Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

SZOMBAT, 1997. Nov. 8. STEFÁNIA - RIPORT 9 Na, ennek se fognak örülni a mihálytelkiek harsogott a nagybajuszú kocsis a bakon, s már kocogott is vele a szekér vasútállomásnak rámpájához. Mi pedig gyerekfejjel, maszatos képpel álltunk az út szélén, azon gondolkodván, kik is lehetnek azok a mihálytelkiek, de leginkább - miért költözik be hozzájuk a szomorúság? Öreg cimboránk aztán eligazított: a paprika miatt, ejnye már! Hát nem tudjátok, hogy abban a faluban mindenki abból él, és most elvitte a termést a vihar? Hát így okosodtunk akkoriban. S azóta nem lepödöm meg azon, hogy Mihálytelek - pardon: ma már ismét Szentmihály... nevét nagy Szegedünk körzetében, de még messzi vidékeken is öszszefűzik a paprikával. De vajon mennyire boldog még a szentmihályiak és a paprika között kötött házasság? Egyáltalán: az utóbbi évek nagy viharaiban merre fordult Szeged e peremkerületének élete? Többek között ezekre is keressük a válaszokat mai riportunkban. S e választ - ajánlják furcsamód - ne is annyira a földek, fóliák erdejében vadásszuk, hanem a művelődési házban. Mert hogy az lett már a falu - mit falu: városrész... - központja, ott találkozhatunk karatézó kis legényekkel éppúgy, mint nyugdíjas nénikékkel. Mivel jó ismerősök segítségét csak nem utasítja el az ember, egy teljesen hétköznapi estén be is merészkedtem a művelődés szentmihályi fellegvárába. Amiről elárulhatom: fölösleges pompára itt bizony nem költhettek vagy húsz éve egy fillért sem. Durvábban fogalmazva: a kiilcsint elnézve máris megszavaznék az itteni rekonstrukciókra jó néhány millió forintot. S bár pénz az nincs - mint e riportból később majd pontosan kiderül -, de teltházzal találkozhattam. Szinte minden szobában zajlott valamilyen program, így Csicsai Antal igazgató úrral az emeleti paprikamúzeumban kerestünk magunknak helyet. S amilyen szerencsés voltam azon az estén, hamarosan egy fénymásolt kis füzetecskét is a kezembe nyomtak, hadd gyarapodjék fejemben a tudás. Szentmihály története - írták erre piros filccel, s mivel az apró betűkből annyi érdekességet kiolvashattam, hadd tegyem most közkincsé néhány frissen szerzett információmat. Ezek szerint a Szeged déli határánál található Szentmihály neve először 1330-ban szerepelt okiraton, amikor a falu a tekintélyes dorozsmai földbirtokosok kezében volt. A középkorban úgy 100-150 ember lakhatott a szentmihályi utcácskákban, míg hoszszas pereskedés után végül 1726-ban került Szeged birtokába Szentmihálytelek - írja kis füzetecskéjében Giday Kálmán. Rögtön ezután szőlőskerteknek osztották ki alsóvárosi és és palánki (ma már bélvárosinak mondanánk...) polgárok között. A falu déli részén egy kicsinyke dohánykertészetet is talált akkor már az erre tévedő idegen. A lakosság száma 1920ra elérte az 1 ezer 396 főt, s ekkor már a paprikatermesztés adta a sok munkát a szentmihályiaknak. Az alsóvárosi földeken ugyanis 1860-ban még csak 500, ám redvégi elvárások idején. Ám a helyzet most éppen az, hogy a költségvetésünk - s ebbe beleértendő a gyálai kirendeltségre szánható pénz, valamint az összes bér és járulék költsége - évente 4 millió forint. Ez bizony nem sok pénz egyezünk meg mindannyian. Majd előbújik egy igencsak méretes panasz - a szeméttelep ügye. A szentmihályiak örömmel vették tudomásul, hogy Gyálaréten már megoldotta ezt a gondot az önkormányzat, de bizony Szentmiháiyra is küldhetnének hulladékudvar-építőket, már csak azért is, mert ez az egész város ügye, hiszen a külterületekre hordják a központi körzetek szemetét is fejezzük be a beszélgetést Szentmihály művelődési házában. S már éppen a búcsúzáshoz készülődünk, amikor Csicsai Antal arra kér: meg ne feledkezzünk e terület kiváló közbiztonságáról. Ám mielőtt ezt olvasván, egy kis szentmihályi kalandozásra szánnák magukat a gazfickók, azt is írjam bele a riportba - ajánlotta -, hogy nagyon erős és ügyes polgárőrök vigyázzák a település rendjét. Szorgalmasak, mint a szentmihályiak - teszi hozzá a házdirektor. Hasonló véleménnyel van választókörzetének lakóiról Papp Zoltán városházi képviselő is, akit tulajdonképpen csak egy-két adatért kerestem meg. így például az ő szavai erősítettek meg egy információt, miszerint ma Szentmihályon 2 ezer polgár él, s gondjaik megoldására ebben az évben 2,4 millió forintot tudott költeni képviselői alapjából Papp úr. - Ez valóban nem túl nagy összeg, ám annál nagyobb örömhír a szentmihályiaknak, hogy jövőre igazi nagyberuházás javít helyzetükön. Szeged az 1998-as kajak-kenu világbajnokságra készülve új csatornarendszert építtet ki e déli körzetben, s ennek eredményeként meg fog valósulni a szentmihályi főgyűjtő is. Az pedig remek alapul szolgálhat egy komplex szennyvízelvezető-rendszer megalkotásához. Akkor pedig nem csak egyre szebb lesz ez a település, hanem egyre komfortosabb is. Ebben csak igaza lehet Papp Zoltán képviselőnek. Ami pedig a szépséget illeti: elég volt egy-két órát barangolni az úgynevezett új osztásban, hogy meglássam: igencsak szép ízléssel megáldott polgárok költöztek Szegednek e szegletébe. Még véletlenül sem találtatik két egyforma épület a hangulatosan kanyargó kis utcácskákban, s bár néhol észrevenni, hogy hamarabb elfogyott a pénz, mint a lelkesedés, azért minden ház gondos kivitelezők kezenyomát viseli. Talán csak egy kifogást hozhat elő a messziről jött idegen: mintha túlságosan is takarékoskodtak volna minden négyzetméternyi földdel. A porták nem éppen tágasak, s könnyen belelát a polgár a szomszéd levesébe. Ez már csak azért is furcsa, mert befelé autózván a városba, úgy tűnt, lett volna itt még fölosztható föld - akár az E5ös útig is kinyújtóztatva Szentmihály csápjait. Talán majd később ismét új honfoglalók jelentkeznek ezen a vidéken. Addig viszont Szentmihály 2 ezer polgárára marad a feladat: az egykori paprikás faluból fölépíteni a fóliavárost. Szorgalmuk áldásaként aligha kell erre sokat várni... Bátyi Zoltán • Szeged peremén (3.) Szentmihály - a kábeltévés féliaváros az I. világháború után már 2 ezer holdon telepítettek e fűszernövényből. Szentmihályiak termelték a szegedi paprika mintegy harmadát, s itt folyt a kikészítés nehéz munkája is. A szentmihályi kisgazdaságokat a téeszesítés sem tudta megszüntetni: a hatvanas években például a paprikatermesztés 40 százaléka családi művelésben zajlott, 35 százalékot a háztáji, s mindössze 25 százalékot adtak a téeszbrigádok a piacnak - szemezgethettem az adatokat Szentmihály történetéből. A városrész jelenéről aztán már Csicsai Antal faggattam. Akiről gyorsan kiderült - véletlenül sem csak „művház" direktor. Sokkal inkább ezernyi információ befogadója, feldolgozója, továbbadója - vagyis éppenséggel azon munkálkodik, hogy a Móricz Zsigmond nevét viselő létesítmény közösségi házként funkcionáljon. — Éppen 15 éve dolgozom ebben az épületben, így jól érzékelhetem: elmúlt már az az idő, amikor valami megfoghatatlan minőségi kultúrára hivatkozva határozták meg egy falusi, vagy kültelki művelődési központ feladatait is. Ma már célunk egyértelműen ez, hogy a szentmihályi ember hazajárjon ebbe a házba, itt gyakorolja a közéletiséget, de ha a sors úgy hozza, itt tarthassa gyerekének lakodalmát, s ide Írassák be az unokát mondjuk karatetanfolyamra, vagy aerobicra. Itt beszélhetik meg a családi ügyeket, s itt vitatkozhatnak a közösség problémáiról is. S ezt érzékelve a szentmihályiak élnek is a lehetőséggel. Példaként említeném a nyugdíjas klubunkat, ami Prágai Béla bácsi vezetésével kiváló közösséggé formálódott. Sajnos az ifjúsági klubmozgalom, miként az egész országban, nálunk is szép lassan elfáradt, s ha tetszik, ha nem, most már csak diszkóval lehet becsalogatni egy tinédzsert a művelődés házába mutatta be néhány mondatban birodalmát Csicsai igazgató. « • Miközben az ifjak ropják a táncot, az idősebbek tálcán kínálják gondjaiOlyan üres fóliasátor pedig nincs, amelyikben nem akadna valami munka... kat. Milyen szentmihályi életet ismerhet meg az, aki oda is figyel az elmondottakra? - Az egykori paprikafaluból mára inkább már fóliásközpont lett. Okolható ezért a paprikatermesztés gyakran visszatérő válsága, s az ezzel járó bizonytalanság. A szentmihályi ember sem akart egy terménytől függeni, így aztán megjelentek a nagy zöldségesfóliák, s bennünk minden, amitől csak pénzt remélhet a gazda. Egy változatlan - a szentmihályi ember most is rengeteget dolgozik, s ennek köszönhető, hogy ez a település a módosabbak közé soroltatik. Talán ezért is csábító terep a városból kitelepülőknek. Nem is volt gond, amikor a kilencvenes években előbb 70, majd 60 telket alakítottak ki az új osztásban. Ám miközben fölépültek a szép házsorok, kiderült: Szentmihálynak változatlanul kevés az itt élő, s itt is dolgozó értelmisége. Vagyis az a réteg nagyon vékonyka, amelyik mozgósíthatná az embereket. Érdekességként említem: az itt lakó pedagógusok még ma is bejárnak a városba tanítani, míg a helyi iskolában oktatók reggelenként Szegedről buszoznak ki. Mivel a humán értelmiségre így nem igazán építhetünk rendezvényeinkkor, a vállalkozók, a műszakiak állnak a kezdeményezések mellé. Már éppen a gazdaság kérdéseinek bugyraiban merültünk volna alá a direktor úrral, amikor ránk kopogtatott Szalma István. A szentmihályiaknak biztos nem kell bemutatni, más meg hadd tudja róla: őstermelő, gazdálkodó, mikor minek is szólítja a politika. Foglalkozik retektermesztéssel éppúgy, mint paprikával, paradicsommal, s ha a munkája úgy szólítja, a Röszke határában lévő földjén is dolgozik. Összesen húsz holdon gazdálkodik, természetesen az egész család bevonásával. - Mifelénk már csak az a rend, hogy kalákába áll öszsze a família, de még a jó barátok is egymást segítik, amikor elérkezik a nagy munkák ideje - huppan mellénk a paprikamúzeum székébe Szalma István. S már sorolja is a gondokat, bajokat, ahogy az a gazdasággal parolázó embertől ebben az országban megszokott. Elavult gépek hátráltatják a minőségi paprikatermelést, a szárítót is meg kéne már reparálni - szól a napi panasz. Majd Szalma úr így folytatja: • Erre mondják: megoldható gondok. De mi fáj leginkább a szentmihályi embereknek? - Tudja, az a legnagyobb baja Szentmihálynak, hogy túl kicsire méretezték itt a portákat. Megfelelt ez a téeszes gazdálkodás idején, de ha valaki most kistermelésből szeretne megélni, a kertje bizony arra édeskevés. Próbálják hát a szentmihályiak visszavásárolni az időközben víkendtelkekké minősített földeket, s így növelni területeiket. Van is rá szükség, mert aki a városban munkáját veszítette, az most mind jönne vissza gazdálkodónak. Meg aztán arra is rájött már a nép, hogy csak érdemesebb a sajátban túrni a földet, mint azért a kevéske ipari fizetésért kelni hajnalonként. • S van elég bolt, iskolai férőhely ahhoz, hogy a falu visszafogadja polgárait? - Az ellátásra itt nem lehet különösebb panasza senkinek, hiszen minden megkapható a szentmihályi boltokbsn is. Inkább azok a szolgáltatások hiányoznak, amik már városiasabbá tehetnék a települést. Gondolok itt cipészre, borbélyra, kozmetikusra De hát ezek a mesterek nem igazán élnének meg a szentmihályi kuncsaftokból, ugyanis túlságosan közel van Szeged, s aki csak teheti, az ilyen igényeit ott elégíti ki. • Azt mondja: közel van Szeged. Ilyesmiről szóltak a gyálarétiek is, ám azt panaszolván: mégse nagyon látszik náluk a városháza tornya. Vagyis úgy vélték: túl kevés jut a városi pénzekből a peremkerületek fejlesztésére. Szentmihály kedvesebb gyereke lenne Szegednek? - Valamikor azt mondtam volna, hogy nagyon mostohán bánik velünk a város. Ha tíz évvel ezelőtt jár errefelé, jószerével csak földes utcákat látott volna, olyan belvizet, ami szinte elönti a falut, s persze lerongyolt közintézményeket. A belvízzel máig nem boldogultunk. Most is van olyan kutunk, ami vízben van, s nem fordítva, miként az illenék. De rengeteg új létesítménnyel gazdagodott időközben Szentmihály mondja Szalma úr, s már soroltatnak is az eredmények. Mert nézzük csak: van már Szentmihálynak új temploma, amiért rengeteget tett dr. Kovács László plébános úr. Aztán van itt tornaterme a iskolának, még pedig egészen kiváló. Ezért pedig Turi József szentmihályi polgár hadakozott nem kevés idejét áldozván. Mint ahogy ő is szorgoskodott azért, hogy legyen újra focicsapata Szentmihálynak - dicsérte Csicsai Antal is, Szalma István is Turi Józsefet, majd már a kábeltelevíziós rendszer került szóba. Immáron 460 lakásba kötötték be, 22 csatorna közvetítésére alkalmas, s bizony ez is legalább 15 milliós beruházásként került Szentmihály krónikájába. Bölcsőde, iskola, óvoda várja a gyerekeket - vagyis van miért örömködni is. • De ahogy elnézem ezt a művelődési házat, önt aligha feszíti szét az elégedettség... - fordultam Csicsai Antalhoz. - Nehéz megmondani, milyen jövőt is szán Szeged az ilyen kültelki művközpontoknak. Remélhetőleg az a megoldás azért senkinek nem jut eszébe, hogy bezárassák ezeket az intézményeket, hiszen akkor Szentmihály legforgalmasabb központjától esne el. S higgye el, ezt nem azért mondom, mert én vezetem a házat, hanem azért, mert látom, hányan és hányan igyekeznek ide naponta. Tehát szükség van rá. De akkor szükség lenne azokra a milliókra is, amiből felújíthatnánk, s olyan külsőt kapna, ami nevéhez méltó az ezSzentmihály központjában ki a fára ragasztott hirdetményekből, ki ismerősétől vagy a Délmagyarból értesül a település legfontosabb ügyeiről. (Fotó: Schmidt Andrea)