Délmagyarország, 1997. november (87. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

4 KRÓNIKA SZOMBAT, 1997. Nov. 8. MA HASZNÁLT KÖNYVEK 20 forintos egységáron a rókusi fiókkönyvtárban (Vértói u. 5.). TELEFONKÁRTYA-KLUB 9töl délig az éremgyűjtők klubjában (Tisza L. sgt. 14.). MÚZEUMI MATINÉ 10 órától a Móra Ferenc Múzeumban: „Mitől dobog a szived és..." címmel tart biológiai foglalkozást dr. Csizmazia György. BARBIE-NAP a Százszorszép Gyermekházban 10-től 18 óráig. Lesz Barbie-koncert, kvízjáték, autópálya, aerobic, délutáni gyermekdiszkó, valamint természetesen-egészségesen játszóház 13 óráig. INGYENES JOGI TANÁCSADÁS 10-től 12 óráig a Bécsi körút 7. szám alatti nyugdíjasklubban. Jogtanácsos: dr. Fiigi Réka ügyvédnő. INGYENES JÓGATANFOLYAM indul délután fél 4től aTTT központban (Kárász utca 11.). A VÁROSI ROCKKLUBBAN 19 órától Meztelen Ebéd- és Amorf-koncert. A JATE-KLUBBAN 21 órától Mi-csoda-buli. Házigazda MÁtrai Róbert és Molnár Lajos. A REGÖS BENDEGÚZBAN 22 órától Drink Phanters-koncert. A SZOTE-KLUBBAN 22 órától szabad szombat party. Dj:: Öcsi. VASÁRNAP A JATE-KLUBBAN 17 órától boogoe-woogi táncklub. Vezeti: Kalapos József. HÉTFŐN AZ IFJÚSÁGI IRODÁBAN (Dózsa Gy.u. 5.) 15-tól 17 óráig ingyenes jogi tanácsadás. AZ ALKOTÓHÁZBAN (Árboc u. 1-3.) ma, 9-től 17 óráig játszóházvezetői tanfolyam; hétfőn 16 órakor fafaragás, foltmozaik, bőrművesség. Diákbál a Deákban Gólyaitatás, eskütétel után. (Fotó: Miskolczi Róbert) Nem középiskolásoktól, hanem többszáz egyetemistától volt zajos a Deák Ferenc Gimnázium csütörtökön este. Itt rendezték ugyanis a József Attila Tudományegyetem gólyabálját. A tervezett kezdéskor, 8 órakor még hosszú sor állt a bejárat előtt. így az eseményt egy órás késéssel nyitotta meg Almási Tibor ifjúsági és külügyi rektorhelyettes. A bál megnyitásának pillanatát jelző gongütést csupán Fekete Csaba, a Hallgatói Önkormányzat elnöke hallotta, aki - más eszköz híján - puszta kézzel próbálta megszólaltatni a gongot. S bár az nem engedelmeskedett, ennek ellenére a nyitótánccal kezdetét vette a mulatság. A Provitas táncsport egyesület tagjai elsőként bécsi keringőt, argentin tangót és angol keringőt adtak elő. Ezután élénkebb ritmusra váltottak, és latin-amerikai táncokat mutattak be. A csa-csa-csa, a szerelmesek táncának számító rumba bolero, a szamba, valamint a rock and roll és boogie woogie egyvelege lázba hozta a közönséget is, akik tapssal kísérték a pergő ritmust. Tíz óra előtt néhány perccel Csaba Levente első éve? matematika szakos hallgató, és az ő szavait ismételve az összes jelenlévő gólya letette esküjét, bár a fogadalom szövegének az a sora, amely a felső évesek kiszolgálásáról szólt, hangos zúgást váltott ki. Az est folyamán a Ladánybene 27 és a Volvox szórakoztatta zenével a társaságot, éjfél után pedig az is kiderült, ki a bál legszebb hölgye, s ki nyeri a tombolasorsolás fődíját, egy madridi repülőutat. Aki pedig egyik trófeát sem szerezte meg, az a teaházban, a koktélbárban kereshetett vigaszt, s a jósdában esetleg azt is megtudhatta, milyen esélyei lehetnek a jövő évi bálon. H. Sx. miről írt a DM? • 75 éve Irodalmi esték Lelkes, műpártoló kis társaság verődött össze a napokban Szegeden, amely azt tűzte ki célul, hogy a városi irodalom kultúráját, amely sajnálatos módon a háború és az azt követő szomorú idők után oly sokat szenvedett, ismét a régi teljességében állítsa helyre. Nem akar ez a kis csoport mást, mint melegebbé és közvetlenebbé akarják tenni a viszonyt az író és olvasója között. Fehér asztal mellett minden csütörtökön a Tisza Lajos körúti Aranybika étteremben meghívó, belépőjegy és meghatározott program nélküli esték lesznek, ahol felolvas Móra Ferenc, Juhász Gyula, majd lapunk felelős szerkesztője Lövik Károly mutatkozik be a közönségnek. (1922) • 50 éve A kiskereskedő mai helyzete Nem véletlen, hogy amikor a kormány drákói szigorral igyekszik a drágaságot letörni, amikor felállítják a munkásbíróságokat. akkor hangzik el az a vád, hogy a kiskereskedelem haszna túlzott, s ennél fogva a nemzeti jövedelemből túl nagy részt kaparint meg magának. Úgy látszik, hogy a gazdasági életünkben felmerülő problémákért, azért mert a drágaság az utóbbi hetekben ilyen méreteket öltött, a bűnbak ismét a kereskedelem lesz. (1947) • 25 éve A Szegedi Fémipari Vállalat A Fémipari Vállalatnál az idén kezdték gyártani a rekeszes szerszámosládákat. Még az idén ötvenezer darabot készítenek belőlük, a Ferlunion külkereskedelmi vállalat részére. A munkához a vállalatnál korszerűsítették a festőműhelyt, ahonnan, folyamatos szállítópályán kerülnek a fémből készült szerszámosládák a raktárba. (1972) Konferencia a minőségről • Munkatársunktól A Csongrád Megyei Kézműves Kamara rendezésében tegnap, pénteken az újszegedi Rendezvényházban konferencia kezdődött A vállalkozások minősége - minőségi vállalkozások címmel. A rendezvény kapcsolódik az Európai minőségi hét Magyarországon 1997 címet viselő országos eseménysorozathoz. Megnyitó előadásában dr. Soltész Anikó, a SEED Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatója elemezte a hazai vállalkozások helyzetét. Mint mondotta, Magyarországon jelenleg 674 ezer mikrovállalkozást tartanak nyilván. A kisvállalkozások száma 18 ezer, a középvállalkozásoké 5 ezer, a nagyvállalatoké pedig közel ezer. Hogy melyik vállalkozás hová tartozik, az ma már nemcsak az alkalmazottak számától, hanem a minőségtől is függ. Amint ugyanis egy kis cég képes a passzív bérmunkán kívül az úgynevezett aktív bérmunkára, az már azt jelenti, hogy a szerződő feleket a végtermék minősége fűzi össze. A követ.kező kategóriák - az önálló termék fejlesztésére, avagy az önálló végtermék létrehozásáre vállalkozók - pedig már akár egy spanyol mintájú fejlődésre is okot adnak. A nao folyamán további előadások hangzottak el a minőség tervezése, szervezése; a minőség emberi tényezői; minőség az élelmiszeriparban; az építőipari kis- és középvállalkozások minőségbiztosítási gyakorlata és célkitűzései; a járműipar és a minőség témakörökben. NATO-fórumok • Munkatársunktól Csongrád megye több településén is fórumokat tartanak a jövő héten hazánk NATO-csatlakozásáról. Először Szegeden várják az érdeklődőket november 10én (hétfőn) 18 órától a Tiszti klubban (Victor Hugó utca 6.). Előadó: dr. Simonyi András, a magyar köztársaság NATO-nál akkreditált nagykövete. November 11-én (kedden) 18 órától biztonságpolitikai szakértők tartanak előadásokat a helyi művelődési házakban: Mórahalmon dr. Várhegyi István, Kisteleken dr. Pirityi Sándor és Szőregen dr. Hajma Lajos. November 12-én (szerdán) 17 órától a sándorfalvi művelődési házban dr. Hajma Lajos beszél a NATO-ról. - A premontrei iskolát elvették, de a város magyar maradt. - Magyar város, Ady Endre szellemével. Hat magyar napilap jelent meg, volt magyar szlnháí, számos magyar irodalmi társaság, gazdasági kör. Ott volt a Magyar Párt bihari központja. A párt országgyűlési képviselője ortodox zsidó volt, Hegedús Nándor, aki tigrisként harcolt a magyarokért. Ezért választották mindig újra. Nagyvárad teljesen szabad szellemű, ideálisan demokratikus város volt. - Mit éreztél, amikor átjöttél Magyarországra? - Tizennégy évesen, gyerekfejjel is megéreztem azt az elnyomást, amit itt találtam. Hogy például nem lehet mindent megírni... - Nagyváradon minden megjelenhetett? - Ide figyelj, a „szélsőjobboldalinak" mondott Erdélyi Lapok, amely Ruffy Pétert nevelte, olyan liberális újság volt, hogy a szerkesztőjét. Perédy Györgyöt a bécsi döntés után odavittük az Újsághoz. - És mi volt a „szélsőbalon"? - A Nagyváradi Napló, ahová én is dolgoztam. Az Ady lapja. - Gyerekfejjel? - Igen, tizenhárom éves voltam, amikor az első Írásom megjelent a „Nagyváradiban. Egy humoreszk. Itt Tabéry Géza volt a mentorom, kiváló ember, no meg a főszerkesztő. Hegedús Nándor, édesapám jó barátja. Sok humoreszket Írtam, az olvasók kezdték szeretni, talán azért, mert gyerek tollából származtak. - Akkoriban az erdélyi lapok tartottak fővárosi, azaz hogy budapesti tudósítót, levelezőt. - Én is az lettem. Ahogy kicsit tudatosabban éltem az életem, átpártoltam a radikális Nagyváradi Naplóhoz. Ennek dolgoztam Budapestről mint állandó levelező. „Pesti tükör" sorozatcímmel jelentek meg a cikkeim. - Van emlékezetes cikked? - Van egy, amit apám kivágott a Nagyváradból, de azt nem én írtam, hanem egy ottani zsidó, a negyvenes években. Ez az ember köszönetet mond azért, mert mindkét zsidótörvénnyel szembehelyezkedtem az írásaimban. - Emlékszel a szerző nevére? - Baji Sándornak hívták, azt hiszem, orvos volt. Dlusztus Imre Barcs Sándor Megköszönte a zsidótörvények ellen írt publicisztikámat. - Édesapád mit szólt a politikai lépéseidhez? - Baloldali ember létére egyenesen büszke volt rám. Váradon, a híres Újságíró Klubban több nagy klubhelyiség volt. A legnagyobban a „szabadkőműves asztal". Oda járt a város értelmiségi elitje. Délutánonként én is ott időztem. Hozzáteszem: minden szabadidőmet otthon töltöttem. Ha két szabadnapom volt, akkor már siettem haza. Sokkal jobban éreztem magam ebben a légkörben, mint Pesten. - Szabadon átléphetted a határt? - Eleinte román útlevelem volt, ezzel nehezen boldogultam. Aztán magyar útlevéllel jártam, a követségen kiváltottam a vízumot, és Nagyváradon jelentkeztem a rendőrségen, tartózkodási engedélyért. Ez volt a rend. - Említetted, hogy édesapádék rossz anyagi hely(IV. rész) zetben voltak, nagyapád meghalt, miből utaztál? - Abból, amit az írásaimért kaptam. - Említetted a Nemzeti Sportot. Milyen pályázaton nyertél? - Volt egy filmkritikapályázat, mert a sportlap pénzt kapott a moziktól és kellett nekik néhány írás. Én is pályáztam, és ezt megnyertem. Még középiskolás voltam. - Miről írtál, emlékszel? - Egy amerikai filmről, amely arról szólt, hogy az aranykutató kisembereket kisemmizik, és végül vagy meghalnak, vagy megölik őket. Emlékszem, azzal fejeztem be az írást, hogy „és kezükben megfagy az arany". - És ettől fogva rendszeresen írtál a sportlapba? - Inkább a második, a tehetségkutató pályázat megnyerése után, 1933-ban. Odavettek, de nem főállásba, hogy ne kelljen adót meg biztosítást fizetni utánam. Egy hét alatt megkerestem a lakbért, az ételre, ruhára valót a többi lapnál írtam össze. És közben tanultam. - Engedd meg, hogy egy kicsit értetlen legyek! Német származású vagy, ám magyarnak vallod magad ezt megértem. Még nem ismered Zsilinszkyt, ezért nem lehet rád sütni politikai pártbélyegzőt, így azt is megértem, hogy egyszerre dolgozol szociáldemokrata és liberális lapoknak, lévén baloldali újságíró. De az már nem fér a fejembe, hogy szabadkőműves ősökkel a hátad mögött, te mit keresel a premontrei gimnáziumban, amikor ráadásul a család ősei között sok az evangélikus pap? - Belátom, hogy ezt ma nehéz megérteni. De a premontrei gimnázium liberális iskola volt. Azt meg talán még nehezebb megérteni, hogy édesapám szabadkőműves létére minden vasárnap ott ült a templomban. Ehhez tudni kell, hogy a kisebbség mindig jobban ragaszkodik az egyházához, mint a többséget alkotó nemzet. Én az evangéljj^us espereshez jártam hetente háromszor hittanra, és itt magyar történelmet is tanultunk. Nekem ma már úgy tűnik, hogy például a sokkal nagyobb református egyháznak legalább olyan fontos volt a magyarságtudat ébren tartása, mint az egyházi szolgálat. Apám és én is ateisták voltunk, anyám vallásos, az evangélikus nőegylet elnöknője. De minden evangélikus egyházi megmozduláson részt vettünk, mert az magyar ügy volt, egytől egyig. - Ez is az erdélyi kompromisszumok, az „ahogy lehet" része? - Amennyiben ott teljes szívvel és lélekkel kiélhettük a magyarságtudatunkat. Az „ahogy lehet" egyébként mindennapjainkba ivódott. Ha kellett, vesztegettünk, ha szükség volt rá, csaltunk, hogy magyarok maradhassunk. Nagyváradon egymás közt teljes volt a tolerancia a másság iránt, de sajnos a román állam mind kevésbé mutatkozott türelmesnek. - Kit kellett megvesztegetni? - Apám például az adóhivatalban két-három román tisztviselőt rendszeresen korrumpált, hogy ne terheljék túl adóval. - Ki találta ki, pontosabban fogalmazta meg ezt a programot: „ahogy lehet"? - Úgy emlékszem, Spectator, vagyis Krenner Miklós, az első számú erdélyi magyar lap, az Ellenzék főszerkesztője. Az elvet azóta is magaménak vallom, mert valóban sok kompromisszumot kötöttem. Áz egyiket akkor, amikor beléptem az MSZMP-be. - Ez mikor történt? - 1961-ben. - Ekkor már jól működik az MTI, te vagy a vezérigazgató. Miért éppen ekkor lépsz egy ekkorát? - Kádár konszolidációja sikeres volt, vérrel és vassal, de beindította az országot. Ekkorra már jöhettek volna a nyugodt munkálkodás évei, de mozgolódni kezdtek a balosok. Ha nem is közvetlenül, de fenyegetett egy Rákosi-típusú rendszer restaurációjának veszélye. Ez idő tájt beszéltek jó néhány együttműködő értelmiségivel, felajánlva a pártba való belépést. Csak a példa kedvéért említem két barátom nevét. Ortutay Gyuláét, aki igent mondott és Zsebők Zoltán professzorét, aki nemet. Ekkor léptem be. Pozitív, segítő szándékkal. (Folytatjuk.)