Délmagyarország, 1997. december (87. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-17 / 294. szám

SZERDA, 1997. DEC. 17. UNIVERSITAS 7 • Főhajtás Szent-Györgyi Albert előtt Halvan éve történt • Az eddigi egyetlen szegedi Nobel-díjas Lehetett volna második is? Szent-Györgyi Albert három színésznő - Gombaszögi Ella, Fejes Teri és Bulla Elma - társaságában. (Archív fotó: Liebmann Béla) 1937. október 28-án, csütörtökön este érkezett a hír: a szegedi egyetem fiatal professzorát, Szent-Györgyi Albertet Nobel-dijjal tüntették ki. A hír ünneppé tette az egész város számára a szürke hétköznapot. A Délmagyarország napokon keresztül foglalkozott a témával. Ebből adunk közre egy csokorra valót. (...) Ebben a véres világrengésben, töméntelen bánatunk. csalódásunk és fájdalmunk közepette, olyan jól esik megpihenni, felüdülni, megvigasztalódni kicsit Szent-Györgyi Albert világraszóló dicsőségén. Szegedet és a szegedi Ferenc József Tudományegyetemet most a Nobel-díjjal kitüntetett fiatal tudós nevével együtt ragyogó szárnyára kapja a világhír és Szeged dicsősége, Magyarország dicsősége, SzentGyörgyi Albert dicsősége néhány pillanatra talán elhomályosítja, elfeledteti a Keleten és a Nyugaton vezénylő tábornokok oly gyakran előforduló, de mindig szörnyű dicsőségét. Ez a fiatal tudós, aki a lombikok és a retorták csöndes világában tölti termékeny életét, elérte azt, amit se Kelet, se Nyugat, se Észak, se Dél egyetlen tábornoka sem érhet el soha: a békére, a boldogságra, a nyugalomra, az emberi sorsra szomjazó emberiség hajtott önként és boldogan fejet előtte. Elérte azt, amit a leghatalmasabb szuronyerdőkre támaszkodó parancs sem érhet el soha: ölelő áhítattal ejtik ki mindenütt a nevét, ahol civilizált ember él ezen a földön. (...) A diákság serege (...) A csütörtök este megérkezett hír ünneppé tette az egész város számára ezt a szürke hétköznapot. Mindenki a szegedi egyetem fiatal, világhíres professzoráról beszél, mindenki látni szeretné az első Nobel-díjas magyar tudóst, aki magyar földön végzett munkájával érdemelte ki az egész világ elismerését. Az egyetem központi épületének két hatalmas zászlórúdjára kora reggel felvonták a nemzetiszínű lobogókat. (...) Amikor a professzor fél tíz óra tájban megérkezett a Templom-téri intézetéhez, ott már több száz főnyi diáksereg várta és lelkesen éljenezte. Percekig tartott az ováció, a professzor meghatottan, mosolyogva lépett be intézetébe, ahol a munkatársai fogadták harsány éljenzéssel. hatalmas virágokkal. A téren a diákság serege egyre növekedett és ütemesen éljenezték a professzort. - Éljen Szent-Györgyi! Lássuk Szent-Gyögyit! A professzor munkatársainak hosszas unszolására ekkor az erkélyre lépett és bensőséges, közvetlen hangon szólt a lelkesen éljenző ifjúsághoz: - Most nem tudok mást mondani. Fiúk, minthogy végtelen jól esik látni azt a szeretet, melyet ti hoztatok most nekem. Nekünk tanároknak, akik lassan öregedni kezdünk, úgy érezzük, ez a jutalom, majdnem azt mondhatni nagyobb, mint a Nobel-díj... Hatalmas éljenzés fogadta a professzor szavait, majd a diáksereg vigyázzba sorakozott és meghatottan, könnyesen énekelte a Himnuszt. (...) A város vezetői (...) Délben két városi autó állt meg az intézet előtt, dr. vitéz Imecs György főispán és dr. Pálfy József polgármester autója. A főispán és polgármester a város üdvözletét tolmácsolta. A két városi autó innen az egyetem központi épületéhez futott. A főispán és a polgármester az ünneplő egyetem rektorát látogatta meg, hogy a hivatalos város nevében az egyetemet is üdvözölje. A látogatás után úgy a főispán, mint a polgármester kijelentette a Délmagyarország munkatársa előtt, hogy a város más formában is kifejezésre fogja juttatni örömét és elismerését az első Nobel-díjas magyar tudós iránt. (...) Értesüléseink szerint a város köszönetét és elismerését elsősorban azzal dokumentálja, hogy dr. Szent-Györgyi Albertet a szegedi díszpolgárság ékességével ruházza fel. (...) A legkomolyabb formában merült fel az a kívánság, hogy igazi otthont adjon Szegeden a világhírű tudósnak a város és az állam. Az illetékesekben meg is van ennek a szép, nemes kívánságnak a teljesítésére a hajlandóság, és szinte befejezett tényként lehet számolni azzal, hogy SzentGyörgyi Albertet a legszebb ajándékkal tünteti ki a város és az ország: szép családi fészket építtet számára Szegeden. (...) Szent-Györgyi professzornak Szegedre költözése, a szegedi paprikával való megismerkedése közvetlen kulcsa volt az összes nagy sikereinek. Igaz ugyan, hogy a C-vitamint SzentGyörgyi már Amerikában előállította volt, azonban ott a mellékveséből oly kevés anyaghoz jutott és oly mérhetetlen összegekbe került az első termék, hogy azzal a már előttünk fekvő sokféle sikert alig érhette volna el. Szegedre kellett kerülnie, a szegedi paprikával, mint a C-vitamin legbővebb forrásával kellett megismerkednie, hogy aztán őt az életen mindig kísérő nagyszerű ötletessége egy istenáldotta pillanatban, egy megszentelt estebéd alkalmával arra a gondolatra ébressze, hogy vajon nincs-e a mi édes paprikánkban is C-vitamin. (...) (Délmagyarország, 1937. október 30.) A szomorú vég (...) Szent-Györgyi Albert augusztus elején eltűnt Szegedről, s azóta nyomaveszett. El kellett mennie, mert idegei tovább már nem bírták a Gestapo állandó kellemetlenkedését. (...) Bújkálni kényszerült a Gestapo elől, amelynek pribékjei újszegedi villájának kapuja előtt állottak minden reggel. Csak azért nem tehették rá kezüket a világhírű magyar tudósra, mert a magyar rendőrség háziőrizetben tartotta. Augusztus elején azonban közölték Szent-Györgyivei, hogy a magyar rendőrség tovább már nem tudja a Gestapotól megvédeni. Ekkor határozta el magát a professzor a budapesti útra. (...) (Délmagyarország, 1944. december 17.) Az összeállítást készítette: Szabó C. Szilárd Szent-Györgyi Albert akár egy második Nobel-díjat is kaphatott volna, ha kutatásait nem kell kényszerűségből megszakítania, és távoznia az országból jelentette ki Guba Ferenc tegnap az Akadémiai Bizottság székházában délután négy órától tartott tudományos ülésen. A találkozót abból az alkalomból rendezték, hogy a szegedi orvosegyetem névadója hatvan évvel ezelőtt vehette át a Nobel-díjat. Guba Ferenc, a SZOTE emeritus professzora, a biokémiai intézet egykori vezetője elmondta, hogy • Munkatársunktól Nem ünneprontás, inkább figyelemfelkeltés szándékával tesszük közzé grafikonunkat a Szent-Györgyi Albert Nobel-díjjal történő kitüntetéséről szóló megemlékezésekhez kapcsolódóan. Adataink európai országok. Japán és az Egyesült Államok kutatásra fordított kiadásait tartalmazzák a nemzeti össztermék százalékáSzent-Györgyi Albert a bioenergetika terén elért eredményeiért kapta a magas kitüntetést. A tudós az 1920-as évek közepétől foglalkozott a sejtlégzéssel. Többek között azt vizsgálta, hogyan tudnak energiát termelni a biológiai rendszerek, illteve maguk az izmok. Kutatásait részben Groningenben és Cambridge-ben végezte, munkáját azonban nagyrészt már a szegedi laboratóriumban folytatta. A kutatásoknak úgymond „mellékterméke" volt a C-vitamin felfedezése. Tíz-tizenöt éves munka kellett ahhoz, hogy eredményeiért Nobel-díjjal tüntessék ki. Guba Ferenc szerint Szent-Györgyi Albert azok ban. Nálunk 1995-ben - az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság statisztikája szerint - a GDP 0,68 százalékát fordították kutatásfejlesztésre. Vagyis Magyarország Portugália és Görögország között, az utolsó előtti helyen szerepelne a grafikonon. A kép természetesen még kedvezőtlenebb lenne, ha a nem a nemzeti összterközé tartozott, akik életüket tették föl arra, hogy megismerjék és megértsék az élő anyag állapotát. Ezt bizonyltja a tudós egyik vallomása is: „Életemet a tudománynak szenteltem, és az volt az egyedüli vágyam, hogy magam is többre vigyem, és kívánalmai szerint éljek". Ezt a kijelentését további munkái alatt is vállalta, amelyek során egyre mélyebbre hatolt az élő szervezet megismerésében. Azt követően, hogy kiderült, hogyan lehet energiát termelni biológiai rendszerekben, felvetődött a kérdés, hogy a keletkező kémiai energia miként hasznosítható, és milyen az a rendszer, amelyik ezt meg mék százalékában, hanem nominálértéken hasonlítanánk össze a K plusz F kiadásokat. Érdekes az állami támogatás és az ipari kutatásfinanszírozás aránya az egyes országokban. Az állami támogatás mindössze három országban, Norvégiában, Portugáliában és Görögországban haladja meg az ipari ráfordításokat. Magyarorszátudja valósítani. A korabeli orvosi vegytani intézet akkor kezdett el intenzíven foglalkozni az izommozgással. Azt vizsgálták, hogyan képes az izom a kémiai energiát mechanikai munkára változtatni. Kutatásaiban előrehaladva Szent-Györgyi a biológiai rendszerek olyan szintjéig is eljutott, amelyet szubmolekuláris biológiának neveznek, és amelyekben az elektronátvitelek játszanak fontos szerepet. Guba Ferenc szerint, ha Szent-Györgyi nem kényszerül az ország elhagyására, a kutatás befejezése akár egy újabb Nobel-díjat eredményezhetett volna. Hegedős Szabolcs gon az állami részesedés a K plusz F-ből 0,4 százalék. Az ipari ráfordítás jelentős, háromszoros mértékben meghaladja az állami támogatást Svájcban, Japánban és Írországban. Hozzávetőleg felefele arányban költ kutatásra az állam és az ipar az USAban, Franciaországban, Hollandiában, Norvégiában, Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban. Francia ösztöndíj • DM-információ A francia kormány kiírta az 1998/99-es tanévre a franciaországi ösztöndíjpályázatokat. A szakmai ösztöndíjakra elsősorban a jog-, politika- és közgazdaságtudományok, valamint művészetek és kulturális menedzsment területén utolsó éves egyetemi hallgatók, illetve diplomások jelentkezhetnek. A kutatási ösztöndíjakra pedig valamennyi tudományterületen a harminckét évesnél nem idősebb kutatók pályázhatnak. A pályázat részletes kiírása megtalálható a József Attila Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzatának irodáján, a külügyi bizottságnál. Történész pályamunkák • Munkatársunktól A napokban hozták nyilvánosságra, hogy kik nyertek a József Attila Tudományegyetem Történész Diákkörének pályázatán. Az első díjat Németh János „Themistoklés politikai ellenfelei" című műve kapta. Második lett Balogh Tamás „A Bécsi Kongresszus és az új európai geográfia" című munkájával. A harmadik díjat ketten kapták megosztva. Az egyik pályázatot Komár Krisztián nyújtotta be „Az angol-búr háború 19. századi gazdasági és politikai előzményei" címmel. A másik dolgozatot Tóth Róbert írta, címe: „Gondolatok J. S. Millről, a szabadsrágról, az egyén és a társadalom viszonyáról". A negyedik helyen ugyancsak ketten osztoztak. Sáringer János „Portugália történetének néhány vonása a 19. században" című munkájával pályázott. Szélinger Balázs dolgozata pedig „Az etióp egyház történelmi szerepe a középkorban" címet viseli. A zsűri javaslata alapján a négy díjazott pályamunka indulhat az 1999 tavaszán Szegeden megrendezendő XXIV. országos tudományos diákköri konferencián. Az immár hagyományos szemeszteri pályázatot a következő év tavaszi és őszi félévében is meghirdetik, és akik ezeken helyezést ér el, szintén indulhat az OTDK-n. Az év írása '97 • DM-információ A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület (MESE) pályázatot írt ki felsőoktatási lapokban 1997ben megjelent riport, inteijú, publicisztika kategóriákban az „Az év írása '97" díj elnyerésére. Pályázni a cikk megjelent változatának fénymásolatával személyesen vagy jelölés útján lehet. Egy pályázó több kategóriában is nevezhet egy-egy írással. A pályázatokat három példányban, kísérőlevéllel, ezen a név, az intézmény és az elérhetőségi cím feltüntetésével, és lehetőleg a lap eredeti változatával kell benyújtani 1998. február 16-áig a következő címre: 1053 Budapest, Ferenciek tere 2. Eredményhirdetés: 1998. március 15-én, Budapesten. A pályázatokat a MESE Szeniorok Klubjának erre felkért tagjai bírálják el. • Ki mennyit költ kutatásra? Magyarország hátul „kullog n 5 r— 4 Svédorsxág: 3,3% Kutatástámogatás a GDP százalékában (1985) MAGYARORSZÁG: 0,68% korm.: 0,4% ipar: 0,28% •: ipar •: kormányzat Olaszország: 1,5% Írország: 1,2% Spanyolország: 1,0% \ Portugália: 0,7% 0,9 \\ 0,9 0,5 m ,0,5 0,5 Görögország: 0,6%