Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-11 / 263. szám

4 KRÓNIKA KEDD, 1997. Nov. 11. MA A MUNKÁSPÁRT bel­városi alapszervezete 16 órakor taggyűlést tart a Fő fasor 9. alatti Munkás Mű­velődési Központban. MUNKAÜGYI jogta­nácsadást tart dr. Szabó Emese a KKDSZ (Köz­gyűjteményi és Közműve­lődési Dolgozók Szakszer­vezete) Csongrád Megyei Irodáján (Szeged, Temes­vári krt. 42., tel.: 432-578) a Bálint Sándor Művelődé­si Ház épületében, délután 5-től 6 óráig. DEUTCHS TAMÁS 18 órától egyetemistákkal be­szélget politikáról a JATE jogi karán. HOLNAP MÉSZÁROS ATTILA, a 25-ös választókerület (Tápé) képviselője fogadó­órát tart 12.30-tól 17.30-ig a tápéi ügyfélszolgálaton (Honfoglalás u.). DR. BÁLINT JÁNOS, a szocialista párt jogtaná­csosa 15 és 16 óra között ingyenes jogi tanácsadást tart Szegeden, a Szilágyi utca 2. II. em. 204-es szo­bában. DR. BEREKNÉ DR. PETRI ILDIKÓ, a I l-es választókerület (Belváros) képviselője fogadóórát tart 16 és 17 óra között a vá­rosháza 113-as termében (Széchenyi tér 10 ). KATONA GYULA, a 13-as"választókerület (Mó­raváros) képviselője foga­dóórát tart 17-től 18 óráig a Római Katolikus Egyház Közösségi Ház Könyvtárá­ban (Kálvária tér). A MUNKÁSPÁRf új­szegedi alapszervezete 17 órakor taggyűlést tart a Fő fasor 9. alatti Munkás Mű­velődési Otthonban. A POLGÁRI SZEGE­DÉRT EGYESÜLET szo­ciális választóirodát mű­ködtet 17 és 18 óra között a Dózsa György utca 2. szám alatt. Telefon: 310­490, 486-356. Különdíj a Kék mantának Szendrei doktor Tátralomnicról hozta Szegedre a díszes díjat. (Fotó: Daróczi Sándor) Néhány hónappal ez­előtt több írásban is be­számoltunk arról az ex­pedícióról, amelynek tagjaiként szegedi búvá­rok is elutaztak az In­diai-óceánban fekvő Maldiv-szigetekre. Sikeres kutatómunkájuk során filmet is forgattak az egzotikus tengeri világ lát­ványosságairól, amelyet a tátralomnici búvárfilmfeszti­válon különdíjjal jutalmaz­tak. Ha azt halljuk, hogy film­fesztivál, leginkább Cannes, Berlin, netán Karlovy Vary jut szünkbe. Ki gondolná, hogy például a magas he­gyek között, Tátralomnicon is összegyűlhetnek a világ négy sarkából azért a szak­ma értői, hogy filmeket zsű­rizzenek. Pedig így történt ­a közelmúltban a IV. Búvár­film fesztiválnak adott ott­hont ez a téli szépségeiről elhíresült üdülőközpont. Többek között németek, osztrákok, spanyolok, törö­kök alkotásai mellett a ma­gyar Kék manta búvárklub produkciója is versenybe szállt. S olyan nagy sikert arattak, hogy elnyerték a fesztiválzsúri különdíját. A Maldiv-szigeteket ölelő óce­án élővilágáról készült, két­szer 35 perces produkció rendezői Keresnyei János és dr. Szendrei Gábor, operatő­rei Vida István és Havai Ká­roly, míg a vágóként Szen­tes László dolgozott. Mint dr. Szendrei Gábor­tói megtudtuk, ezt a sikert ­értve ez alatt magát az expe­díciót, s a film elkészítését is - csak első nagyobb lé­pésként szeretnénk számon­tartani. Ugyanis már készül csapatuk a következő ko­moly megmérettetésre: a vi­lág legnagyobb víz alatti csodáját, az ausztrál korall­gátat akarják meghódftani. Természetesen ott is fényké­pezőgépekkel és videóval „vadásznak" a természet szépségeire, s szó sincs ar­ról, hogy szigonyokat, háló­kat vinnének magukkal. Még nem eldöntött, kik is alkotják majd ezt az expedí­ciót, így aztán Szendrei dok­tor örömmel várja mindazok hívását a 06-30-637-862-es telefonszámon, akik szíve­sen bekapcsolódnának a Kék mantások következő út­jába, netán még anyagi áldo­zatokat is tudnak hozni a nem mindennapi vállalkozás sikeréért. B. Z. • Elsőként Szegeden ínyenc vacsora a Royalban Szegeden indul a „Vendég" című gasztro­nómiai szaklap országos rendezvénysorozata. November 14-én, pénte­ken este 7 órakor, a Royal Szálló éttermében „Szegedi ínyenc vacso­rára" várják a különle­gesen finom falatokat kedvelő vendégeket az est rendezői: a Royal Hotel, és a Délmagyar­ország Lap- és Könyvki­adó Kft. A „Vendég" című gaszt­ronómiai folyóirat országjá­ró rendezvénysorozatát azzal a szándékkal szervezték meg, hogy az ínyencvacso­ráknak otthont adó térségek gasztronómiai és borkultúrá­jára irányítsa a figyelmet. A szegedi vacsoraest szakmai rangját jelzi, hogy a menüsor lektorálását Lukács István Oscar-díjas mesterszakács végzi majd. Az ínyencvacsora fogásait a jeles alkalomra összeállt „szegedi szakácsválogatott" tagjai készítik el. Bödő Gyu­la konyhafőnök (Botond ét­terem), Faragó Sándor mes­terszakács (Roosevelt téri halászcsárda), Mészáros Gyula mesterszakács (Hun­gária Hotel), és Pipicz Zol­tán konyhafónök (Royal Ho­tel) ötfogásos vacsoráján aperitifként Boszorkányszi­geti kontyalávalót és Ártéri ágyaspálinkát kínálnak az ét­vágy fokozása érdekében. Ezután Szögedi töltött ke­csege, Falusi gyöngyösleves házi tésztával, Csirágkévék parasztsonkában juhsajt mártással, Csongrádi kemen­cés töltött libacomb diós, birsalmás párolt káposztával, valamint Szatymazi barac­kos lepény következik. A vacsora előtt kóstolóval egybekötött borbemutató vár a vendégekre: az italokat a VYLYAN Rt., Somodi Sán­dor pincészete, és a Duna Hungária Borház ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A vacsoraest fővédnöke Géczy József országgyűlé­si képviselő. Védnökei: Dlusztus Imre, a Délmagyar­ország főszerkesztője és Kiss Dezső Péter, a Vendég című szaklap főszerkesztője. Aki szeretné megkóstolni a szegedi ínyencségeket, a Royal Hotel (Szeged, Köl­csey u. 1-3.) igazgatói tit­kárságán foglalhat asztalt. A titkárság telefonszáma: 62/ 475-275. Ny. P. miről írt a DM? • 75 éve A borexport válsága A magyar bortermelés válságos helyzetével foglal­kozott a magyar-osztrák gazdasági konferenciának Budapesten tartott legutóbbi • 50 éve ülése. Ausztria a bor bevite­li vámot nagymértékben felemelte, s (gy a magyar borkereskedelem válságos helyzetbekerült. (1922) Az új házirend Utcai ablakokban és er­kélyen elhelyezett virágo­kat csak este tíztől reggel hatig lehet öntözni. Ha a lakók fele az esetleges ku­tya illetve macska ellen kifogást emel, akkor az ál­latot el kell távolítani. Ru­haneműt szellőztetni, ki­rázni, porolni csak hét és tíz óra között szabad. Ut­cai ablakon porrongyot ki­rázni tilos. A házirend megszegése kihágás, s az eljárást a rendőrség indítja meg. (1947) • 25 éve A ,Játékok" atyja A szegedi emlékek soro­zat befejezéséül Hont Fe­rencet, a szegedi születésű rendezőt mutatjuk be. Élete, pályafutása szinte jelképe annak, milyen szellemi erő­ket adott ez a város a színé­szetnek. Hont Ferenc most 65 éves. Szegedi gyermek­kori évei után Budapestre, majd Párizsba került. 1927­ben a Délmagyarban elő­ször ő vetette fel a szabad­téri játékok gondolatát egy cikkében. Hazatérve Ma­gyarországra vendégrende­ző volt Szegeden. A Szege­di Fiatalok Művészeti Kol­légiuma tagjainak támoga­tásával kezdett hozzá a sza­badtéri játékok megszerve­zéséhez. (1972) jáiiló MA AZ IFJÚSÁGI IRODÁ­BAN 14.30-tól 16.30-ig pszichológiai és életvezetési tanácsadás, 16-tól Alba óra. A SZOTE-KLUBBAN 18.30-tól A rózsa neve című filmet vetítik, 21-től Story­ville-koncert. Vendég a Sas­fészek-klub; 23-tól repeta parti Gajdács Zoltánnal. A JATE-KLUBBAN 20 órától Ördög Ottó előadóest­J A REGŐS BENDEGÚZ­BAN 22-tól Factor Band­koncert, utána Tátrai Tibor és a Kiru Gotta Humlble ze­nekarjátszik. HOLNAP MOBILITÁS (speciális külföldi csereprogramok) 16.30-tól 17.30-ig az Ifjúsá­gi Irodában, 18 órától Ami­ga-klub. KERTBARÁTOKNAK 17 órakor egynyári és évelő lágyszárú dísznövények al­kalmazásáról beszél dr. Ho­vorka Istvánná, a Bartók Béla Művelődési Központ­ban. AZ ALKOTÓHÁZ­BAN (Árboc.u. 1-3.) ma, 16.30-tól faze­kas szakkör gyerekek­nek (holnap, 15.30-tól); szerdán 15-órától hím­zés, 16-tól csuhé- és kosárfonás. Dlusztus Imre Barcs Sándor - Volt beszélgetésünkben egy út, illetve egy zsákutca, ahonnan nem fordultunk ki: mondtad, hogy a népiekkel nem találtad a közös szót. Az urbánusokkal sikerült kapcsolatot tere mtened? - Rám a Szép Szó köre hatott a legjobban. Az urbá­nusok között sok, nagyon értékes embert ismertem meg, például Ignotus Pált és Fejtő Ferencet. Nagyon sze­rettem Gáspár Zoltánt, aki okos, európai humanista volt, kitűnő esszéista, sajnos a háborúban odaveszett. - Gondolom, József Atti­lával is megismerkedtél. - Sajnos csak akkor, ami­kor már nagyon beteg volt. Egyszer vittem neki egy iro­dalmi glosszát. A szerkesz­tőségben csak Ignotus Pál tartózkodott, mondtam: Jó­zsef Attilát keresem. Azt vá­laszolta: ülj le az előszobá­ban, már itt kellene lennie. Ignotus dolgozott, elég ide­ges volt, ráadásul jött egy vékony fiatalember, aki szintén Attilát kereste. Nem­sokára megjött József Attila, köszöntöttük egymást, és csak úgy odavetettem neki, hogy kéziratot hoztam, ezért a fiatalembert magam elé engedtem. Nyitva volt az aj­tó, hallhattam a párbeszédet. A számomra ismeretlen férfi négyszemközt akart beszélni Attilával, ő azt válaszolta, hogy Ignotus Pál testi-lelki jó barátja, nincs előtte titka. Erre közbeszólt Ignotus, hogy „Attila, kérlek, 25 per­cet késtél, rengeteg a mun­kám, engedelmeddel most megyek." Továbbra is nyitva maradt az ajtó, ezért a többit is hallhattam. .Attila, üzene­tet hoztam neked a párttól" ­(gy az idegen férfi. József Attila nem válaszolt. A má­sik folytatta: „a párt azt üze­ni, hogy hagyjátok abba ezt a teljesen felesleges népi-ur­bánus vitát!" És még folytat­ta volna, de Attila közbe­szólt: „Tudod mit? Le van szarva a te pártod!" Ez '36­ban történhetett. - Ki volt az a fiatalem­ber? - A válasz egy másik tör­ténetben rejtőzködik. 1945 januárjában átvettem a Sza­badság szerkesztését, kiadá­sát, Írását, szervezését, szó­val mindent, az Új Magyar­ság régi szerkesztőségében. Állandóan követelőztem, hogy adjanak mellém egy gazdasági embert, mert a rikkancsok a pénzt az én zsebembe rakták, az újság­írókat meg onnan fizettem. Jöttek a kollégák, minden nap más, mindenki hozott valamit, én meg húszfillére­sekkel fizettem. Aztán szer­kesztettem, mentem a nyom­dába, és a friss számokat én rajzszögeztem ki a kapukra. Végre a kommunisták a fe­lejthetetlen humanista Ha­raszti Sándort odahelyezték, persze, távolabbi céllal, ő mindenben segített, Damja­nich utcai lakásán még zsír­ral és tojással is megajándé­kozott. 1945 júniusában el­kerültem a Szabadságtól, az MTI felelős szerkesztője let­tem, de gyakran találkoztam többek között a magyar-ju­goszláv baráti társaságban Harasztival, aki a társaság titkára volt - az elnök Rajk László -, majd '56 után Ha­rasztit lecsukták, végül kien­gedték, és én az MTI-ben szerződtettem. Megjegyzem, végig bírálta az úgynevezett „C kiadványt". Évekig járt föl hozzám, hozta a jelenté­seit, és egyszer valami telje­(VI. rész) sen indifferens dologról be­szélgettünk, amikor hirtelen felvillant agyamban az a fia­talember, akit a Szép Szó szerkesztőségében láttam. „Nem te voltál az?" - kér­deztem tőle. Ő volt. Egyéb­ként a Szép Szó-jelenetet a Munkásmozgalmi Intézetben magnóra mondtam. - Megint előre szaladtunk az időben. Javaslom, lép­jünk vissza, egészen Zsi­linszkyig! - Onnan kell kezdenem, hogy én idegenkedtem tőle. - Az Áchim-gyilkosság miatt? - Részben ezért, más­részt pedig azért, mert a „szegedi gondolat" jegyében horthysta volt. Csak azt tud­tam róla, hogy a kommün után a fehérekkel tartott. Ap­ropó, azt tudod, hogy 1919­ben ki mentette át Zsi­linszkyt a jugoszláv határon? - Nem tudom. - Kiss János. - A későbbi altábornagy. - Igen, innen a barátság. - Neked mi volt a sze­mélyes belépőd Zsilinszky­nél? - Az 1935-ös, furcsa vá­lasztás. A német nagykövet kifejezte kormánya kérését Gömbösnél, hogy két képvi­selő ne kerüljön be a Parla­mentbe. Zsilinszky volt az egyik, a másik Grieger Mik­lós, aki „német származású katolikus pap volt, de a Gratz-féle, antináci szerve­zet híve. - Gömbös mit tehetett Zsilinszky ellen? - Például bevezette a csendőrterrort. Amikor Ban­di bácsi megjelent a válasz­tókerületében, mindenütt csendőrrel találkozott. Tá­mogatni akarták őt a volt oktobristák, tehát Károlyi hívei, de kikergették őket a választókerületből. Még Móricz Zsigmondot is kipa­rancsolták. Aztán atyai jóba­rátom, Tamási Áron utazott le, de Mátészalkán megállí­tották, nem engedték be a választókerületbe. Tamási Áron fölmutatta a román út­levelét, mondván: Erdélyben élő magyar író, de ez sem­mit sem ért a csendőröknél. - Végül Zsilinszky meg­tartotta a választási beszé­dét? - Nem. A csendőrök megvasalták. Lincshangulat keletkezett. Ha valaki nem kezdi el énekelni a Him­nuszt, akkor szörnyű tragé­dia lehetett volná. A Him­nusz után keletkezett kis szünetben Zsilinszky annyit mondott még, hogy „Nyu­godjanak meg, emberek, vissza fogok jönni, ezek nem tudják, hogy mit csinál­nak." A „Tebenned bíztunk eleitől fogva" zsoltár hang­jai mellett kísérték el Zsi­linszkyt a csendőrök. - Kitől értesültél mindar­ról, hogy ez történt Tarpán? - Talpassy Tibortól, aki mind Zsilinszkynek, mind nekem jóbarátom volt. - Szóval, te akkor még nem voltál zsilinszkysta, de már érdeklődtél iránta. - Újságíróként, a Ma­gyar Hírlap megbízásából kellett volna tudósítani a vá­lasztási gyűléseiről. - Ezek szerint Zsilinszky személyisége foglalkozta­tott, de a kapcsalatfelvétel még váratott magára. - Úgy van. Főleg azért, mert nagyon zárkózott em­ber volt. Érdekes, hogy ami­lyen merész, vakmerő férfi­nek mutatkozott, ugyan­olyan gátlásos volt, különö­sen nőkkel szemben. - Miért? - Ezt nem lehet megma­gyarázni. - Végül is mikor ismer­kedtél meg vele? - 1939-ben. Találkoztam az utcán Rubletzky Gézával, aki baloldali ember volt, ra­dikális forradalmár, s éppen akkor tért haza franciaorszá­gi emigrációjából. Hamis út­levéllel - mert az eredetit el­vették tőle a nagykövetsé­gen, hogy ne jöhessen haza - és hamis néven. Zsilinszky elhelyezte őt a Televíziós Ligánál, ami később politi­kai vonalának egyik segítője lett, a külkapcsolatokkal foglalkozott, és a háború alatt a kiugrási kísérletben játszott szerepet. Szóval ta­lálkoztam Rubletzkyvel, ő hívott. A Hangliba megy Zsilinszkyhez, menjek vele. Bemutat neki. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents