Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-06 / 233. szám

HÉTFŐ, 1997. OKT. 6. BELFÖLD 3 Maczó Ágnes lemondja... • Budapest (MTI) G. Nagyné Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke, aki féijével - G. Nagy Ilián költővel - együtt amerikai előadókörútra kapott meghí­vást, s akit ezzel együtt fel­kértek az amerikai magyarok október 23-ai központi 56-os emlékünnepsége szónokának is, vasárnap közölte, hogy az ellene indított agresszív tá­madások sorozata miatt le­mondja útját. Megfogalma­zása szerint ugyanis, ha egy munkáját becsületesen vég­ző, tisztességesen politizáló közjogi méltósággal szem­ben a honi politikában ezt meg lehet tenni, akkor biz­tonsága nem szavatolt, és garanciát sem lát arra, hogy nem készítenek-e eló ellene provokációkat. Solt is város • Solt (MTI) A várossá avatás fejlődést jelez, de nem zár le semmit, sőt inkább a jövőnek szól, mivel lehetőségeket és köte­lezettségeket jelent. Erről Kuncze Gábor belügymi­niszter beszélt Solton, a 7300 lakosú Duna-Tisza kö­zi település városavató ün­nepségén, szombaton. Ünne­pi beszéde végén Kuncze Gábor átadta a várossá nyil­vánító oklevelet Solt polgár­mesterének, Németh József­nek. Személyes ajándékként nyújtotta át a polgármester­nek a város kulcsát, utalva arra, hogy egykor IV. Béla által Soltnak adományozott két aranykulcs elveszett, már csak a település címerében található, és remélte, hogy ez a kulcs fogja megnyitni a jövő kapuját. Az Alföld rádiója • Szolnok (MTI) Október hatodikától, hétfőtói péntekig naponta 12 órán át sugároz műsort a Ma­gyar Rádió Rt. Szolnoki Stú­diója. Mint Szőke György szerkesztőségvezető vasár­nap elmondta: mérföldkőnek tekithető korszak köszönt a hallgatókra, hiszen az 1350 kHz-es frekvencián fogható rádió két évvel ezelőtt még csak napi másfél órában szólt. A megnövekedett adá­sidő kitöltése során számíta­nak a többi körzeti stúdió ál­tal készített műsorokra. A fél napos adásreggel 5 óra 55 perckor kezdődik, s a műsor­rendje szombaton és vasár­nap sem változik a műsor­rend. Régészeti szenzácié • Gorsium (MTI) Nemzetközileg is szenzá­ciósnak minősíthető régészeti leletegyüttes körvonalazódott az idei - immár negyvenedik - ásatási évadban Gorsium­ban: a legjelentősebb és leg­nagyobb kiterjedésű római kori feltárás színhelyén sike­rült behatárolni Alsó-Pannó­nia szentélykerületének im­pozáns méretű központi terét, valamint a provincia főoltá­rának nyomait. Mint Fitz Jenő, a feltárást négy évtize­de irányító régészprofesszor szombaton - az ásatási idény eredményeit ismertető bemu­tatón - elmondta: beigazo­lódtak a korábbi feltételezé­sek, Gorsium minden kétsé­get kizáróan Alsó-Pannónia vallási központja volt. Katasztrófa" Üllésen Szakmai tájékoztatókkal egybekötött katasztrófa-elhárítási bemutatót tartott szombaton a Csongrád Megyei Védelmi Bizottság az érintett szervezetekkel - a tűzoltósággal, a rendörséggel, a mentőállomással és a Polgári Védelemmel - közösen a Mol Rt. szegedi igazgatóságának üllési kútjánál. A gázkitörés-elhá­rítási gyakorlatot megtekintették a csütörtök óta hazánkban tartózkodó Európai Parlamentek Környezet­védelmi Bizottságainak 21 országból érkezett képviselői is. Képünkön: MIG-15-ös repülőgép-hajtóművek­kel oltják a 70 bar nyomású, 40-50 méter magas lángoszlopot. (MTI Telefotó) Idősek szociális ellátása • Budapest (MTI) A társadalom szükség­leteihez jobban igazodó, sokszínűbb, személyiség­orientált és nem utolsó­sorban hosszú távon is finanszírozható szociális rendszer kialakítását je­lölte meg az elkövetke­zendő időszak egyik fon­tos feladatának a népjó­léti miniszter. Kökény Mihály erről a Soros Ala­pítvány és a Magyaror­szági Zsidó Szociális Se­gélyalapítvány konferen­ciáján beszélt szomba­ton. A volt szocialista orszá­gok egészségügyi és munka­ügyi minisztériumai képvi­selőinek részvételével rende­zett háromnapos tanácskozá­son a miniszter rámutatott: Napjaink elöregedő Európája számára egyre nagyobb kihí­vást jelent, hogy megfelelően gondoskodjék idős polgárai­ról. Különösen igaz ez a tér­ség országaira, ahol a politi­kai-gazdasági változások rö­vid távú hátrányai fokozottan érintik az időseket, miközben a hosszú távú előnyökből alig részesülnek. Ebben a helyzet­ben növekvő igény érezhető a nyugdíjak emelése, illetve a különböző szociális ellátások iránt, miközben az átmeneti­leg szűkülő központi forrá­sok még az eddigi ellátások biztosítására sem mindig elégségesek. Magyarorszá­gon az elmúlt hat esztendő alatt félmillióval gyarapo­dott, így 3 millióra nőtt az öregségi nyugdíjban, illetve a nyugdíjszerű ellátásokban ré­szesülők száma. A miniszter arról is beszélt, hogy a társa­dalmi-gazdasági változások nyomán szükségessé vált a korábbi szociális ellátórend­szer reformja. A „mindenki számára hozzáférhető" ellátá­si formák ugyanis nemcsak a pénzügyi nehézségek miatt nem tarthatók fent, de azért sem, mert az emberek igé­nyei alapvetően megváltoz­tak. Kökény Mihály a továb­biakban azt hangsúlyozta, hogy a korábbinál emberkö­zelibb, személyre szabottabb és elemeiben is összehangol­tabb ellátórendszerre van szükség. Az államnak meg kell vál­nia korábbi központi gondos­kodó szerepkörétől. A ren­delkezésére álló forrásokból a helyi közösségeket, a csalá­dokat úgy kell segítenie, hogy azok képesek legyenek saját maguk ellátására, illetve a rászorulók támogatására. Ennek egyik alapfeltétele ter­mészetesen egy olyan finan­szírozási háttér megteremté­se, amely hosszú távon bizto­sítja a kiépülő szociális rend­szerek működtetését - mond­ta a népjóléti miniszter. Gyula (MTI) Kétesztendei, időnként meddőnek tűnő vita után a kormány elszánta magát, hogy a kamarák kérésének eleget téve módosítsa a ka­marai törvényt - mondta Tolnay Lajos, a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara el­nöke szombaton Gyulán, a kamarai szervezet Elnöki Kollégiumának ülése után. Véleménye szerint, ha a parlament még ebben az év­ben elfogadja a kormány ja­Kamarai törvény vaslatát, akkor a vállalkozá­sok fióktelephelyeinek az adott térség területi kamarái­nál is regisztráltatniuk kell magukat. A legnagyobb vál­tozás azonban az egyéni vál­lalkozói igazolványok kiadá­sában lesz, hiszen 1998. júli­us l-jével ezt a közfeladatot is a kamara fogja ellátni. Ez­zel megvalósul az úgyneve­zett egyablakos rendszer, vagyis a vállalkozók min­dent egy helyen, az illetékes kamaránál intézhetnek el. A tagdíjak adóleírási lehetősé­gét elvetette ugyan a gazda­sági kabinet, ám valamilyen kompromisszum még elkép­zelhető. Valószínű - mondta az el­nök -, hogy csak a tagdíjak egy részét, az elképzelések szerint 50 százalékot lehet majd jóváírni, s azt is csak 10-30 ezer forintos összeg­határon belül. Már ez is ko­moly segítség lenne - tette hozzá -, hiszen ebbe a kate­góriába tartozik a kis- és egyéni vállalkozók többsége. Mivel kormányjavaslatként az adóleírás lehetősége idén már nem kerülhet a Ház elé, ezért a jövő évi adótörvé­nyek vitái során egyéni kép­viselői indítványként tár­gyalhatják meg a honatyák a javaslatot. • MSZP Baloldali Tömörülés Képviselőjelöltek - listán Budapest (MTI) Az MSZP Baloldali Tömörülése azt javasolja az állampolgároknak, hogy a lehető legna­gyobb számban vegye­nek részt a NATO-hoz való csatlakozás ügyé­ben tartandó népszava­záson és saját lelkiisme­retük szerint voksolja­nak - jelentette ki Ba­logh Sándor, a tömörü­lés elnöke az MSZP székházában rendezett országos konferencián, szombaton. A külföldiek földtulajdon­szerzéséről szóló népszava­zás kezdeményezésének ügyében a tömörülés a kor­mán^! támogatja, tagjai igen­nel válaszolnak a kormány által megfogalmazott kérdé­sekre. Balogh Sándor a to­vábbiakban Horn Gyula mi­niszterelnök egy korábbi ki­jelentésére utalva - miszerint idejét múlták már a munkás­mozgalmi jelszavak - téve­désnek minősítette a pártel­nök kijelentését. Véleménye szerint a munkásmozgalmi jelszavak nem váltak felesler geáSé és idejét múltá, s ezt a megállapítását több felszóla­ló is osztotta. A konferencián ismertet­ték azoknak a politikusok­nak a nevét, akiket szívesen látnának az MSZP ország­gyűlési képviselő-jelölt listá­ján. A listán szerepel Kósáné Kovács Magda, Földes György, Kiss Péter, Kovács László, Szekeres Imre, Lend­vay Ildikó, Vitányi Iván, Nagy Sándor, Filló Pál, Wi­enner György, Pál László és Kapolyi László, a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt elnökének neve. A tömörülés elnöke leszögezte: mident megtesznek az MSZP válasz­tási sikeréért. Több felszólaló bírálta az állampolgárok or­szággyűlési biztosát, amiért Alkotmánybírósághoz fordult a földtulajdonszerzés ügyé­ben. Kiss Dezső akadémikus felszólalásában úgy véleke­dett, hogy Horn Gyula pártel­nöksége csökkenti az MSZP választási esélyeit. Ugyanak­kor elismerte, hogy korábban alábecsülte a jelenlegi mi­niszterelnök-pártelnök takti­kai érzékét. Meglátása szerint Horn Gyulát nem érdekli a párttagság véleménye, de tu­domásul kell venni, hogy he­lyette nincs alkalmasabb sze­mély és nincs alternatívája az elnökség élén. Kiss Dezső meggyőzódése szerint a kö­vetkező országgyűlési vá­lasztások után az MSZP meg fog újulni, és megtalálja an­nak módját, hogyan váljon meg Horn Gyulától. A pártel­nök védelmében felszólalók arra hívták fel a figyelmet, hogy a tagság jelentős része másképp ítéli meg Horn Gyula személyét, mint az akadémikus. Krausz Tamás a tömörülés alelnöke vitazáró beszédében azt mondta: az ellenfelet nem az MSZP különböző plat­formjaiban kell keresni, ha­nem a jobboldalon. Hámori Csaba és Krausz Tamás a plénum előtt megerősítették, hogy nem akarnak az MSZP színeiben országgyűlési kép­viselőjelöltek lenni. múlt IUM1U1I Mártély csöndje A mikor elmúlt hetünk egyik verőfényes napján Már­tély csodaszép, őszi nyugalomba öltöztetett Holt-Ti­száját bámultam, s hallgattam a vízben csobbanó evezők hangját, én bizony fogadalmat tettem. Olyan szép jegyzetet kanyarítok vénasszonynyaras októbe­rünkről, hogy könnybe lábad még a számítógép is. El­zargatom szavaimmal hétköznapjaink minden szomo­rúságát, s bebizonyítom panaszkodó világunknak, hogy itt él még velünk a meghittség nyugalma. S bizonyga­tom: a talpunk alatt roppanó, száraz falevél hangjának is lehet ám örülni. Nem olyan régen, éppenséggel szerdán lett piros­pozsgás az arcom eme elszánt hevülettől. Földkereksé­günk híreit hallgatván, csütörtök estére már abban is kételkedtem, jártam-e valaha is Mártély halkan susogó falombjai alatt? Pénteken meg arról faggattam magam, hogy a düh, vagy a kétségbeesés erősebb-e bennem? Most pedig, vasárnapnak délutánján föllapozván egy­hetes emlékeimet, be kell látnom: Holt-Tisza partjának békéje csak kivételes ajándék testünkön, leikünkön át­gyalogló világunkban. Mert lapozzunk csak bele szeptembertől elköszönő, októbert ajtónkon beengedő Földünk krónikájába! Tu­catnyi markos legény sem tudná vasvillával megforgat­ni azt a tengernyi panaszt, követelést, rossz hírt, bírála­tot és cáfolatot, amit nyakunkba zúdított a valóság. Toprongyos szegénységünk közepette jelentették be, hogy márpedig az újabb energiaár-emelés bekövetke­zett, s villanyért, gázért, fűtésért csakis többet fizethe­tünk, mint korábban tettük. S hogy mi kerülhet jóked­vünk (már, ha volt ilyen mostanság...) halotti torán az asztalra, végképp nehéz megjósolni, mivel az is közhír­ré tétetett: az ezerforintos húsárra sem kell sokáig vár­nunk. T Tigasztalhat persze a tény: II. János Pál pápa elmúlt V hetünkön újfent kijelentette - igazságos világra vágyik. De máris kérdezhetjük: vajon ebből a könyör­gésből mennyit hall meg az a világ, amelyben még min­dig azon tanakodnak a politikusok, ítelkezzenek-e, s ha igen, hol, az egymillió ember haláláért felelős, szadista kambodzsai diktátor, Pol Pot felett? Ért-e valamit a pá­pa szavából az a Föld, ahol azért mérnek ki büntetést pedagógusokra Európa közepén (lásd: Szlovákia...), mert két nyelven merték kiállítani a bizonyítványt a magyar diákoknak? Ahol háborúra készülődhet egy olyan rezsim, Észak-Koreában, amelyik több mint négy évtizede verte bilincsbe országának népét, s agyát mos­ta, testét nyomorgatta mindazoknak, akik nem emelték elég magasra a fejüket, amikor a nagy, dagadt Kim Ir Szen vezért, és gülüszemű gyermekét kellett isteníteni. Mert bizony ezek október első hírei. S ezek között kit is érdekelne Mártély vízcsobbanós csendje? Hiszen még azt is ki kellett olvasni a krónikákból, hogy Szege­den (ami csak azért sem a bűn városa...) kézigránátot dobtak egy autókereskedésbe. S Csongrád megyében (ami pedig még véletlenül sem a pokol tornáca, mint némelyek emlegették...) egymilliárdos értékben garáz­dálkodó bűnbandák vezéreit pakolgatják a rács mögé. A megye útjairól eközben kettőszáznál is több kurtizánt sikerült beterelni a rendőrkapitányságokra, s ha min­den a bűnvadászok szándékai szerint alakul, még azt is megérjük, hogy egyszer Szeged Rókusán békés álomba merülnek, s nem csőbombára vadásznak a tisztességes polgárok. Ugye, nem csak a pesszimizmus diktálja a szavakat, amikor elmúlt hetünk leltárát fóállítván így fogalmazok: nem volt más dolgunk, mint viselni tovább világunk dühöngő őrületét. S örülni már annak is, hogy Szeged Franciahögyéröl vitázva nem kést ránta­nak az érdekelt felek (mármint Tesco, önkormányzat s az építkezés ellen tiltakozó hétszáz környékbeli pol­gár...), hanem míves üzenetekben rögzítik sérelmeiket. No, meg örülni annak is, hogy északi szomszédunk bu­nyósból lett kormány vezére, nagy hevületű Meciar uram nem hadat üzen Magyarországnak, csak külügy­miniszterünket, Kovács Lászlót korholja. Mert tulaj­donképpen ez utóbbiak békét jeleznek októberi zűrzava­runkban - mégha Mártély csendjéhez nem is hasonlít­hatóak. De vajon ilyen békességről álmodtak, csatába indulván, bitót, szívükre célzó kivégzők puskagolyóit is vállalván azok, tizenhármán, akikről ma illő megemlé­keznünk? Ezt a XX. századot kívánták utódaiknak 1848-49 honvédvezérlői, akiket 148 évvel ezelőtt azért hurcoltak Arad határába, hogy hóhérjuk arcát láthas­sák életükben utoljára? r udom, kimunkált, talán nem is illő kérdések ezek nemzeti gyásznapunkon, mégis megírásukra kény­szerített 1997-ünk sok nyomorúsága. Hiszen pontosan tudjuk (valóban tudjuk...?), milyen szent álmodozással ajánlották az utókor kegyeibe országunkat, világunkat Damjanichék. S pontosan érezzük: a világ, s az ország vajmi keveset valósított meg nemes terveikből. Ettől persze ma még elhangoznak szép beszédek, múltunkat dicsérvén. S fölharsannak még szebb fogadkozások, miszerint csak azért is helyes irányba forgatjuk ezentúl hétköznapjaink rozzant szekerét. Csak forgassuk, forgassuk, nemes uraim! De vigyáz­zunk: e hevületben legalább Mártély csöndjét, öreg fá­it, holtágban csobbanó evezőit ne pusztítsuk el... ! Zottáns

Next

/
Thumbnails
Contents