Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-19 / 270. szám

SZERDA, 1997. Nov. 19. AKTUÁLIS 19 Aranyos ősz a boli Aranyparton A balatonbogiári teniszpályáról reggel indultunk, délben Zágrábban, az 1993-ban tragikus autóbalesetben elhunyt Drazsén Petrovicsról elnevezett téren emlékeztünk a Cibona és a horvát válogatott NBA-t is megjárt zseniális kosárlabdázójára. Néhány utcával odébb Jellasics bán lovas szobra mintha szigorúbban tekintett volna ránk. Oka van rá... Míg Magyarországon Jellasics az 1948-49-es szabadságharc első fegyvert ragadó ellenségeként vonult be a történelembe, addig Horvátországban nemzeti hősként tisztelik. Ami meglepőbb: a Zágráb történetét, nevezetességeit bemutató füzetecske egyetlen szóval sem említi, hogyy Horvátország évszázadokon át - ha önálló bánságként is - a Magyar Királysághoz tartozott. Persze egy függetlenségét csak néhány évvel ezelőtt kivívó nép esetében könnyen megmagyarázható az önigazolásra törekvés. Az idelátogató külföldinek azonnal föltűnik, hogy a horvátok mindent megtesznek fővárosunk csinosításáért. Szinte minden utcán és téren szakadatlanul folyik az építkezés. A Horváth Nemzeti Színház, vagy a Mimara Múzeum ahol Raffaelo, Velasquez, Rubens és Rembrandt képei is föllelhetők - rendezettsége sejteti a jövőt. • Jellasics bán, vagy Drazsén Petrovics volt a „vétkes"? Netán a kelleténél jobban belemerültünk a horvát jövőkép kutatásba? Tény viszont, Splitben lekéstük az utolsó előtti kompot. Sebaj, mert a pálmafák szegélyezte promenádon és az óvárosban bársonyon futottak perceink. Aztán irány az Adria egyik gyöngyszeme, Brac szigete, egészen pontosan az újságíró teniszezők 20. világbajnokságának színhelye, Bol. A sziget nyugati oldalán található Bol mesés óvárosával, a Zlatni Rattal és a tenger közvetlen szomszédságában levő Európa-htrű teniszcentrumával maga a csoda. És akkor még nem szóltam a rendkívül nagyvonalú és színvonalas vendéglátásáról. A helyiek, akik nagyon is érdekeltek, hogy a külföld visszaszokjon az Adriára, mondhatni bagóért szobáztattak, etettek és kirándulhattak. A verseny pihenőnapján szárnyashajó röpítette a társaságot Dubrovnikba, útban hazafelé pedig Korcsulán töltöttünk néhány emlékezetes órát. • Bennszülött szegediként lételemem a víz, némi túlzással a Tiszában és a régi híd lábához simuló SZUE betonteknőjében nőttem föl. Naná, hogy minden szabad percemet tengerközeiben töltöttem. Az Aranyparton (Zlatni Rat) csodáltam a napfelkeltét, s a világbajnokság programjától függően napközben is megmártóztam a hullámokban. Az Adria kéksége és a partvidék természeti szépsége semmi máshoz nem hasonlítható Európában. • Természetesen Hájos László kollégámmal nem turistáskodni érkeztünk Horvátországba. Tavaly Pöstyénben nem találtunk legyőzőre, ezért sokan érezték úgy, hogy akad velünk elszámolni valójuk. A döntőn például a német Dreier, Meisel duó jelentette be igényét az aranyéremre, ám az Aranyparton (is) nekünk sikerült rálelpünk a medálokra. Emlékszem, azon a napon szebbnek láttam a naplamentét, kékebbnek a tengert és simogatóbbnak a vizet... Thökes István • Luxor (MTI) „Vérszomjasak voltak, örültek. Olyan volt az egész, mint egy lázálom. Az öldöklés 45 percig tartott" - nyilatkozott az AFP-nek egy luxori lakos, aki jelen volt a támadáskor Hatsepszut királynő templomának bejáratánál. A terroristák valósággal lekaszabolták a bejárathoz felfelé igyekvő turistákat, többen tőröket is előrántottak, és úgy szabdalták össze áldozataikat Többen mintegy tíz támadóról beszéltek, akik közül némelyek rendőrruhát viseltek, mások polgári ruhában voltak. A támadók taxin érkeztek, és többen belépőjegyet is váltottak, mintha szabályos látogatók volnának. Néhányuk a templomot őrző két rendőr felé indult... Leszúrták őket. Fegyvereiket és a náluk lévő adó-vevő készüléket elvették. „A templom előtti téren álltam, amikor a lövöldözés kitört; egy oszlop mögött kerestem fedezéket, és az egyik terroristára tüzeltem. O visszalőtt, és megsebesített a karomon - nyilatkozott az egyik egyiptomi fegyveres őr, Amin Meadai Gaballa. Aztán rémült kiáltásokat hallottam, és mielőtt elájultam, több testet is láttam szanaszét a földön heverni." Egyszerre több irányban nyitottak tüzet, mindenre lőttek, ami mozgott. Turisták ezrei voltak ott, akik minden irányba menekülni kezdtek. Egyesek a szomszédos Gurna tapasztott földházaiban kerestek menedéket, mások a földre vetették magukat, és megpróbálták legalább a fejüket védeni. „Több anyát is láttam, akik gyerekeikre vetették magukat, hogy testükkel védjék meg őket" számolt be egy buszvezető. „A templomhoz vittem két turistát, és éppen odaértünk, amikor a lövöldözés kezdődött - emlékezett Badavl Ahmad Szalem taxisofőr, akit a lábán sebesítettek meg a terroristák. Egy fegyveres rám parancsolt, szálljak ki a kocsiból. Könyörögtem, kímélje meg az életem. Hároméves kisfiam is velem volt. Sírva fakadtam, megkönyörült rajtam, de lábon lőtt." A támadók hatalmukba kerítettek egy turistabuszt, hogy elmeneküljenek. Turistákat megölték. Hat kilométer után a fegyveresek elhagyták a buszt, amelyet a rendőrök üldözőbe vettek, és gyalog vették be magukat a hegyekbe. Az egyikük megsérült, társai vele is végeztek, nehogy beszéljen. A többiek a hegyre menekültek, később azonban a rendőrökkel vívott tűzharcban ők is elestek. „A gyász napja ez Luxor számára" mondta egy buszvezető. A luxori kórház előtt teherautóról raknak le mintegy húsz koporsót. A kórházban különböző nagykövetségek képviselői próbálják azonosítani a holttesteket. Medhat alSanavani luxori biztonsági főnök szerint hátborzongató kötelességük lényegében véget ért, már csak egy-két holttest vár azonosításra. • A máltaisok Adományokat kérnek • DM-információ A szükséget szenvedők megsegítésére a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi csoportja továbbra is gyűjt adományokat Újszegeden, a Csanádi utca 9-ben. Hétfőn, szerdán és csütörtökön 15-től 17 óráig, szombatonként 10-től 13 óráig várják mindazokat, akik meleg ruhaneműt, cipőt, sapkát, sálat, gyermekruhákat tudnak odavinni a rászorulóknak. Szívesen fogadnak - a közelgő karácsonyra az árva és szegény gyermekek javára még használható játékokat is. Várnak tartós élelmiszereket (például konzerveket, cukrot, burgonyát, almát), s fogadnak pénzadományokat is. A szegedieket tisztelettel kérik a máltaisak az adakozásra, s várnak, megköszönnek minden adományt és jótékony felajánlást, amivel a nehéz helyzetbe kerültek, a fázók, az éhezők sorsán könnyíthetnek. Huszonegy akasztás • Lagos (MTI) Nigériában kötél általi halálra ítéltek 21 embert a zariai egyetemi kórház igazgatójának két évvel ezelőtti meggyilkolásáért - közölte kedden a helyi rendőrség. A város az ország északi részén elterülő Kaduna szövetségi államban található. Az igazgatót, Bamidele Bandipo egyetemi tanárt 1995 októberében gyilkolták meg hirtelen felindulásból a kórház dolgozói. Az eset előzménye, hogy az alkalmazottak követelték: fizessék ki bérhátralékukat. A professzor irodájába behatoló dolgozók úgy megverték őt, hogy kómába esett, majd elszállították á kórház hullaházába. A rendőrség ott megtalálta, de nem sokkal ezután az igazgató belehalt sérüléseibe - írta az AFP. Felhívás Q9Í PICK Szeged Rt. ezúton is tájékoztatja sertéstartó partnereit, hogy megkezdte 1998. évre az ÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉSKÖTÉST A szerződések a korábbi években megszokott, de emelt, garantált árakat, többéves partnereink részére növelt, többéves felárat tartalmaznak. Felvásárlóink a szokásos helyeken és időpontokban bővebb tájékoztatással várják partereinket. mUpOv. 1869 -SzegedMert vannak egyértelmű dolgok. Ha biztosítás, akkor ÁB. „Szabóné Tóth Iréti vagyok, az ÁB üzletkötője" Cégem, a mindenki által jól ismert, szilárd pénzügyi háttérrel rendelkező biztosító azt vátja tőlem, hogy tudásom legjavát adjam, amikor biztosítási-befektetési tanácsokkal segítem Önöket döntéseikben. Szeretem a munkám, mert hiszek benne. Az ÁB élet-, nyugdíj-, lakás- és gépjárműbiztosításai valóban korszerűek, testreszabottak, ezért valódi biztonságot jelentenek az ügyfeleknek. Jó érzés közreműködni az emberek biztonsága, megalapozott és nyugodt jövője megteremtésében. Befektetés a biztonságba. A luxori rémdráma Önki Odagördül a kuncsaft a benzinkúthoz, kiszáll, s rögtön látni, hogy nem iszapbirkózáshoz öltözött: kiritytyentve, kimosakodva áll, bámul egy ideig, aztán rábukkan a benzines emberekre: egy kupacban állnak, s jót dumálnak éppen. Amikor a kedves vendég félénken arra céloz, hogy tulajdonképpen benzinért jött, akkor megkapja, hogy csinálja csak önkezűleg, s ha nem tetszik, hát nem kőtelező itt tankolni. A fogyasztó (akinek kegyeiért él-hal az egész piacgazdaság) megfogadja a tanácsot, s csakugyan másutt tankol. Közel az idő, amikor a beöntésen kívül az olajkitermelést, finomítást, s a kutak föltöltését is az autósok végzik majd - a kútkezelőkre pusztán a fáradságos kassztrozás marad. Ny. F.