Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-29 / 279. szám

SZOMBAT, 1997. Nov. 29. STEFÁNIA-RIPORT 9 Nem tudom, figyelték e mór: ha valakit arról faggatnak, mennyire elégedett lakóhelyével leginkább panasszal válaszol. Hol a lakása kicsi, hol a lépcsőház szemetes, hol meg az utca csendjét hiányolja. Viszont amikor arra készültem, hogy a „Szeged peremén" című sorozat kővetkező állomásáról. Baktóról gyűjtsek információkat, csak és kizárólag elégedett polgárokkal találkoztam. A város egyik legnyugodtabb szeglete, szépen fejlődik, tolvajoktól se kell nagyon félni - állt össze szavaikból a baktói mozaik. S már csak egy feladat várt rám: baktói séta során, majd önkormányzati szenátort is kifaggatva megtudni: valóban ennyire felhőtlen a baktói öröm, vagy inkább csak illedelmesek az ott éló emberek? Mivel mostanság, a nagy rohanásban, aligha marad sok embernek ideje arra, hogy helytörténeti kutatásokkal színesítse napjait, nem tűnik fölöslegesnek elárulni, hol is ez a Baktó. Nos, a vásárhelyi úton átlépve a körtöltés kapuján, bal oldalon fogad a Szeged-Baktó felirat tábla. S ha valaki hosszabb sétára is elszánja magát, egészen a Sándorfalvára vezető útig kell elballagnia, hogy megtalálja Baktó másik kijáratát. Ha néhány évvel ezelőtt iktatja a szögedi polgár családi programjába ezt a gyalogtúrát, alighanem sűrű káromkodások közepette már félúton hátat fordít, s visszamenekül belvárosi, netán panelvilágos aszfaltrendjébe, ugyanis Szeged e peremén akkor már sok minden találtatott, csak éppen száraz cipővel vágigjárható út kevés. Ám elmúlt hetünk verőfényes délelőttjén, amikor kocsinkkal kanyarogtunk Baktó utcáin, inkább már az tűnt fel, ha valahol sáros utca torkollott a nagyobb forgalmú utakba. Ház 84 ezer forintért - Ezen pedig nincs mit csodálkozni, hiszen az elmúlt években volt itt nagy útépítési program, és bizony ez a Baktó már nem is hasonlít régi állapotára - avatott be a helyi titkokba özv. Koós Lászlóné, akivel az egyik bolt előtt találkoztunk. S miért ne legyen a riporternek néhanapján még szerencséje is - olyan baktói polgár mutatkozott be személyében, aki még 1959-ben költözött Szeged e szegletébe. - Akkor még nagyon eldugott vidék volt ez, ház pedig csak néhány állt a gyümölcsöskertekben - kapta elő gyorsan emlékeit Koósné, s szolgált egy kis beruházási útmutatóval is. Amikor főijével, aki kőművesként dolgozott, úgy döntöttek, házépítésbe fognak, 36 ezer forintért vásárolhatták meg a közel 500 négyszögöles telket. Aztán egészen pontosan 84 ezer forintot kellett az évek során otthonteremtésre költeni, s már készen is állt az összkomfortos, központi fűtéses épület. Nem kacsalábon forgó palota, de a magánház minden előnyét kínálva tudtuk meg a mosolygós asszonytól. Aki velünk együtt bánatoskodott azon, hogy manapság ennyi pénzért talán egy négyzetméter lakás építhető meg. - Látja: mégis terebélyesedik Baktó, s amíg a hatva• Szeged peremén (6.) Baktó: mosolygós paloták, bánatos kiskertek A baktói építkezéseket csak a hideg tél szakítja majd félbe... (Fotó: Karnok Csaba) nas-hetvenes években inkább az egyszerűbb munkásemberek vettek itt maguknak telket, addig mostanság már a vezérek, meg az igazgatók építtetik Baktóban a házaikat. De nincs nekem semmi bajom velük se, mert udvarias, jó szándékú népek, meg aztán az ő pénzüktől lesz szebb Baktó is, hát csak jöjjenek szélesedett Koós néni mosolya. - Ám egy dolgot azért hiányolok: ahogy megszépült ez a vidék, úgy változott meg az emberek közötti kapcsolat. Tudja, régebben azért csak jobban összejártunk, évente többször is rendeztünk kisebb-nagyobb sütéseket, főzéseket, fehér asztal mellett beszélgettünk a világ dolgairól. Mára ez megszűnt, mindenki siet, lett nagy hirtelen annyi baja az embereknek, hogy egymásra már nem tudnak, csak perceket szánni. Talán ha épülne egy kisebb közösségi ház, ahol öregek klubja nyílna. Talán... - gondolkodott el özv. Koós Lászlóné, de csak egy pillanatra. Mert máris dicsérte tovább Baktót, ahol nem csak aszfaltos már az út, de jó az orvosi ellátás is, közel a gyógyszertár, a boltokban is van mindenféle áru. Meg aztán amióta kikanyarodik Baktóra is a busz, a város is sokkal közelebb már. - Ha lehet, üja bele a cikkébe, hogy dr. Sisák Gyöngyi doktornő már húsz éve ápolja a baktói embereket, s nála becsületesebb, dolgosabb orvost senki nem kívánhat lakókörzetének - búcsúzott Koós néni Baktó napsütötte őszi délelőttjén. Város szélén villacsodák S ezzel ránk is szakadt a nagy külvárosi magány. Ugyanis Baktó utcáin jószerével egyetlen polgárt sem találtunk. Persze nincs ezen sok ámulnivaló, hiszen az itt élők döntő többsége hétköznap délelőttjét valamelyik szegedi üzemben, hivatalban tölti, a gyerekek pedig iskolák padjait koptatják. Csodálhattuk hát zavartalanul azt a látványt, amit korábban legfeljebb Újszeged legirigyeltebb szegleteiben fedezhetett föl a szem: a míves munkával, ötletes tervek alapján fölépített házakat. Ugyanis nem esik nagy túlzásba az, aki szent esküvéssel állítja: Szeged e körzetét is megtalálták ám már a módosabb famíliák, s beruházásaik nyomán rajzolódnak olyan utcaképek, amelyek joggal díszíthetnék bármelyik építészeti magazin címoldalát. Az algyői útra, Baktó egyik határmezsgyéjére kanyarodva pedig már azt számolgathattuk, hány vállalkozás építette itt ki telepét az elmúlt években. De hogy agyunk ki ne fáradjon a nagy számolgatásban, segítségünkre sietett Nagy Ferenc használtautó-kereskedő, aki üzlettársával, Németh Istvánnal már évek óta fogadja a vásárlókat. - Autóvillamossági szakember, építőanyag-kereskedő, lakatos, elektroműszerész, hentes, hajókereskedő, meg aztán mi, autósok... Meddig soroljam? Van itt már mindenféle vállalkozó, csak éppen azt lenne nehéz megmondani, hogy a mai rendeletek, meg szabályok tengerében hogyan tudunk felszínen maradni. Mert itt van például a mi szakmánk. Négy évnél idősebb autót már nem hozhatunk be Nyugatról, ugyanakkor a hazai autópiacokon sokan azokat a hat-nyolcéves járgányokat keresik, amikre lecserélhetnék mondjuk a 15 éves, kimustrált kocsijukat. Ja, kérem, ez aztán végképp nem érdekli a rendeletek megalkotóit, mint ahogy az sem, miből élnek meg a vállalkozók. így aztán egyik napról a másikra igyekszünk fönntartani üzletünket, s azon gondolkodunk, hogy például miért kell ez után a telek után még csatornadíjat is fizetnünk, amikor csatorna egy méter sincs rajta. S persze azon, mikor számolják már föl Baktó e szegletében az építést tilalmat, hiszen most csak ideiglenes épületeket állíthatunk. Kertek nagy gondja Pedig mennyivel jobban mutatna a környék, ha szépen megtervezett műhelyek, szalonok, és nem fabódék szegélyeznék a vásárhelyi utat. Mert lenne ám, aki ide is építene - mutat a szomszédjukban legelésző birkákra -, csak éppen a városrendezési terv nem engedi. íme, az első baktói panaszok. S mint többen is állítják, minél közelebb sétálgat az ember Baktó másik körzetéhez, a kiskertekhez, annál haragosabban gyűlnek a vádak, s ingerlékenyebbek az emberek. Igazolhatom: ebben az állításban ott a rengeteg igazság. - Se utunk, se reményünk - legyintett bosszúsan az egyik kiskertes ismerősöm, amikor elárultam: Baktó ügyében faggatnám. - Jobb lenne, ha valamelyik városházi hivatalnokot szorongatná. Aki megmondaná végre: miért nem lehet ezt a földdarabot belterületté nyilvánítani? Miért nem lehet itt egy normális utat megépíteni? Mert bármilyen hihetetlen is a Széchenyi téri irodákból nézve, de lakik itt már több, mint ezer ember. Az ó gondjuk nem számít? E kérdéssel is bélelték jegyzetfüzetemet, mire eljutottam Gila Ferenc önkormányzati képviselőhöz, aki Szeged szenátusában Petőfitelep, Új-Petőfitelep, s az 1 ezer 600 lakosú Baktó képviseletét látja el. Ám mielőtt rátörtem volna a kiskertes panaszokkal, arra kértem, képviselői ceruzával vázolÖzv. Koós Lászlóné már 1959 óta baktói polgár jon föl egy rajzot a mai Baktóról. Ötvenmilliót utakra - Legszívesebben megmutatnám azokat a képeket, amelyek pár éve készültek a baktói útállapotokról. Olyan sáros, elhanyagolt utcákat ma már nem lehet lefotózni Baktón. Ezt tartom az elmúlt évek legnagyobb eredményének. S aki tudja, hogy Szeged e körzetében milyen áldatlan talajviszonyok közepette kellett megépíteni a szilárdburkolatú úthálózatot - ami egyébként 50 millió forintba került -, az igazán méltányolja e munkálatokat. S becsüli, hogy '95 szeptembere óta már buszjárat is összeköti Baktót Szeged központjával. Az elmúlt évek eredményeit összegezve annak is csak örülni lehet, hogy egy nyolcvanas években megkezdett beruházás eredményeként Baktó házainak egy harmada már be van kötve a szennyvízelvezető csatornarendszerbe. Ez egy úgynevezett ala-1 csony nyomású rendszer, amit vízműtársulási formában, a lakosság pénzügyi áldozatvállalásával hoztak létre. Sajnos üzemeltetésével a vízmű nincs igazán megelégedve, s ezért tervezik a gravitációs rendszerű csatornahálózat kiépítését. S mivel az átállás idő- és pénzigényes is, egyelőre nincs szó arról, hogy Baktó maradék kétharmadán hamarosan megépülne a csatornarendszer. Tudom, ez nem jó hír az új otthonokba beköltözőknek, de most csak türelmüket kérhetem. Addig is kisebb változtatások várhatóak Baktó utcaképében, így például befedjük a Kokárda utcában található nyílt árkot, és sportpálya épül a már meglévő játszótér mellé. Amikor Gila képviselő úrnak fölvetettem, hogy Baktó talán Szeged egyetlen olyan városrésze, ahol semmilyen középület nincs, a következő választ kaptam. - Ez sajnos igaz. Korábban voltak ugyan tervek arra, hogy Baktóban akár iskola és óvoda is épüljön, ám amikorra én lettem itt a képviselő, már egy talpalatnyi hely sem maradt mindezek megvalósítására. A telkeket eladták, s most nincs olyan földdarab, amire ezeket megépíthetnék. így aztán a közeli Petőfitelep iskoláját, vagy éppen a belvárosi sulikat látogatják a baktói gyerekek, mint ahogy a baktói focicsapat is Új-Petőfitelepen vívja mérkőzéseit. Ez jól mutatja, hogy az algyői út csak képletes határvonalat húz a két városrész között. Persze nem mondtunk le arról, hogy Baktón is létesüljön egy közösségi centrum. Erre a legalkalmasabbnak a Bika-tó környéke tűnik, ahol a környezet rehabilitációját követően Szeged egyik kulturális decentrumát építhetnénk meg. Reményeink szerint ott megszűnnek az illegális szemétlerakók, megtisztul az erdő is, s rendezettebb lesz a kiskertek környéke. Áldozzanak két métert? Tehát a kiskertek... Ahogy a baktói barangolás végén, úgy Gila képviselő úrral is eljutottunk e városrész legtöbbet fölpanaszolt szegletéig. - Ha egyszerre csatolnák ezt a körzetet Szeged belterületéhez, 2 milliárd forintos azonnali közműberuházást igényelne. Erre most a városnak nincs pénze. A kiskertek fejlesztése egyébként is csak akkor képzelhető el, ha az ott élők maguk is vállalnak anyagi áldozatokat. Gondolok például arra, hogy szélesíteni kell az utcákat, ám ez kisajátítás útján hatalmas összegeket venne ki a város kasszájából. A kiskertek lakóinak be kell látniuk: ahhoz, hogy komoly közműhálózat kiépítésével fölértékelődjenek telkeik, egy-két méter széles magánterületüket kellene föláldozniuk. Ám hangsúlyozom: ennek eredményeként a most csak néhány százezer forintos telkek idővel a másfél milliós értéket is elérhetik. Azt is sokszor a szememre vetik, miért nem költök képviselői alapomból többet a kiskertekre? Erre csak azt válaszolhatom: az általam képviselt három körzetre alig több, mint 7 millió forintot áldozhatok, s e pénz mintegy harmada a Baktóban lakók gondjainak megoldására fordítandó, nem a kiskerttulajdonosok igényeinek kielégítését szolgálja. Hiszen bármennyire is meglepő: a kiskertekben élők alig 10 százaléka baktói lakos. Természetesen ezzel nem akarom eltussolni a kiskerti gondokat. A közeljövőben éppen december 10-én délután 5 órakor, a Balaton utcai általános iskolában tartunk fórumot, ahol a főépítészi iroda munkatársai szólnak arról a kiskerttulajdonosoknak, milyen távlati lehetőségek vannak arra, hogy e körzet is a város belterületéhez kerüljön - kínált programot a baktóiaknak Gila Ferenc. Nem nehéz megjósolni: teltház lesz az osztályteremben. De hogy e fórumot mikorra követi nyugalom is a kiskertekben? Nos, erre felelősséggel válaszoló jós még aligha költözött BaktóBótyi Zoltán