Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-12 / 264. szám

4 KRÓNIKA SZERDA, 1997. Nov. 12. napló MA MÉSZÁROS ATTILA, a 25-ös választókerület (Tápé) képviselője fogadóórát tart 12.30-tól 17.30-ig a tápéi ügyfélszolgálaton (Honfog­lalás u.). DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtanácsoa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szege­den, a Szilágyi utca 2, II. em. 204-es szobában. DR BEREKNÉ DR. PETR1 ILDIKÓ, a 1 l-es vá­lasztókerület (Belváros) kép­viselője fogadóórát tart 16 és 17 óra között a vársoháza 113-as termében (Széchenyi tér 10.). KATONA GYULA, a 13­as választókerület (Móravá­ros) képviselője fogadóórát tart 17-től 18 óráig a Római Katolikus Egyház Közösségi Ház Könyvtárában (Kálvária tér). A MUNKÁSPÁRT újsze­gedi alapszervezete 17 óra­kor taggyűlést tart a Fő fasor 9. alatti Munkás Művelődési Otthonban. A POLGÁRI SZEGE­DÉRT EGYESÜLET szo­ciális választóirodát működ­tet 17 és 18 óra között a Dó­zsa György utca 2. alatt. Te­lefon: 310-490, 486-356. HOLNAP RÓZSA EDIT országgyű­lési képviselő személyes és ' közügyekben fogadóórát tart a Stefánia-klubban (Sajtó­ház), délután 16 óra 30-tól. RADICS ISTVÁN, a 10­es választókerület (Belváros) képviselő betegsége miatt a fogadóórát a polgármester tartja 17-től 18 óráig a Tö­mörkény István Gimnázium­ban. DR. SZILVÁSY LÁSZ­LÓ, a 6-os választókerület (Újszeged) képviselője fog­adóórát tart 17 órától az ogyesszai fiókkönyvtárban (Székely sor). TÓTH CSABA, a 9-es választókerület (Szőreg) képviselője lakossági fóru­mot tart 17 órától a Kossuth Lajos Általános Iskolában (Szerb utca 15.). Témája: kötelező hulladékszállítás. Vendége: Szabó Ferenc, a Környezetgazdálkodási Kht. ügyvezető igazgatója. • Vacsoraest a Royal bari ínyencfalatokhoz illő borital ••• Németh István: „Valaha borivó nemzet volt a magyar...". (Fotó: Miskolczi Róbert) A szegedi Royal Hotel­ben tartják az „ínyencek és mesterek" országos rendezvénysorozat első vacsoraestjét, amelyen nem csak különleges ételeket, hanem a fogá­sokhoz illó borokat is kóstolhatnak a vendé­gek. A november 14-én, pénteken este 7 órakor kezdódö esemény társ­rendezője a Délmagyar­ország Lap- Könyvkiadó Kft. A vacsoraestről Né­meth Istvánt, a Royal Hotel igazgatóját kér­deztük. # A Vendég című gaszt­ronómiai folyóirat orszá­gos rendezvénysorozatá­nak első állomása Sze­ged. Hogyan esett éppen a Royal Hotelre a válasz­tás? - Puskás László, a Bo­tond étterem vezetője közve­títésével kerestek meg ben­nünket, s nem tagadom, na­gyon jqj esett, hogy egy ilyen jeles esemény színhe­lyéül a Royalt választották. Talán nem szerénytelenség kimondani, hogy a Royal Hotelt Szeged egyik legele­gánsabb szállodájaként tart­ják számon. De azért is örül­tem ennek a lehetőségnek, mert szeretnék minél többet tenni azért, hogy Szeged visszanyerje a délszláv há­ború előtti idegenforgalmi jelentőségét. S ehhez hozzá­járulhatunk a pénteki vacso­raest megrendezésével is. • A vacsora mellett bor­bemutatót is tartanak. Miért kapcsolják össze a két eseményt? - Az egyes ételekhez illő italfajták kiválasztásának tu­dománya ugyancsak a gaszt­ronómiai kultúra része. Álta­lános tapasztalat, hogy a ma­gyar vendéglátásban (tiszte­let a kivételnek) kevés figye­lem jut a fölszolgált italokra. Az is közismert, hogy vala­ha borivó nemzet volt a ma­gyar, aztán lassacskán sörivó nemzetté vált. A pénteki ínyenc vacsorához kapcsolt borbemutatóra az ország leg­kiválóbb pincészeteiből hoz­nak válogatott italokat, ame­lyek állják a versenyt a vi­lághírű francia borokkal is. • Az éttermek vendégei miként tanulhatják meg, hogy a kiválasztott éte­lekhez milyen borokat il­lő rendelni? - A Royal Hotel éttermé­nek fölszolgálói értenek a borokhoz, s udvariasan java­solják vendégeinknek az étellel harmonizáló borfajtá­kat. Sok törzsvendégünk már úgy tér vissza hozzánk, hogy igényli is ezt a segítsé­get. • Hányan férnek el a Royal éttermében, s mek­kora érdeklődés mutatko­zik a vacsoraest iránt? - Százhúsz vendéget tu­dunk asztalhoz ültetni, s a jelek szerint telt házra szá­míthatunk. Azért még akad néhány szabad hely... Ny. P. • DM-információ Jézus néz rám a két szemedből címmel, Sillye Jenő és barátai énekelnek, zenélnek hol­nap, csütörtök este a 6 Sillye és barátai órai szentmisén a szege­di móravárosi templom­ban (Kálvária tér). A mise után közös ze­nélésre, beszélgetésre nyílik alkalom az ifjúsá­gi egyházzene nagy öregjével. Éppen ezért, a szervezők kérik, a gitá­rozni tudó fiatalok vi­gyék magukkal hangsze­reiket. • 75 éve Nem fenyeget árviz rokról beszélnek. Az a kö­rülmény, hogy a Maros torkolata a város fölött van, szintén nem jelent nagyobb veszedelmet. (1922) A Tisza Csonka-Ma­gyarországi szakaszán ál­landóan folyik a munka, a medrét két kotrógép tisz­títja, és nincs igazuk azok­nak, akik hajózási zava­• 50 éve A szovjet atombomba A Szovjetunió június 15-én délelőtt tíz órakor dobta le az első atombom­báját Szibéria egy elkülö­nített részén. A tudósító szerint a robbantásnál két­száznyolcvan szovjet atomtudós, valamint a kormány néhány kikül­döttje vett részt. (1947) • 25 éve Termel az új földgázüzem Megkezdte működését a szegedi szénhidrogén­medence csaknem 300 milliós beruházással fel­épült, úgyneveztt szabad­gázüzeme. Ezzel együtt üzembe helyezték a hoz­zátartozó egész komple­xumot, a gáztermelő ku­taktól az országos távve­zetékig megépített beren­dezéseket. így napi négy­millió köbméterre növek­szik a termelés, a fogyasz­tók folyamatosan kapcso­lódnak be. (1972) MA MOBILITÁS (speciális külföldi csereprogramok) 16.30-tól 17.30-ig az Ifjúsá­gi Irodában, 18 órától Ami­ga-klub. KERTBARÁTOKNAK 17 órakor egynyári és évelő lágyszárú dísznövények al­kalmazásáról beszél dr. Ho­vorka Istvánné, a Bartók Béla Művelődési Központ­ban. A GRAFOLÓGIÁRÓL tart ingyenes előadást az I. sz. Rendőintézet (régi SZTK) 2. emeleti tanácster­mében 18 órakor dr. Hartai Ernő pszichiátor főorvos. MASSZÁZSBEMUTA­TÓ este 6 órától a Bálint Sándor Művelődési Ház kis­termében (Temesvári krt. 42.). A SZOTE-KLUBBAN 19-től Helló világ-klub (ke­rékpárral a Himaláján át); 22-től nosztalgiabuli Poór Zsolttal. A FU-VESZ-klubban es­te 8-tól filmvetítés: Ha ölni kell. A JATE-KLUBBAN 21 órától Nyers-koncert. A REGŐS BENDEGÚZ­BAN Universitas-buli 22 órától Vezeti: Dj Tangó. HOLNAP DIÁKJOGI TANÁCS­ADÁS 14-től 17 óráig az If­júsági Irodában. INGYENES jogi tanácsa­dás a lakosság részére 14­től 16 óráig a Mentái Csa­ládsegítő Irodában (Eszpe­rantó u. 1.). AZ ALKOTÓ­HÁZBAN (Árboc u. 1-3.) ma, 15-órától hímzés, 15.30-tól fazekas szak­kör felnőtteknek (hol­nap is), 16-tól csuhé- és kosárfonás. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Hogyan mutatott be? - Azt mondta: „Bandi bá­csi, bemutatok neked vala­kit, aki nagyváradi, újságíró, és ugyanúgy gondolkodik, mint én. És verekedősen ír." Zsilinszky azonnal maga mellé ültetett. „Ismered Ta­béry Gézát?" - kérdezte. Hogyne! - válaszoltam. ­Tanítómesterem. „Ha talál­kozol vele, mondd meg neki, hogy szeretetlel üdvözlöm, szorítsd meg a kezét, mert bár egyszer már Írásban megköszöntem neki azt, amit 1935-ben értem tett, most még egyszer azt ten­ném." - 1939-ben, egy négy év­vel korábbi eseményre (gy emlékezett Zsilinszky? Mi­ért? - Amikor megbuktatták, Zsilinszky megpeticionálta a választást. Kiderült, hogy az ellenfele, a kormánypárti Kenyeres, aki antiszemita programot hirdetett meg, színtiszta zsidó volt. És bár mérnökként lépett fel, nem volt diplomája. Tabéry ezt valahogy megtudta. Azt is, hogy Kenyeres apja rabbi volt Bélben, nem messze Nagyváradtól. Vonatra ült, leutazott a faluba, és meg­szerezte a születési anya­könyvi kivonatot. - Tabérynek mi érdeke fűződött ehhez? - Rokonszenvezett Zsi­linszkyvel. Finom tollú író volt és Váradon az első szá­mú publicista. - Ilyen nagy volt az igazságérzete? - Igen. A második bécsi döntés után két barátjával el­ment favágónak. Azt mond­ta, hogy a Horthy-rendszer­nek ő nem (r. - Zsilinszkyvel beszéltél még másról is? - Hogyne, egész este be­szélgettünk, aztán hazakísér­tem és másnap is találkoz­tunk. Attól fogva nagyon kö­zeli kapcsolatba kerültem vele. - Az Áchim-ügyet nem vetetted fel? - Gondoltam rá. De ép­pen ez mutatja, hogy mennyire hatott rám zárkó­zottsága. Gyakorlott újságíró létemre nem találtam rá mó­dot, hogy felemlítsem. Aztán egyszer, bosszú idő után rá­tereltem a szót. Azt kérdez­te: „Hogy vagy te informál­va az Áchim-ügyről?" Mondtam, a részletekről se­hogy. „Ha tárgyilagos képet akarsz kapni, akkor olvasd el Gergely Győző cikksoroza­tát Áchimról, a Friss Újság­ban." Gergely szociálde­mokrata újságíró volt, s ab­ban az időben a Friss Újság­nál dolgozott. Később Lo­sonczy Gézával egy szobá­ban, a Népszavánál. Győző bácsival itt személyesen be­széltem az Áchim-ügyről. Ugyanazt hallottam tőle, mint Zsilinszkytől. Az öreg Zsilinszky Áchimmal Gyu­láról ment haza egy megy­egyűlésről. Áchim meghívta magához, leitatta, majd be­kötötte az istállóba a jászol elé, és kiszólt az utcára, hogy aki látni akarja méltó helyén az öreg Zsilinszkyt, az most bejöhet. A követke­ző eset az volt, hogy Zsi­linszky anyját és húgát a ka­puban álló Áchim úri per­ditáknak nevezte. Ezután a két Zsilinszky fiú elindult (VII. rész) Áchimhoz, elégtételt venni. Gábor a zsebébe tett egy re­volvert, mert Áchimnek fogdmegjei voltak, akik pél­dául egy újságíró kollégát félholtra vertek, mégpedig a főutcán, világos nappal. - Miért? - Mert Áchimnak nem tetszett, amit írt. Az evangé­likus papot is megverette, mert az szembeszegült poli­tikájával. Szóval, oka volt Gábornak arra, hogy revol­vert vegyen magához. Ami­kor bementek Áchimhoz és Endre megszólalt, Áchim nekirontott, leteperte a pam­lagra, rátérdelt és fojtogatni kezdte. Gábor kétszer is fel­szólította, hogy hagyja abba, de Áchim, ez a bivalyerős férfi, tovább szorongatta Endre torkát. Erre Gábor be­lelőtt a fenekébe. A Zsi­linszky fiúk ezután távoztak, Áchim meg átment a kocs­mába, sebesülten. Másnap arrafelé járt régebbi házi or­vosa, akit már korábban el­zavart. A boltja előtt álló hentes mesélte a történetet, hogy a Zsilinszky fiúk előző nap meglőtték. Akkor bené­zek! - mondta az orvos. Ki­derült, a golyó Áchim hó­lyagját is megsértette. Bevit­ték a kórházba, mert véreset vizelt, összehívták a konzíli­umot, de már nem lehetett rajta segíteni. így történt az Áchim-gyilkosság. - Ehhez képest elég so­káig tartotta magát az a né­zet, hogy a dzsentri Zsi­linszky fiú osztályérdekből, agyonlőtte a paraszt vezért... - ...akinek ezer hold föld­je volt, meg bérlete, a peda­gógus Zsilinszky család meg kimondottan szegény volt a parasztvezérhez képest. - Szóval, megismerkedtél Zsilinszkyvel, mint már be­érkezett újságíró. Publicista­ként mi volt az igazi elis­mertetés jele? - Akkoriban rangot jelen­tett első oldalas vezércikket írni, ebben lapomnál, az Új­ságnál hamar részem volt. Hétközben a harmadik oldal­ra az egyhasábos belső vezér­cikkeket is én Írtam, név nél­kül. De az igazi „márkát" a Kállay-kormány idején kap­tam. A Parlamentben műkö­dött a cenzúra hivatal, a cik­keket kefelevonatban oda kellett bevinni. Ha az írást nagyon megcsonkították, ak­kor is megjelentettük, mert tudtuk, hogy az olvasó érti az üzenetet. Szóval, egyszer csak telefonáltak a miniszter­elnökségről a főszerkesztő­nek, hogy a cikkeimet, úgy mint Szakasits, Parragi, Ba­rankovics, meg a többi ki­emelkedő publicista, ne a cenzúrára küldjük, hanem Haeffler Istvánhoz, az osz­tályvezetőhöz. - Szóval, Kállay gondolt már a jövőre. - Igen. De erre érdekes személyes élményem van. Az Újság hfrfeje egy szfinx volt, amely minden nap kérdezett valami szellemeset, politikai, gazdasági vagy kulturális el­lenzéki kétértelműséget. Min­den munkatársnak kötelessé­ge volt meghatározott napo­kon ilyen kérdést szállítani. A Kállay-kormány idején egy napon azzal fogadott egy al­tiszt a Parlamentben, hogy Kállay kegyelmes úr keres, jelentkezzek nála. Azonnal fogadott, és elkezdett velem üvölteni. „Micsoda förtelmes inszinuáció, milyen felelőt­lenség, tőrdöfés hátba!" ­csupa rébusz volt, amiket mondott. Amikor látta, fogal­mam sincs, miről van szó, elém dobta aznapi lapunkat. A szfinx piros ceruzával vas­tagon bekerítve, a szöveg ­amely nekem semmit sem mondott, egyenesen bugyuta volt - külön aláhúzva. Kállay szerint összecsengett Kassa állítólagos szovjet bombázá­sával. „Már elment főszer­kesztőjének a levél, egy hétre betiltom a lapot!" - ordította, aztán kegyelemben elbocsá­tott. Az ajtóból visszaköszön­tem. Még mindig ott állt az fróasztal mellett. Rámnézett, kifordította a tenyerét, körül­hordozta tekintetét a falakon és vállat vont. Értsem, ő ne­künk ad igazat, dehát ott, kint a németek... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents