Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-14 / 266. szám

PÉNTEK, 1997. NOV. 14. KITEKINTŐ 11 Kedves Kistelekiek! jyizonyára sokuk emlékezetében él elevenen, amiD kor a csöpögő rézpermetezőt a Csukonyi mesterhez, a rosszul klattyogó ingát a Tóth óráshoz, a talpalni való cipőt a Kónyáékhoz vittük. Jó kenyérért a Mészáros, a Lőrinczy meg a Bozó pékhez jártunk, az elegáns öltönynek való szövetet a Kucsora, a Martus szabó kapta. Nyiratkozásra, borotválkozásra a Szentgyörgyinél ültük a sort. (A hölgyek hajszobrászai, ruhakölteményeinek készítői, a szorítás cipő kaptafázó mesterei is mind ismertek még.) Kovácsa, bognára, kádára, vasat formáló embere - hogy csak találomra említsem a hasznos mesterségeket - mindig volt a falunak. Kiállására, megjelenésére adott a nép. S ha ezt nem tudta mind a maga ügyességével megteremteni - mert hát hogyan is tudta volna -, mestert fogadott. Valamire való helynek mindig volt valamire való mestere, aki, mint tudjuk, ha jó: aranyat ér! (Megint csak találomra merítek a sokból: a Rabi Satyi építette házakat meg lehet nézni, Pobelék gumisműhelye állandó munkában, Mészáros pék udvarából a környékbéli boltokba hordják az unoka kovászolta Darabos kenyeret...) Önök nyilván jobban tudják, mint én, egyre több megbízható mestere van a városuknak, jelezvén: nincs azért veszve egészen se a fejsze, se a nyele. A heti összeállításunk - kicsit ez is a mestermunka szándékával készült - az iparkodó emberekkel ismerteti meg olvasóit. Mint tapasztalhatják, az erdőültető Mészáros család, a gumijavító Horváth János sohasem adták fel a jó munkába vetett hitet. fllajvrtto tű&trr • Mórahalom Dán típusú szövetkezet A tulajdonviszonyok rendezésével 1500 egyéni kisgazdaság alakult, már működik a dán típusú beszerző és értékesítő szövetkezet, míg a feldolgozáshoz az ipari parkon keresztül vezethet az út. A város képviselő-testülete a legutóbbi ülésén tekintette át az agrárágazat helyzetét. A város önkormányzata még 1993-ban szervezeti működésében is megjelenítette a település jövője szempontjából is stratégiainak számító területet, amikor létrehozta a mezőgazdasági és vállalkozásfejlesztési osztályt. A képviselő-testület pedig rendszeresen napirendjére tűzi az ágazat helyzetét, ezt tette legutóbbi ülésén is. A mezőgazdaság privatizációjával a következő alaphelyzet alakult ki Mórahalmon: a tulajdonviszonyok rendezése során napjainkra mintegy 1500 széttagolt egyéni kisgazdaság alakult; a művelés alatt álló terület (6281 hektár) 98,4 százaléka magángazdák által művelt terület. A birtokméretek nagy szóródást mutatnak: a legtöbb 2-5 hektáros, kevés a 20 hektár fölötti, a 60-70 hektáros meg már egészen ritka. Mivel a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él, pontosabban szeretne belőle megélni, a képviselők kötelességüknek érezték, hogy segítsenek: bábáskodtak például abban, hogy a legkritikusabb területek ellátására, a beszerzésre (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer stb.) és az értékesítésre valamilyen közös szervezet jöjjön létre. Megalkult a Mórahalmi Közös Mezőgazdasági Egyesület, ma már 115 tagot számlálva. Az egyesület működését az önkormányzat anyagilag is támogatja. Következő lépésként 1995-ben, dán mintára, megalakult a Mórakert Beszerző és Szolgáltató Szövetkezet. Ebben a modellben a szövetkezeti tagok továbbra is egyénileg gazdálkodnak saját földjeiken, ám a beszerzés és az értékesítés közös. A termelés felelőssége ugyan marad a magángazdánál, ám a szövetkezet az értékteremtő folyamat minden fázisában tanácsokkal szolgál, erőforrásokat koncentrál, s a rendszerben képződött termékeket értékesíti. Ö. F. Népfőiskola • Munkatársunktól A múlt hétfőn, a zsombói népfőiskolán, a máltai szeretetszolgálat képviselői elvitték a szikáncsi táborban készített szép tányérokat, hogy a maguk módján köszönjék meg a sok almát és gyümölcsöt, amit az ottaniak adtak. A következő héten se maradnak magukra a Wesselényi iskola „öreg diákjai", hiszen Jakucs László, emeritus professzor, az aggteleki cseppkőbarlang nagy ismerője tart előadást, és vetít filmet a barlangászatban kitűnően jártas zsombóiaknak. • Erdőtelepítő família Lábán becsüld a fát! Itt is irtják az erdőt. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tengerre vágytam Horváth Jánost inkább Gumisjaniként ismerik Kisteleken. (Fotó: Gyenes Kálmán) Horváth János gumisműhelyében a belső helyhez alakított bejáró olyan szúk, hogy már két egymás mellé tett vastagfelnis kerék se férne be azon. A szokásosnál nagyobb hassal rendelkező vendég már látja, hogy ettől az elrendezéstől tartja meg legénykori karcsúságát a mester. Ha elhizik, biztos nem fér a gépekhez. A vendégszékben, mint régen a borbélynál, amíg a mester dolgozik, néhány városmentő gondolat kifejtődhet. A gumijavító közéleti ember, önvédelmi csoportot vezet és a városi önkormányzat választott képviselője. • Hogyan is kezdődött? - Már a nyitáskor, 55-ben a fater berángatott, segíteni kellett. Amikor a gimnáziumba jártam, akkor is, pedig én tengerésztisztnek vágytam. Elvittek katonának, majdnem három évet töltöttem Nyírbátorban, leszerelés után itt maradtam. A nevelőapámat, nem tudom, hogy miért, Pobelnak hívták, a műhelyen is rajta maradt ez a név. Horvát mester ma már „Gumisjaniként" dolgozik. A szakmában eltöltött negyedszázadért ezüstgyűrűt kapott, húsz éve vizsgázott . Az új név jelentheti a régit máshol is: - A Szabó fiúk is Doxák lettek, az apjuk mestersége után. Kordáséknál, Geráéknál, Gyifkóéknál, szintén a gyerek vitte tovább az ipart. Amikor én a nyolcadikat végeztem, annyi inas volt Kisteleken, hogy ide jött az inasiskola. Volt a faluban bognár, kovács, asztalos, mázsás, villanyszerelő, lakatos... • És, most? - A legfiatalabb fodrászunk, Bényi Zoli egyidős velem, 53 éves. Amióta bejött a kamarai törvény és az ipartestületi tagság nem kötelező, a 350 iparosból csak mintegy százan maradtunk és mi is kétfelé fizetünk. Önálló kisiparos helyett immár vállalkozók vannak, ők is inkább kereskednek. Javító szolgálatot kevesek vállalnak. Van rádió-, tévé-, sőt „lavórantenna"-szerelő is, de egy jó szolgáltató cég, mint a Gelka volt, nagyon hiányzik. • Segíthet ebben a képviselők testülete? - Nem sokat! Helyet adhat olcsóbban, a helyi adókból is foghatna vissza, de a nagy adók bevétele máshová megy. Pedig jó kovácsra, ügyes bognárra például szükség lenne. Már csak azért is, hiszen érkezik Gyifkó Gyula szíjjártó mester. A fejünkhöz csapunk: te, jó ég! Ez az ember művésze is a cifra lószerszámok készítésének! Sőt! A fia után az unokája is bal kézzel fogja a bőrvágó di kieset... No de, iparostársak! Ez már más mise... M. T. Lépten-nyomon látjuk és halljuk, akinek erdő jutott a földek visszaadása során, azonnal fűrész és fejsze után nyúl. Az a legbiztosabb, amit ki lehet vágni. Irtják az utakat szegélyező fasorokat is, mert azok is a visszaszerzett földhöz tartoznak, és ugyancsak pénzt érnek. Hogy a futóhomokkal mi lesz, ha elfelejtjük, éppen a fákkal kötötték meg elődeink, csak sejtenünk lehet. Kisteleken találtunk egy családot, amelyik képes volt erdőt telepíteni az össznemzeti erdőirtás közepette. Mészáros József és felesége a „tettes". Öt szép marha ballag az út jobb oldalán lévő tanyából, hosszú pányvára eresztve, ráérős hézagokat tartva, a másik oldalon lévő anyai tanya felé. Jön utánuk a koca, aztán a gazda is. Már ideát vannak, amikor a két kutya szolgálatba lépteti magát, rátapad az anyadisznóra, ügetiforgatja, aztán szépen visszahajtja. Mészáros gazda egyszer-egyszer intené őket, hogy fölösleges zaklatás ez most, de ekkora lendületben nem akarják hallani. Mintha bizonyítani akarnának az idegen előtt. • Hány hold földjük lett, hogy erdővel urizálnak? - Megfogott, mindjárt az elején. Azt tudom, hogy ötven aranykorona értéket kaptunk vissza, de hogy ez holdban mennyit tesz ki, még mindig nem tudjuk. Az a föld apósomé volt, tehát feleségem öröksége. Posza homok, a téesz nem trágyázta, pedig mifelénk a homok akkor terem, ha egyik éjjel eső esik, a másikon meg trágya. Csak azért ültettük be fával, hogy munkálni ne kelljen. • Minek vették akkor vissza, ha nem győzik művelni? - ősi föld, kötelességünk vigyázni rá. Két lányunk van, örökségüket nem herdálhatjuk el. Hagytuk a marhákat, elballagtunk erdőkerülőbe. Akácot telepítettek. Ez a föld az akácot szereti. Ha laposabb volna, a nyárfa is szóba jöhetne, de ide csak az akác jó. Nem szerszámfának, tűzrevalónak. Apáink is ügyeltek rá, hogy a föld végén az is megteremjen. Ide a gáz biztosan nem ér ki soha, de már a városon is kész ráfizetés, olyan drága. Legyen kéznél minden, amire a ház körül szükség lehet. - Tizenegyezer csemetét vettünk Ásotthalomról, kettőhetvenötért darabját. Három hektár az egész, de ezen egy fillér állami támogatás nincsen. Megszántattuk a földet, feleségemmel fölültünk a palántázó gépre, és szépen beültettük. Háromszor fakadt eddig, idén már virágzott. Egy család méhet már kitettünk a sarokra, de azt se tudom, megvan-e még, vagy elpusztult. 9 Jó sűrűre sikerült. - A sorok kettőnegyvenes távolságát tudtuk tartani, mert arra volt beállítva a gép, de a tőtávolságnál már csak arra vigyáztunk, hogy ritka ne legyen. Lehet, hogy sűrű, de mi még csak most tanuljuk az erdészkedést. • Következne most, amiből élnek. Van tehát öt marha... - Csak annyit fejtünk mindig, hogy tejért ne kelljen a boltba mennünk, a többit a borjaknak hagytuk. Van egy kocánk, csak azért, hogy a malacot ne a vásárban kelljen vennünk. Hizlalni csak magunknak hizlalunk, hogy húsért se kelljen boltba mennünk. Birkát is azért tartunk, ha megkívánjuk, legyen az is. Szőlő is csak annyi, hogy magunknak szűrhessünk. Krumpli, kicsi kalászos, kukorica, takarmány, ennyi az egész gazdaság. • Azelőtt? - A Volánnál dolgoztam, kamionnal bejártam a fél világot. Amikor a földet viszszakaptuk, leszálltam a nyeregből, azóta sehol nem jártunk. Utánunk jött a feleség, maga a két lábon járó boldogság. • Érdemes volt erdőt ültetni? - Hogyne lett volna érdemes! Ránézni is jó, annyira szép. A gyerekek is örülnek neki. Végig szoktak rajta menni, nyáron kapálták is. Ötven-hatvancentis volt minden csemete, két szemre kellett volna visszavágnunk, de annyira szeretem én a fát, hogy sajnáltam. Most már látom, hogy kellett volna. Amit az utak szélén darabolnak, azt is sajnálom. Hallom a rádióban is: ne bántsd a fát! Mintha egyenesen nekünk mondanák. Emlékszem arra a szép mondásra is, hogy asztalod, ágyad, koporsód és fejfád is a fa, vigyázz rá. Először sárgabarackot akartunk ültetni, de azt elviheti a fagy, permetezni is kell, nem vágtunk bele. Sokáig nem aludtam, amikor visszaszállt ránk a föld. Úgy gondozásba venni, hogy nem gondozzuk? Boldog voltam, amikor végre beültettük. 9 A mai világban mindenki számol. Mikor lesz pénz belőle? - Szerencsénkre a lányaink is tudják, nem szabad a hasznát nézni. Az egészséghez is hozzá tartozik a fa. Tanultak és tanulnak, tudják, a német is inkább tőlünk veszi, pedig neki sokkal több az erdeje. És megtanulták azt is gyerekeink, hogy lábán kell becsülni a fát. Horváth Dezső Hiányol-e mestert a falujából? Sisák István, csengelei gazdálkodó: - Festő közvetlen nincs a faluban, suszter se, de hűtőgépszerelő, meg aki a tévéket javítsa, az se... A lányoméknak el kellett innen vinni a mosógépet meg a többi háztartási segítőt. Autószerelő van, régen bognár is volt, Rokolya József. Úgy gondolom, innen elmennek a mesterek, más meg idejár. Szűcs Ildikó, szatymazi klinikai dolgozó: - Sok minden megvan, de lehetne jobb is. A fodrászat például, vagy a cipész. Kozmetikus is van, de én nem szoktam ide járni. Lehet, hogy azért, mert eldugott helyeken vannak. Mások mondják, hogy ha ők is tudnák, mi hol található, elmennének. Az is baj, hogy hiába hívjuk telefonon, időbe telik, míg eléljük őket. Tóth Mihály, pusztaszeri nyugdíjas: - Igazából semmi sincs. Cipész, borbély, férfiszabó, aki nélkül nincs falusi mesterség... Nagy kisiparos van, aki nagyban csinálja a dolgokat, aki gyártó, de olyan nincs, aki bennünket szolgálna. Félegyházán hamarabb megjavítják a dolgokat, mint Kisteleken. Aki innen elviszi a javítanivalót, annak sokba kerül. Tóth Attila, sándorfalvi hidegburkoló: - Mi megcsináltunk mindent, ami a házépítéskor kellett, mert a szakiparban vannak ismerőseim. Három éve fogtunk hozzá, és én mindenkit megkaptam, akire á házépítéskor szükség volt. Legutóbb a cserépkályhát raktuk föl, jól melegít, Palotás Ferenc állította a helyére. A faluban is van jó kályhás.