Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-04 / 232. szám

SZOMBAT, 1997. OKT. 4. STEFÁNIA - INTERJÚ 9 • Vízlépcsőd: a hágai döntés után romlottak az esélyeink Ha győztünk, hol vannak a győztesek? Vágás István: A víznek rossz tulajdonsága, hogy lefelé folyik. (Fotó: Miskolczi Róbert) Győzelem, vereség vagy döntetlen számunkra a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében? Ez a kérdés foglalkoztatja a szakembereket, politikusokat, környezetvédőket, s az utca emberét egyaránt. Dr. Vágás István, szegedi okleveles vízügyi mérnök azok közé tartozik, akik folyamatosan, évtizedek óta figyelemmel követik a vízlépcső sorsát. A vízügyi lobbi azonban nem tartozott a rendszerváltozás után hatalmon lévök kedvelt érdekcsoportjai közé. A „vizesek" pedig végig a vízlépcső építése mellett érveltek, közöttük Vágás István is, aki a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője, a Magyar Tudmányos Akadémia Vízgazdálkodási Bizottságának elnöke. Ha rosszul focizik egy csapat, akkor le kell cserélni a játékosokat, ez azonban a vízlépcső ügyében nem történt meg, így jutottunk el odáig, hogy szinte kilátástalanul nézünk a szlovákokkal való tárgyalás elé - mondotta többek között a vízügyes szakember. • Győztünk, vesztettünk vagy döntetlent játszottunk Hágában? - A hágai döntés súlyosabb, mint ahogy gondolnánk. Magyarországon ezt győzelemnek próbálják beállítani, de kérdezem én: hol vannak a győztesek? Érdekes módon senki sem tolakszik, hogy ennek a győzelemnek az eredményét a maga részére learassa. Magyarország öt éve ragaszkodik ahhoz, hogy a szerződés érvénytelen, a hágai bíróság pedig kimondta: a szerződés érvényben van, mert nemzetközi szerződéseket nem lehet egyoldalúan megszegni. Ezt mi, vízügyiek kezdettől fogva mondtuk, csak senki nem vette figyelembe a véleményünket. 0 A C-változat ügyében viszont igazat adtak a magyar érveknek. - Ami a C-változatot illeti: a bíróság kimondta, hogy annak megtervezése és megépítése jogszerű, de csehszlovák részről az egyoldalú üzembe helyezés már nem az. Ezzel a C-változatot legalizálták, s ez is bennünket sújt. Ugyanis Magyarország ragaszkodik a vízmegosztáshoz, s ezt minden bizonnyal el is fogja émi. Ez azt jelenti, hogy az Öreg-Duna medrében sok víz fog folyni, körülbelül a fele annak, mint amennyi Bősnél hasznosul. Ezzel a bősi erőmű ugyanúgy működik majd, sőt, az átadott vízből a dunacsúnyi erőmű is energiát termel majd, de szlovák területen. Hiszen a C-változat, a csúnyi létesítmény, a hágai ítélet szerint sem tartozik a közös műhöz, vagyis újabb öngólt lőttünk. • A legtöbb vád azért éri a C-változatot, mert veszélybe került a Szigetköz vízellátása. Kérdés, mi lesz ezután a kiszáradó területtel? - Kimutatták, hogy a Dunában olyan mederváltozások voltak, amelyek a régi állapotban is lehetetlenné tették a mellékágak vízellátását. Tehát ha az eredeti, az egész Duna alkalmatlan a Szigetköz vízellátására, a fél Duna hogyan lenne alkalmas? A víznek van egy rendkívül rossz tulajdonsága, hogy csak lefelé folyik, felfelé sohasem. A Szigetköz vízpótlását úgy lehet megoldani, hogy Dunacsúny felől víz megy a Mosoni-Dunába, s abból gravitációsan lehet öntözni, vagy vízpótolni a Kisalföld száraz részeit. A szárazságot az elmúlt években inkább az időjárás okozta, ezt persze súlyosbította, hogy Szlovákiával csak 1994 után tudtunk megegyezni az elegendő átadandó víz mennyiségében. 0 Nem segítene rajtunk az, ha működtetnénk az elkészült dunakiliti duzzasztót? , - Mára csak annyit érne a kiliti duzzasztó működtetése, hogy javíthatnánk vele a Szigetköz vízpótlását. Akkor lenne igazán értelme a kiliti létesítménynek, ha visszatérnénk az eredeti műhöz és a dunacsúnyi erőműt a szlovákok lebontanák. Elmulasztottuk azt az esélyt, hogy Dunakilitit a saját hasznunkra működtethetnénk. 0 Továbbra is aggályos marad a környezetvédelem Ugye, hiszen kezdetektől a zöldek érveire hallgattak a legtöbben. - Az ítéletben a hágai bíróság az ókorig visszamenően kimutatta azt, hogy hány duzzasztóműves öntöző és egyéb vízhasznosító létesítményt építettek az ismert világban. Kifejtették: igaz, hogy egyes esetekben a növény és állatvilág kiterjedésében változások voltak, de nem következett be ökológiai katasztrófa, s ezek a művek döntően hasznot hoztak és nem kárt. Ezekhez az élővilág - beleértve az embert is úgy tudott alkalmazkodni, hogy a javukra vált. Ez egy nagy szégyen a magyar zöldeknek, mert a hágai bíróság oktatta ki őket arra, hogy mi a valós természetvédelem. Az ítélet azt is leszögezte, hogy a vízimunkálatok a környezetvédelem lényeges, első lépései. Ezt nekünk, vízügyeseknek nem hitték el Magyarországon, most el kell higgyék a hágai bíráknak. 0 A tárgyalás alatt a vízügyi lobbit mennyire vonták be, kértek-e a szakmától véleményt? - Olyan vízügyest, aki függetlenül nyilatkozhatott volna, nem vontak be. Ugyancsak nem kérdezték meg például a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodási Bizottságának véleményét, mely testületnek egyébként én vagyok az elnöke. Szerdán viszont volt egy sajtóértekezlet, ahol Glatz Ferenc, aki a Némethkormány kultuszminisztere volt, kifejtette: bánja, hogy annak idején az erőműépítés leállítása mellett volt, mert azóta vízügyesektől tájékozódott, s rájött, nem neki volt igaza. Sajnos, többen vannak így, de ezzel nem érünk sokat. Egy érdekesség: az elmúlt években megrendelt Magyarország Hollandiától egy szakvéleményt, a Duna hajózhatóságának tárgyában. De kikötötte a megrendelő, hogy a tanulmányban nem lehet olyan megoldás, amely duzzasztóműves folyócsatornázást javasol. A hollandok becsületesen elvégezték a vizsgálatot, de a végén megállapították pár mondatban, hogy a duzzasztóműves folyócsatornázást javasolnák, de ezt nekik nem volt szabad. Nagymarost már csak azért is meg kellene építeni, mert különben nem fognak tudni hajózni. A duzzasztóművekkel szembeni hagyományos módszerekről a Budapest feletti Duna mentén körülbelül száz éve tudják, hogy hatástalanok, csak emésztik a pénzt. 0 Melyek ezek a hagyományos, s ön szerint alkalmazhatatlan módszerek? - Ez alatt a mederszűkítést kell érteni. Ez rendkívül drága beruházás, nagyon költséges fenntartással, s kevés eredménnyel. Ha összeszűkítéssel öt centimétert szeretnénk duzzasztani, akkor másodpercenkénti egy méterrel meg kell növelni a folyó sebességét. Ki lehet számolni, néhány deciméteres duzzasztáshoz másodpercenként több méterrel kell növelni a folyó sebességét. Ilyen sebesség mellett viszoijf a hajózás rendkívül nehéz, sőt, nem is biztonságos. Ezt a megoldást a környezetvédők is javasolták, viszont ahol megvalósítják a mederszűkítést, azon a szakaszon be kell betonozni a Dunát. Épp az volt a vád, hogy a vízügyesek betonba akarják ágyazni a folyót. Ezeken a szűkített területeken viszont télen felakadhat a jég, s akkor 1956 tavaszához hasonló jeges árvíz veszélyeztetheti Budapestet. 0 Tehát ha jól akarunk kijönni a tárgyalásokból, akkor a lerombolt nagymarosi létesítményt helyre kell állítani? - Magyarországon a Dunát akkor lehetne igazán hasznosítani, ha nemcsak Nagymarost építenénk meg annak ellenére, hogy a miniszterelnök ezt most nem akarja -, hanem meg kellene építeni Budapest alatt a fajszi és adonyi létesítményt. Sőt, a mai Jugoszlávia területén az újvidékit, de arról most azért nem érdemes beszélni, mert egy olyan Duna-szakaszt is visszaduzzasztana, amely jelenleg ENSZ-erők ellenőrzése alatt áll. 0 Hamarosan elkezdődnek a magyar és a szlovák fél között a tárgyalások. Milyen lehetőségeink vannak? - A tárgyalásoktól azért félek, mert elhatározzuk, hogy mit kellene a magyar félnek csinálnia, de nem próbálunk alkalmazkodni a szlovákok műszaki érveihez, ugyanis ott műszaki érvek vannak. Azt hisszük, hogy politikai nyomással, nagyhatalom módjára rá tudjuk erőszakolni a véleményünket a szlovákságra, akik az erőműkérdést nemzeti ügyként kezelik, ráadásul érzékenyek is erre. A szlovákok birtokon belül vannak, s nevetnek rajtunk, például a már említett vízmegosztás miatt. Budapesten szakemberek és nem szakemberek vegyes várakozással tekintenek a tárgyalások elé. Vagy az történik, hogy nem történik semmi, és újra Hága kezébe adják a döntést. Csak hát ránk nézve, az eddigiek után, ez nem sok jót jelent. Az első kérdésben ugyanis majdnem egyhangúan döntöttek ellenünk, a másodikban pedig korántsem egyhangúan mellettünk. S nem azért nincsenek jó esélyeink, mert a hágai bírák bennünket nem szeretnek, hanem mert gyengék az érveink. 0 Elképzelhetetlennek tartja a megegyezést? - Van rá esély, de ez nekünk nem kevés pénzünkbe kerül. A megegyezés lehetséges kontúrjait Horn Gyula parlamenti beszédében láttam, amikor a miniszterelnök kijelentette: Nagymaros végleg el van vetve. Sokkal egyszerűbb lett volna megépíteni, s ha aggályaink vannak, nem üzemeltetni Nagymarost. Az építés, a lerombolás, az esetleges újraépítés nagyon sokba fog kerülni. Magyarországnak lehet olyan koncepciója, hogy bizonyos engedményekért - például Nagymaros felépítésének elhagyása - a legalizált C-változatot elismeri, és a bősi erőmű energiájának ránk eső harmadáról, vagy annak egy részéről lemond. Ezzel a patthelyzetet állandósítanánk, párhuzamosan azzal, hogy minden szlovák érdeket kielégítenénk, a magyar érdekek sérelmére. 0 Hogy viszonyul mindehhez a szlovák belpolitikai helyzet? - Nem biztos, hogy a mű gyors befejezése a szlovákok érdekében áll. A szlovák belpolitika egységes ebben a kérdésben: Meciar nacionalistái nacionalista okokból, Carnogursky kereszténydemokratái pedig szakmai okokból vannak az erőmű mellett. Ez a helyzet részünkről nagyon el van rontva. Az várható, hogy évtizedes kiadásaink lesznek anélkül, hogy valamiféle hasznunk lenne. Eddig optimista voltam, de ezen a területen egyre nő a pesszmizmusom. A munkák patthelyzetben maradnak, s ez költségeket jelent. A magyar-szlovák viszonyt ez az ügy évtizedekre megrontja. Szlovákiának ráadásul van még egy politikai ütőkártyája, amit egyre többen Dugovics Titusz-politikának hívnak. Ez alatt azt kell érteni, hogy Szlovákia magával ránt bennünket, az európai közösségből kifelé. Hiszen ha nem tudjuk tisztázni ezt a helyzetet, ez indok lehet arra, hogy az Európai Unió Magyarországgal ne foglalkozzon, mondván, gondja van a szomszédjával. Részemről az aggodalmak szakmaiak, de van egy futballhasonlatom. Ha egy labdarúgócsapat elveszít egy mérkőzést, és rosszul játszanak a játékosok, akkor az edző a következő mérkőzésre új csapatot hirdet, ha tud. Viszont a vízlépcső-ügyben érintett magyar nemzetközi jogászok és a biológusok olyan vereséget szenvedtek, hogy nekik erkölcsi kötelességük volna kivonni magukat ebből az ügyből azok után, hogy teljesen elrontották a dolgot. Különösebb jogi képzettség nem kellett ahhoz, hogy öt éve ezt a döntést megjósoljuk. A mi vádjaink sajnos mondvacsináltak. Ezeket az embereket, akik részt vettek abban, hogy idáig fajuljon a helyzet, magyar Hérosztratosznak tartom. Hérosztratosz Krisztus előtt 356-ban felgyújtotta Artemisz istennő epheszoszi templomát, hogy ezzel örökre híressé tegye a nevét. Ez sikerült. S azóta Hérosztratosznak nevezik azokat az embereket, akik nem építéssel, hanem rombolással próbálnak maguknak nevet szerezni. Attól félek, hogy BősNagymaros ügyében Magyarországon a Herosztratoszok nagyon sok szerephez jutottak. Ők azzal szereztek hírnevet, hogy mai értéken számítva 350 milliárd forint értékű rombolást hajtottak végre. De megkérdezhetném azokat a tüntetőket, akik 1988. szeptember 12-én a Dugonics térre vonultak, s vitatkoztam is velük, s akiknek akkor nagyon drága volt a hús és kevés volt a fizetés, hogy amiért Nagymarost leállítottuk, mennyivel lett jobb az életszínvonal, hány új lakást építettek ennek az árán és sorolhatnám. Egy példa: amikor osztrák hitelből épült a magyarországi rész, akkor a kavicskotrásért is schillingben kaptuk a pénzt, s saját területen devizát termeltünk. Ezért vagyok pesszimista, s ezért érzem, hogy rosszabb ez, mint egy csatavesztés. Visszatérve a kiindulópontra: ha győztünk, akkor jelentkezzenek a győztesek! Arató László A dunacsúnyi erőművön keresztül engedik majd a vizet, miközben működnek az áramfejlesztő turbinák. (Fotó: Karnok Csaba)