Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-21 / 272. szám

4 HIRDETÉS PÉNTEK, 1997. Nov. 21. ajánló MA BIBLIAÓRA angol és magyar nyelven 15 órától a Pedadógiai Intézet 115-ös termében (Közép fasor 1-3.). A KLIMAXRÓL BŐVEBBEN 16 órától az Ifjúsági Iroda Életmód-klubjában (Berzsenyi u. 3.). Előadó: Tóth Márta védőnő. SARKIG TÁRT AJTÓK: 16 órától citeraoktatás, 18 óra 30 perctől táncház a kiskundorozsmai művelődési házban. EGRY JÓZSEF festőművész emlékkiállítását dr. Apró Ferenc helytörténész nyitja meg délután fél 5-kor a Móra Ferenc Múzeum II. emeleti kiállítótermében. A tárlat január 4-éig tekinthető meg. A BAROSS-VEDRESesték keretében 17 órakor dr. Péter László ny. egyetemi tanár Takáts Endre regényes pályáját eleveníti föl születése 90. évfordulójára emlékezve, 17 órakor, a Horváth M. utca 2. alatt MADÁRVONULÁSKUTATÁS, madárgyűrűzés - Veprik Róbert este 6 órakor tart diaképes előadást a Bálint Sándor Művelődési Központban. A CSILLAGVIZSGÁLÓ (Kertész utca) 18-tól 21 óráig várja a látogatókat. A JATE-KLUBBAN 18 órától filmkor - Bán János: Az én kis falum; 21-től házibuli a Volvox-szal. Mv.: Varga B. László. A PRT ZENEKAR zenés-táncos Erzsébet és Katalin napi rock and roll bulija a Bounty sörözőben, este 8 órától. A FŰ-VÉSZ-klubban 20 órától Underground music party. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától budy holly házibuli, Útközband koncert, 24től házibuli-zene. Mv.: Gajdács Zoltán. A REGŐS BENDEGÚZBAN 22-tól atomdiszkó. Vezeti D. J. Kese. NYELVI EST. Nyelvi hét 1997 címmel a Makkosházi Általános Iskola műsoros nyelvi estet rendez ma, 17 órai kezdettel. Az est keretében az iskola diákjai száz percben, francia, angol és német nyelven énekeket, jeleneteket adnak elő. • Lechner-emlékülés, szoboravatás A várostervező portréja Takács Viktória: Jókedélyü, de kemény-karakán ember lehetett. (Fotó: Karnok Csaba) A máig korszerű városszerkezetet egy európai gondolkodású, szakmailag a kor legmagasabb színvonalán dolgozó városrendezó-mérnöknek, Lechner Lajosnak köszönheti Szeged. Az árvíz utáni újjáépítés irányítója száz évvel ezelőtt halt meg; tiszteletére emlékülést rendeznek pénteken és szombaton, ennek keretében pénteken délután felavatják a Panteonban a róla készült bronz domborművet. A mú alkotójával, Takács Viktória szobrász-restaurátorral beszélgettünk. - A Fekete-ház muzeológusainak köszönhetően sikerült hozzájutnom néhány Lechner-fotóhoz. Szerencsére, mert bár természetesen ismertem a kiváló mérnök munkásságát, tudtam, hogy a pesti Nagykörút és az Andrássy út kiépítése is neki köszönhető, hogy megnyert egy nemzetközi tervpályázatot Budapest általános rendezési tervére, hogy az árvíz utáni Szeged rendkívül koncepciózus, modem városszerkezetének alaptervét ő készítette el és vezette az újjáépítést mindez nem elég egy portréhoz. Én szegedi születésű vagyok és az apám építészként tevékenykedett itt; nemcsak a szakmai értékét ismerem a sugárutas városszerkezetnek, hanem civilként is, mindig is szerettem. Amikor megkaptam a megbízást, az volt az első ötletem, hogy legalább egy stilizált várostérképet meg kellene jeleníteni a Lechner-táblán... Később elvetettem ezt, de halványan, a tábla formájával mégis megmaradt egy utalás erre. Egy kissé meghosszított félkörív a dombormű táblája, ami a helyhez, a Dóm tér és a Panteon boltíveihez is illeszkedik, de stilizált szögmérőként is fölfogható. • Szegediként bizonyára a Tömörkényben érettségizett... - Utána felvettek a főiskolára, annak elvégzése óta Pesten élek, szabadúszóként dolgozom. • Milyen munkán? - Éppen most, ha minden igaz, a szegedi szoboravatással egyidőben kerül vissza a helyére, a Halászbástyára Stróbl Alajos Szent István szobra, amelynek a restaurálását ezen a nyáron fejeztük be - egy team tagjaként dolgoztam rajta. Ezért kicsit rövid is volt az idő a Lechnerdomborműre. • Mit gondol, milyen ember volt Szeged újjáépítője? - A hely, ahova a dombormű kerül, nagyon emlékezetes számomra; nagy kihívás volt elkészíteni Lechner bronzportréját - ugyanakkor hálás feladat is. Hiszen ő egy igen jó kiállású ember volt. A fényképe beszédes. Nekem egy jókedélyü, ugyanakkor kemény-karakán férfit mutatott. A szemében bújkáló huncutságot véltem felfedezni. Igazán szimpatikus ember benyomását keltette. • Szülőföldjén van már más köziéri munkája is? - Mint restaurátor sokfelé dolgoztam az országban köztéri szobrokon, de Szegeden most először. Pusztamérgesen volt még egy félig szobrászi, félig restaurátori munkám: az 1956-ban megrongálódott első háborús emlékművet állftottam helyre, illetve alakftottam át - mindkét háború áldozatainak emlékére. • A Csongrád Megyei Építész Kamara, a Mérnök Kamara és az Urbanisztikai Egyesület szervezésében november 21-22-én tartandó Lechner emlékülés a városháza dísztermében lesz. A folyosón kiállítják az eredeti Lechner-féle újjáépítési alaptervet és Szeged mai rendezési tervét. Pénteken 15 órakor a város újjáépítésének irányítójáról elnevezett téren megkoszorúzzák a városrendező-mérnök emlékkövét, s 16 órakor avatják a Dóm téren az új, márványtáblán elhelyezett bronz domborművet. S. E. • Munkatársunktól A szegedi szerb közösség és kisebbségi önkormányzat, valamint a szláv kultúrák baráti köre november 22-én megrendezi Szegeden a szerb kultúra napját a szerb irodaiA szerb kultúra napja mi nyelv megreformálásának 150. évfordulója alkalmából. A Bartók Béla Művelődési Központban (Vörösmarty u. 3.) várják az érdeklődőket 10 órakor: tudományos kerekasztal; 16 órakor: kiállítás megnyitása; 16.30 órakor: dr. Kovacsek Bozsidár akadémikus, egyetemi tanár A Tökölyánum története a XIX. században című könyvének bemutatója; 17.30 órakor: A temerini Biszeri együttes koncertje. miről írt a DM? • 75 éve Harc a közszabadságokért A politikai élet résztvevői meglehetősen nagy érdeklődéssel várták gróf Bethlen István vásárhelyi beszámolóját. Az a hatás azonban, amit a beszámoló kiváltott, túlhaladja a várakozásukat. A miniszterelnök szokatlan és vehemens támadása még azokat is meglepte, akik a miniszterelnöktől nem vártak kíméletes harcmodort, sőt meglepte az egységes párt nagy részét is, azokat a képviselőket, akiket az egységes párt liberális frakciójának szokás nevezni. Egyesek szerint Bethlen magatartása koncesszió volt jobb felé. (1922) • 50 éve Az őszinte barát Új szegedi laptársunk, a Friss Újság - úgy tudjuk - a Nemzeti parasztpárt lapja, szerkesztője azonban nem látszik figyelembe venni ezt a tényt. Legalábbis olyan külpolitikát folytat amely díszére válna a jobboldalnak is. Két egymásutáni napon nagy betűkkel hirdeti, hogy Truman milyen őszintén • 25 éve törekszik Európa megsegítésére. Nem tudjuk, illik-e felhívni laptársunk figyelmét arra, hogy Marshall terve szerint a segély szétosztását külön amerikai szerv venné a kezébe, minden kizárólag az amerikaiak alá tartoznék. Nem gondolja a Friss Újság, hogy ez teljes gyámság? (1947) Megkezdődött a SALT-2 genfi ülése Kilencvenöt percig tartott a szovjet misszió genfi villájában az első svájci ülés. A SALT-2 új környezete a szovjet misszió épülete lesz, ahol új szakasz kezdődik. A SALT-2 első munkaülése, amely tulajdonképpen a 126. hivatalos tanácskozás volt, főképpen formai aktusokat hozott. Megállapodtak abban, hogy a hét végén, pénteken délelőtt tizenegy órakor az amerikai miszszió épületében kerül sor az újabb megbeszélésre. (1972) napló MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI fogadóórát tart az MDF szegedi szervezete 16 órától a Római krt. 31. szám alatti irodaházban. SZEMŐK ÁRPÁD, a 22es választókerület (Új-Rókus) képviselője fogadóórát tart 16-tól 17 óráig a Petresi utcai óvodában. DR. BOTKA LÁSZLÓ országgyűlési képviselő fogadóórát tart 17 órától a Képviselői Irodában (Széchenyi tér 10-1 L, volt anyakönyvi iroda). THURZÓ FERENC, a 17es választókerület (Kiskundorozsma) képviselője lakossági fórumot tart 17 órától a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermében (Negyvennyolcas utca). Témája: az állatvásár, az állatmérlegelés és a mezőőri szolgálat. Vendégei: dr. Szalay István polgármester és dr. Géczi József országgyűlési képviselő. AZ MDF szegedi szervezete autóbuszt indít Budapestre, dr. Antall József néhai miniszterelnök elhunyta évfordulóján. Érdeklődni lehet a 324-41 l-es telefonon. HOLNAP DR. HOMOKI JÁNOS, az FKGP alelnöke, országgyűlési képviselő 18 órai kezdettel lakossági fórumot tart Kisteleken, a Művelődési Házban. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Ehhez jött az az abszurd, minden logikát nélkülöző tudományos álláspont, amit még a tanárképző főiskolák testnevelés tanszékein is oktattak, hogy a gyerek ráér tizenkét éves korában specializálódni. - Ezek a nagyon okos professzorok azt mondták, hogy a mozgás a fontos, a gyerek ráér dönteni. Közben Spanyolországban törvény született arra, hogy általános iskolát nem lehet építeni nagyméretű labdarúgópálya nélkül. Meg is látszik a különbség. - Emlékszem egy cikkedre a Labdarúgásból, amelyben a játékosok számának fogyását elemezted. - Az elnökség a javaslatomra foglalkozott a labdarúgás társadalmi hátterével. Az UEFA statisztikáját felhasználva kimutattuk, hogy a játékosok száma meghökkentően kevés. Európában 32 ország között - a lakosság számarányához viszonyítva a 21. helyen álltunk. Az 1987-ben készített újabb Ma tisztika szerint már a 26. helyre csúsztunk le. Mindennek hatása alatt elemzést küldtünk a hivatal elnökének: „Hol a hiba a magyar labdarúgásban?" Ezt szó szerint közölte a Magyarország című lap is. Rámutattunk a gyermekfutball kétségbeejtő helyzetén keresztül annak következményére, a gyenge technikai tudásra is. Válaszként a szaksajtó, azaz a Népsport és a Képes Sport azt hangoztatta, hogy nem a tudással van baj, hanem az akaraterővel. Innen már csak egy lépés volt a fizikai fölkészítés abszolutizálása, a követelményrendszer meg a vécéablakból való leskelődés. Abban az országban, ahol a grundok meg az iskolák ezerszám termelték a zseniket. Budáéknak is írtam. Ebben igyekeztem meggyőzni őket, hogy az utolsó órákhoz érkeztünk. Többek között ezt vetettem papírra, hátha Igy megértik: „Ma a grundokat siratjuk. Pedig igazában látni kell, hogy a gyerekek hiányoznak." Közöltem velük, hogy Budapesten az '50-es években még 980-1050 mérkőzésre küldtünk bírót hetenként, ma körülbelül 240-re. A válasz a hivatalhoz közel álló sajtóban elhangzó vád, amely szerint nyugati mintájú profi futballt ajánlunk. - Nem ártott volna. De azért a sajátos magyar hagyományokra is építhetett volna az, aki igazán akar. - Ki kell végre mondani, hogy a Horthy-rendszertől a legnagyobb kincset örököltük, amit csak sportág magáénak mondhat: a futball példátlan népszerűségét, mármár népmozgalmi jellegét. Ez a varázsa a szemünk láttára öltött testet: mindenütt fociztak, a város utcáin, terein és a falvakban is. A meccs egy település életében azonos volt az ünnep fogalmával. Egy vidéki nagyváros ne(XV.) gyedosztályú rangadóján három-négy-ezer ember szorongott a pálya körül. Munkahelyen fő téma volt a foci. Innen datálódik az a mondás, hogy nálunk mindenki ért a labdarúgáshoz. - Ez bizonyos mértékig igaz is volt. Mára azonban a hozzáértés színvonala is csökkent. - Ezek összefüggő dolgok. A varázslatos vonzást a sportág az elmúlt 40 év alatt elvesztette. Mai reménytelen helyzetünknek ez az egyik alapmagyarázata. A másik, hogy a II. világháború utáni MLSZ-t, amely nemzetközi viszonylatban is korának egyik legjobban működő szövetsége volt, gondosan szétverték. A Tanács, az Elnökség, az Alszövetségi rendszer, az Önálló JT és ET, az olajozott gép precizitásával működő szervezet, s mindehhez egy nagyszerű adottság, a Vadász utcai székház, ahol még a Budapesti LSZ és a Középmagyar LSZ is megfért. Tegyük még ehhez a szilárd anyagi bázist, amelyet nemcsak a jegybevétel biztosított, hanem a jelentős totópénz is. Ezt az évtizedek alatt kialakult ideális szövetséget egyik napról a másikra megsemmisítették, a Vadász utcából kilakoltatták. Helyette Társadalmi LSZ alakult, egy olyan fej, amelyhez sem a test, sem pedig a végtagok nem tartoztak. 1957-ben helyreállítottuk ugyan az önálló MLSZ-t, de ahhoz már nem futotta erőnkből, hogy meg is védjük. A Sporthivatal lassanként visszaszerezte tőlünk a jogokat, s nekünk csak morzsák maradtak. Arra azonban vigyáztak, hogy a köztudatban önálló és felelős MLSZ éljen, így ugyanis pofozógépnek megfelelt. - Sanyi bácsi, hatodik órája évődünk a magyar labdarúgásról. Azt hiszem, mindenről beszéltünk, mégis, te mit emelnél ki, ami a legfontosabb tanulság lenne? - Bukovi Mártonnak kedvenc mondása volt, hogy „a futballt nem lábbal játsszák, hanem fejjel." Igen, a kis komputerrel. 6-7 éves kortól, ahogy a 10-es-50-es évek generációinak idején láttuk és csináltuk. Általában mindig másfajta labdával és három csapatban: az utcaiban, az iskolaiban és a jobbak már egyesületben is. Ezenkívül mindig a grundon. Szűk helyen. Itt bizony, meg kellett tanulni a labda kezelését, a lábtartást, a passzolást, mégpedig akkor, amikor az a partnernek a legkedvezőbb, érezni kellett, mikor, merre induljunk el labdával, vagy labda nélkül, mikor, hol álljunk meg, vagy forduljunk vissza. Gondolkodási idő nem volt. A kis komputer azonnal adta az utasításokat. Játszani, játszani, játszani! így mindent meg lehet tanulni, és megszerezzük az erőnlétet is. Ahhoz, hogy a világ élvonalában a játék színvonalát megtartsuk, mind nagyobb gyermektömegekre van szükségünk, olyan tömegekre, amelyek rendszeresen futballoznak. A 60-as évek elejétől mind többet halljuk a panaszt Ausztriától kezdve Svédországig, hogy a gyerekek kezdenek elfordulni a futballtól, sok minden egyéb csalogatja őket. Erre csak egy válasz lehet, szervezzük meg a futballt, dobjuk közéjük a labdát, szerettessük meg velük a játékot, adjunk nekik lehetőséget a sikerélményre! Ezt csak az iskolák és tanárok együttműködésével oldhatjuk meg, sok figyelemmel, szeretettel és sok pénzzel. (Folytatjuk.) A kötet a Délhír hírlapárusainál kapható.