Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-17 / 268. szám

LOF; SPORTJAI Jobb a Pick, mint a Párizs(i) Csa(n)k álom? jnr.v akkor megtörténtek a csodák... 1997 novemberé­HJ nek végén a Magyar iMbdarúgó Szövetség teljes vezérkara bejelentette, hogy átadja helyét egy új, kép­zett sportszakemberekből álló csapatnak. Csank János szövetségi kapitány lemondását egyhangúan elfogad­ták, míg a labdarúgó-válogatott minden tagja nyílt le­vélben kért elnézést azért a játékért, amit a jugoszlá­vok elleni két mérkőzésen produkált. A magyar állami vezetés kinyilvánította szándékát, miszerint mozgósít minden olyan pénzügyi tartalékot, amit a tragikus lé­tesítményhelyzet javítására fordíthat. Az áldozatkész szponzorok közölték, hogy a magyar fociéletbe invesz­tált pénzek 95 százalékát a 16 éven aluli utánpótlás felkészítésére költik. A klubok képviselői elfogadták azt a javaslatot, mely szerint gazdálkodásukat a Ma­gyar Köztársaság jogi normáihoz igazítják, pénzügyi manővereiket átláthatóvá és nyilvánossá teszik. A hi­vatásos labdarúgók számára pedig megvásárolják azt az idegen szavak szótárát, amelyben külön fejezet ma­gyarázza a profi (professzionális...) kifejezés lényegét. Ezzel egy időben serdülő kajakos (úszó, cselgáncsozó, stb...) fiúk, s leányok bemutatót tartanak az NB-s, ne­tán alacsonyabb szintű bajnokságban szereplő labda­rúgóknak arról, mennyire, s miként terhelhető az em­beri szervezet. Hogy mindez csa(n)k álom? A napi valóság ezer­szer inkább a Pesten, s Belgrádban szétvert magyar fociválogatott, egymásra mutogató szakvezetők, leron­gyolódott honi labdarúgás? Meglehet. Am ma, 1997. november 17-én remélhetőleg már mindenki érzi: ha fent vázolt álmaink (s még mennyi más...) nem való­sulnak meg, maradnak roncspályáink, félig sem kép­zett focistáink, s labdarúgáshoz hasonlatos játékunk. Csa(n)k arra már nem kíváncsi senki­Bátyi Zoltán Nagy L nagy volt Nagy László, a Pick Szeged ifjúsági korú játékosa a véletlennek köszönhette, hogy tegnap élete első nem­zetközi mérkőzésének tűzkeresztségén is „túl­esett". A tehetséges jobbátlövő eddigi sikerei sem lebe­csülendőek, hiszen csapatának standard tagjaként ta­valy ezüstérmes volt az NB l-es ifjúsági bajnokságban. Az idén pedig a magyar válogatott tagjaként a vitrinjé­be került az Európa-bajnoki bronz-érem is. Tallinban nem véletlenül választották az EB-válogatottba. Sze­rencsére ez a siker nem szédítette meg, mert pontosan ugyanolyan szerényen és odaadással készült az újabb és újabb erőpróbákra. Vasárnap a nemzetközi mérkőzésen is rutinosan mozgott, s nem tudták ófran­ciák, csak a szegedi közönség, hogy mindössze 17 éves még, hiszen egy csöppet sem tisztelte a felnőtteket, s talán ezzel végleg bejátszotta magát a felnőtt csapatba is... kézilabda Pick Szeged­Paris St. Germain 26-19(12-9) Újszeged! Sportcsar­nok, 3000 néző. Vezette: Grizevich, Nazaruk (be­lorusz). Pick Szeged: RAPOVEC - BERTA 3, Bajusz 3, Bar­tók 2, Cseh 1, SZOTYORI 6 (2), Avar 4 (2). Csere: NAGY Z. (kapus), Kuzma 2, BORSODI 4, Gröber, Nagy L 1. Edző: Skalicz­ki László. PSG: FRANCK - Léton 3, Racine, Farrenc, COR­DINIER 5, Motte, Sztojil­kovics 2 (1). Csere: ZUNI­GA 3, Payet 2, Monthurel 3, Arive I. Edző: Cochery Nikolas. Kiállítások: 4, ill. 16 perc. Hétméteresek: 7/4, ill. 3/1. A mérkőzés előtt kiderült, hogy Brajdics sérülése nem csupán apró kiesést jelent, így az idegenlégiós helyére az ifjúsági korú Nagy L. ke­rült, akinek ez volt élete első nemzetközi kupamérkőzése a Pick Szeged színeiben. A Sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő szurkolók a kezdést megelőzően is hallatták hangjukat, de ez szemmel láthatóan nem zavarta a fran­cia kézilabdásokat. Már az első percben Avar hétmétere­sével megszerezték a hazaiak a vezetést. Azonban a vendé­gek rögtön kettővel válaszol­tak. Kuzma duplázásával új­ból a Szegednél volt az előny (4-3), amely a 9. percre újabb góllal növekedett. A vendégek szemmel láthatóan húzták az időt, s a tisztátalan eszközöktől sem riadtak vissza. Szerencsére a két be­lorusz játékvezető a durvasá­gokat hétméteresekkel bün­tette. Fölényben játszott a Ti­sza-parti gárda, azonban a felesleges kapkodás miatt ez nem jelentkezett gólokban. Ebben természetesen ludas volt Franck kapus is, akinek hálóját lapos lövésekkel egy­szerűen nem lehetett megre­zegtetni. Szotyori a negyedik hétméterest is magabiztosan értékesítette, s ekkor még nem tudtuk, hogy ez volt az utolsó büntető, amelyet gólra tudott váltani a hazai gárda. Cochery edző időt kért a há­romgólos Pick-vezetéskor. Ez mintha megbabonázta volna a hazaikat, mert semmi sem sikerült. Skaliczki Lász­ló időkéréssel próbálta nyug­tatni a játékosait, s ennek eredménye lett, hogy állan­dósult a háromgólos előny. A 24. percben ezt még eggyel sikerült megtoldania Borso­dinak, aki úgy küzdött, mint­ha az élete függött volna at­tól. A négygólos előny azon­ban nem nyugtatta meg Bar­tókékat, mert továbbra is ro­hantak, kapkodtak, s elszór­ták a labdát. A második játékrész első eseménye Nagy L. pályára lépése volt, aki rögtön akkora gólt ragasztott a PSG kapujá­ba, hogy Franck kicsit meg is sérült miközben hárítani pró­bált. Szerencsére a párizsiak sem voltak annyira magabiz­tosak. Elkezdtek egymással és a játékvezetőkkel vitatkoz­ni. A 35. percben ismét négy gól (14-10) lett a különbség. Sztojilkovicsra annyira fi­gyeltek a hazaiak, hogy a szerb idegenlégiós az első ta­lálatát a 36. percben, hétmé­teresből szerezte. Két perccel később azonban a büntetőjét Nagy Z. bravúrral védte. Ez megnyugtatta a Tisza-partia­kat, mert a 40. percben utol­érték a gólkülönbségben (17-12) a franciákat. A sze­gedi közönség is egy foko­zattal nagyobb sebességre kapcsolt a szurkolásban. A francia edző pedig időkérés­sel próbálta Borsodiék lendü­letét megállítani. Izgalmak­ból továbbra sem volt hiány, ugyanis 18-13-nál Nagy L. ziccerben a kapus fejét találta el, de Bartók segített, mert első találata először jelentett továbbjutási különbséget (19-13) a hazaiaknak. Ismét a hullámvölgy következett a szegedieknél, mert a 48. percben „csak" három (20-17) volt a két csapat kö­zött a különbség, sőt Szotyori kihagyta a büntetőt is. A pesszimistábbak már le is mondtak a továbblépésről. Szerencsére a Pick-játékosok nem így gondolkodtak, mert a három B - Bartók, Berta, Borsodi - egymás után vette be a vendégek kapuját, s az 53. percben 24-18 lett az ál­lás. Fergeteges biztatásba kezdtek a szegedi drukkerek, s ezt a ritmust átvették a pickesek is. Nagy Z. ismét hétméterest „ölt", s ez a szi­tuáció és hangulat megzavar­ta a franciákat, s ettől kezdve már csupán az volt a kérdés, hány gól előnnyel lép tovább a szegedi gárda a City Kupá­ban. Szotyori neve még két­szer került az újságírók jegy­zetébe. Először, amikor hét­gólos különbséget ért a talá­lata, másodszor pedig ismét kihagyta a büntetőt. A leg­fontosabb találatot azonban Berta szerezte, aki ezzel a PSG utolsó továbbjutási re­ményét is szertefoszlatta. Cochery edzőnek sikerült olyan taktikusan felkészíteni csapatát, hogy a találkozó elején teljesen meglepte vele a Pick Szegedet. A PSG-sek gyorsak, s ellenállhatatlanok voltak, mellé még Franck ka­pus bravúrt bravúrra halmo­zott. Ugyanakkor a hazaiak óriási akarása érthetetlen kapkodásba torkollott. Ez így ment az ötvenedik percig at­tól kezdve már higgadtabban, összeszedettebben játszottak Bartókék. Ehhez kellett egy olyan magas hőfokon égő já­tékos, mint Borsodi, s olyan higgadt szegedi kézilabdás, mint Nagy Z. és Berta. Skaliczki László: - Ami­kor megnyugodtak a srácok és azt játszották, amit megbe­széltünk, biztossá vált a to­vábbjutásunk. Köszönöm a szegedi közönségnek a támo­gatását. Cochery Nicolas: - Mi is és a játékveztők is sokat hi­báztak. A Pick Szeged 45-43-as gólkülönbséggel jutott a leg­jobb nyolc közé a City Kupá­ban. Süli József Százszázalékos Medikémia! röplabda Medikémia Szeged­Kecskeméti RC 3:0(4,2,3) Férfi Extraliga­mérkózés. Szeged, 600 nézó. Vezette: Donkó, Herpai. Medikémia Szeged: NEIZER, NYIRKA, PE­THEÖ, MELNICSUK, Úrfi, Torma. Csere: Hulmann, Berkes, Rózsavölgyi, Ta­kács. Edzó: Nyári Sán­dor, Nusser Elemér. Kecskeméti RC: Kása, Szabó, Szekeres, Slahti­csenko, Tóth, SOMODI. Csere: Benkovics, Vere­béfyi, Csala, Vágó. Edzó: Nagy Péter. A találkozó előtt a tréne­rek a következőképpen véle­kedtek az esélyekről: Nyári Sándor: - Ha egy gárda csak 3:2-re kap ki a Kaposvártól, az intő jel, na­gyon oda kell figyelni a fiúk­nak. Azzal együtt, hogy most valószínűleg a miénk a ma­gyar mezőny legfáradtabb csapata, győzelmet várok a srácoktól. Nagy Péter: - A mi hely­zetünkben nyerni kellene, de az összecsapásnak egyér­telműen a Medikémia az es­élyese. Ha azt tudjuk nyújta­ni, amit a Pini ellen, akkor jó és szoros meccset játszha­tunk a Szegeddel. A szegediek mellől elpár­tolt a szerencse, hisz a be­melegítés során Péterfy Ti­bor bal szemét eltalálta egy „kósza" labda, leperdült a szaruhártyája, s dr. Csiszér Előd villámdiagnózisa sze­rint műteni ugyan nem szük­séges, de a sérülés komoly­nak látszott. Az első szett után el is vitték a fiatal fel­adót a szemklinikára, hogy alaposabban megvizsgálják. Az első „felvonás" nagy­szerű szegedi alakításokkal kezdődött, s Úrfi nyitásait követően már 5:0 állt az eredményjelzőn. Ez nagyon nagy fölénynek tűnik, de a játék képe mást mutatott: a kecskemétiek (ekkor még) nem ijedtek meg a hazaiaktól és remek labdameneteket lát­hatott a publikum. Bár a Bács megyeiek lelkesen küzdöttek, a pontok gyűjtögetésében nem bizonyultak „szorgal­masnak", az öt szegedi találat után örülhettek először So­modiék. A folytatásban sem termett sok babér Nagy Péter tanítványainak, mert a Tisza­partiak Melnicsuk és Nyirka vezérletével elementáris erejű ütésekkel bombázták a túloldalt, 11:2. A Medikémia végül 29 perc (az eltelt idő utal arra, hogy a KRC nem adta olcsón a „bőrét") alatt nyerte a nyitó játszmát. A második szett az elsőhöz ha­sonlóan indult, azzal a kü­lönbséggel, hogy a hazaiak már 7:0-ra vezettek. Nyirka 1:0-nál állt a „nyitósarokba", s annyira megtetszett neki a hely, hogy alig akart elmoz­dulni onnan. Hasonlóan érez­hetett Neizer is, aki hetet szervált sorozatban. Közben Nyári Sándor pályára küldte a 18 éves Rózsavölgyi Ta­mást, akinek ez volt az első meccse az Extraligában. A játszmát 15 perc alatt „kasszírozták" a házigazdák a hitét vesztett, a küzdelmet már ekkor lélekben feladó Kecskemét ellen. A záró szettre sem változott a játék képe, a remekül röpiző Medi­kémiával nem volt egy súly­csoportban a Kecskemét, 10:1. Szépségflastromként a házigazdák még „engedé­lyeztek" két pontot vendége­iknek, de a Melnicsuk, Nyir­ka és Petheő vezérelte csapat fölényesen, mindössze 62 perc alatt hozta a meccset. Ez a siker azt jelenti, hogy Tormáék az elmúlt hé­ten négy meccset játszottak és mindet megnyerték, s csak két játszmát veszítettek a könnyűnek nem nevezhető találkozókon. Nyári Sándor: - Hosszú hét áll mögöttünk, amit száz­százalékos teljesítménnyel zártunk. A Kecskemét túlsá­gosan tisztelt bennünket, persze az is az igazsághoz tartozik, hogy csapatom re­mekül röplabdázott. Nagy Péter: - Az utóbbi két meccsen megmozdult va­lami nálunk, de a jól játszó Szeged most álljt parancsolt. Lélekben nagyon hamar fel­adtuk a küzdelmet. I. P. A franciák fifikás megoldásainak sem dőltek be a Pick Szeged játékosai. (Fotó: Gyenes Kálmán) ím Westel 900 GSM • Mobil Távközlési Rt. I VOLAN TAXI 488-488 alapítva 1869 Szegea > c y^ NISSAN Tudja a dolgát... labdarúgás • Budapest (MTI) Szombaton játszottak le négy európai labdarú­gó világbajnoki pótselej­tező visszavágót. Eredmé­nyek: Belgium-Írország 2-1, Ukrajna-Horvátor­szág l-l, Olaszor­szág-Oroszország 1-0, Jugoszlávia-Magyaror­szág 5-0. A legnagyobb érdeklődés az Olaszország-Oroszor­szág összecsapást kísérte, hiszen a moszkvai 1-1-es döntetlen után még akár­melyik gárda kivívhatta a továbbjutást. A Nápolyban lebolyolított mérkőzésre 80 ezer néző volt kíváncsi, természetesen a hazaiak győzelmét jöttek ünnepelni. Várakozásukban nem is csalódtak. Ujabb négy együttessel bővült tehát a jövő nyári fran­ciaországi finálé mezőnye: Ju­goszlávia, Horvátország, Belgi­um és Olaszország biztosította a helyét a Coupe du Mon­deon. Németh András, az MTI belgrádi tudósítója a jugo­szláv fővárosban 5-0-ás „plávi" győzelemmel vég­ződött jugoszláv-magyar 90 perc után beszélgetett Csank Jánossal, a magyar futball­válogatott szövetségi kapi­tányával. - A jelenlegi magyar gár­da (néhány sérült játékossal kiegészülve) képes arra, hogy egyenrangú félként szálljon szembe az európai átlagcsapatokkal - kezdte Csank János. - Velük kell felvenni a versenyt. Sajnos létezik egy olyan „kaszt", amelybe nem tudunk beke­rülni. Más kérdés, nem lett volna szabad összesen 12 gólt kapni Mijatovicséktól. A magyar labdarúgók gond­jai nem képességbeli hi­ánnyal, hanem pszichés okokkal magyarázhatók. Szombaton két saját szögle­tünkből kaptunk két gólt, holott mindenki tudta, mi a teendő, amikor megindul a jugoszláv kontratámadás. A két 90 percen kiviláglott: több játékosom egyéni takti­kai képzettsége gyenge. Csank szerint a két vere­ség ellenére sem szabad „el­temetni" a magyar labdarú­gást. - Egy szintre elértünk. A csoportunkban a második helyen végeztünk. Ez a válo­gatott Ausztria, Szlovákia és a többi hasonló erejű csapat ellen bárhol, bármikor képes megfelelő eredményt elérni. Tudomásul kell venni, nem vagyunk a futballban nagy­hatalom - jelezte a szakem­ber, akinek a szerződése jövő nyárig szól. Arra a kérdésre, hogy kell-e sietősen megkezdeni az Európa-bajnokságra való felkészülést, a következőket válaszolta: - Komoly gond, hogy mi soha nem hagyunk ki lépcsőfokot. Ha annak ide­jén azt mondják, nem aka­runk (mert nem tudunk) ki­kerülni a vb-döntőbe, az igazi cél az EB, akkor más a helyzet, a járt út. Mivel mi mindig mindenhova ki aka­runk kerülni, rendre olyan csapatot kell kiállítani, mely képes győzni a legközelebbi ellenfél ellen. Az nem biz­tos, hogy „az" a csapat olyan játékosokból áll, akik a következő világbajnoki selejtezőkre igazán jók len­nének. Példaként említette Jugoszláviát. Válogatottja az ENSZ-szankciók miatt kihagyott több lépcsőfo­kot; most klassziscsapattal bír. - Tudom, mi a dolgom, de a sorsom az MLSZ-el­nökség kezében van - zárta szavait Csank János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents