Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

SZOMBAT, 1997. Nov. 1. STEFÁNIA-RIPORT 9 Amikor kiváló művészbarátom Gyálarétre költözött, kacskaringós, szép mondatokban mesélt az ott élők hatalmas szívéről, s persze az esti, szomszédolás beszélgetések semmihez sem hasonlítható hangulatáról. Én pedig nem mertem bevallani: tulajdonképpen azt sem tudom, merre kanyarodjak, ha Gyálára szeretnék kijutni. Pedig akkor már Gyálarét nem is rét vala, de még csak nem is falu, hanem Szeged egyik városrésze. Aztán jó sorsom többször is kiterelgetett Gyála utcáiba, s panelhez szokott lelkemet bizony alaposan fölmelengette a kertes házak hangulata. Volt ennek már éppen tíz éve. Akkoriban Gyálára igyekezett sok szegedi család, s ettől volt olyan építési buzgalom, hogy szinte csak mosolygós emberekkel lehetett parolázni. De hogyan él ma Gyálarét? Milyen gondok feszítik, s mi maradt a nagy utcafejlesztési rohamból? Nos, erre keressük a választ mai riportunkban, amely a „Szeged peremén" című sorozatunk második része. Aki Gyálarétről szeretne bármit is megtudni, az legelőször csak és kizárólag a helyi nyugdíjasklubot célozza meg. Ugyanis ilyen erős, összetartó, a település napi életéről mindent tudó közösség messze földön nem találtatik - kaptam a rendkívül értékes információt több, Gyálát járt ismerősömtől is. S mivel azt is kihallhattam a sok információból, hogy a gyálai nyugdíjasok hétfő és csütörtök esténként gyülekeznek klubjukban, már csak autóba kellett pattannom, s meglelni a falu központjában azt az épületet, ahol tucatnyi asztal mellett kvaterkáznak a klubtagok. Nem volt nehéz dolgom. Bár Gyálaréten valóban sok épületet húztak föl a hetvenes-nyolcvanas évek költözési lázának idején, a kis település centruma nem sokat változott. Erre kanyargott a busz már évtizedekkel ezelőtt is, s a csöppnyi, körforgalmú terecske környékén megtalálható minden, ami fontos lehet egy falu életében. Óvoda kerítése támaszkodik a vendéglő falához, s szemben, a nem éppen autópályányi szélességű űt túloldalán már csak egy vaskapu mögé kell beballagni, hogy kezet rázhasson az idegen a nyugdíjasklub vezetőjével. Kéri Péterrel. Miközben vendéglátóim még azon csodálkoznak, hogyan csöppenhetett ide egy idegen, amikor éppen a saját programjaikról készült Filmet néznék éppen, jómagam azon gondolkodom: miért szólítgatom én mindig falunak ezt a Gyálarétet, amikor már hoszszú évek óta Szeged része. De mielőtt még méretes szemrehányásokkal illethetném magam, vagy négyszerötször is kiszűrődik a helybéliek beszélgetéséből a falu szó. E megszólítás oka azonban legyen még egyelőre titok. Amit viszont máris közkinccsé tehetek: a gyálai idősek egy percig sem fogták vissza panaszaikat, amikor szűkebb pátriájuk gondjairól faggattam őket. - Az itt a baj, uram, hogy Gyálaréten sem születni, sem élni, sem meghalni nem lehet nyugalomban - jegyezhettem föl a legbánatosabban koppanó szavakat. Klubvezető nyei szerint lehet telket vásárolni. De abban azért jómagam is bízom, hogy ez nem lehet akadálya a falufejlesztésnek. 9 Ha pedig több a lakos, nyílik gyógyszertár, megszépül a temető, netán még az óvoda is nagyobb biztonságba kerül? - A gyógyszertárügyben sajnos nem tudok senkit megvigasztalni, ugyanis a jelenleg érvényes gyógyszertári törvény értelmében Szegeden új patikát már nem lehet nyitni. A gyálai panasz kapcsán tárgyaltam több szakemberrel is, de úgy tűnik, az itt élőknek a jövőben is buszozniuk kell a város más pontjaira a medicináért. Ami a temetőt illeti: már olyan sokat megkerestem Hódi Lajost, a Szegedi Temetkezési Kft. igazgatóját ez ügyben, hogy ezt akár napi kapcsolatnak is nevezhetném. Hódi igazgató úr úgy véli: Gyála temetője korántsincs olyan rossz állapotban, mint azt a panaszok sejtetnék. Magam is úgy látom: bár valóban lehetne szebb Gyálarét sírkertje, s erre áldozni is kell a jövőben, nem annyira aggasztó a helyzet. Gyála óvodájáról már szóltam, s csak azt erősíthetem, hogy nagyobb kihasználtság esetén természetesen biztosabb pozícióba kerülhetne ez az intézmény. A művelődési ház esetében pedig én is úgy látom, minél hamarabb el kell érnünk, hogy tényleges gazdája legyen ennek az épületnek, s olyan arculatot kapjon, ami méltó egy városi intézményhez. 9 S akkor még itt a szemét, ami - elkoptatott szójátékkal élve - igencsak szúrja a gyálaiak szemét. Mármint a díj, amit soknak is, fölöslegesnek is tartanak az itt élők. - Nem vitatom, valóban van igazság megállapításaikban, de egész Szeged szebbé tétele érdekében szavaztuk meg azt a rendeletet, amely a kötelező szemétszállítást vezette be. Ma is úgy vélem, ez helyes döntés volt, mert városunk tisztább, gondozottabb lett. A szállítás megszüntetése visszalépés lenne, s ezt ne is várja senki a város vezetésétől. A díj mérséklése érdekében egyébként jómagam készülök egy javaslat előterjesztésére a november 20-iki önkormányzati ülésen. Ennek lényege pedig: a 70 éven felüliek csak az alapdíjat fizessék. 9 Ha ezt a javaslatot elfogadják, biztos sok dicséretet kap Gyálán is,-Szeged falujában. Mert ugye, azt ön is tudja, hogy az itt élők ma sem érzik szegedi polgárnak magukat. - Igen, gyakran hallom, hogy faluról beszélnek. E megkülönböztetésnek van rossz felhangja, de ugyanakkor engem nem szomorít el különösebben. Hiszen kihallom belőle egy szűkebb közösség összetartozásának igényét is. Meg aztán nem is olyan rossz falusinak lenni egy olyan városban, ahol ezrek és ezrek költöznének ilyen kertvárosba a panelból, csak éppen nincs pénzük házvásárlásra. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy a Gyálán élők törődjenek bele gondjaikba. Mert egy városnak igenis kötelessége, hogy a külterületi polgárok életkörülményeit is városiassá tegyeRemek végszó, minek is folytatódna ez a riport tovább. Hiszen e kijelentéssel aligha vitázna bárki is a Tisza partján... Bátyi Zoltán • Szeged peremén (2.) Gyálarét(je) miért nem zöldebb? mondta, sokak helyeslése közepette. - Mert mi is a valóság? Egy-két éve még a vajúdó aszszonyhoz is csak nagy nehezen lehetett telefonon mentőt hívni. Hála Istennek, meg a telefonfejlesztési programnak, ma már a távbeszélőrendszer végre összeköti Gyálát a városával. De ha megszületik a gyerek, legfeljebb óvodája kapcsolja Gyálához. Iskola már nincs, ifjúságot csalogató szórakozóhely szintén sehol, a munkahelyekre is messzire kell buszozni. Amikor meg kihal a világból a gyálai polgár, jut néki osztályrészül olyan elhanyagolt temető, ahol bizony nem lehet békében nyugodni. A temető szó hallatán lett' is nagy zsibongás a teremben. Teljes összhangban állapíttatott meg: Gyálarét sírkertje gyalázatos képet mutat, s ez szégyen Szegedre is. - Költeni kellene arra, bizony költeni - javasolták többen, majd hozzátették: de miért éppen erre költene a város, amikor másra is olyan vékonyan csorgatja ide a pénzt. - Az mégiscsak fölháborító - veszi át a szót újfent a klub vezetője hogy egy ezer lakosú településrésznek jó, ha másfél millió forintot oszt vissza a város. És senki nem veszi észre, hogy nem lehet egyforma fejkvótát megszabni a Széchenyi téren lakó polgárnak, meg a külterületinek. Hiszen Szeged központjában már minden elkészült, aszfaltos utakon sétálgathatnak az emberek, valamennyi közmű áldását élvezik, villamoson, buszon percek alatt megközelíthető ott a szórakozóhely, az iskola, a munkát adó üzem. Eközben itt, Gyála falujában utakat kellene építeni, csatornát, vizet elvezető árkokat. Vagyis mindent, amit a városi vezetők évtizedek óta elspóroltak. Amikor meg fölpanaszoljuk bajainkat, azt vágják a képünkbe: örüljünk, hogy ennyit kapunk, mert vegyük tudomásul: Gyálarétre ötszámjegyű út vezet. Hát erre én meg azt válaszoltam annak a hivatalnoknak: ettől még az itt élők nem ötödrendű polgárok ám. lői alapomból tudok nyújtani az itt élőknek. S egyetértünk: ez bizony kevés. De ilyenkor azt szoktam mondani: ne a belvárosiaktól irigyeljék a pénzt, hiszen ekkora összegből ott se sok jut a fejlesztésekre. Inkább azt kell meglátni, hogy ezen felül a város pénzéből kerül a buszközlekedés támogatására, ebből finanszírozzák az óvoda működési költségeit, de jut például a közpark csinosítására is. Mert ezek bizony tények. Mint ahogy az is a napi valóság része, hogy az önkormányzat megalakulása, vagyis 1991 óta nem volt olyan év, amikor legalább egy utca ne kapott volna új burkolatot. Időközben hulladékudvar lett a lepusztult szeméttelepből, fedett buszvárók épültek, megkezdődött a csapadékvíz-elvezető árkok felújítása is, és sok utcában ott vannak már a kényelmesebb közlekedést biztosító járdalapok. Tudom, ez a felsorolás jól mutatja: Gyálaréten a beruházás területén nem történtek világrengető dolgok, de bízom benne, hogy mégiscsak komfortosabbnak érzik településüket az itt élők. Sajnos azzal nem biztathatok senkit, hogy mondjuk jövőre már több millióból gazdálkodhat Gyála, hiszen a város kincstára nem lett gazdagabb. De arra jut majd pénz, hogy a meglévő értékeket karbantartsuk. A mai takarékos világban én például már azt is nagy eredménynek tartom, ha nem kell bezárni az óvodát. Hiszen kihasználtsága bizony nem igazán jó. 9 De ha mondjuk ismét elkezdene terjeszkedni Gyálarét, új házhelyeket osztanának, nőne a népesség, csak többet lehetne kikövetelni a városi pénzekből Gyála javára.... - A részletes rendezési terv szerint van is esély arra, hogy Gyálarét határai kiszélesedjenek. Például új házhelyeket szeretnénk kijelölni a Szeged központjába vezető út mentén is. Csak az a nagy probléma, hogy önkormányzati földterület errefelé már nincs. A magánkézben lévő birtokokból házépítésre pedig már csak a piaci árak törvéNem sok hiányzott, hogy e pergő panaszáradat után taps csattanjon a gyálai nyugdíjasklubban. De hát saját fájdalmát csak nem ünnepli, ugyebár, az ember. Inkább ha már eljött a panaszok órája - soroltatott tovább a falu minden bánata. A kevéske pénz miatt évente legfeljebb 200 méter út épül errefelé, az is csak olyan kohósalakos fajta. Bezzeg a szemétszállítási díjat behajtják az itt élőkön, miközben egy faluban, ugyebár, szemét se nagyon van. - Takarékos ember a falusi. Földolgoz, eléget minden hulladékot, üresen forgolódik mifelénk a szemeteskocsi. Ezért fizessünk? - tette föl mérges kérdését egy aszszony, s nem csak a nőtársak helyeseltek hangosan. -És gyógyszertár miért nem nyílik minálunk? Nem elég, hogy olyan drága már a patikaszer, még ezért is be kell buszozni innen, miközben mind több öreg lakja Gyálát? - csattan a következő panasz, majd a beszélgetés az ifjabbak felé kanyarodik. Akiknek - a gyálaiak szerint - nincs egy tisztességes szórakozóhelyük, gazdátlan a művelődésre kijelölt épület. Ha meg mégis összetrombitálnak itt egy diszkót, jönnek a város másik végéből a barbárok, akik beverik még az ablakokat is. - Ha körbejár a falunkban, azt azért megláthatja: kocsma van itt elég. Meg minden harmadik házban bögrecsárda. De ennek azért már hadd ne örüljünk - szelídül nevetéssé a sok panasz. Én pedig szorgosan jegyezvén a hallottakat, csak nem bírom tovább magamba zárni a kérdést: 9 Hölgyeim, uraim, miért szólítgatja itt mindenki falunak ezt a Gyálát, amikor Szeged része? Vagy nem így érzik? - De nem ám - kapom vagy ötfelől is a választ. - A város soha nem törődött szeretettel Gyálával, s nekünk százszor jobb volt az életünk, amíg önálló település volt Gyálarét. Helyben intézhettük ügyeinket, most meg minden hivatalos papirosfecniért kilométereket kell utaznunk. A falu népe magáénak érezte ezt a pár utcácskát, most meg az az öszszetartás is kihal, ami olyan vonzóvá tette idegeneknek is Gyálát - panaszolták többen. S emlegettek olyan falvakat, mint Zsombó, Bordány, amelyek takaros rendben fejlődnek. - Ilyen lehetett volna Gyála is. Most meg azt kell néznünk, hogy egy picinyke piacunk sincs. Hát normális dolog ez? - szálldogált a falak között a kérdés, de igazából nem várt erre senki választ. Én viszont szívesen megtudtam volna, milyen a tősgyökeres gyálaiak kapcsolata a Szegedről kitelepültekkel, s milyen a gyálai kiskertek tulajdonosaival. De úgy tűnt, erről túl sokat nem tud mondani senki. A falu határában fölparcellázott „hobbyk" tulajdonosai más világban élnek, más a gondjuk, s persze mások a vágyaik is derült ki az őslakosok véleménye egy-két rövid mondatocskából. Ami pedig az itt házakat építőket illeti: - Volt, akitől azt hallottam, hogy csalódott. Amikor ide költözött, azt hitte, a régi, összetartó falusi közösségbe csöppent. Aztán rá kellett döbbennie: Gyálarét sem a régi már, elferdült itt is a világ - legyintett az egyik legbeszédesebb asszony. Te jó ég, vajon mit fog ennyi panasz után mondani Gyálarét önkormányzati képviselője, Papp Zoltán - aggódtam egy keveset magamban, amikor randevúra hívtam a szenátort. Ám gyorsan kiderült: Papp úr kívül-belül ismer már minden gyálai keservet. - A Gyálán élőkkel, úgy érzem, sikerült jó kapcsolatot kiépítenem, s ennek köszönhetően titkolózásról, gondok elhallgatásáról szó sincs. Arról a másfél millió forintról is sokszor beszélgettünk már, amit a képviseA gyálai nyugdíjasok összetartó közössége messzeföldön híres. (Fotó: Gyenes Kálmán)