Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-19 / 296. szám

6 HELYI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. DEC. 19. Mikszáth-emléktábla • Szegedre szerződött az amerikai tenorista Tamino Missouriból érkezett Timothy Bentch: „Sok álmom van, amit Magyarországon szeretnék valóra váltani" (Fotó: Miskolczi Róbert) Egy fiatal amerikai te­norista alakítja - jópofa akcentussal - Tamino szerepét A varázsfuvola magyar nyelvű előadá­sain a Szegedi Nemzeti Színházban. Timothy Bentch három éve él Ma­gyarországon, egy ame­rikai keresztény alapít­vány küldte Közép-Kelet­Európába, hogy művé­szetével missziót teljesít­sen a volt kommunista országokban. • Mit mondana bemu­tatkozásként önmagáról a szegedi közönségnek? - 1963-ban születtem, Missouri államban egy far­mon nőttem fel. Három bá­tyámmal és az öcsémmel gyermekkorunkban egy tradi­cionális gospel-csoportban énekeltünk. 16 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy komolyan szeretnék énekelni tanulni. Amikor a tanárom meghallgatott, rögtön mond­tam neki, hogy operát soha­sem akarok énekelni. Mis­souriban addig sohasem lát­tam igazi operaelőadást. Amikor elkezdtem a komoly­zenei tanulmányaimat, na­gyon hamar megszerettem a klasszikus zenét, és különö­sen az operát. Különböző koncerteken léptem fel töb­bek között a Kennedy Cen­terben Washingtonban, New Yorkban, Philadelphiában, de akkor még elsősorban orató­riumokban. • Mennyi időre jött Ma­gyarországra? - Nem határozott időtar­tamra jöttem, minden attól A Lechner Lajos emlé­kezetére rendezett ün­nepségeken annyiszor emlegetett, a városterve­zőtől száz évre előre ter­vezett, körutas-sugár­utas városszerkezet jut­tatta eszembe Mikszáth Kálmánnak e szegedi különlegességet oly­annyira jellemző, ritkán idézett elbeszélését. Mikszáth 1878 közepétől 1880 végéig volt a Szegedi Napló munkatársa, a Vtz kró­nikása, az újjáépítés (a híres rekonstrukció) kritikusa, majd hlrlelője. Miután viss­szatért a fővárosba, és a Pesti Hfrlap munkatársa, ország­gyűlési tudósítója lett, eleinte évente kétszer-háromszor, utóbb, legalábbis még a nyolcvanas években, egy­szer-egyszer, egyedül vagy baráti társaságban lelátoga­tott Szegedre. így jött le 1885. augusztus 12-én is néhány napra barát­jával, Thomka Jenővel. A Napló szerkesztőségében utóda és tisztelője. Békefi Antal a lap 15-i számában tu­dósított Mikszáth itteni idő­zéséről, s közben megismer­tette az olvasót az immár jó nevű pesti írónak baráti tár­saságban elmondott anekdo­tájával. Az írói alkotás lélektaná­függ, hogy mennek itt a dol­gok. Miközben énekelek, konferenciákat is szervezek. Szeretném, ha a művészek együtt gondolkodnának arról, hogy művészként hogyan szolgálhatjuk jobban Istent. A mennonita egyház tagja vagyok, ami talán Magyaror­szágon kevésbé ismert, de az Egyesült Államokban körül­belül egymillió tagja van. Ta­lán a baptistákhoz tudnám a felekezetünket hasonlítani. Az az alapítvány, amelyik ide küldött, ökumenikus, te­nak érdekes tanulsága, hogy maga Mikszáth ugyanezt az anekdotát tíz év múlva írta meg A kapitányok városa cí­mű elbeszélésében. Ebben az első, nem jelentéktelen elté­rés a valóságtól és az egy év­tizeddel ezelőtt társaságban elmondottaktól, hogy útitár­sául nem a jelentéktelen (le­xikonban sem található) új­ságírót, hanem Szilágyi De­zső igazságügy minisztert ne­vezte meg. Úgy állítva be a dolgot, hogy a miniszter kér­te meg őt, kísérje le Szeged­re. Vonattal jöttek, s Mik­száth útközben felelgetett a miniszter Szegedre vonatko­zó kérdéseire. „Milyen terv szerint épült a város? Milyen különlegességei vannak? Hogy fest a Tisza felől? Hát madártávlatból láttam-e már - például valami toronyból? S ezer meg ezer kérdést inté­zett. amelyekre alig győztem válaszolni: „Mikszáth így is­mertette meg Szilágyit a vá­ros sajátos szerkezetével: „Képzelj magadnak, ke­gyelmes uram, egy fél kari­kagyűrűt, ez a Tisza Lajos körút; ami benne van, az a Belváros, csupa fényes palo­hát nem egyházszervezés a feladatom. Létrehoztunk itt egy alapítványt „Ének a nem­zetekért" néven, amelynek az a célja, hogy a kereszténység és a művészek kapcsolatát erősítse. Egy nemzetközi ki­állítást szervezünk majd Ma­gyarországon, és még sok ál­munk van, amit szeretnénk valóra váltani. A feleségem­mel jöttem Magyarországra, azóta már született egy kislá­nyunk is, sót most várjuk a második gyermekünket. Fe­leségem a budapesti Közép­tákkal; a kis fél karika ismét bele van téve egy másik fél karikába, ez a nagykörút (Bé­csi, Berlini és Londoni kö­rút); ami a két körút közé esik, még az is nagyváros, emeletes házakkal (más for­mát a körutakon belül nem szabad építeni), ami aztán a másik nagyobbik fél karikán kívül esik, az a hajdani falu, az ősi ízlés szerint. Tisza La­jos azt el nem pusztította, ha­nem megnemesítette, stílsze­rű, művészies elemet vitt be­le. Maga rajzolt egy-egy ilyen házikót. Most ezek ott állnak hosszú, végigfutó fa­oszlopos tornácokkal, elöl kis Európa Egyetem hallgatója volt, nemrégiben kapott má­soddiplomát jogtudomány­ból. Most Budapesten lektori munkát végez az egyetem­nek. Januárban Szegedre köl­tözünk, mert a jövő év elejé­től az itteni operatársulathoz köt szerződés. • Hogyan telt Magyaror­szágon az elmúlt három év? - Főként Debrecenben léptem fel, de Romániában Bukarestben, Nagyváradon és Temesvárott is énekeltem. kertekkel, mályvarózsa ben­nök és napraforgó. A ház tűz­faláról piros kukoricacső lóg ki a lyukon, és paprikafűzé­rek húzódnak végig hullámos girlandokban az eresz alatt." „- Lárifári - mondá ne félkarikázz itt nekem, hanem rajzold le a dolgokat, fráter." S Mikszáth lerajzolta: Szilágyi némi kétkedéssel szemlélte a rajzot, firtatta, mi benne a szép vagy a prakti­kus, amit Mikszáth bizonyga­tott. Azért célszerű ez a szer­kezet, erőltette, mert így a város nagy kiterjedése ellen­ére alig vannak távolságok. Minden közel van egymás­Egy olyan színházhoz szeret­tem volna kerülni, ahol meg­felelő minőségű az operaját­szás, és ahol folyamatosan énekelhetek. Szeged gyönyö­rű város, szerintem Éurópa egyik legszebb színháza ta­lálható itt, ráadásul az opera­társulatban nagyszerű kollé­gákkal dolgozhatom együtt. • Amerikában is kar­riert csinálhatna, miért énekel mégis Magyaror­szágon? - Nem a karrier a legfon­tosabb az ember életében. Azt hiszem, mindig oda kell mennünk, ahová Isten vezet bennünket. Most nagyon erő­sen érzem, hogy itt kell len­nem. A szombati előadásra édesapám is megérkezik Missouriból, biztos vagyok benne, neki is tetszeni fog ez az előadás. • Mit gondol a szerepről, ki ez a Tamino? - Egy nemes lelkű ifjú, aki az erény útját keresi. Na­gyon magasztos célja van, sohasem a legegyszerűbb, legkönnyebb utat keresi. Na­gyon szimpatikus karakter számomra, boldog vagyok, hogy énekelhetem. • Milyen más szerepek­ben láthatja ebben az évadban a szegedi közön­ség? - A Bajazzókban Beppét éneklem, A sevillai borbély­ban Almavivát és Don Otta­viót a Don Giovanniban. Na­gyon bízom benne, hogy egyszer majd kedvenc ope­rám, a Werther is műsorra kerül Szegeden. Hollós! Zsolt hoz. Ilyen diskurzus közben értek Szegedre déltájban. Mikszáth az indóházban fiá­kért hívott, de míg az előjött, és Szilágyi szivarra gyújtott, az író összeakadt egy ismerő­sével. Kiderült, hogy egy vo­naton utaztak: szegedi isme­rőse szatymazi szőlejéből tért haza. Amint fölültek a fiá­kerre, s elindultak a Boldog­asszony sugárúton a Tisza Szálló felé, Szilágyi megkér­dezte Mikszáthot, kivel be­szélt az állomáson. „Egy de­rék, idevaló dzsentlemen, nyugalmazott huszártiszt, Kászonyi kapitány" - volt a válasz. „Szép szál ember ­jegyzé meg hanyagul." Mik­száthnak, bár annak idején látta eleget a kapitányt, csak most tűnt föl daliás termete, szép testtartása, amint rugal­masan lépegetett hazafelé Fölsővárosra. Mikszáth, hogy minél többet mutasson a vá­rosból Szilágyinak, kerülő­vel, a Tisza Lajos körútra rendelte a kocsist. Egy sza­tócs a boltja küszöbén szu­nyókált. Nem akadt vevő, ki fölköltené. Mikszáth azt bi­zonygatta Szilágyinak, hogy a palotás Szegednek nagy a • Munkatársunktól A Mikszáth Kálmán szü­letésének 150- évfordulója tiszteletére rendezett emlék­év zárásaként ma 14 órakor a Szegedi Akadémiai Bizott­ság székházának (Somogyi utca 7.) falánál Mikszáth­Kopasz Márta grafi­kusművész életműalbu­ma jelent meg a Scrip­tum Kiadó gondozásá­ban. A mű, melynek szerzője Laczó Katalin, szerves része annak a sorozatnak, mellyel Sze­ged emléket kíván állíta­ni a város nagyjainak. Kopasz Márta festőmű­vész-grafikust köszöntötték a városházán a róla szóló könyv megjelenésének alkal­mából. A könyvpremieren je­len lévő Szalay István pol­gármester beszédében el­mondta: azt, hogy a hölgyek közül Kopasz Márta, a művé­szet nagyasszonya vitathatat­lanul a legnagyobb, mutatja az a tény, hogy a művésznő mindezidáig a város egyetlen női díszpolgára. Szeged olyan alkotók, gondolkodók által válhatott a tudomány és • Munkatársunktól A SZOTE új klinika tan­termében ma 16 órától dr. Tarjányi János zongorázik munkatársainak és barátai­gondja: ott a sok bérház, de nincs elég lakója. A drága belvárosi paloták kihaszná­latlanok. Á nyári délben ki­váltképpen alig volt járókelő az utcákon. Mikor a fiáker a Dugonics tér sarkára ért, a Hungária Szálló (a mostani akadémiai székház) mellől feléjük len­gett egy szürke kalap. Mik­száth visszalobogtatta a ma­gáét. Szilágyi megkérdezte: ­Ki az ott? - Kászonyi kapi­tány - hangzott Mikszáth vá­lasza. Szilágyi egy szót sem szólt. De mikor már megtet­tek egy jó utat, megkérdezte, merre járnak. Most már át­adom a szót Mikszáthnak, mert minden szó úgy hiteles, ahogy ő adta elő: - Most értünk be a Felső­városba. Az egyik zöld kapunál egy úriember állt, éppen a kapu­ajtót nyitogatva a zsebéből kivett kulccsal, a másik kezé­vel üdvözletet hányva felém. Mosolyogva viszonoztam én is a kezemmel, mígnem az alak ellűnl az ajtón át. - Ki volt? - fordult felém Szilágyi. - Kászonyi kapitány. emléktáblát adnak át. Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását dr. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója avatja majd dr. Szalay István polgármester jelenlétében. a kultúra fellegvárává ­mondta Szalay mint Ko­pasz Márta. Az idén 85. élet­évét betöltött művésznő ma is tevékeny résztvevője a vá­ros művészeti életének. A polgármestert követően La­czó Katalin szólalt fel. A könyv készítőinek és szpon­zorok hosszú sorának ismer­tetése után elmondta, hogy a könyv megírásának közvet­len kiváltó oka az a jelenleg gondozás alatt lévő, szintén általa írt, a közeljövőben megjelenő könyv, amely Do­rogi István művészetéről szól, és amelynek ötletét né­hány éve maga Kopasz Márta vetette fel. A most elkészült könyv a Laczó-tanulmány mellett Kopasz Márta alkotá­sairól 75 színes, 45 fekete-fe­hér fényképel és mintegy 100, a művésznőről szóló cikket tartalmaz. Ny. G. nak. Műsoron: Bach, Haydn, Mozart, Kocsár Miklós, Schubert, Chopin és Debussy művei. Fuvolán közreműkö­dik dr. Benedek Krisztina. De már erre felfortyant ő is: - Tedd bolonddá az öreg­apádat! - förmedt rám. - Ha még egyszer előjön ez a Ká­szonyi kapitány, olyan barac­kot nyomok a fejedre, hogy megemlegeted. Csakugyan dühös lett, pedig éppen eb­ben a hármas Kászonyi-talál­kozásban volt élethíven lefo­tografálva úgy a körútrend­szer, mint a város népességi állapota. Kászonyi Károly hi­teles történeti alak. Békefi beszámolójában, tíz évvel Mikszáth írása előtt, szintén ő szerepelt. Éppen Mikszáth árvízi beszámolójában olvas­suk nevét, mint akinek fölső­városi háza túlélte a nagy ár­vizet. Családja régi szegedi família lehetett, hiszen a Do­maszéktől északra eső Ká­szonyihögyet már Balla An­tal 1778-i térképe föltüntette. Kászonyi kapitánynak - úgy látszik - Szatymazon (is) le­hetett szólője. Szeged ugyan nem „a kapitányok városa", ahogy netán Szilágyi Dezső e furcsa kalandos utazás követ­keztében hitte, hanem a Lechner körzőjével, vonalzó­jával előrelátóan megterve­zett kerekes-küllős városszer­kezet szerencsés birtokosa. Mikszáth szellemes anekdo­tája újfent erről győzhet meg bennünket. Péter László » M-aj CSÚCS Péntek 21:00 ITIal 1UÍI7I ^ MOZI Szörnyecskék vKy Vadonatúj TV3. Jó, hogy látom. • Szeged a kapitányok városa? Mikszáth és a városszerkezet Mikszáth kissé elnagyolt rajza Az én kortársaim (1908) című kötetében Orvoskoncert A művészet nagyasszonya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents