Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-29 / 302. szám

Túl a csúcsokon Tk jéhány nappal a történelmi csúcsok után általában 1Y már nem annyira fellengzős az ember. Kezd el­gondolkodni azon, hogy vajon mennyibe kerül ez ne­künk, miféle áldozatokat kell hoznunk - még. Ugyan­is jó dolog az, ha majd euróban fizetünk a Boci csoki­ért, de jelenleg az a kérdés sok-sok embernek ebben az országban, hogy mi lesz holnap. A napokban találkoz­tam egy három-négy éves kislánnyal, aki hét végén nem eszik, és még jó, hogy az oviban rendszeresen kap meleg ételt. Pedig az Európai Unió igazából neki szól. Neki, akinek már semmit nem mond majd a KISZ, meg az építőtábor, meg a legvidámabb barakk, meg a Varsói Szerződés, ő már 18 évesen két idegen nyelven beszél, oda megy, ahová akar, nem biztos, hogy magyar lest, hanem sokkal inkább európai. Csak addig még éhezik egy kicsit. Igaz, kétségtelen, diplomáciai siker az, hogy Ma­gyarország az első körben csatlakozhat a NATO-hoz és az EU-hoz, de az is tény, hogy eléggé lemaradtunk a szocializmus szorgos építése, majd rombolása során az igazi jóléttől Nem hiszem, hogy a magyar pedagó­gusokat vigasztalja az, hogy Belgiumban egy gyön­gébb fizetés annyi, mint a honi tanárfizetés felső ré­giója. Mert a hasonlóság csak nominális, a belgiumi keresetet öttel kell szorozni ahhoz, hogy a forintösszeg elénk táruljon. De ezek a demagóg összehasonlítások, nem is szabad így felfogni az integrációt. r alán tényleg azt kell szem előtt tartani - nemcsak a dolgos hétköznapok megfáradt melósainak, ha­nem az ország mindenkori vezetésének -, hogy itt van előttünk az út, amelyen végighaladva nem kell éhező négyéves kislányokat látni a szomszédban. S akkor egyszer majd az lesz kérdés, hogy melyik földrészre menjen nyaralni a család. Bátorítson bennünket, hogy túl a csúcsokon eddig elérhetetlen magasságok, csodás panorámák tárultak elénk. ti ti u • Luxemburg-Brüsszel: EU-NATO Ff Magyarország történelmi időket él" Az Unió jó Portugáliának is Európa, s Magyarország sorsáról is döntöttek. (DM/DV-fotó) • Madrid (MTI) „Portugália nagyon megváltozott az Európai Unióba való belépése óta - nemcsak infrast­ruktúrája fejlődött, ami látható, például az úthá­lózat, az egészségügy és az oktatás területén, ha­nem az életszínvonal szempontjából is. A por­tugálok vásárlóereje és életszínvonala lényege­sen megnövekedett az utóbbi 12 évben" - mu­tatott rá Anibal Cavaco Silva volt konzervatív miniszterelnök a spa­nyol El Paísnak adott in­terjújában. Az El País újságírójának kérdésére, hogy miért figyel­hető meg mégis némi elége­detlenség az ország EU tag­ságával kapcsolatban, Cava­co Silva így fogalmazott: .Arról van szó, hogy a por­tugálok a lehető leghama­rább szeretnének arra a szín­vonalra jutni, ahol a néme­tek, a franciák, vagy a své­dek vannak." A volt portugál miniszterelnök kifejtette, hogy az ország EU tagságá­nak főbb vonalait az általa 1985 és 1995 között veze­tett, konzervatív kabinet szabta meg, és a mostani, szocialista kormány csak folytatta a megkezdett utat. Ugyanakkor további struktu­rális reformokra van szükség a gazdasági fejlődés biztosl­• Munkatársunktól Az 1993. június 21-22-én tartott Európai Tanács konk­lúziói igen fontos lépések a társult országok - köztük Magyarország - és az Unió közötti kapcsolatok perspek­tívája szempontjából. Egyrészt elismerték, hogy amennyiben a közép- és ke­let-európai társult országok kívánják, csatlakozhatnak az Unióhoz. Másrészt a csatlakozás politikai és gazdasági krité­riumait is megjelölték. Ezek a következők: a de­tására, a maastrichti egyez­ményhez és az euróhoz való időbeli csatlakozás érdeké­ben. Anibal Cavaco Silva sze­rint a szocialisták elodázzák a társadalombiztosítás re­formját, az igazságszolgálta­tás, az egészségügyi rend­szer és a felsőoktatás moder­nizálását, s ez, valamint né­hány állami vállalat, például a rádió és a televízió deficit­je megnehezíti a gazdasági helyzet fejlődését. Az or­szágra - amennyiben nem hajtja végre ezeket a refor­mokat - sötét jövő vár. „Az euró bevezetése arra fogja kényszeríteni a kormányo­kat, hogy hajtsák végre a szükséges reformokat, és ne halogassák gazdaságpoliti­kájuk modernizálását. Job­ban bízom az EU által meg­követelt szabályokban, mint az egyes kormányok gazda­ságpolitikájában. A politiku­sok nem halogathatják to­vább a reformok bevezeté­sét, mert egyébként az egyes országokra súlyos büntetést szabhat ki az EU, akár a GDP 0,5 százalékának érté­kében is." Cavaco Silva nagyon op­timistának mutatkozott az EU jövőjét illetően, és kifej­tette, hogy az új Európa ver­senyképesebb lesz, és egyre nagyobb befolyásra tehet szert nemzetközi színtéren, az Egyesült Államokkal és Japánnal szemben. mokratikus intézményrend­szer stabilitása, jogállami­ság, az emberi jogok és a ki­sebbségi jogok tiszteletben tartása, működd piacgazda­ság, képesség az Unión belü­li piaci verseny elviselésére, képesség az uniós tagsággal együtt járó kötelezettségek teljesítésére, beleértve a po­litikai, a gazdasági és a mo­netáris unió céljainak vál­lalását, illetőleg az Unió ké­pessége új tagok befogadá­sára úgy, hogy az ne veszé­lyeztesse az európai integrá­ció előrehaladását. Az Európai Unió Taná­csa évente két ülést tart, az idei másodikra Lu­xemburgban került sor, december 12-13-án. A csúcs központi, s ben­nünket leginkább érintő kérdése volt a bővítés, új államok meghívása a csatlakozási tárgyalá­sokra. A döntés szá­munkra kedvező, s en­nek értelmében jövö év tavaszán megkezdjük a konkrét, strukturált, két­oldalú tárgyalásokat. Horn Gyula miniszterel­nök tagságunkat 2002­re jósolta. Pár nappal később újabb jeles ese­mény: Brüsszelben a NATO-tagállamok aláír­ták többek között ha­zánk csatlakozási jegy­zökönyvét. NATO-tagsá­gunk a ratifikációs eljá­rások után, 1999. április 4-töl várható. A magyar diplomácia már régóta készülődött az Euró­pai Unió csúcstalálkozójára, hiszen minden jel szerint egy rendkívül fontos döntés­hozatalnak köszönhetően ha­zánkat meghívják az EU­csatlakozási tárgyalásokra. A folyamatnak ez egyébként teljesen logikus lépése lett volna, hiszen a különböző eljárások során Magyaror­szágot alkalmasnak Ítélték erre a feladatra. Az EU Bi­zottsága által nyáron közzé­tett, úgynevezett Agenda 2000 ctmű dokumentumban a Bizottság megnevezte azo­kat az országokat, amelyeket az első körben be lehet von­ni, s amelyek teljesttették az új tagok számára 1993-ban előírt Koppenhágai Kritériu­mokat. Az Agenda 2000 sze­rint az első hullámban Ma­gyarországgal, Szlovéniával, Csehországgal, Lengyelor­szággal, Észtországgal és Ciprussal kell tágyalóasztal­hoz ülni, s majd valamikor később a tagságra még nem érett Romániával, Szlovákiá­val, Litvániával, Lettország­gal és Bulgáriával. A nagy kérdés egyébként az volt, hogy a második felsorolás­ban említett ötöknek mit mondjanak, s hogy úgy dif­ferenciáljanak, hogy az ne tűnjön diszkriminációnak. Nem elhanyagolható, hogy a svédek és a dánok a balti ál­lamok első körbe vonását szorgalmazták, a franciák pedig a románok mellett kar­doskodtak. Végül salamoni döntés született: a folyama­tot mind a 11 állammal meg­kezdik, azonban a hatokkal már konkrét tárgyalások for­májában, az ötökkel viszont időnkénti egyeztetéssel, a tagság közeljövőben ígérete nélkül. Jó ideig eltartott, amfg kompromisszumra ju­tottak az állam- és kormány­fők. Végül „ráakadtak" a Maastrichti Szerződés „0" cikkelyére, mely szerint: „Bármely állam az Unió tagjává válhat. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely egyhangúlag nyilat­kozik a Bizottság meghall­gatása, és az Európai Parla­mentnek - tagjai abszolút többségének szavazatával el­fogadott -jóváhagyása után. A felvétel feltételeit és az Unió alapftó szerződéseiben a felvétellel járó módosításo­kat a tagállamok és a kérel­mező ország közötti egyez­mény szabályozza. Az egyezményt minden szerző­dő állam saját alkotmányjogi előfrásának megfelelően megerősíti." Az uniós filozófia szerint az első bekezdés vonatkozik a 11-ekre, sőt, a bizottsági szótárban Törökország is „candidate", azaz „jelölt" állam, de számukra az integ­ráció más formáját találták ki. A második bekezdés pe­dig már kizárólag a hatoké, tehát velük már a felvétel feltételeiről is lehet tárgyal­ni. Úgy született tehát a dön­tés, hogy március 30-án mind a 11 országgal leülnek Brüsszelben, aztán pedig a hatokkal „a lehető legrövi­debb időn belül", kicsit fur­csa szóhasználattal, kétolda­lú kormányközi konferenciá­kat kezdenek. Ezek már strukturált értekezletek lesz­nek, vagyis legalább havi rendszerességgel mindig az adott kérdésben kompetens ágazati szakemberek részvé­telével tárgyal az EU, s ese­tünkben Magyarország. Az ötökkel kapcsolatban pedig az a feladat, hogy az adott állam joganyaga és a közös­ségi joganyag közötti kü­lönbséget felmétjék, s a fel­vételre pályázó állam időről időre számoljon be arról, hogy áll a felzárkózásban. Ezzel mindenki elégedett volt: a hatok azért, mert mégis megmaradt a felké­szültebbek számára gyors kezdés, az ötök pedig azért, mert lám, a „folyamat" kez­detén ők is ott vannak. Ugyanígy unión belül: a Bi­zottság elkönyvelheti, hogy a javaslatukat elfogadták, s nem jött be a „közös startvo­nal"-elképzelés, a franciák, svédek, dánok pedig szintén elmondhatják, hogy pártfo­goltjaiknak kilobbizták az első tárgyalások való részvé­tel lehetőségét. A magyar diplomácia szintén elégedett volt. Horn Gyula miniszterelnök kije­lentette, hogy az EU olyan elhatározásra jutott, amely nagy előrelépés az egységes Európa felé. Kovács László külügyminiszter pedig arról szólt, hogy a magyar külügy mindkét célkitűzését elérte. Egyrészt a csatlakozási fo­lyamatunk nem szenvedett késedelmet, másrészt pedig a bölcs bizottsági belátásnak köszönhetően Európában nem keletkeztek új választó­vonalak. Pár nappal később már Brüsszelben szorongatták Kovács László kezét. De­cember 16-17-én a NATO ti­zenhat tagállama külügymi­niszterei találkoztak többek között abból az alkalomból, hogy aláírják a Magyaror­szág, Lengyelország és Csehország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet, amely­nek tagállamonként ratifiká­ciója után 1999. április 4-én leszünk tagok. Javier Sola­na, a NATO spanyol főtitká­ra elismeréssel nyilatkozott a három állam erőfeszítéseiről, Madeleine Albright, ameri­kai külügyminiszter pedig azt emelte ki, hogy a három közép-európai ország felké­szültebb, mint hitték, s a le­endő tagok készek a kollek­tív biztonság és az egyete­mes értékek védelmére. Alb­right asszonnyal egyébként külön is találkozott Kovács László magyar, Jaroslaw Se­divy cseh és Bronislaw Ge­remek lengyel külügymi­niszter. Madeleine Albright elmondta, az amerikai sze­nátusban arra törekszik, hogy a ratifikáció meggyőző többségű legyen. Ugyanak­kor azt kérte a hármaktól, ne hagyják cserben a szövetsé­get azzal, hogy a további ha­derőreformokat nem veszik komolyan. A három külügy­miniszter egyébként a jövő év elején az Egyesült Álla­mokba látogat, s sze­mélyesen is megpróbálják meggyőzni az amerikai sze­nátorokat. A tanácskozás során mindhárom közép-európai külügyminiszter kifejtette: minden tagállamnak meg kell adni a lehetőséget a csatlakozásra, ha teljesítik a feltételeket, Madeleine Alb­right azonban ezt azzal tol­dotta meg, hogy korai még országneveket említeni. A magyar diplomáciát di­cséri, hogy mindkét találko­zón ígéretet tettek arra, hogy a bővítések további részesei­nek segítséget nyújtanak, s átláthatóvá teszik számukra a csatlakozási folyamatokat. Ezt a közép-kelet-európai külügyminiszterek - elsősor­ban a magyar diplomáciának - külön is megköszönték. Arató László • Ausztria: Népszavazás? • Bécs (MTI) Ausztriában az Oszt­rák Szabadságpárt nép­szavazást akar arról, hogy Ausztriában 1999. január 1 -jétöl ne szűnjék meg a schilling, és ne vezessék be a közös eu­rópai uniós pénzt, az eu­rót, hanem majd csak valamikor később. A másik, szintén decem­ber elsejéig tartó aláírásgyűj­tés kezdeményezője az Ausztriai Polgári Zöldek ne­vű szervezet, mely azt akar­ja, hogy alkotmányos erejű törvényt hozzanak Ausztriá­ban az atomfegyverek elter­jedésének tilalmáról, vala­mint arról, hogy ne lehessen osztrák területen atomteme­tőt létesíteni, de még csak át se vihessenek rajta nukleáris szállítmányt. Gazdasági szakértők és a többi osztrák párt vezető képviselői demagógiával vá­dolják a szabadságpártiakat az euró elleni kampányuk miatt, és arra utalnak: Auszt­ria nem maradhat „schilling­sziget", és az osztrák gazda­ság nemcsak komoly elő­nyökről mond le, hanem je­lentős kára is származik ab­ból, ha Ausztria nem csatla­kozik már az első körben a közös valutához. Az osztrákok 91 százalé­ka egyébként biztos abban, hogy a schillinget előbb vagy utóbb felváltja a nyu­gat-európai közös pénz, az euró - derült ki a Markét osztrák közvélemény-kutató intézet felméréséből. Esze­rint már csak az osztrákok 2 százaléka gondolja úgy (vagy reménykedik abban), hogy megmarad a schilling. A megkérdezettek 33 száza­léka közölte: az euró beve­zetése mellett tenné le a vok­sát, 30 százalék pedig ellene, és 23 százalék el sem menne a szavazásra. A lakosság 30 százaléka határozottan ellen­zi az euró bevezetését, noha tudomásul veszi, hogy ez hovatovább elkerülhetetlen. A lakosságnak 44 százaléka véli úgy, hogy szükség van népszavazásra az euróról, másik 44 százalék szerint vi­szont nincs rá szükség. Büdzsé • DM/DV-információ A NATO közös költség­vetésének 0,65 százaléka lesz a magyar „tagdíj". Nem kizárt azonban, hogy ennek, a mai árakon évente 2-3 mil­liárd forintra becsült összeg­nek jó része megtérül kato­nai célokat szolgáló beruhá­zások és hazai cégeknek adott hadiszállítási megbízá­sok formájában. A NATO éves büdzséje három nagy részből, a kato­nai és a polgári költségve­tésből, valamint az úgyneve­zett Biztonságos Beruházási Programból (NSIP) áll. Míg az első kettő jelentős része a szervezet katonai és polgári alkalmazottainak illetménye­ire megy el, a NSIP főként katonai nagyberuházásokat szolgál. A madridi NATO­csúcstalálkozón megállapo­dás született arról, hogy 1998-tól a leendő tagok is jogosultak NlSP-erőforrá­sokra. A NSPI-alap ebben az év­ben mintegy 800 millió dol­lárral gazdagodik. Jelenleg 2 milliárd dollár értékben 30 program megvalósítása fo­lyik, s további 3,4 milliárd dollárnyi vár jóváhagyásra. A szövetségi szintű beruhá­zások mellett léteznek idő­szakos kooperációk, ame­lyek keretében több tagállam közösen lép fel valamilyen együttesen használt védelmi felszerlés beszerzésére. Kritériumok

Next

/
Thumbnails
Contents