Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-07 / 260. szám

4 KRÓNIKA PÉNTEK, 1997. Nov. 7. • Magyar Lászlóra emlékeztek Öttömösröl Afrikába Utcaavatás: a hordót dr. Géczi József (balról) is gurítja. (Fotó: Karnok Csaba) MA SZEMŐK ÁRPÁD, a 22­es választókerület (Új-Ró­kus) képviselője fogadóórát tart 16 és 17 óra között a Ga­ram utcai óvodában. JOGSEGÉLYSZOLGÁ­LATI fogadóórát tart az MDF szegedi szervezete 16 órától, a Római krt. 31 .szám alatti irodaházban. AZ MDF szegedi szerve­zete december 12-én autó­buszt indft Budapestre, dr. Antall József néhai minisz­terelnök elhunyta évforduló­ján. Érdeklődni lehet a 324­41 l-es telefonon. Kitekintő - holnap! • Munkatársunktól Péntekenként rendszere­sen jelentkező oldalunk, a Szeged környékére kiemelt figyelmet fordító Kitekintő, anyagtorlódás miatt, nem ma, hanem holnap, szomba­ton jelenik meg. Olvasóink megértését kérjük. Régi vonalon a busz • Munkatársunktól A Tisza Volán Rt. meg­szüntette a forgalom eltere­lését a Derkovits fasoron. Ezért a 60-as jelzésű autó­busz ismét az eredeti útvo­nalon közlekedik. Tegnap Öttömösön Magyar Lászlóra, a ne­ves Afrika-kutatóra és világutazóra emlékez­tek. A község lakóit egész napos programok várták. Megkoszorúzták a világutazó kopjafáját, felavatták a róla elneve­zett utcát és a közösség­házban kiállítás nyílt he­lyi és szegedi festőmű­vészek alkotásaiból. A program délelőtt tíz órakor kezdődött Bata Fe­renc polgármester ünnepé­lyes megnyitójával. Dr. Krizsán László Afrika-kuta­tó emlékezett meg híres kol­légájáról. A szabadkai szár­mazású Magyar család úgy kapcsolódik a településhez, hogy Magyar Imrének. László apjának az volt a kí­vánsága, ha meghal, az öttömösi fenyőfák alatt te­messék el. A közönség elő­ször láthatta Palotás Mária festőművésznek a kutatóról készített alkotását. A község vezetői és a helyi általános iskola diákjai a Magyar csa­lád sírhelyéhez vonultak, hogy koszorúzzanak. A vi­lágutazó kopjafájánál, amely a szegedi Hemmert János festőművész alkotása, Tóth Csápek Ágnes általános is­kolai tanár mondott köszön­tőt. Utána dr. Géczi József országgyűlési képviselő, dr. Krizsán László az MTA munkatársa, Bata Ferenc polgármester és az ország három, Magyar Lászlóról el­nevezett iskolájának igazga­tója megkoszorúzta a kutató síremlékét. A koszorúzást követően átadták a Magyar László ut­cát. Dr. Géczi József ország­gyűlési képviselő és segítői végiggurítottak egy sörös­hordót az új utcán - a régi hagyományhoz híven. Az ut­cában 32 építési telek van, ebből négyen áll egy-egy családi ház. A körülbelül 460 méter hosszú út aszfal­tozása 6,1 millió forintba ke­rült - mondotta rövid beszé­dében Bata Ferenc polgár­mester. Dr. Géczi átvágta a nemzetiszínű szalagot, s a lakók birtokba vették új ut­cájukat. A hordóból kétszáz korsónyi sört csapoltak, amit szétosztottak az ünnepség résztvevői között. A közösségházban a sze­gedi Szépmíves Céh festmé­nyeit tekinthették meg az ér­deklődők. A tárlatot Nagy Károly ügyvezető nyitotta meg. A nap eseményeit a he­lyi Magyar László Általános Iskola diákjainak akadály­versenye zárta. K. T. miről írt a DM? • 75 éve Gondolatok Petőfi körül Majdnem pontosan ugyanakkor, mikor a Se­gesvárról száműzött Pető­fi szobrot állították fel Félegyházán, a hivatalos Magyarország élénk rész­vétlenségének közepette, olvashattuk az erdélyi ma­gyar újságokban, hogy egy kolozsvári könyvki­adó öt kötetben kiadta Pe­tőfi összes munkáit az el­szakított területek ma­gyarsága számára. A me­szes hegyén keresztül, ahol az európaivá vedlett magyarság, a kultúra vé­delmében az első nagy harcait vívta a keleti bar­bársággal, lélekben üd­vözletünket küldjük annak a magyar testvérnek, aki­nek a lelkéből a gondolat fakadt. (1922) • 50 éve Novemberben sem lesz kukoricás kenyér Szegeden A közellátási minisztéri­um november hónapra a szegedi 90475 ellátatlan ré­szére 66 vagon és 10 má­zsa kenyérgabonát utalt ki. A kenyér keverési aránya a miniszteri rendelet szerint harminc százalék búza, negyven százalék rozs és harminc százalék kukorica. Azonban amennyiben megfelelő mennyiségű ku­korica nem állna a sütödék rendelkezésre, akkor ez ár­? iával könnyen pótolható, gy Szegeden továbbra sem lesz kukoricás kenyér. (1947) • 25 éve Az ellátás érdekében A megye lakosságának ellátása érdekében fele­lősségteljes lépéseket tet­tek a megye termelősz­övetkezetei és állami gaz­daságai. Nem régiben el­készült öt szakosított ser­téstelep, kilenc pedig már részlegesen üzemel. A legutóbbi felmérések sze­rint az üzemelő telepeken összesen 7120 olyan te­nyészkoca, illetve koca­süldő van, ami megfelel az elvárásnak. A megye húsellátási kapacitásának jövőjét az előrelátó ter­vek úgy határozzák meg, hogy 1971 és 1975 között hetven ezerrel növekszik a sertések száma. (1972) Bíznak Nemcsókban Adjon eqy (ét Sittednek! Intrr-Európa Bank Rt. 1110040.1 184550580200006 • Budapest (MTI) A bősi kormánydelegáció összetételével, tárgyalási fel­hatalmazásával foglalkozott csütörtöki ülésén a kormány - közölte Kiss Elemér kor­mányszóvivő, a Miniszterel­nöki Hivatal közigazgatási államtitkára a tanácskozást követő sajtótájékoztatón. El­mondta: a kabinet döntése alapján a küldöttségnek az 1977-es szerződés célkitűzé­seit, illetve a hágai bíróság ajánlásait kell figyelembe vennie. - A Nemcsók János politikai államtitkár által ve­zetett delegációban helyettes államtitkári szinten képvisel­teti magát az Igazságügyi, a Környezetvédelmi és Terü­letfejlesztési, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium, valamint a Kül­ügy- és a Pénzügyminisztéri­um. Az ipari tárcát főosztály­vezető képviseli és a testület­ben helyet kap a Győr-Mo­son-Sopron Megyei Közgyű­lés elnöke is. A tárgyalásokat kibővített kormánykabinet kíséri majd figyelemmel: a miniszterelnök vezette gré­miumba tehát a rendes tago­kon - belügy-, pénzügy-, külügyminiszter - meghívást kap a környezetvédelmi és a vízügyi tárca vezetője, vala­mint Nemcsók János. A kor­mányülésen egy nyilatkoza­tot is elfogadtak, amelyben a kabinet kötelezettséget vállal arra, hogy 1999. január 1-től teljes egészében hatályba lép a fegyveres testületek dolgo­zóinak illetménytáblája. T-Hús Nagyker ajánlata! Márton-napi libacombvásár! Libacomb 685 Ft Tyúk, kakas 300 Ft Csirkecomb 423 Ft Libaháj 140 Ft Marhalábszár 590 Ft Az árak az áfát tartalmazzák! Magánszemélyeket tételenként 5 kg feletti mennyiségtől szolgálunk ki! Nyitva tartás: K-P.: 6-14, Szo.: 6-12. Tel.: 444-259 Szabad sajtó u. 29. Dlusztus Imre Barcs Sándor 1989. június 10. - Édesapád tanárember. A Barcsok korábban mivel foglalkoztak? - Az őseim szepességi cfpszerek, a XI. században települtek Magyarországra. A férfiak aranyművesek vol­tak, később evangélikus pa­pok. Mivel II. István biztosí­totta a teljes önrendelkezést a szepességi németeknek, ezek ragaszkodó, hűséges magyarbarátokká váltak, bár alig beszéltek magyarul. Nagyapám nem ismerte a magyar helyesírást, dédapám pedig csak néhány szót be­szélt magyarul. - Amikor te megszülettél, édesapád a szegedi felsőke­reskedelmiben tanított. - Igen, apám hat évig dol­gozott Szegeden, és amikor én hároméves voltam, akkor költöztünk tovább, s amikor a határokat a lehető leg­rosszabb helyeken húzták meg, mi nagyváradi román állampolgárok lettünk. Apám baloldali volt, diszpo­nálta magát az őszirózsás forradalomban, s mint isko­lai bizalmi a kommün alatt is. Ezért várható volt a meg­torlás. Apám épp ekkor örö­költ egy tanyát tlz hold föld­del: hét hold szőlő, a többi gyümölcsös. Elhatározta, hogy elvonul a világtól és gazdálkodni fog. Rengeteg szakkönyvet vásárolt és úgy gondolta, a földből és tudá­sából fogunk megélni. Édes­apám rendkívüli képességű ember volt - magyar-né­met-francia szakos tanár -, aki nyolc nyelvet tudott, minden érdekelte, kitűnő memóriáját 99 éves koráig meg tudta őrizni. Az MTI dokumentációjában, ha vala­mit végképp nem találtak, akkor fölhívták az öreg Bar­csot, aki ha nem is adott mindig pontos választ, de legalább megadta a forrást. Szóval, 99 évesen leesett az ágyról, combnyaktörést szenvedett, műteni kellett és abba halt bele. - Úgy érzem, azt akarod mondani, hogy édesapád in­kább a szellem embere volt. - Fogalmazhatunk úgy is, hogy a kétkezi munkában abszolút antitalentumnak bi­zonyult. A pénzzel való bá­násban is. Állandóan pénz­zavarban volt, tele adósság­gal. - Román vagy magyar is­kolábajártál? - Természetesen magyar­ba. 1925-ben azonban, ami­kor a földrajz és történelem oktatását átállították román­ra a magyar tagozatokon, és bevezették román nyelven az alkotmányjogot is, amit még magyarul sem igen értettem volna meg, nemhogy romá­nul, Pestre költöztem. Nagy­apámnak volt itt egy kis ecetüzeme, két emberrel dol­gozott, magához vett. Kü­lönbözetit tettem, és ugyan­abban a Thököly úti felsőke­reskedelmiben folytattam ta­nulmányaimat, ahol koráb­ban édesapám tanított. - Mondtad, hogy édes­apád szabadkőműves volt. Melyik politikai áramlathoz állt legközelebb? - A felszabadulás után belépett a szociáldemokrata pártba. Az oroszok kivitték a pincéből, és megtették Bihar megye „gubernátorának" (főispánnak). Amikor a ro­mán impérium bekövetke­zett, akkor leváltották, majd a magyar iskola megszűnté­ig, 1948-49-ig az ottani ke­reskedelmi igazgatója lett. Azután települtek át anyám­mal Budapestre. (III. rész) - Volt hely ebben a lakás­ban? - Volt. - Ez magántulajdon? - Nem, az államé. - Mikor kaptad? - 1945-ben. - Kié volt korábban? - A nagynénémé, aki né­met emberhez ment felesé­gül. Német nagybátyám, aki jóllehet náciellenes volt, úgy érezte, nem célszerű bevárni a szovjet hadsereget. Jól érezte. - Mi volt a foglalkozása? - Jelentéktelen könyvelő volt, de ez akkor nem számí­tott. Német volt. - Ti is német származású­ak vagytok. Nem keresett meg a Volksbund? - Elmondom a története­met. Az egyetemen volt egy csodálatos gazdaságföldrajz tanárom. Teleki Pál. Úgy is­merkedtünk meg, hogy telje­sen véletlenül engem kért meg arra, hogy egy egyetemi papírt elintézzek, s amikor visszavittem, beszélgettünk egy kicsit. A következő ta­lálkozásunk előzménye az volt, hogy az egyetem legna­gyobb előadótermében, az órája alatt egy szőke fiata­lember elkezdett agitálni. Teleki előadásait a fűrészpor szárazságához tudom hason­lítani, de a professzor olyan mérhetetlenül okos volt, hogy mindkét fülemet he­gyeztem. Nagyon idegesített ez az ismeretlen kolléga a jobbomon, aki arról akart meggyőzni, hogy én német vagyok, lépjek be tehát a Volksbund diákszervezeté­be. Rendkívül agresszív volt, megfenyegetett, amikor ne­met mondtam. Annyira fel­dühödtem, hogy óra után azonnal bementem a tanári szobába, Telekihez. - A kegyelmes úrral könnyű volt beszélni? - Be kellett jelentkezni a titkáránál. Én is ezt tettem, bár én professzor úrnak titu­láltam és így is szólítottam meg. Szóval, bejött az öreg, és elmondtam panaszomat. Láthatóan indulatba jött. Rám parancsolt: „Most azonnal menjen be a rektor­hoz és jelentse neki az ese­tet. Én pedig felhatalmazom önt, hogy az összes német nyelvű kollégájával, akivel csak találkozik, közölje: ha hasonló atrocitásban lesz ré­szük, álljanak föl előadásom közben, és ott a helyszínen tegyenek panaszt!" - Ennyit a Volksbundról. No de ennek volt egy ellen­szervezete, a kulturális szö­vetség, amely magyar-né­met együttélést, kulturális asszimilációt és olykor legi­timista programot hirdetett. Velük nem kerültél kapcso­latba? - Ismertem és becsültem Gratz Gusztávot és szerveze­tét, de meg se fordult a fe­jemben, hogy csatlakozzak hozzá. - Miért? - Mert én magyar va­gyok. - Rád mennyire hatott, hogy akkor, az irredentiz­mus uralmakor számon tar­tották az emberek származá­sát? - Én azt időben és alapo­san megtanultam Romániá­ban, hogy ne tartsam fontos­nak: ki a kisebbségi és ki a nemzetállam saija. Azt soha­sem felejtem el, hogy ami­kor bezáratták a premontrei gimnáziumot, ahová én is jártam, s a nagy hóesésben szuronyos román katonák állták el az utunkat, akkor apám sírt... és (susog a sza­lag, Barcs hangja remeg, könnyeivel küszködik)... hát ezt te nem tudod átélni... Szóval, Nagyváradon akkor a lakosság 95 százaléka ma­gyar volt. A mi utcánkban lakott német, francia, zsidó, de román egy sem. Aznap este azonban román baráta­ink jöttek a lakásunkra, és fölháborodva tárgyalták a premontrei gimnázium bezá­rását. A váradi románok vi­gasztalták apámat. - Mi lett a gimnázium­mal? - Megszűnt iskola lenni, s azután mi a Gozsdu líceum­ba kerültünk, ahová délelőtt románok jártak, délután ma­gyarok. - Ennek van valami köze Gozsdu Elekhez, a ro­mán-magyar novellistához? - Nem, ez egy másik Gozsdu, Emánuel, magyarul Manó. De ugyanolyan be­csületes és tisztességes ro­mán ember volt, mint Elek. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents