Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-22 / 298. szám

HÉTFŐ, 1997. DEC. 22. A DÉL SPORTJA III. Focigála, a jövö labdamüvészeivel A Tisza Volán Focisuli-VSI „gyerekkórusa". Lehet belőlük igazi futballista is... Már a legkisebbek is tegezáviszonyban vannak a labdával. (Fotók: Gyenes Kálmán) Kővári elégedettsége A focigálán végig ott volt Kővári Árpád, a Tisza Volán SC elnöke, aki elégedetten dörzsölhette a kezét: - Minden úgy megy, ahogy elképzeltük - hangoztatta, amikor a véleményét kértük. - A gyerekek tehetségesek, ügyesen prezentálják a nagyszámú közönségnek azt, amit tanultak. • Ön öt évvel ezelőtt, amikor létrehozták a focisulit, ott „bábáskodott" születésénél. Milyen tervekkel indították útjára az évről évre izmosodó iskolát? - Kettős volt a célunk: elsősorban az, hogy a magyar és ezen belül a szegedi labdarúgás számára minőségi utánpótlást biztosítsunk, másrészt egészséges gyermekeket neveljünk, olyanokat, akik már kicsi korukban egy közösséghez tartozónak érezhették magukat. • Mi valósult meg mindebből? - Az utánpótlás-nevelésben, úgy érzem, jó úton járunk, hiszen már messzi távolból, a nevesebb csapatoktól is felkerestek bennünket játékosokért. De annak örülök a legjobban, hogy a nálunk „tanuló" nebulók sem az utcán, sem pedig az iskolában nem keltenek viselkedésükkel, magatartásukkal csalódást. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek, akik a mi kezünk alól kerülnek ki az életbe, sohasem lesznek alkoholisták, netán drogosok... • Gondolom, a szülők is elégedettek a focisuliban folyó nevelőmunkával. - Eddig még csak pozitív visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, akiknek nagy része aktívan részt vesz a klub munkájában, hiszen nem egyszer utaznak együtt gyerekeikkel a különböző meccsekre, tornákra, itthon és külföldön egyaránt. Mindenki jól érzi magát ilyenkor, s nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is kellemes kikapcsolódást jelent egyegy ilyen közös kiruccanás. P. S. J. Öt esztendővel ezelőtt, amikor először ünnepeltek közösen a Tisza Volán Focisuli (akkor még igazán gyermek) labdarúgói, még az összejövetel szervezői sem gondolták, hogy ez az esemény ennyire „kinövi magát". Tegnap délután ugyanis az újszegedi Sportcsarnokban lebonyolított monstre (több mint négyórás) ünnepséget annyian nézték és élvezték végig, mint a Medikémia Szeged, vagy az NB I „B" csoportos kosárlabdacsapatok találkozóit. Dlusztus Imre, a Tisza Volán Focisuli-VSI elnökhelyettese, az ünnepség kitalálója és fő szervezője - Kővári Árpád elnökkel együtt - köszöntőjében azt hangoztatta, hogy Szegeden elindult valami, ami a magyar foci fellendülését is elősegítheti. Dlusztus Imre az ünnepség alkalmával kiadott és a Sportcsarnokban terjesztett négyoldalas, Foci * Suli * Újság című lapban a következőket írta: „Nálunk, hála Istennek, s kevésbé hála a szegedi önkormányzatnak, a helyére kerültek a dolgok: vannak támogatók, jó szakemberek, lelkes és áldozatkész szülők, és van nagyon-nagyon sok aranyos, szeretetre és figyelemre méltó kisgyerek". Hogy mennyire aranyosak és figyelemre méltók ezek a gyerekek (több mint kétszázan voltak és mutatkoztak be a nem csak a szüléikből álló közönségnek), azt egész vasárnap délután (is) bizonyították a parketten. Ünnepségükön először vettek részt a kézilabdás „csemeték" is, akik legalább annyira tehetségesek, mint az apróbb és a nagyobb focisták. Látván őket, nem kell félnünk attól (még akkor sem, ha a nagyok éppen csúfos vereséget szenvedtek ezen a napon a fővárosban), hogy nem lesz utánpótlása a Pick Szegednek. * A „tömeget" azonban azok a labdarúgók jelentették, akik sorra bemutatták technikai és taktikai tudásukat, olyan dolgokat produkáltak, amelyeket még a felnőtt játékosok is megirigyelhetnének tőlük. Láttunk nagyszerű cseleket, kiugratásokat, lövéseket, védéseket, egyszóval mindazt, ami szép a fociban, s amiért olyan nagy szeretetnek és népszerűségnek örvend ez a sportág. A délután szervezői még azt is lehetővé tették, hogy a kisebbek az idősebb korosztályokkal megmérkőzzenek, mondván, hadd szokjanak az esetleges vereséghez is a kicsinyebbek. Voltak azonban olyan korosztályok (például a '86-os), amelyek a nagyobbnak is borsot törtek az orruk alá azzal, hogy legyőzték őket. Ha már a korosztályokról volt szó, feltétlenül ki kell hangsúlyoznunk, hogy milyen sokat számít egy vagy két esztendő. Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy a korban két legközelebb eső korosztály játsszon egymással, csak az egyenlő esély fennállása esetén kerüljenek össze a fiatalabbak az idősebbekkel. Összesen tizenegy focimeccset láthatott a közönség, amelyek során valamennyi foci sulis.,tanulód bemutathatta képességét és felkészültségét. Annak ellenére, hogy hosszúra nyúlt a gála, mindenki jól szórakozott. Ezt bizonyítja az is, hogy kevesen távoztak, a legtöbben megvárták az utolsók, a legkisebbek (a '90 és '91-ben születettek) bemutatkozását is. Általuk igazolódott újra a mondás, hogy ezt a játékot nem lehet elég korán kezdeni... Nehéz lenne abból a több mint 200 gyerekből valakit is külön kiemelni, hiszen senki sem keltett csalódást, még akkor sem, ha voltak olyanok, akik jobban „villogtak", mint társaik. Azoknak a neve viszont, akik ezeket a gyerekeket megtanították a labdarúgás ábécéjére (és nemcsak erre), feltétlenül ide kívánkozik. A '80-as korosztállyal Szálai István, a '82-'83-sal Lóczi István, a '84-sel Kispál Csaba, a '85-sel Serli Sándor, a '86-sal Halké Pál, a '87-sel István András, a '88-sal dr. Tóth János és Gusztos Gábor, a '89-90-sel pedig Buchholcz Gábor foglalkozott kitartással, türelemmel és nagy hozzáértéssel. Nem feledkezhetünk el Tamás Sándor szakosztályvezető, ifj. Csernus András technikai vezető, Alexa Szabolcs erőnléti edző, dr. Szabó István, dr. Mikulán Rita orvosok, dr. Gergely Jenő pszichológus, Pióker Sándor gyúró és Rácz Mihály, valamint Dargó Ferenc, a Szülői Tanács vezetőinek áldozatkész munkájáról sem, akik jelentős mértékben ugyancsak hozzájárultak a Tisza Volán Focisuli-VSI eredményeinek eléréséhez. Végül az edzők, sportvezetők és a szülők csapata mérkőzött meg egymással. Gyorsan eltelt a több mint négy óra, s következett a program érdekes és a gyerekek számára vonzó utolsó aktusa. A Tisza Volán Focisuli-VSI vezetői valamennyi gyermeknek és fiatalnak ajándékkal kedveskedtek, minden csapatból a .legjohb. öt játékos kupát kapott. Aztán jött az est fénypontja: felszelték azt a 230 szeletes hatalmas tortát, amely egy labdarúgópályát ábrázolt, s •amelyet.a,Yirág flukiász-. da vezetője, Szervánszky László ajánlott fel a gála résztvevőinek. Az már csak hab volt a nagy és a kis tortán, hogy Nagylaki Kálmán, mSzegedJlütüzsma ügy vezető elnöke minden csapatnak külön-külön is egy-egy tortát ajándékozott. Elgondolható, hogy milyen „édességevészetet" rendeztek a gyerekek.., B És végül, de nem utolsósorban azoknak a neve, akik az évzáró összejövetel ajándékait biztosították: Chio Chips, Philips Lighting, Tisza Volán Rt., Déltáv Rt., a Pepsi szegedi kirendeltsége, Lengyel József, Répási Zoltán, Duba Tamás, Bárok István, Hidegkúti Tibor vállalkozók, az Állami Nyomda Rt. Csongrád megyei képviselete, Papagáj Markét, Vega Kft., U. H. Sportbolt, Belvárosi Papírbolt, MÉH Rt., Takarékbank, Heavytex Rt., Pick Rt., Florin Rt., Medikémia Rt., Délmagyarország Kft., Virág Cukrászda, Citroen Zixem, a Szeged Városi Sportigazgatóság, Nagylaki Kálmán, a SzegedDorozsma ügyvezető elnöke. A találkozókat - fáradhatatlanul és közmegelégedésre - Tapodi Alexandra, Zsódi Viktor, Homolya János és Veres Péter vezette. • Amíg a fiatalok az újszegedi Sportcsarnok parkettáján futballoztak, addig a nézőtéren a szülők a körmüket rágták a fiaikért szorítva, a szponzorok és a tisztségviselők a látvány után elégedetten dőltek hátra az intézmény padjain. Igazi örömünnep volt ez, amely mindenkiben egyértelmű gondolatot formált: a jövőben folytatni kell a focigálát. Az alábbi sorokban néhány jelenlévőtől kérdeztük meg, hogy mi a véleménye a Tisza Volán Focisuliról, és a vasárnapi eseményről? Szalay István, Szeged város polgármestere: - Régóta az a meglátásom, hogy kell a városnak ez a sportiskola. Az összes szegedi utánpótlás-szakosztály közül a legeredményesebb a Tisza Volán FS-VSI, amely külön egyesületként működik. A országban, és Szegeden is olyan futballéhség van, hogy valamit tenni kellett a foci jobbítása érdekében. Ezek a gyerekek a garanciák arra, Jhj0gy.az..első lépések megr. történtek ezzel kapcsolatban. A labdarúgás hazai viszonyai csak úgy gyógyíthatók, ha elölről és alulról kezdjük el építeni a jövőt. Nagyon lelkes ez a stáb, jó szándékú és hozzáértő szakemberek alkotják a tagságot, és biztató a folytonosság is, az, hogy a korcsoportok között nincs szakadás. Én hiszem, hogy ha nem is holnap, de holnapután meghozza a gyümölcsét a megkezdett munka, és érdemes lesz újra focimeccsre járni Szegeden. Szabó Jenő, a MÉH Rt. elnök-vezérigazgatója, akinek cége a szponzorok közé tartozik: - Ha újra fel akarjuk javítani a labdarúgást, mint az ország legnépszerűbb sportágát, akkor csak ezekkel a gyerekekkel érhetünk el sikereket. A fa a csemetéből fejlődik ki, így van ez a focival is. Nagyon kevés sportágat támogatunk, viszont a Tisza Volán Focisulit azért vettük a pártfogásunkba, mert itt még romlatlan emberpalántákról van szó, akikből talán tíz éven belül táplálkozhat a szegedi labdarúgás. A nemzet kultúrájához tartozik a sport, a mozgás is, az emberek hangulatát nagyban meghatározza az ország focijának színvonala. Ezek a gyerekek néhány esztendő múlva sok örömet szereznek majd nekünk és a szurkolóknak. Az est méltó befejezése volt az egész éves munkának. Minden korosztály megmutathatta az „oroszlánkörmeit", ígérem, a jövőben igazi fesztivállá fejlesztjük ezt a rendezvényt. Szabó Klára, a '84-es korosztályban focizó Volford Henrik édesanyja: - A fiam sajnos nem játszott, mivel fájt a lába, ám szívügyemnek tekintem ezt a közösséget, és ezért jöttem ki buzdítani a többieket. Távoli helyszínekre is eljárunk néhány lelkes szülőtársammal együtt, rengeteg áldozatot hozunk a fiainkért, ám jó azt látni, hogy egy értelmes közösségben vannak, és nem csavarognak, dohányoznak, alkoholizálnak. Imádok meccsre járni, több ilyen jellegű eseményre lenne szükség ahhoz, hogy az ország futballja kikászálódjon a kátyúból. A másik pozitív oldala az a kezdeményezésnek, hogy a szülő-gyerek kapcsolatot közelíti egymáshoz, az utód közvetlenebbé, a papa vagy a mama pedig megértőbbé válik az otthoni problémákban. Mindenképpen támogatom az ötletet, jó látni ezt a sok kipirult arcú gyereket együtt. Fődi Ildikó, a '84-es korosztály edzőjének, Kispál Csabának a barátnője: - A párom imádja csinálni a munkáját, rengeteg időt el is vesznek tőle a foglalkozások, de a gyerekek nagyon hálásak, és örömet okoznak egyszerűségükkel, igaz és romlatlan magatartásukkal. Ha tehetem, elutazom velük az idegenbeli mérkőzéseikre is, mert ilyenkor úgy érzem, tíz évet fiatalodom. Sajnos, Csaba tanítványai az egy évvel idősebbek közt szerepeltek az ősszel a bajnokságban, így kevés sikerélményben volt részük, ám a lelkesedésük töretlen. Az a véleményem, hogy érdemes idejárni, tárt karokkal várnak a vezetők és az edzők mindenkit, aki eztán kap kedvet a focihoz. Panek S. József, Módi József