Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-28 / 278. szám

6 HAZAI TÜKÖR PÉNTEK, 1997. NOV. 28. • Kötelező biztosítás Bonyolódó tarifák • Munkatársunktól Részletesen is foglal­koztunk szerdai lapunk­ban a kőtelező gépjármű­felelősségbiztosítás rend­jének és díjtételeinek vál­tozásaival. Szóvá téve azt is, hogy az új rendszer igen csak bonyolult, mi több szinte már átlátha­tatlan. Úgy tűnik, valóban (gy is van, hiszen a nyolc biztosító­társaságra vonatkozó, több száz oldalt kitevő táblázatok „olvasata" sem egyértelmű. Az Argosz Biztosító Rt. me­gyei vezetője, dr. Matusovits Tamás hívta fel figyelmünket arra, hogy a társaságuk eseté­ben szerepeltetett egyik adat nem helytálló. Nem igaz, hogy csak a negyven év fel­etti ügyfeleinek nyújt ked­vezményt az Argosz. Az ő díjképzésükben ugyanis az szerepel, hogy magánszemé­lyek esetében „a nem buda­pesti, legalább 24 éves" ügy­fél megkapja a maximálisan engedélyezett 5 százalékos kedvezményt. Kivétel ez alól, aki sportautót szeretne kötelezően biztosítani, neki ugyanis nem jár a kedvez­mény. A fővárosi ügyfelek­nél viszont az alapdíjat szá­molja az Argosz, ezzel is ki­fejezve azt, hogy a vidék biz­tositója kfván maradni. Az ÁB-Aegon területi igazgatója. Fodor Jánosné is „árnyalta" körképünket. Tár­saságuknál is bonyolultabb módon és kissé másként szá­molják a díjakat, mint aho­gyan mi értelmeztük. A való­ságban nem egységesen a negyven év feletti vezetők kapnak kedvezményt, hanem a budapesti és vidéki nagyvá­rosokban (többek között Sze­geden) élő ügyfeleik közül a 35 évesnél, míg egyéb vidéki városokban lakók közül a 25 évesnél idősebb vezetők kap­nak 5 százalék engedményt. Akik nem férnek bele a két kategóriába, azoknak az alap­díjnál 5 százalékkal maga­sabb tarifát számolnak. Priusz és adat­védelem • Budapest (MTI) Bár a tulajdon elleni bűntettek, illetve orgazda­ságnak minősülő szabálysér­tés esetén erre a jogszabály lehetőséget ad - a célhozkö­töttség hiánya miatt - a bűnügyi nyilvántartásból még a rendőrségi szabálysér­tési hatóságnak sem adható információ az érintett előéle­téről. Egyebek között ezt tar­talmazza az adatvédelmi biz­tos ajánlása, amelyet egy ál­lampolgári beadvány kivizs­gálása alapján fogalmazott meg. Mivel a jogszabályok el­lentmondásosan szólnak a kérdésről, az ombudsman felhívta a rendőrség figyel­mét arra, hogy a büntető ügyekben eljáró nyomozó szervek az irategyüttes ré­szeként ne adják át a sza­bálysértési hatóságoknak az érintett által korábban elkö­vetett bűncselekményekre vonatkozó - általuk egyéb­ként jogszerűen kezelt ­adatokat. Az országos rendőrlőkapitány az ajánlás­ban foglaltakat elfogadta és egyetértett azokkal. • Hajdú János képviselő esete Autójának tolvaja ütötte el • Budapest (MTI) A BRFK sajtóügyeletese csütörtökön reggel arról adott tájékoztatást, hogy szerdán éjszaka egy gépkocsitolvaj miatt agyrázkódást szenve­dett Hajdú János Csongrád megyei országgyűlési képvi­selő. Hajdú Budapesten, a II. kerület Páfrány utca egyik háza előtt járó motorral állí­totta le Audi 6 tfpusú sötét zöld színű V 08581 forgalmi rendszámú autóját. Kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa a ga­rázskaput. Eközben észlelte, hogy ismeretlen tettes beült az autóba, és elindult vele. Visszarohant és a gépkocsi bal első ajtaját feltépve meg akarta akadályozni a tolvaj­lást. A nagy sebességgel in­duló autó azonban elsodorta, elesett, beverte a fejét és esz­méletét vesztette. A ren­dőrség nyomozást rendelt el az ismeretlen autótolvaj kéz­rekerítésére. Egy szemtanú szerint az autótolvaj mintegy 22 éves rövid hajú férfi volt. A János Kórház traumato­lógiai osztályára szállított Hajdú János agyrázkódást szenvedett, de a kórház infor­mációja szerint a körülmé­nyekhez képest jól érzi ma­gát. Műtéti beavatkozásra nem került sor. A beteget egyelőre megfigyelés alatt tartják. • Negyvenöt éve van Béke-barlangunk Himnusz az alvilágból • A politika víz alá nyomja a szakmát? Zátonyon Bős-Nagymaros hajója A Magyar Mérnöki Kamara válasxtmánya a Duna, Pozsony-Buda­pest közötti szakaszá­val kapcsolatos kérdé­seiről határozatot fo­galmazott meg. Ebben azt szorgalmazza, hogy a hágai döntés szellemében szakmai­lag korrekt, gazdasági­lag és politikailag elfo­gadható megoldás szü­lessék a két ország kö­zött. Felajánlják, hogy szükség esetén ad-hoc bizottsággal segítik az eredményes munkát. Hajózni pedig kell! - ál­lítja az ókori mondás. En­nél fontosabb jelszó már csak egy akad mifelénk: Politizálni pedig kell! Ez már a jelen, az elmúlt évti­zed, a ma. Lásd: a bős­nagymarosi vízlépcső körü­li huzavona. A hágai döntés óta - amire egyes politiku­sok teljes erővel rácsodál­koztak, jé, a szlovákoknak is akad némi igazuk az ügyben - eltelt két hónap, és gyakorlatilag semmi nem történt. Illetve: Nemcsók államtitkár keddi kijelentése, miszerint a nagymarosi helyett két ki­sebb erőművet kellene épí­teni, még a kormánypártok között is tányércsörgést eredményezett. Szóval, megint politika. Pedig a történetnek vízépítői, hajó­zási kérdésekről kellene szólni. De ki beszél itt er­ről? A Magyar Mérnöki Kamara, ám őt eddig ki­hagyták a játékból. A kamara választmányá­:iliti egyelőre „fél árbocon nak nyilatkozatából kicsen­dül, hogy a nagy politizálás közepette ideje lenne már a szakma véleményére is fi­gyelni egy kicsinykét. Dr. Kováts Gábor vízgazdálko­dási szakmérnököt, az or-j szágos kamara alelnökét kérdeztük a témában. • A természetesnek az tűnne, hogy egy ilyen kér­désben kérjék az önök véle­ményét, és ne ajánlkozniuk kelljen. Nem így gondolja? - A kamara egyesület­ként alakult meg '89-ben és már ekkor, az első perctől kezdve foglakozott a víz­lépcső ügyével - válaszolta az alelnök. - Folyamatosan jeleztük a szakmai buktató­kat. Napilapokban, szakmai újságokban ezek meg is je­lentek, és körülbelül itt vé­get is ért a dolog. • A kezdetek azonban a '70-es évekre nyúlnak visz­sza. Akkor szakmai kérdés­ként kezelték az ügyet? - Ez soha nem lehetett pusztán úgy kezelni, hiszen több országot érint, és mert a pártállami időkben a párt­bizottságokon dőltek el a dolgok. Az viszont nem igaz, hogy a szovjetek erő­szakolták ránk a dunai víz­lépcsőt, sokkal korábban felvetődött ennek a gondo­lata. A kamara egyébként akkor kezdett igazán fog­lalkozni a kérdéssel, ami­kor felvetődött, hogy fel­bontjuk a szerződést, a szlovákok pedig megépítik a C-variánst. Nos, ez a leg­rosszabb megoldást jelen­tette a számunkra. Azt ja­vasoltuk '93-ban, ne azon vitatkozzunk, hogy mit kel­müködik. (Fotó: Karnok I lett volna tenni a '70-es években, hanem induljunk ki a jelenlegi helyzetből, és nézzük meg, mi lenne a legésszerűbb megoldás szakmai, gazdasági, politi­kai szempontból. Ha akkor Bős Dunakilitivel beindul, a szlovákok bizonyára be­lementek volna, hogy a nagymarosi mű ne épüljön meg. • És ez megoldotta vol­na a hajózás kérdését is? - Önmagában nem, mert duzzasztás nélkül az nem megy és hagyományos sza­bályozással, vagyis a meder szűkítésével sem. A Duna nemzetközi vízi út, azokat az országokat, amelyek a maguk területén kiépítették a rendszereket, egyáltalán nem érdekli, hogy a ma­gyarok és a szlovákok ho­gyan oldják meg a kérdést, de oldják meg. Mert ők 150-200 kilométeres szaka­szon kénytelenek korláto­zottan használni a folyót. Hozzá kell tenni: a vízi közlekedésnél környezet­barátabb nincs, miként a ví­zi energiánál környezet­barátabb energia sincs. • A hágai döntés sokak­nak csalódást okozhatott, mert a környezetvédőknek megválaszolta, nincs ka­tasztrófahelyzet a térség­ben; a '77-es szerződés ér­vényes még akkor is, ha bi­zonyos kérdéseket ma már másképpen kell értelmezni. És folytatódik a topogás... - Egyes politikusok ma is képtelenek elszakadni korábbi gondolataiktól, ér­zik a választások közeled­tét, mondják a magukét ­vélekedett dr. Kováts Gá­bor. - Az országos kamara nem akar abban állást foglalni, hogy hol épüljön vízlépcső, mi legyen a pon­tos műszaki megoldás. Csak annyit kérünk, olyan szakértőket alkalmazzanak a kérdés eldöntésénél, akik valóban annak tekinthetők a kamarai törvény szerint. És még azt kérjük, hogy most, egyszer, végre a szakértelemé legyen az első szó. Létrehoztunk egy bi­zottságot, amely a vízlép­cső témakörében érintett négy tagozat által delegált kiváló szakemberekből áll. Felajánljuk Nemcsók ál­lamtitkár úrnak a segítsé­get. Ha továbbra is mozgal­mi, politikai érdekek domi­nálnak, akkor a közvéle­mény ismét félre lesz tájé­koztatva, a dolgok pedig nem haladnak előre érdem­ben. Művészek, operaéne­kesek írnak alá nyilatkoza­tokat, hogy tiltakoznak a duzzasztó építése ellen. Én soha nem venném a bátor­ságot, hogy opera-kritikát írjak. • Van-e konkrét javas­lata a kamarának a megol­dást illetően ? - El kellene érni Dunakiliti üzembe helyezé­sét, mert a vízkormányzás egyik lényeges létesítmé­nye a magyarok kezébe ke­rülne, így lehetne megolda­ni a Szigetköz vízpótlását is. Meg kell oldani a Duna hajózhatóságának kérdését, és ehhez egy valahol beépí­tett vízlépcsőre lenne szük­V. Fekete Sánder A nyíregyházi városi televízió, összefogva a barlangkutatókkal, filmet forgatott az aggteleki Bé­ke-barlangban, föltalálá­sának 45. évfordulójára. Segítségül hívták az ak­kor még fiatal és meg nem értett fölfedező, az­óta viszont emeritus pro­fesszorrá lett, és többszö­rösen kitüntetett szegedi Jakucs Lászlót is. A film ősbemutatóját - hiszen még a nyíregyházi nézők se láthatták - a zsombói Wesselényi Népfőiskolán tartottak. Most láttuk, miért nem lát­hattuk ezt a földalatti gyöngy­szemet, amikor néhány évvel ezelőtt kétnapos barlangbejá­rásra mentünk Aggtelekre, ugyancsak Jakucs Lászlóval. Bár körülbelül olyan hosszú, mint a régtől fogva ismert és látogatott Baradla-barlang, még mindig járhatatlan. Igaz, asztmás betegek kezdetektől fölkeresik gyógyulás céljából a jósvafői kijárathoz közeli szakaszát, és már nem kötélen eresztik le őket, és húzzák föl, hanem lépcsőkön közleked­hetnek, de a többi részen a földalatti tavakká szélesedő patakvízzel, sárral, úttalan utakkal kell megküzdenie, aki mégis rászánja magát. A fölfedezés öröme azon­ban nem kopott negyvenöt év alatt. És a küzdelme se sokat. Haszna azonban kimondhatat­lan ennek az áldatlan-áldott állapotnak. Ártó kezek nem rongálták, ősemberi füstök, későbbi fáklyakormok se hagytak nyomot. A maga gyönyörűségében pompázik változatlanul. Még igazgatója volt az aggteleki barlangkincsnek Ja­kucs László, amikor a híres természetfilmes Kollányi Ágoston filmet forgatott a Ba­radlában. Beleivódott az a ret­tenetes igyekezet, amivel az előkészületek jártak, hiszen a „bekábelezés" ellen is tiltako­zott az alvilági természet, és rémisztette az akkori árakon is millió fölé futó költségek emléke is. Kifejezhetetlen előnye a nyíregyházi vállalko­zásnak, hogy barlangászok a filmcsinálók is. A Kollányi­film szép díjai nyert annak­idején az itáliai Bariban, mi jó szívvel fölajánlottuk, elme­gyünk tapsolni oda is, ahol ezt tüntetik ki. A film is gyönyörű. Patyolatfehér paplanok, csillogó csipkék, tünemény fűrészfogak, cápafejek, sas­madarak, anyósnyelvek, csurgásos oszlopok minden mennyiségben, szűzi tiszta­ságban. Kristálytiszta, tehát átlátszó víztükrök duplázzák a látványt. Előkelő látogatók helyett barlangászruhába búj­tatott emberek adják a staf­fázst hozzá, akik szűk vájato­kon is átküzdik magukat, és természetesen a kamerát is, de éppen ez nem látható, mert az önmagát képbe fog­laló ketyerét még a leghal­szeműbb technika se kínálja hétköznapi használatra. A szakértelem alázatot is ad: a kutató tudomány ajándéká­nak nevezik a közben világ­örökség részévé lett Béke­barlangot. Amikor minden hivatalos ellenkezés dacára, magukat a szó legszorosabb értelmében ürgehúson táplál­va mégis bejutottak - 1952. július 25-én -, mindjárt lettek tanácsadók, akik szívesen vették volna, ha Sztálin, Rá­kosi vagy más atyánk és ve­zérünk lett volna a névadó. A békeharcnak is megfelő, de minden pillanatnyiságot mellőző, vágyainkban tiszta és örökéletű Béke-barlang lett belőle, így eddig megúsz­ta az át- meg átkeresztelése­ket. És, nem győzzük han­goztatni, az emberi rombolást is. Fölmerül azonban a kérdés minduntalan: szabad-e befőtt­ként konzerválva eltenni az utókornak, ami jog szerint már nemzedékünket is megil­leti? Ha csak velünk született egoizmusunkra hallgatunk, akkor is azt mondjuk, lehetni lehet, de nem lenne szabad. Amíg azonban megterem­tődik a világ szeme elé bocsá­tás minden föltétele, közve­títőnek itt van a film. Ismétel­jük, a nagyszerű film! Lát­ványt is, érzelmeket is tud sokszorozni a tavak tükrözési törvényei szerint is, és méltó emléket is állít a fantasztának titulált, támogatásoktól akkor még elzárt Jakucs professzor­nak. Aki vallja ma is, még legalább három párját lehetne fölfedezni az eddigi kettőnek, ha pénz lenne rá. A világörök­ség várjon még a következő évezredre! A pár éve tiszteletbeli bar­langkutatóvá avatott zsombói­ak mindenestre elismerésüket küldik a nyíregyházi alkotók­nak, miközben gratulálnak a fölfedezőnek. Horváth Dezső Az aggteleki Béke-barlang egyik gyöngye. (DM-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents