Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

6 KITEKINTŐ SZOMBAT, 1997. Nov. 8. KA hírek • Munkatársunktól A „Zsombi" című kistestvérlapunkban jelent meg egy cikk, „Jöjjön falural" címmel, valamikor májusban, melyet most teljes terjedelmében közöl a zákányszéki Kis Újság is, kiegészítve persze helyi kommentárral. Zsombó Monori Gyulának, a zsombói művelődési ház igazgatójának nyilvános gondolkodása a falusi idegenforgalomról, tanyaturizmusról, nem véletlenül keltett figyelmet a szomszédban. Zákányszéken, s remélhetőleg másutt is. A szerző nyitásképpen egy hatvan évvel ezelőtti prospektusból idéz: „Víz, erdő, pormentes levegő, tej, gyümölcs, nyugalom" - akkor így csalogatták a nagyvárosi polgárokat vidékre. Valahol, ebben áll a nagy titok máig is. A turizmus zsombói „nagykövetei"-nek elsőszámú tétele: Merjük vállalni önmagunkat! Azaz, ne kezdjük el majmolni a shopokat. a boutique-okat, a night clubokat stb. Maradjunk mi csak a csárdánál, a kiskorcsmánál, nádtetős tanyánál; a pizzéria, a hot dog, meg a hamburger helyett pedig a szilvásgombócnál, a lángosnál, a rétesnél, a nyárson sült szalonnánál, vagy éppen a töltött káposztánál. Zákányszék Pataki Lászlóné, a zákányszéki könyvtárból „hecceli" a népeket egy új, a világban mindenütt a legnagyobb dinamizmusnak örvendő iparág, a turizmus meghonosítására. Ki tudja, hogyan alakul a mezőgazdaság jövője e térségben is, nem árt már most egy kis jövedelemkiegészítő elfoglaltság után nézni - mely, ha jól csinálják, a megélhetés fő forrásává is válhat. A zákányszékiek most egy saját prospektus kiadásába is belefogtak, máris vátják mindazok jelentkezését, akik szívesen fogadnának vendégeket házukba a kiadványszerkesztők fotókat is szívesen fogadnak az épületről. Mórahalom Mórahalmon, a termálturizmus fellendítésére is gondolva, fejlesztik a homokháti térség legteljesebb szolgáltatást nyújtó fürdőkomplexumát. A város önkormányzata két beruházást is kezdeményezett egyszerre. A gyógyterem kialakítása, valamint a termálvizes berendezések rekonstrukciója már megkezdődött. A termálkút várhatóan mintegy 7 millió forintos költségéhez az önkormányzat az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Turizmus Főosztályától remél pályázat útján támogatást. Népfőiskola A zsombóiak, miután a héten megnyitották tanyai főiskolájukat. s beszélgethettek a Tiszatáj folyóirat múltbéli dolgairól, most a szeretetszolgálat képviselőivel találkoznak. Hétfőn, a Wesselényi iskolában a Máltai Magyar Szeretetszolgálat szegedi csoportja mutatkozik be. A zsombói •éggel i •t. Ok » maradnak hálátlanok; dr. Marosi György főorvos lesz a vendég. gazdák almával, zöldséggel is segítették a szolgálatot. Ok se Labdarúgó-iskola Kisteleken ' £ A JÉ * » i í ff « "ájpF, mtmm ms&eMmmm Ez nem a Mezey-féle focisuli, habár a pálya, a kapu, a játék épp mezei. Elöl: Bacsó (háttal), Bakai, Szélpál, Pikó, Kovács. Mögöttük: Mádi, Nagy Pista, Arató, Mihály, Szűcs, Kónya. (Fotó: Gyenes Kálmán) Egytallóra véve a múltat a jövővel, a gondolat erejével a minapi mezei játék összekapcsolható a Mezey futballal. A kedvtelésből játszott foci az épülő országos szisztémával. A perczeli mezei játékon olyan kiváló futballisták mérték öszsze tudásukat - fénykorukhoz mérten megsúlyosodva, lelassulva kicsit - akik, ha vissza lehetne pörgetni az idó kerekét és be is iratkozhatnának a Mezey-féie focisuliba, biztos, hogy sikerük lenne az európai focimezókön is. Ha Bogdán Pista, Takács Józsi, Szélpál Laci, Nagy Pista - megszámlálhatatlan nagy szegedi derbi ismert résztvevője - most lenne tlz éves, és az iskolában a futballt is tanulhatná? Mindig csak ez a ha ha. A dánok, norvégok iskolái rá a példa - ne csak mindig a nagy focinemzeteket (németeket, olaszokat, angolokat) említsük - hogy az idejében alapozott munka eredményes. Mivel a múltkoriban megint gyalázat érte a magyar focit, nekünk is szükséges cselekednünk! Híre jött, hogy a magyar futball kiváló szakembere, Mezey György és hozzáértő csapata, kidolgozta a magyar futball iskolai oktatását. Olyat, amellyel labdarúgókat képeznek. Mondhatnánk: van nekünk ingyenélőnk elég, de ha kicsit is odébb látunk az orrunknál, rádöbbenhetünk, hogy nincs más út. Azért, mert a mezőn vagyunk, még gondolhatunk Európára! Ami eddig volt - kevés. Az őstehetség, ha van még ilyen, ma már nem elegendő. Kemény, áldozatos munka hozhat csak értékes gyümölcsöt. Eladhatót és nem szégyellni valót. Rákérdeztünk Kistelek sportszerető polgármesterére: • Hogyan fogadná, ha épp városunk lenne egyik úttörője a Mezey-féle focisulinak? - Nagyon örülnénk neki válaszolta Ott József. Nemcsak nekünk, hanem a környék többi településének is jót tenne. Fölépülhetne a sportcsarnok. A Petőfi iskolában Ónozó tanár úr már eddig is sok gyerekkel ismertette meg ezt a sportot, az iskolának országosan elismert a focicsapata. • A cél, hogy a középiskolában is folytassák, amit az általánosban elkezdtek... - Tudtommal annak se lenne semmi akadálya. Hogy biztos így igaz, arra bólogatás a hitelt érdemlő a válasz a gimnázium igazgatójától, Ottné Gera Annától, mivel a szépségszalon megnyitásán hoztuk szóba a Mezeyfocisulit és oda az Árpád Fejedelem Gimnázium vezetője is hivatalos volt. Igazából még nincs nagydobra verve a magyar foci megmentéséért indított akció, de annyi már ismert, hogy a szakemberek egységes rendszert dolgoztak ki a játékosok képzésére. Iskolát, tornatermet és tanárokat keresnek hozzá. Mezeyék a test, az alkat fejlesztésében, az atlétikus képzésben látják a jövőt, mivel az európai pályákon ma már majdnem mindenhol .jegenyék" futkároznak. (Épp a szegedi Véber Gyurit hozzák példának, aki kiválóan képzett futballista, de ha ütközni kell, mondjuk Zidane-nal esélytelen.) Mint tudjuk, nem ez az első kísérlet a futball iskolai oktatására - a szegedi focisuliról nagyon jó véleménnyel bír a Mezeystáb - mégis újdonság, hogy új formában képzelik el az oktatást. Már tízéves korában, a fociiskola kezdetekor szerződést kötnek a leendő játékossal, segítik a tanulását. Érettségizhet, és profi futballista lehet - tanulmányai idején a falu vagy a város csapatát erősíti. Öreg meccsrejárók azonmód a fejüket rázzák, mondván, hogy az alsóbb osztályú mérkőzéseken nem nagyon tisztelnék az ilyen „fehér egerekből" álló csapatot, agyonrúgnák őket, de jómagam reménykedő vagyok. Ha tisztázódhat, hogy ki mire számíthat mondjuk a Real Madridhoz szerződött kisteleki futballista vételárából, életképes az ötlet. Állítólag erre is kidolgoztak már az elfogadható szisztémát. Nemcsak az alapítvány, a futballklub, hanem a szülő, tanár, iskola is részelhet majd a bevételből. # Mit szól ehhez, uram? - kérdem régi sportbarátom. - Bárcsak már ott tartanánk, hogy a pénzt osztjuk! - mondja és legyint. - Megfúrják, mire igazából lenne ebből valami. Itt tartanánk?! Igaz, még nem kezdődött el hivatalosan ez a képzés. Mi is a mezei játékunk kapcsán hozzuk csak szóba. Mint ismert, a szegedi managerek nagy nevekből álló csapata az utólsó pillanatban gurított góllal győzte le a Délmagyar szintén jónevű újságíróit. Elhangzott: ha ezt Mezey György látja, húsz évvel korábban kezdi az oktatást. A mezei hűség kedvéért megjegyezzük, hogy a halkszavú mester az újpesti Bogdán, a békési Takács, a győri Mihály, a szegedi Nagy, Pikó, Kónya, Bacsó, Bakai, Szűcs, vagy éppen a Délmagyarosok Szélpál, Dlusztus, Réthi, Mádi, Kovács, Michna, V. Fekete, Arató, Hódi alkotta keretéből jó kis sulicsapatot verbuválhatott volna - annak idején. Ennek láttán talán Kósa Zsiga, a vállalkozók csapatának segédkapitánya se a cselgáncsot választja. Elképzelhető, hogy Rácz Laci se marad csupán a zenei játéknál. E sorok írója viszont - magára maradva a nagy perczeli mezőn - annak idején, ha teheti, biztos, hogy bejár a Mezey-féle focisuliba, hiszen mostani munkájára néha-néha azt hallja: inkább fociztál volna... Maforos Tibor Szereti ön a (falusi) focit? Herczeg József sándorfalvi segédmunkás: - Nem rajongok érte, sose szerettem. Egyetlen meccsen se voltam, és a tévében sem nézem. A traktort már inkább, mert azon dolgoztam 23 évig a téeszben. Akkoriban néha a haverokkal hülyeségből összeálltunk, de az minden volt csak nem foci. Bakos Zoltán szatymazi vasutas: - Ahogy Szegeden is vannak a sörmeccsek, úgy mi is összejövünk és szórakozásból játszunk egy jót„Jó időben a focipályán, télen a csarnokban. Kéthetente kijárok a falu meccseire. A tévében adott külföldi meccseket is nagyon szeretem. Nemes N. Tibor kisteleki vállalkozó: - A magamét szeretem, a másokét meg a magyar bajnokit már nem annyira, mint gyerekként. Akkor imádtam. Az öregfiúk meccsein, kispályás tornákon még rendszeresen játszunk. Focisulit is akartunk indítani Orosékkal, (Orosházi) de abbamaradt. Csillag Istvánná főállású anya: - Ne is kérdezaék, hogy miért nem szeretem. A magyarok mindig kikapnak. A férjem se szereti, más sportot - inkább. Például a salakmotort, mert ő is versenyzett. Az úszást a tévében is szívesebben nézem, mint a futballt. Ezért a sándorfalvi csapat meccseire se járunk. Sportbarátok! M

egoszthatom Önökkel a sporttal, bocsánat: a focival(!) kapcsolatos észrevételeimet? Ha eddig nem derült volna ki, nagy tisztelője vagyok e népszerű játéknak, bár ezt mostanában bevallani nem nagyon illik. (Az is tudja, aki nem akarja, hogy a jugoszlávok 7-1-es győzelmükkel szinte a Dunába zavarták a magyar nemzeti válogatottat.) Más alapokat kíván a magyar futball! Ezzel egyáltalán nem mondok újat, hiszen a csehek elleni marseille-i vereség óta - jéé, ennek már majdnem három évtizede - halljuk ezt. (Érdekes, utóbb a magyarok futballkatasztrófát mindig a környező országok okozták, csehek, oroszok, jugók. A románokkal eddig nem hozott össze bennünket a sors.) Voltak már gyatra nekibuzdulások, s lesznek is addig, míg valakik el nem kezdik másként gondolni - és másként is cselekedni - az eddigieket. Jómagam Mezey György véleményét erősítem, aki Mexikó kudarca óta hajtogatja, hagyni kell elrohadnia az egész rendszert, úgy, ahogy van, és teljesen más módon közelíteni a játékhoz. Az iskolai futballoktatás bevezetésével, például. Máshol már bevált. Hm?! O

lyan ez, mint a mi rendszerünk váltására tett igyekezet. Sürgetné mindenki, de mit kezdjen a meglévővel? A heti igazság, hogy mi még játsszuk a magunk játékát a mezőn, Mezeyék már elindultak. Focisulit szeretnének Kisteleken vagy Csongrádon. Lehet, hogy találkozunk? Ha máshol nem, hát Perczelben, s ha nem másért: kicsit idézni rongylabdás emlékeket... orjfc tié Rongylabdás emlékek Laczkó István: „Megadatott, hogy segithetek..." (Fotó: Gyenes Kálmán) Laczkó István Kocsis Lajossal, Kozma Mihálylyal játszott a megyei ifiválogatottban. Útja más lett a balástyai fiatalembernek, mint a nemzeti tizenegyig jutó két társának. Nem a futballt választotta a megélhetés forrásául, bár a játékhoz sohasem lett hűtlen. Ameddig tehette, játszott. Később segédkezett, a falu csapata a megyei első osztályba jutott, villanyfényt kapott, este, munka után is edzhettek a fiúk. Laczkó sporttárs pár évre hátat fordított a balástyai csapatnak, építkezett. Ámikor fia , jól kezdett mozogni" a pályán, újra áldoz a csapatért, ismét segítőnek szegődött. - Megadatott, hogy segíthetek - mondja István, mikor a pulykadarabolásból betelepszünk a serlegekkel fölcicomázott szobába. A forráskód út mentére emelt otthon - fóliavárral ölelt hajlék. Klárika a feleség, a konyhában almakompót főzéséhez készül, a kinti kertben foci pihen, a fabokor alatt gumilabda, arrébb a balástyai kertészet csodái. Virágok, zöldségek. A beszélgetőszobában minden a sportnak szentelve. Főleg a futballnak. Hogyan is kezdődött? Csináltuk mi is Szemerédi Jóskával a rongylabdát. Falevelet meg szénát tömtünk a nejlonharisnyába, három-négy napig bírta, aztán jöhetett az újabb. Szőrlabdát is gyúrtunk, rongyot a rossz zokniba, „kétszeregykapuztunk". Át kellet cipelni egymáson a labdát. Hát, igen, éled a múlt, kéredzkednek a rongylabdás emlékek. - Mivel a családban én voltam a legkisebb, meg a legnagyobb is, rám jutott a jószágok őrzése. A mezőn egész nap ment a játék. Télen meg rá a lécre a vastagdrótot, elő a szénahúzó horgot és irány az iskola a fakorcsolyán. Innen bementünk Kistelekig, akkora volt a jég. Volt erő a focihoz. - A Baráti Kör fantáziát lát a gyerekekben. A serdülőcsapat, Juhász Jenő irányításával, veretlenül vezet a serdülő-bajnokságban. A felnőttek tavaly a Mihálytelek mögött a másodikok lettek, kimozdulva az örökös utolsó helyről. Sikerült néhány jó játékost idehoznunk, például Váczi Bélát, és a zánkai edzőtábor meghozta az eredményét, most elsők vagyunk. Újjáalakult a sportkör, Nagy Sándor polgármester lett az elnök. Kaptunk szerelést azoktól is, akik az itteni vállalkozásokban dolgoznak. Izraelből, a spanyoloktól. Hát, így nem annyira nehéz. - Ahol elfogy a pénz, ott elfogy a focicsapat! Mi sem szeretnénk így járni, mert Balástyán, ha nincs futball, nincs semmi se... Milyen igaz! M. T.