Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

SZOMBAT, 1997. Nov. 22. UNIVERSITAS 7 • Díszdoktoravatás a JATE-n A jog kiváló képviselői • Beszélgetés Havas Henrikkel „Már minden csúcsot megmásztam" „Nekem mindig a politikusok jutottak." (Fotó: Miskolczi Róbert) Tegnap a József Attila Tudományegyetemen ünnepélyes keretek kö­zött díszdoktorrá avat­ták dr. Szilbereky Jenő, dr. Hans F. Zacher, vala­mint dr. Roger Blanpain professzorokat. Alább a díszdoktorok rövid élet­rajzát ismertetjük. Dr. Hans F. Zacher Zacher professzor a Max­Planck-Társaság közelmúlt­ban nyugállományba vonult elnöke a szociális jog kutatá­sának, oktatásának egyik vi­lágszerte elismert vezető személyisége. A professzor Bambergben, Erlangenben és Münchenben végezte jogi tanulmányait. Diplomái megszerzése után a közigaz­gatás különféle posztjain ügyvédként teljesttett szol­gálatot. Mindeközben tudo­mányos érdeklődése is erő­södött. Habilitációját 1962­ben szerezte. Rendes pro­fesszori kinevezést először a Saarland-i Egyetemen ka­pott. A München-i Egyetem Közjogi Tanszékén 1971 óta tanít. 1974-ben alapította meg az azóta világhírűvé, vált Nemzetközi Szociális­jogi Kutatóintézetét a Max­Planck-Társaság keretei kö­zött. 1990 és 96 között a Max-Planck-Társaság elnö­keként tevékenykedett. Tu­dományos teljesítményét mintegy harminc könyve, több mint 230 publikált ta­nulmánya, tíz általa és közel 30 más szerzők közreműkö­désével szerkesztett gyűjte­ményes kötete fémjelzi. 1981 óta tagja a Bajor Tudo­mányos Akadémiának, 1991 óta az „Acadamia Europea"­nak, 1991-től az „Academia Scientiarum et Artium Euro­pea"-nak, 1994-ben pedig a Szociális Tudományok Pá­pai Akadémiájának is tagjá­vá választották. Az egyetem­mel sokrétű kapcsolatot ala­kított ki; több fiatal kutató tölhetett intézetében rövi­debb-hosszabb időt. Dr. Roger Blanpain Blanpain professzor a bel­giumi Leuven-i egyetem összehasonlító munkajogi és munkaügyi kapcsolatok tan­székének vezetője, a munka­jog tudományának egyik nemzetközileg is elismert képviselője. A professzor különös figyelmet szentel a munkajog fejlődése nemzet­közi vonatkozásainak, vala­mint az egyes intézmények, jelenségek összehasonlító elemzésének. Tudományos alkotó tevékenységéből kü­lönösen az új publikációs le­hetőségek megteremtésére, kialakítására való állandó tö­rekvés emelhető ki. Ezzel óriási szerepet játszott a nemzetközi összehasonlító jogi kutatások fejlődésében is. Több kiadványsorozatot (International Encyclopaedia for Labour Law and Indust­rial Relations, Bulletin of Comparative Labour Law and Industrial Relations, Encyclopaedia of Laws) ala­pított. Blanpain professzor alapítója és első elnöke volt a szakterület legjobb szak­embereit tömörítő Internati­oal Industrial Relations As­sociationnak. Fő szervezője volt az 1996 szeptemberében Brüsszelben megrendezett első jogász világkong­resszusnak. A professzornak régi kapcsolata van a szege­di egyetemmel. Többször tartott a jogi karon előadást. A Munkajogi és Szociális jogi Tanszék oktatói közül többen is tettek látogatást és tartottak előadást az intéze­tében. Szilbereky Jenő Szilbereky Jenő pro­fesszor életpályáját az igaz­ságszolgáltatás - ezen belül is a polgári igazságszolgál­tás - gyakorlati és elméleti művelése határozza meg. A professzor 1917-ben Dél­Erdélyben született, de már Szegeden végezte középis­kolai és jogi egyetemi tanul­mányait. Majd rövid jog­gyakornokoskodást követő­en a Szegedi Járásbírósá­gon, illetve az ítélőtáblán lett tanácsjegyző. Az 1947­ben tett egységes btrói-ügy­védi vizsga után Szegeden kapott járásbírói kinevezést. A fiatal és tehetséges jo­gászt azonban már 1950­ben az Igazságügyi Minisz­tériumba hívták, ahol három évet dolgozott, majd nyolc éven át a Legfőbb Ügyész­ség osztályvezető ügyésze lett. 1962-ben került vissza az Igazságügyi Minisztéri­umba, és még abban az év­ben miniszterhelyettessé, 1978-ban pedig államtitkár­rá nevezték ki. Az Ország­gyűlés 1980-ban a Legfel­sőbb Bíróság elnökévé vá­lasztota, és ezt a döntését 1985-ben megismételte. így Szilbereky professzor 10 éven át vezetett a magyar igazságszolgáltatás felsőbb bírói fórumát. Szilbereky Jenő 1956-tól adta elő a sze­gedi Állam- és Jogtudomá­nyi Karon a polgári eljárás­jog című főkollégiumot, 1963-tól egyetemi docens­ként, 1969-től 1987-ig, mint egyetemi tanár, akadémiai doktor. E minőségben jo­gásznemzedékeket oktatott, nevelt és indított el a jogászi hivatás útján. Sz. C. Sz. Autóvillamossági mű­szerészként kezdte, a Vo­lán diagnosztikai üzemé­nek vezetője lett, huszon­nyolc évesen a Magyar Ifjúság tehetségkutató pályázatán tűnt fel, egy évig az Ifjúsági Rádió külső munkatársaként dolgozott, 1979-től hír­szerkesztő. Közben elvé­gezte a jogi egyetemet és az újságíróiskolát, és egészen 1995 novembe­réig, hatnapos államtit­kársága kezdetéig a Ma­gyar Rádió főmunkatár­sa volt. Jelenleg minden péntek reggel a Napkel­tét vezeti, emellett a JATE kommunikáció szakán oktat. Havas Henrikről van szó. • Az emberek igen ellent­mondásosan viszonyulnak Önhöz. Egyesek kedvelik, mások nagyon távolinak, hűvösnek tartják. - Azt akarta mondani, hogy gőgösnek és nagyképű­nek, nem? Azt szokták mon­dani, hogy engem vagy imád­nak, vagy gyűlölnek, de nem hagyom közömbösen az em­bereket. • Szándékosan alakított ki magáról ilyen képet? - Amikor a pályám elkez­dődött, a riporterek nem kér­deztek, hanem nyilatkozato­kat kaptak a nagyemberektől. Engem halálosan idegesített ez a fajta szervilizmus. Ez a kicsit indulatos, kicsit cini­kus, kicsit agresszív riporteri stílus válasz volt az akkori langyos „mikrofonállvány"­szerepre. Amikor mi a Forró­val elkezdtük az Első kézből című műsort, ami a Magyar Rádió első igazi politikai vi­taműsora volt, fenegyerekek­nek neveztek minket. Renge­teg botrányt kavartunk. Hiába változott meg azóta a helyzet, ez a szerep rajtunk ragadt. Komolyan mondom, szinte misztikus köd ül rá az egész­re. • Igen, de ez a magatar­tás a mindennapi életben is jellemző Önre. - Mivel mindig nagyon sokat dolgoztam, időtakaré­kossági szempontból nem álltam le beszélgetni, jópo­fáskodni. Sokan nagyképű­ségnek vették, hogy átszá­guldok a Pagodán, nem ülök le félórákat beszélgetni, húsz percig hörpölni egy csésze kávét és jópofáskodva meg­hallgatni egy érdektelen tör­ténetet, ezért a szakmában elterjedt, hogy én egy pok­róc, goromba ember vagyok. Ami a civileket illeti, velük mindig kijöttem, megtanul­tam őket kezelni. A riporta­lanyokkal sem volt semmi­lyen gondom, engem soha nem pereltek be, soha egy panaszos levél nem érkezett. • Azt beszélik, Ön na­gyon jó emberismerő. Egy esztendővel ez­előtt, egészen pontosan 1996. november 18-án nyitotta meg kapuit az Universitas-Szeged Diák­Szolgáltató Központ (rö­viden: Univ Disk) a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola Tamási Áron Klubjában. A hallgatók és a központ munkatár­sai ezt az eseményt ünne­pelték a héten. A hallgatói centrumot a szegedi felsőoktatási intézmé­nyekben működő hallgatói önkormányzatok döntése nyo­- A választ két részre kell osztani. A magánéletben nem mondanám, hogy nagyon jó emberismerő vagyok, már rengeteg csalódás ért. Jó és rossz értelemben is csalódtam az emberekben. Ami a ripor­teri emberismeretet illeti, az jó. Azt hiszem, nagyon könnyen és jól tudok kontak­tust teremteni, és eléggé bele­látok az emberekbe. Ez gya­korlat kérdése is, meg talán adottságé is. • Vannak barátai? - Vannak olyan emberek, akikkel különböző helyzetek­ben és szituációkban jól együtt vagyunk. Van, akivel meccsre járok, van olyan ba­rátom, akivel színházba já­rok, vagy együtt utazunk kül­földre nyaralni. A szakmában is van jónéhány barátom, akikkel ha összetalálkozunk, jól el tudunk beszélgetni. Amikor gyerek voltam, volt egy barátom, akivel sülve-fő­ve együtt voltunk és minden­nap kétszer felhívtuk egy­mást, hogy elmondjuk, mi történt. Ilyen típusú barátom nincs, de azt hiszem, az én életkoromban ez már nagyon ritka. • Havas Henrik már nagyapa, ugye? Milyen érzés? - A fiamnak van egy lá­nya, kétéves, Petrának hívják. Amíg egy gyerek kicsi, nem nagyon lehet vele mit csinál­ni. Vele még nem lehet iga­zán játszani, vagy beszélget­ni. Élvezem az együttlétet, időnként játszunk együtt, de még pici ahhoz, hogy valami komolyabb kapcsolat alakul­jon ki köztünk. • És ha nagyobb lesz? - Azt szokták mondani, hogy a nagyszülők mindig azokat a vágyaikat akarják megvalósítani az unokáikban, amelyek nem sikerültek a gyerekeikben. A fiam nagyon mán hozták létre. - Az indu­láskor célul tűztük ki magunk elé az egyetemisták és főisko­lások teljes körű kiszolgálását - mondta Bödő Helga, az in­formációs központ vezetője. A minden hallgatót érintő szolgáltatások szervezeti ke­retét, illetve működési feltéte­leit az Lniversitas-Szeged Di­ák-Szolgáltató Központ Köz­hasznú Társaság biztosítja. A komplexum négy egységből áll: lézerszalon, hallgatói bolt, TÁK büfé és információs jó adottságokkal rendelkezett és jó néhány sportághoz volt tehetsége. Öttusázott, atleti­zált, úszott, aztán valahogy mégsem lett belőle élsporto­ló. Tehát, ha rajtam múlna, szeretném, ha az unokám ko­molyan venné a sportot. Nem muszáj, hogy élversenyző le­gyen, csak élvezze a sportot. 9 Milyen az ideális nagy­szülő? - Egy igazán jó nagyapá­nak mindent el lehet monda­ni. Nekem szerencsém volt, mert a nagyanyámat nagyon szerettem és nagyon közeli kapcsolatban voltunk egészen a haláláig. Az én nagyanyám olyan volt, hogy másfél órát tudtunk úgy ülni, hogy csak fogtuk egymás kezét és nem mondtunk semmit. • Önt mindig főleg poli­tikai és közéleti műsorok­ban láthattuk. Soha nem érdekelte a könnyedebb műfaj? - Kevesen tudják, hogy 1969-ben, amikor Gyulai Ist­ván és Knézy Jenő a Sportri­porter kerestetikben feltűnt, én is bekerültem a legjobb ti­zenhat közé, csak éppen be­vonultam katonának. Nagyon szívesen vezettem volna ve­télkedőket, vagy talkshow­kat is, de nekem valahogy mindig a politikusok jutottak, a miniszterek, az államtitká­rok meg a pártelnökök. • Mivel foglalkozna, ha élőiről kezdhetne min­dent? - Nagyon szerettem az au­tót. Voltam gépkocsioktató, taxisofőr. Ha időnként meg­kérdeznek, azt mondom, hogy szívesen lennék profi kosárlabdázó. Azt hiszem, hogy ahhoz megvoltak a ké­pességeim meg a fizikai adottságaim. Igaz, hogy na­gyon pici vagyok, 183 centi magas, de irányító poszton nagyon nagy tehetségnek tar­központ. Utóbbival kapcsola­tosan Bödő Helga kiemelte: szeretnének minden adatot ­ami a diákok érdeklődésére számot tarthat - könnyen el­érhetővé tenni, és azokat kon­centráltan, rendezetten és könnyen kezelhetően a hall­gatók rendelkezésére bocsáta­ni. Ebben központi szerepet szánnak egy, az Internethez kapcsolt lokális adatszolgálta­tó hálózatnak. Bőséges felvi­lágosítást adnak majd tanul­mányi, turisztikai, kulturális tottak. A nyolcvanas évek kö­zepén, a jogi diploma után gondolkodtam rajta, hogy el­végzem a történelem szakot is. Egy fél évet hallgattam is a Pázmányon, de egyszerűen nem fért bele az időmbe. Fel­merült, hogy nem volna rossz ügyvédkedni. Többen mond­ták, hogy biztos jól ment vol­na. Főleg a büntetőperek ér­dekeltek, ahhoz lett volna kedvem. 9 Néhány évvel ezelőtt nagyon sokat szerepelt, most viszont ritkán jelenik meg a képernyőn, holott három új adó is beindult. - Két lehetőség volt: el­szerződni egy műsorra, vagy producerként a műsorkészí­tésben részt venni. Az, hogy producer legyek, konkrétan is szóba került, végül nem eről­tettem a dolgot. Több száz élő tévé- és több ezer rádió­műsor után nem érzem azt az elsöprő vágyat, hogy kame­rák elé üljek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha valami nagyon jó ajánlatot kapnék, ami igazán tetszene, azt ne vállalnám el. Ilyen ajánlatok viszont egyelőre nincsenek, és ha jobban megnézem, hogy milyenek az új televí­zióműsorok, nincs is köztük olyan, amit szívesen csinál­nék mások helyett. 9 Egy évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy koránt­sem a csúcson hagyta ab­ba. Mi lehetne a csúcs Havas Henrik számára? - A csúcs az lenne, ha a Madách Színház bemutatná egy kétrészes drámámat, vagy mondjuk végre nekiáll­nék egy zeneszerző barátom­mal, és írnánk egy musicalt. Nekem az újságírásban olyan nagy elérendő csúcsok már nincsenek, szerintem már minden csúcsot megmásztam. Bélcefi Anett és sport témakörökben. Az Univ Disk a későbbiekben az információszolgáltatás terüle­tén - a rendszer országos ki­terjesztésével - szeretné át­lépni a régióhatárokat. A ta­nárképző főiskola főépületé­nek alagsorában persze mást is terveznek. A középső teremben példá­ul, ami most kávézóként üze­mel, különböző kulturális programokat - videomozit, előadásokat, felolvasóesteket, akusztikus koncerteket stb. ­szeretnének rendezni a jövő­ben. Sz. C. Sz. Eötvös Koszorú • DM-információ Eötvös József Koszorú­val tüntették ki dr. Csányi Lászlót, a kémia tudomá­nyok doktorát, a József Atti­la Tudományegyetem Szer­vetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanárát, a hidro­génperoxid típusú peroxo­vegyületek önbomlási, hid­rolízises és katalitikus bom­lási reakciói, valamint az in­dukciós reakciós mechaniz­musok terén végzett kutatá­saiért. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia idén a tudo­mányos osztály által javasolt tizenegy fő közül nyolc tu­dósnak ítélte oda a magas tu­dományos elismerést jelentő kitüntetést. Doktori viták • DM-információ Több PhD-értekezés nyil­vános vitáját tartják a héten a József Attila Tudományegye­tem Bölcsészettudományi Karán. A vitákban minden jelenlévő részt vehet. Lipócziné Csabai Sarolta Tendenciák a magyar ifjúsági regényben a 80-as évektől napjainkig címmel írt PhD értekezését november 24-én 10 órakor vitatják meg a böl­csészkar tanácstermében. November 26-án három vitát is rendeznek. Az egyi­ket Balázs L Gábor A szláv főnévragozás történeti vizs­gálatának metodológiai vo­natkozásai című PhD érteke­zéséről tartják 10 órakor a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának második emeleti előadótermében. A másik vi­ta, Nagyné Szabó Klára O'Neill tragédiafelfogása a kortársi elpéletek tükrében című értekezéséről ugyan­csak 10 órakor kezdődik a bölcsészkar Petőfi sugárúti épületében, a Pedagógia Tan­szék 12. számú termében. A harmadik vita 11 órakor lesz a bölcsészkar tanácstermében Gyimesi Tímea Változatok a betűre - A lehetséges megkö­zelítése Michel Tournier mű­veiben cfmű értekezéséről. Maróti Egonné A határo­zottság, mint kifejezendő tar­talmi és megnyilvánulási for­ma a kommunikációban című PhD értekezéséről november 27-én 15 órakor tartanak vitát a bölcsészkar tanácstermé­ben. Újból a veszélyes hulladékról • Munkatársunktól Az Othalmi úti volt szov­jet laktanya kármentesítésé­ről szóló cikkünkben csak az utolsó momentumot írtuk meg abból, amit az Alsó-Ti­sza vidéki Környezetvédelmi' Felügyelőség végzett a kér­déses területen. Az előzmé­nyek a következők: az ATI­KÖFE szakemberei 1994 nyarán az objektum területén különböző szennyező, illetve veszélyeztető anyagokat ta­láltak: több tonna festéket és oldószert, zsír-, üzemanyag­és olajos-iszaphulladékot. A vizsgálat után az ATIKÖFE kötelezte a kezelőt, a Műve­lődési és Közoktatási Minisz­tériumot, hogy gondoskodjon a hulladékforrások eltávolítá­sáról, illetve ártalmatlanításá­ról. Miután a veszélyes hulla­dékokat elszállították, 1994 őszén újabb helyszíni szem­lét tartottak az ATIKÖFE szakemberei, amelynek során megállapították: további ha­tósági intézkedés nem szük­séges. Dr. Hans F. Zacher átveszi a díszdoktori oklevelét. (Fotó: Miskolczi Róbert) Egyéves a hallgatói centrum

Next

/
Thumbnails
Contents