Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-04 / 257. szám

10 PANORÁMA KEDD, 1997. Nov. 4. Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha biztosítás, akkor ÁB. © „Oláh Józsefné vagyok, az AB üzletkötője" Cégem, a mindenki által jól ismert, szilárd pénzügyi háttérrel rendelkező biztosító azt váija tőlem, hogy tudásom legjavát adjam, amikor biztosítási-befek­tetési tanácsokkal segítem Önöket dön­téseikben. Szeretem a munkám, mert hiszek ben­ne. Az AB élet-, nyugdíj-, lakás- és gépjárműbiztosításai valóban korszerű­ek, testreszabottak, ezért valódi bizton­ságot jelentenek az ügyfeleknek. Jó érzés közreműködni az emberek biz­tonsága, megalapozott és nyugodt jövő­je megteremtésében. 1 . ! Befektetés a biztonságba. • Tények Könyve: Mit kell tudni a NATO - ró I? • Megszólal a Kwai-híd „valódi" építője Legenda és valóság Idős oroszlánok helyeit ifjú farkasok • Gyorsítást sürgetnek a kutatók Alma­válság • Újfehértó (MTI) Az immár hát áve tar­tó almaválság leküzdó­sáre az ágazat teljes korszerüsítósónek fel­gyorsítását sürgetik a kutatók. Az üitetvány-re­konstrukció nagyobb mártákü folytatása mel­lett szükságesnek tartják a szakszerű növényápo­lás megszervezését, a tárolótér jelentós bővíté­sét, az árucsomagolás és feldolgozás piaci köve­telmények szerinti meg­újítását, valamint az ér­tékesítési marketing­munka új alapokra he­lyezését. Szabó Tibor, az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató Állomás főmunkatársa el­mondta: a '60-as és a '70-es években telepített ültetvé­nyekben ma már érthetően nem lehet piacképes almát termeszteni. A fák cseréjére, az igényekhez igazodó fajták ültetésére van szükség. A kö­vetelmények közé tartozik a ' növényápolás megújítása is, hiszen jövedelmezőségi szempontból tarthatatlan a mai helyzet, miszerint mind­össze tízszázalékos arányban terem étkezésre alkalmas al­ma a fákon, a gyümölcs fennmaradó része csak ipari feldolgozásra jó. A szakem­berek szerint a 70-30 száza­lékos étkezési-iparalma arány lenne az optimális. A kutatók úgy vélik: a gyümölcsként értékesülő ma­gyar alma piacképessége - a hosszú ideje tartó értékesítési zavarok ellenére - jó, mivel a minősége az éghajlati adott­ságokból eredően kiváló. A gondot szerintük az okozza, hogy nem az igényeknek megfelelő a kiszolgálás. A nyugati piac elváija a vevő­csalogató csomagolást, s azt, hogy ne két hónapra szúkül­jön a szállítás, hanem a meg­rendeléshez igazodóan folya­matos legyen. Ehhez kelle­nek a hűtőházak, az árú ízlé­ses csomagolása, valamint olyan almafajták, amelyek választékot bővítenék Nyu­gaton. Az utóbbira a szakem­berek - bármilyen meglepő ­a Jonatán fajtát és annak vál­tozatait, így például a Jona­delt és az Idaredet tartják a legjobbnak, mivel ezek a vi­lág más termőtájain ismeret­lenek. S persze intenzív ter­mesztést javasolnak, a nagy termésmennyiségből eredő termesztési költségcsökken­tés érdekében. Ami pedig a keleti piacot illeti: a tapaszta­latok szerint kezd újra fo­gadókészséget mutatni, fő­ként Oroszországban lehetne több almát eladni. Az ottani követelmények azonban ma már ugyanolya­nok mint a nyugati piacé, a minőségi váltás tehát elodáz­hatatlan feladat. Az alma­válság megoldására választ kereső kutatók rossznak tart­ják a marketingmunkát is. Minősítésük szerint elégtelen mind a hazai, mind pedig a külpiac szervezése; e téren sürgős összefogást javasol­nak, valamennyi termelői, kereskedői és feldolgozói ér­dekképviseletnek. A jövő ér­dekében már most lépni kel­lene, s az Agrárkamara égisze alatt létrehozni egy olyan szervezetet, amely időben kezdi és hatékonyan végzi az alma piacra juttatását itthon és külföldön. • Budapest (MTI) Két héttel a népszava­zás előtt megjelent a Té­nyek Könyve sorozat új tagja - a NATO-kötet. A Greger-Delacroix Kiadó ötezer példányban adta piacra. Az elsősorban és „a tájékortatok tájékozta­tását" szolgáló könyv az­zal a céllal készült, hogy segítségével a magyar tár­sadalom a lehető legszéle­sebb körben megismer­kedhessen azokkal a té­nyekkel, amelyek alapján kialakíthatja álláspontját Magyarország NATO-csat­lakozásának kérdésében — mutatott rá a kötet hétfői sajtóbemutatóján Somo­gyi Ferenc, a Külügymi­nisztérium integrációs ál­lamtitkára. Véleménye szerint a tájé­koztató abszolút objektív helyzetképet ad az Észak-At­lanti Szövetségről. Az állam­titkár egyúttal meggyőződé­sét fejezte ki, hogy novem­ber 16-án a választópolgárok nagy számban vesznek részt a referendumon, és döntően a csatlakozás mellett fognak voksolni. Újságírói kérdés kapcsán kifejtette: az, hogy a kötet megjelentetését a Hon­védelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium támo­gatta, nem összeegyeztethe­tetlen azokkal az elvekkel, amelyeket az államigazgatás­nak követnie kell. Amikor ugyanis olyan meghatározó jelentőségű kérdésről van szó, mint Magyarország NA­TO-ba történő belépése, ak­kor az állami szerveknek nemcsak lehetőségük, hanem kötelességük is a tények és ismeretek elsajátításának esélyének növelése. Kereszty András, a kötet szerkesztője elmondta: a könyvben éppúgy megtalál­hatóak a NATO-tagországok statisztikái - beleértve a ka­tonai kiadásokat, a használat­ban lévő fegyvereket, a törté­neti áttekintést, az IFOR­SFOR missziót, a Partnerség a békéért programot, a NA­TO-bázisokat, iskolákat, ki­képzési rendet, a fő fegyver­gyártókat és a NATO struk­túráját - mint a volt Varsói Szerződés adatait és a lesze­relési megállapodások króni­káját. A kötet különlegessége az is, hogy rendkívül részle­tesen szól a magyar hadse­regről: hány évesek a tisztek, tiszthelyettesek, milyen nyel­vet beszél a magyar katona, mennyi az átlagilletmény, milyen haditechnikával ren­delkezik a Magyar Honvéd­ség. A kötetben olvasható esszéket Gyarmati István, a Honvédelmi Minisztérium helyettes'államtitkára, Je­szenszky Géza volt külügy­miniszter, Orbán Viktor az Országgyűlés integrációs bi­zottságának elnöke, Somogyi Ferenc, a Külügyminisztéri­um integrációs államtitkára, Tolnay László biztonságpoli­tikai szakértő és Végh Fe­renc altábornagy, vezérkari főnök írta. • London (MTI) Mint ahogy általában minden, természetesen ez sem úgy volt. A köz­hely ezúttal a II. világ­háború ázsiai fejezeté­nek egyik legsötétebb epizódjára, a szövetsé­ges hadifoglyoknak fenntartott japán mun­katáborokra vonatko­zik, ezen belül is a leg­híresebbre, amelynek foglyai a Kwai folyó vasúti hídját építették a burmai-thai határon. Az embertelen építkezés­ből Dávid Lean 1957-ben készült, Oscar-díjas film­eposza gyárlott máig élő, minden mozzanatában igaz­nak vélt legendát. Az utókor emlékezetében a Híd a Kwai folyón című alkotás Alec Guinness megformálta Nicholson ezredeseként él az a brit parancsnok, aki a film tanúsága szerint meg­szállottan igyekezett bebi­zonyítani a brit katonai fe­gyelem és mérnöki tudás felsőbbrendűségét a japán barbarizmus felett, s ebbéli szándékában gyakorlatilag a hadifoglyokat számolatlanul halálba robotoltató japánok kollaboránsává vált. Kedd este azonban, 22 évvel halála után, „megszó­lal" az igazi Nicholson, vagyis Philip Toosey alezre­des, aki Szingapúr eleste után, 1942 februárjában esett japán fogságba, s fél évvel később, 650 emberé­vel a Kwai partján működő Tamarkan fogolytáborba ke­rült. A BBC tévé Timewatch (szabadon: Időutazó) című műsorsorozatában először kerülnek nyilvánosságra azok a hangfelvételek, ame­lyeken Toosey tételesen cá­folja a filmben róla alkotott képet, amelyből embereit eszelősen munkára hajszoló, szökésüket és az építkezés elszabotálását megtiltó brit • MTI Panorórma Az elmúlt évben Fran­ciaországban meglehető­sen szokatlan jelenség mutatkozott a gazdaság­ban: a nagy részvénytár­saságok, magánvállala­tok vezetését a „tapasz­talt idős oroszlánok" he­lyét mind gyakrabban egy generációval fiata­labbak, „ifjú farkasok" vették-veszik át a tulaj­donosok akaratából. A francia nagyvállalatok szinte teljhatalmú főnökei kö­zül legutóbb Marc Viénot, a Société Générale 69 éves el­nöke jelentette be: november elsejétől nyugdíjba vonul. A pénzügyi cégóriás élén az örökös egy 47 éves „ifjú", Dániel Bouton követi - aki egy ideje egyébként már részt vett az üzleti döntések meg­hozatálában. Egy hónappal korábban a PSA Paugeot-Citroen konzor­cium „megfellebbezhetetlen" döntéseiről közismert vezető­je, a 66 éves Jacques Calvet adta át helyét az alig 50 éves Jean-Martin Foltznak. A PSA-csoport ellenőrző bizottsága elnöke, Roaland Peugeot - amúgy: 75 éves ­szerint Calvet „hidegebb és önkényesebb, mint Foltz, s ez bizonyosan az életkorból is fakad". Hasonló hatalomát­arisztokrata tiszt képe bon­takozik ki, olyan figuráé, aki megszállottságában azt is el­felejti, hogy melyik oldalon áll. Toosey, aki haláláig nem volt hajlandó a nyilvá­nosság előtt magyarázkodni valós szerepéről, egy brit történész rábeszélésére, ti­tokban hangszalagra mondta visszaemlékezéseit, ame­lyekből kiderült: a filmbeli Nicholsonnal ellentétben maga szólította fel fogoly­társait a szabotázsra, sőt, a szökésre is. Toosey badarságnak mi­nősítette azt a beállítást is, miszerint a japánok képtele­nek voltak a híd felépítésé­re, s a brit katonai szakmér­nökök vetették papírra a ter­veket is a táborban. Az alezredes elmondta: a japán hadmérnökök „ötször olyan gyorsan építettek hidakat, mint bárki más... a terveket ők adták, mi csak dolgoz­tunk". Figyelemre méltó adatok kerültek napvilágra arról a szinte baráti viszonyról is, ' amely a háború után alakult ki Toosey és a tábor japán őrparancsnoka, a fiíhtben név szerint ábrázolt Szaito Teruo törzsőrmester között. A most nyilvánosságra ho­zott levelezés tanúsága sze­rint a brit tiszt a háború után közbenjárt a brit hadbírósá­gon Szaito érdekében, így a japán táborőr a biztos ki­végzéstől menekült meg. Toosey a hangfelvételek egyikén csak annyit mon­dott erről, hogy jóllehet Szaito sokszor tettleg bán­talmazta őt, később „min­den tőle telhetőt megtett azért, hogy segítsen raj­tunk". Szaito több hosszú, há­lálkodó levélben fejezte ki nagyrabecsülését egykori foglyának, s 1984-ben, né­hány évvel a halála előtt Toosey sírjánál is tisztelgő látogatást tett Angliában. adás volt tavaly a francia víz­művek, a Générale des Eaux vezetésében: a 75 éves Guy Dejouany helyét a 40 éves ambiciózus Jean-Marie Mes­sier vette át. A Schneider­csoportnál is hamarosan vár­ható, hogy a 66 éves Didier Pineau-Valencienne is átadja helyét égy fiáfalabb vezető­nek. Ezzel együtt Pineau-Va­lencienne a nyugdíj helyett másfajta karriert fontolgat: a hírek szerint megpályázza a Francia Vállalkozók Szövet­sége, az ottani GYOSZ mi­nap megüresedett elnöki posztját - ahonnan a 67 éves Jean Gandois köszönt le né­hány hete. Igaz, nem kora miatt, hanem mert a kormány az általa képviseltek vélemé­nye dacára úgy döntött, hogy 2000-től általánosan bevezeti Franciaországban a heti 35 órás munkaidőt. Az „idős oroszlánok-klub­jának" változatlanul kitartó néhány tagja közé számít An­toine Bernheim, aki 73 évesen sikeres elnöke az olasz Gene­ráli mamut biztosítótársaság­nak, s újabb nagyratörő terve­ket igyekszik megvalósítani. Néhány hete cége nevében 55 milliárd frankos rekordnagy­ságú vásárlási ajánlattal kínál­ta meg egyik vetélytársát, az Assurances Générales de France-t, az AGF-et. Eszes Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents