KAPU HÉTFŐ, 1997. DEC. 29. Az új NATO - olasz szemmel • Róma (MTI) A legnagyobb pél­dányszámú olasz napi­lap, a Corriere della Se­ra egyetlen szót sem írt arról, hogy Brüsszelben Csehországgal, Lengyel­országgal és Magyaror­szággal aláírták a NA­TO-csatlakozási jegyzö­könyveket. A La Republica a török kérdésről készített hosszú interjút Lamberto Dini olasz külügyminiszterrel, s az eh­hez illesztett keretes írásban adott htrt arról, hogy „há­rom kelet-európai ország belép a NATO-ba". A lap­nak adott interjújában az olasz külügyminiszter ke­ményen fogalmazott. Mint mondta, „Görögország és Németország egyetértésé­nek megszerzése érdekében megsértettük Törökorszá­got". Dini szerint hiba volt, hogy a luxemburgi csúcs záródokumentumában sze­repelt az a mondat, misze­rint a területi vitákat a hágai nemzetközi bíróság előtt kell rendezni. Olaszország hiába harcolt azért, hogy ez a mondat ne kerüljön be a dokumentum­ba. „A reagálás előre várha­tó és látható volt. A törökök tudnak olvasni, a csúcs ál­lásfoglalása kemény volt velük szemben" - mondta Dini. Az olasz külügymi­niszter nyugtalanttónak tart­ja, hogy az EU bővítése földrajzilag kiegyensúlyo­zatlan folyamattá válhat. „A délebbre fekvő orszá­gokat, például Romániát, vagy Törökországot, nem szabad feláldozni. A jelen­legi rendszer alapján Euró­pa bővítése észak-keleti irányba tart. Ám a déli szár­nyon olyan biztonsági ve­szélyek vannak, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az itteni országokat, be­leértve Belgrádot is, fel kell zárkóztatni, ellenkező eset­ben keletre csúszunk. Meg­jegyzem, a NATO figyel a mediterrán térségre" -, mondta. A La Stampa címú tori­nói lap kommentárjában Boris Biancheri, az olasz külügyminisztérium volt ve­zető diplomatája, jelenleg az ANSA hírügynökség ve­zetője, immár az újságíró szabadságával fogalmazott: „Az iszlám országai moz­gásba lendültek, új csopor­tosulási formákat keresnek. Irán kikerült az elszigetelt­ségből, s ennek jeleit még az Egyesült Államokban is fogták. Európa ugyanakkor kizárólagos keleti orientáci­ójával nem tud jobbat kita­lálni, mint becsapja az ajtót az egyetlen valóban laikus nagy iszlám állam. Törökor­szág előtt, amikor az ko­moly modernizációs tervek­kel bebocsátást kér az euró­pai klubba. Kétséges, hogy ez a politika bölcsnek ne­vezhető lenne". ELŐFIZETŐINK lakossági apróhirdetéseiket 10% kedvezménnyel > adhatják fel!/ Védett környezetben Víz, víz, tiszta víz A víz minősége: ez itt a legnagyobb gond. (Fotó: Gyenes Kálmán) „Miközben Magyaror­szág környzetvédelmi problémái nem annyira súlyosak, mint a kör­nyező országokéi, és a határokon belüli különb­ségek kevésbé hangsú­lyozottak, mégis szembe kell nézni azzal a kihí­vással, hogy a víz- és levegőminőség, vala­mint a hulladék-gazdál­kodás területén előírá­sait az EU követelmé­nyeihez igazítsa." így kezdődik az Agenda 2000, az Európai Bizott­ság véleménye hazánk környzetvédelméröl. E sorok üzenetérái és a re­gionális ügyekről Baja Ferenc környzetvédelmi és területfejlesztési mi­niszterrel beszélgettünk. A területfejlesztés meg­mutatja: milyen lesz ez az ország. A környzetvédelem: idea - is. • Magyarország a régi­ók Európájához fog csat­lakozni. Ugyanakkor vi­tatott, Magyarországon mit kell régió alatt érteni. E két pólus között mi a legifjabb eurorégió, a Duna-Maros-Tisza regio­nális együttműködés je­lentősége? - A régióról szóló szak­mai és politikai vitát 2000-ig le kell zárni. Ugyanis már az országnak az Európai Unió­hoz való csatlakozása előtt megnyílhatnak az onnan származó, a területfejlesztést tápláló anyagi források. Ma­gyarország fölismerte a „ré­giók Európája" szlogen lé­nyegét. Mi Európa számára azért is külön értéket jelent­hetünk, mert nem egy sziget­országként csatalkozunk az Európai Unióhoz, hanem a környező régiókkal békésen egybefonódva. E minta a szomszédos Ausztria és Nyugat-Magyarország kö­zött is él, elismeri a határ­széli funkció különlegessé­gét. A DMT együttműködési megállapodás is világosan bizonyítja: a határmenti régi­ók együtt akarnak működni. Az ilyen együttműködés ke­retében kialakulnak azok a jogi és párbeszédes keretek, melyek később a közös pro­jektek hordozói lehetnek, Fenntartható fejlődés • Munkatársunktól Az Európai Unió környzetvédelmi politikája a fenn­tartható fejlődést célozza meg. Ez a környzetvédelem­nek az EU ágazati politikáiba való integrálásán, a me­gelőzés és a „szennyező fizet" elvén, a környezeti kár­nak a károkozás eredeténél történő orvoslásán, vala­mint az osztott felelősségen alapul. Az acquis körülbe­lül 200 jogszabályt tartalmaz, különböző területeket lefedve. így például a víz- és levegőszennyezést, a hul­ladék és vegyi anyag gazdálkodást, a biotechnológiát, a sugárvédelmet és a természetvédelmet. A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy egyes köz- és magánberu­házások jóváhagyása előtt megtörténjen a környzeti hatásvizsgálat. Az Európai Megállapodás előírja, hogy a magyar fejlesztési politikát a fenntartható fejlődés elvének kell vezérelnie. A Fehér könyv a környezetvédelmi acquis­nak csak egy kis részét, a termékekhez fűződő jogalko­tást, foglalja magába. Magyarország környzetvédelmi beruházásainak a GDP-hez viszonyított részaránya éppen csak alatta van az EU-tagországok átlagának. melyeket az EU mint „határ­menti programokat" kiemel­ten finanszíroz. % Hátrány-e, hogy Jugo­szlávia, azaz olyan ország is szerepel a DMT doku­mentum aláírói között, mely valószínűleg csak a második-harmadik kör­ben lehet tagja az EU­nak? - Ez Magyarország bel­ügye, s a tény inkább előnyt, mint hátrányt jelent. 0 E térségen belül verse­nyeznek a nagyvárosok, többen is vezető szerepre törnek. Szeged betöltheti­e régió-központ szerepét? — Magyarországon törté­nelmet írunk. Tehát nem tudni, melyik modellt követ­jük. Mert Európában arra is van példa, hogy a régióköz­pont a legnagyobb és legdi­namikusabb város. De arra is, hogy a két nagy moderni­zációs centrum közötti sem­leges kisváros az adminiszt­rációs központ. Máshol a ro­tációs megoldást díjazzák. A régiók között is verseny van, vagyis az adott térség érde­•ke, hogy a központról a kompromisszumon alapuló döntést mielőbb meghozzák. • A területfejlesztési in­tézményrendszert az utó­finanszírozás és a kincs­tári ellenőrzés jellemzi. Kiszűrhetők-e a megala­pozatlan elképzelések? - Az országos és megyei területfejlesztési koncepció­ba foglalt célrendszert lehet programba foglalni, a garan­ciát az elfogadott rendezési terv adja. A piac jól szűr az irreális és valós projektek között, ezért fontos a gazda­sági kamarák véleménye. A program és a valóság harmó­niája így teremthető meg. • A környezet állapotát is értékelő Agenda 2000 kijelölte tennivalók közül melyek a legfontosab­bak? - A környzetvédelem jogi és irányítási rendszere alap­ján fölkészültünk az uniós csatlakozásra. Hátralékok­ként tartjuk számon a külö­nösen veszélyes anyagok, a szennyvíz és a víz kezelését, a levegő minősége rendezé­sét. Ezek komoly feladatok, melyek megoldása jelentős anyagi forrást is igényel. El kell fogadtatni, hogy szigorí­tani szükséges a határértéke­ket és növelni az erre a terü­letre szánható fórrásokat. Ennek megkerülhetetlen for­mája az állampolgári dfjak növelése, az ipar jelentős környzetvédelmi beruházá­sainak megvalósítása és a költségvetési források minél jelentősebb növelése. Ennek eredményeként tudunk meg­felelni az Unió környzeti normáinak. • A strukturális alapok­ból és a területfejlesztési forrásokból is ,Javítha­tó" a környzetvédelem. A szegedi szennyvíztisztító miből épülhet föl? - Szeretném, ha a város elindítaná ennek építését! A szennyvíztisztító műszaki szempontból két ütemre ta­golható. A második ütem tá­mogatásáról a Központi Környzetvédelmi Alap ígér­vényt adhat ki, mert indo­kolt, hogy jelentős összeget, legalább kamatmentes hitel formájában, megkapjon a város. Ugyanakkor Szeged­nek is meg kell tennie a ma­gáét, hiszen vizekkel körül­vett, nagy település. • A környezetvédelem és a mezőgazdaság érdekei összefésülhetők ? - Magyarországon a ter­mészetvédők és a mezőgaz­dászok között „ádáz harc dúl" a földért, holott a ter­mészetvédelmi és a mező­gazdasági „magterületek" el­férnek egymás mellett. Te­hát a mezőgazdaság terüle­tén az ország 80 kisrégiójá­ban nyugodtan vállalhatjuk a legversenyképesebb szabá­lyozást is, mert nem fog problémát jelenteni. Mfg máshol nem érdemes inten­zív mezőgazdasági termelést folytatni. Az EU lényege: nem a „spontán piac". Ott tervezik a folyamatokat. • Mi lesz velünk az EU­ban? - Mielőbb kerüljünk be az EU-ba, ez a cél. Mert ha a mérce világos, akkor a ma­gyar nagyon hatákonyan rea­gál. Nem a félelmeinket kell szabályozni. Föl kell pörget­ni magunkat. Abban va­gyunk érdekeltek, hogy a de­rogációk minél kisebb ide­jűek legyen, s minél előbb bent legyünk az EU-ban. Mi 20 éve kinyitottuk az orszá­got. Eddig leginkább a hátrá­nyokat éreztük, most itt az ideje, hogy az előnyöket is élvezzük. Ezeket csakis be­lül lehet megélni. Aki bízik a magyar versenyképesség­ben, az nem fél az EU-tól. Ú. I. EU-lexikon Az Európai Unió elődjének számító Eu­rópai Közösségek tör­ténetét a három Kö­zösség (Európai Gaz­dasági Közösség, Eu­rópai Szén- és Acélkö­zösség - Montánunió, Európai Atomenergia Közösség - Euratom) létrejöttétől, azaz a Ró­mai Szerződés 1957. március 25-i aláírásá­tól számithatjuk. Ezt a dokumentumot hat állam, Belgium, Fran­ciaország, Hollandia, Lu­xemburg, a Német Szövet­ségi Köztársaság és Olasz­ország írta alá. Elsősorban a francia de Gaulle ellen­állása miatt a bővítés foly­tatása - amelynek poten­ciális alanya lett volna Nagy-Britannia - elma­radt, egészen addig, amíg a francia elnök 1968-ben lemondott tisztjéről. (De Gaulle attól tartott, hogy az Egyesült Államok Nagy­Britannián keresztül ala­pozta volna meg európai befolyását.) Utódja Geor­ge Pompidou lett, egy egé­szen új Európa-politikával, amelynek lényeges voná­sa, hogy Pompidou rájött: az egyre erősödő német gazdaságot ellensúlyozni kell, s erre többek között a szigetország tűnt kívánatos partnernek. 1969-ben tehát döntés született Nagy-Bri­tannia, Írország, Dánia és Norvégia csatlakozásáról, azonban 1973. január 1­től csak három állam lépett az Közösségekbe, ugyanis Norvégiában egy referen­dum elvetette a tagságot. A hetvenes évek köze­pén három mediterrán or­szág szabadult meg kato­nai diktatúráitól: Görögor­szág, Portugália és Spa­nyolország. A politikai de­mokrácia helyreálltása után mindhárom állam úgy látta, hogy stabilitásuk és gazdasági fejlődésük zálo­ga az EK-tagság. 1975-ben Görögország, két év múlva pedig a két ibériai ország nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Az EK tagálla­mok számára nyilvánvaló volt (s ez a helyzet hason­lít a bővítés bennünket is érintő, jelenlegi szakaszá­ra), hogy a csatlakozással minőségileg új helyzet jön létre. Írországtól eltekintve még nem volt példa arra, hogy a bővítéssel ennyire megnöveljék a térség gaz­dasági különbségeit, hi­szen alacsonyabb jöve­delmű, elsősorban mező­gazdasági országokról volt szó, ami mind a regionális, mind az agrárpolitikát megterhelte. Azonban a politikai belátás, hogy az új demokráciákat meg kell védeni az EK-tagsággal, erősebb volt, mint gazda­sági kényelmetlenségektől való félelem. A csatlako­zási szerződés 1979 májusi aláírása után 1981. január l-jétől Görögország, az 1985 júniusi szerződés­aláfrás után 1986. január l-jétől pedig Portugália és Spanyolország nyert bebo­csátást. Az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején az EFTA-tagállamok egy­más után jelentkeztek tag­sági kérelemmel. 1995. ja­nuár l-jétől három új tag­állammal bővült a már Eu­rópai Unió nevet viselő intézmény: Ausztriával, Svédországgal és Finnor­szággal. Norvégiát immár másodszor tartotta távol egy népszavazás. A bővü­lés mostani folyamata so­ha nem látott változásokat eredményezhet az EU éle­tében. A luxemburgi csúcs kimondta, hogy a bővítés folyamatát mind a 11 ál­lammal (a tfz volt szocia­lista országgal és Ciprus­sal) meg kell kezdeni. Kö­zülük azonban Magyaror­szággal, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlové­niával, Észtországgal és Ciprussal intenzív és konkrét formában kell tár­gyalni, s számukra a jövó évezred elején megnyílik a taggá válás lehetősége. Az EU azonban addig intéz­ményi reformra szorul, hi­szen a hat tagállam mint­egy negyedével növelné az EU lakosságát, az összter­méket azonban mindössze 5-6 százalékkal. • NATO-csatlakozási jegyzőkönyv Dokumentum 1997. december 16-án Brüsszelben a 16 NATO-tag­állam külügyminisztere aláír­ta a Magyarország és a NA­TO közötti csatlakozási jegyzőkönyvet. íme a doku­mentum szövege: „A NATO tagállamai, meggyőződve ar­ról, hogy a Magyar Köztár­saság csatlakozása a szövet­séghez növeli az észak-atlan­ti térség biztonságát, az aláb­biakról állapodtak meg: I. cikkely — A csatlakozási jegyzőkönyv hatálybalépése­kor az Észak-atlanti Szerző­dés Szervezetének főtitkára ­az összes részes állam nevé­ben - meghívást intéz a ma­gyar kormányhoz, hogy a Magyar Köztársaság csatla­kozzon a NATO-hoz. Ma­gyarország - a szerződés 10. cikkelyének megfelelően ­azon a napon válik részes tagállammá, amikor csatlako­zási okmányát az Amerikai Egyesült Államok kormányá­nál letétbe helyezi. II. cikkely - A csatlakozá­si jegyzőkönyv akkor lép ha­tályba, amikor az észak-at­lanti szerződés minden egyes részes tagállama értesttette az amerikai kormányzatot arról, hogy a saját részéről me­gerősítette azt. Az Amerikai Égyesült Államok kormánya értesíti az észak-atlanti szerződés valamennyi részes államát minden ilyen értesí­tés kézhezvételéről, továbbá arról, hogy a csatlakozási jegyzőkönyv mely napon lé­pett hatályba. III. cikkely - A csatlako­zási jegyzőkönyvet az Ame­rikai Egyesült Államok kor­mányának levéltárában he­lyezik el. Hitelesített másola­tait az amerikai kormány el­juttatja a szerződés vala­mennyi részes államának kormányához." Az Európa-kapu a Délmagyarország Kft. melléklete, a Külügyminisztérium támogatásával, a Kommunikációs stratégia keretében jött létre. Az Európa-kapu mellékletet szerkeszti: Újszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents