Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

PÉNTEK, 1997. OKT. 31. A HELYZET 9 Pénzhiányból: orvos-beteg konfliktus • Kis magyar útkesergö, avagy... Vajdaság sztrádaöröme — VI , ~' i Békésen építgetik, év végére készen lesz. (Fotó: Nagy László) Pályák, pénzek, kilométerek Ha nem figyel az ember, könyvespolc rendezgetésekor könnyen vaskos kötetbe botlik. Friss nyomdaillatát ugyan már elveszítette, ám a 90-es évek elejének számait rögzítő, s az arányokat ma is jól sejtető földrajzi világatlasz statisztikája fölöttébb érdekes. Eszerint Magyarországon 301 kilométer sztráda épült, amikor Németországban 10 ezer 473, Nagy-Britanniában 3094, Olaszországban 5997, Franciaországban pedig 6570 kilométeren futott már a forgalom. Románia legfontosabb mutatói között sztrádaügyben a 113 kilométer találtatik, az USA autópályáinak összes hossza 69 ezer 202 kilométer volt. Most pedig egy egészen friss adat: amíg Szabadka és Belgrád között 217 kilométer autópálya használatáért 15 márkát, vagyis 1650 forintot kell fizetni, addig Budapest és Kecskemét között 86 kilométerért 1000 forintot kérnek. B. Z. Az új egészségügyi törvény tervezetében rögzített betegjogok maradéktalan biztosítását a pénzhiány teszi sok esetben lehetetlenné. A beteg ebból annyit tapasztal, hogy orvosa nem teljesíti a törvényben előírtakat, amiből pedig számos orvos-beteg konfliktus fakadhat. Az ütközések viszont nem kedveznek a bizalomra építő gyógyításnak. Hosszú előkészítés után 1996 végére elkészült a magyar egészségügyi törvény tervezete, amit aztán az orvosegyetemek, a Motesz, a Magyar Orvosi Kamara, a betegjogi társaságok delegáltjai alkotta kodifikációs bizottság véleményezett, bírált és egészített ki javaslataival. E bizottság tagja volt, a SZOTE képviseletében, dr. Varga Tibor, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének intézetvezető professzora, akivel a törvénytervezet egyik neuralgikus fejezetéről, a betegjogokat taglalóról beszélgettünk. • A Magyar Orvosi Kamara a törvénytervezetben főként a betegjogokkal kacsolatos passzusokat kritizálja, ami sokakban azt az érzést kelti, hogy a szakmai szervezet sokallja a betegek jogait. - A sajtóértelemzések sugallják ezt. A Magyar Orvosi Kamara ugyanis nem a betegjogokat tartja soknak, hanem azt kifogásolja, hogy a törvénytervezetben nem rögzítették e jogok teljeskörű biztosításához szükséges pénzügyi fedezetet. Nincs rendezve a .finanszírozás alapja, nevezelesen az, mely jogok maradéktalan megvalósulásához kell állami fedezet, mely mögött álljon az OEP anyagi bázisa, és melyek megteremtése terheli a beteget, illetve annak esetleges magánbiztosítóját. A magyar beteg jogosultságait ugyanúgy kell garantálni, mint a nyugat-európai országokban, csakhogy nálunk az egészségügyre fordítható pénzösszeg jóval alacsonyabb. mint a fejlett nyugati országokban. Magyarországon a betegjogok anyagi vonzatai a tb-büdzséjéből nem szükségszerűens fedezhetők, az OEP pqnze mindezekre nem elegendő. 0 Az általános megállapítást, kérem, néhány példával tegye érzékelhetővé! - A törvény a többi között rögzíti: a súlyos, életveszélyes állapotban levő betegnek joga van arra, hogy hozzátartozója vagy az általa megjelölt személy a gyógykezelés idején mellette legyen. Azon túl, hogy a magyarországi kórházi viszonyok között ennek a jognak a biztosítása már a tárgyi feltételek hiánya miatt - lásd négy-hatágyas szobák sem teljesíthető, e paragrafus kapcsán sincs meghatározva, ki fedezi a beteg mellett tartózkodó rokon, ismerős költségeit, az úgynevezett kórházi, klinikai hotelszolgáltatás árát. Másik példa. A törvény előírja: a szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés ideje alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig jogosult arra, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el. Magyarországon még nem tartunk ott, hogy ez a jog megadható legyen minden egészségügyi intézményben, természetesen a megfelelő feltételek hiánya miatt. • Az ilyen, és ehhez hasonló anomáliák miatt a beteg könnyen arra a (tév)következtetésre jut, hogy orvosa nem teljesíti a törvényben előírtakat. - Ez a tapasztalat pedig orvos-beteg konfliktusokhoz vezet, amit az orvostársadalom minden tagja szeretne elkerülni, nem másért, mint a betegek érdekében. A gyógyításnak ugyanis alapvetően a bizalomra kell épülnie, a konfliktusok viszont nem bizalomerősttők. 0 Mivel védik ki a törvénytervezet előkészítői azt a vádat, miszerint nincs meg a financiális alapja, háttere a betegek jogait előíró paragrafusoknak? - Azt mondják: más törvényekben kell rögzíteni a financiális garanciára vonatkozó előírásokat, például a társadalombiztosítási törvényben. Ezzel a válasszal és megoldási javaslattal két probléma van. Az egyik: nem várható el az emberektől, hogy 4-5 törvényből szedegessék össze a jogosultságaikról szóló ismereteket, a másik: ha nem egy helyen szerepel a jog és a hozzátartozó pénzügyi háttér, akkor elválik a jogosultság és az alátámasztottság. 0 Annak ellenére, hogy nincs minden esetben pénzügyi fedezet a betegek jogainak garantálására, új szereplők jelennek meg a magyar egészségügyben: a betegjogi képviselők. Ók a paciensek védelmezői. Mi a feladatuk? - Az, hogy az egészségüggyel szemben érvényesítsék és védjék a betegek jogait, segítsék őket ezek megismerésében illetve érvényesítésében. A többi között úgy, hozzájuttatják az őket érintő egészségügyi dokumentációhoz, kezdeményezhetik a kivizsgálást, panaszt tehetnek az egészségügyi intézménnyel szemben, felhívják a figyelmet az intézményekben tetten érhető jogsértő gyakorlatra vagy más hiányosságokra. A betegjogi képviselők a tisztiorvosi szolgálatok szervezeti keretei között dolgoznak, s minden beteg törvényben rögzített joga, hogy közreműködésüket adott esetben igénybe vegye. 0 Ön az egészségügyi törvénytervezet alapos ismerője, hogyan értékeli összességében a magyar egészségügyet hosszú távra meghatározó, vélhetően még ebben az évben a parlament elé kerülő új törvényi szabályozást? - Az európai normákhoz igazodó törvénytervezet készült, aminek a legnagyobb hibája az, amiről az elején beszéltem: a finanszírozás alapjainak rendezetlensége. Hiányoznak a törvény végrehajtásához szükséges rendeletek. Ezeknek a törvény megjelenésével egy napon kell(ene) életbe lépni. Csak reménykedni tudok, hogy a legfelső egészségügyi vezetés íróasztalának fiókjában már ott van az új törvény végrehajtási utasítása is. Ennek hiányában ugyanis, az egészségügyi törvény megjelenésekor káosz lesz. Kalocsai Katalin Szeptember elején átadták az E5-ös autópálya félszélességben elkészült, kétsávos szakaszát a vajdasági Palics és Feketics között. Év végére pedig befejeződnek a munkálatok a magyar határig terjedő szakaszon is. Mai írásunkban arról igyekszünk képet adni, milyen fázisba is értek el a szerbiai beruházás kivitelezői, s szólunk két olyan levélről, amelyek a szegedi megyeházáról küldettek Lotz és Medgyessy miniszterekhez. Hogy milyen eredménnyel...? Autósztráda. Ma is vitáznak még azon, hogy a legelső szuperút építésének ötletéért kit illethet a dicséret. Egy biztos: kifundálhatta bárki a kererszteződések nélküli autóúthálózatot, Magyarország mindenkori vezetése nem törte agyon magát azért, hogy bekerülhessen hazánk a leggyorsabban építők kicsiny táborába. S bár az elmúlt években már kúsznak az aszfaltcsíkok Budapestről Kiskunfélegyháza. netán Miskolc irányába. S/egeden legfeljebb annak örülhetünk, hogy itt a szomszédban ünnepelhetik munkasikereiket a jugoszláviai építőbrigádok. Ugyanis bármilyen hihetetlen, de mégis igaz: a messze déli Nisből induló szerbiai autópálya elérte a magyar határt, vagyis több, mint 400 kilométeres úton lehet néhány héten belül autókázni Magyarországtól - Szabadka, Újvidék és Belgrád mellett is elsuhanva - a Balkán gyomráig. Vélhetnénk: rohammunkában terítették a kőzúzalékot, s arra a fekete aszfaltot szomszédaink. S talán igazunk is lehetne. Am amikor e hét szerdáján az épülő hatalmas út környékén barangoltunk, ama rohamtempó nem futott velünk össze. Horgos határában láttunk persze autókat, földet gyalulgató munkagépeket, s persze a munkások sem hiányoztak - ám fejvesztett kapkodás azért nem uralkodott e a tájon. De miért is rohannának annyira, hiszen az autópálya folytatása, vagyis a magyar szakasz 2003-ig el sem készül. - Vagy nem jól tudom ezt a dátumot? - kérdezett ránk Kiss Jenő mérnök úr, aki a horgosi nagyelágazás épftésvezetőjeként irányította a munkálatokat ezen a szerdán is. - Hát, ha mi erre megadhatnánk a pontos választ — sóhajtoztunk nagy serényen a verőfényes, ám túl sok meleggel mégsem bombázó napsütésben. így inkább leküzdvén zavarunkat - kérdésekkel bombáztuk Kiss Jenőt. Faggatózásunk eredfnétíyeként megtudhattuk: á vájdasági autópálya hátárig igyekvő szakaszának nagy része tulajdonképpen már a kilencvenes évek elejére elkészült, csak hát a balkáni háborúskodás megakasztotta a munkálatokat. Ez év tavaszán aztán vettek egy mély levegőt, s nekiveselkedtek az utolsó, alig több, mint 15 kilométeres szakasznak, s természetesen megkezdődött az összes kapcsolódó műtárgy építése is. E fontoskodó fogalom persze olyan egyszerű dolgokat takar, mint a felhajtók, az autópálya egyelőre még csak kétsávos csfkja fölött átvezető hidak. - Ezek drágítják ám meg nagyon a munkálatokat magyarázta az építésvezető, s mutatott a távolba. Ahol egy félig kész, de máris igencsak tekintélyes méretekkel rendelkező felüljáró akasztotta meg a tekintetet. Mivel a pályaszakasz a magyar határ közelében a vasúti sínekkel párhuzamosan fut, igencsak hosszú vasbeton szerkezeteket kell itt felépíteni. Hogy mégis menynyiért? Nos, Kiss Jenő a válasz elől elzárkózott, mondván: pénzügyi dolgokban nem hatalmazták föl a válaszadásra. Ami elmondható: a szerbiai autópálya utolsó fillérig állami pénzekből épül. Amikor viszont rákérdeztünk: vajh igaz lehet-e az egymilliárdos kilométerenkéni ár, amivel a magyarországi befektetők példálóznak, csak bólogatott. r , ' - Tízmillió márka? Hát igen, az valós összegnek tűnik, ha minden költséget összeszámolunk, s természetesen négysávos pályát veszünk alapul. Vennénk mi, vennénk, csak már lássunk abból egy kurta sávot - magyarázgattuk vajdasági ismerősünknek, ám ő csak mosolygott. S említett egy szerződést, amelyet tudomása szerint 1981-ben írt alá a két ország vezetése. Ebben'összehangolták az autópályafejlesztési programot, s most már csak meg kellene valósttani azt. - Ami igaz, az igaz, nem egyszerű feladat - mutatta be a horgosi csomópontot a munkájukra méltán büszke mérnök. - Csak ebben a följáró labirintusban 300 ezer köbméter földet mozgattunk meg, s a szintezés méréseihez, de még az aszfaltterítéshez is a legkorszerűbb lézeres technológiát alkalmaztuk - magyarázta Kiss Jenő. Tőle tudtuk meg azt is, hogy e horgosi följáró éppen 4 kilométer és 50 méterre van a magyar határcsíktól. Vagyis aki átlép Röszkénél Jugoszláviába, itt hajthat majd föl a sztrádára, s akár Nisig szaladhat vele megállás nélkül az autó. De tervezik azt is déli szomszédaink, hogy magánál a határállomásnál megépítenek egy 300 méteres bekötőutat a régi E5-öshöz. Sőt, áldoznának egy olyan útra is, amelyik Bikovónál rajtolna a sztrádáról, s Kelebiáig vezetne. így a Belgrád felől érkező forgalom két irányban hagyhatná el a Vajdaságot. Hát mit is mondjak, igazán jó volt hallgatni Kiss mérnök úr büszkeséggel kibélelt szavait, s nézni a Szabadkáig futó, szinte nyílegyenes utat. Arról meg inkább hadd ne frjak, milyen érzés ezek után besorolni Röszke viharvert határállomására. De kit érdekelne eme rossz élmény, ha tudnánk most valami biztatót írni a magyarországi szttádaépttésről. Am a dolgok mai állása szerint új fejleményként csupán arról számolhatunk be, hogy Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke levelet frt dr. Lotz Károly közlekedési miniszternek. Ebben jelezte, hogy a hamarosan elkészüld jugoszláviai sztrádaszakasz várhatóan megnöveli az E5ös magyarországi forgalmát is, s állandósítja azt a terhelést, amely a röszkei határátkelőn tapasztalható. Ezért fontos lenne az E5-ös autópálya magyarországi építésének gyorsítása, s egy új határátkelő megvalósítása. Mivel e gondok igencsak aggasztóak Csongrád megyében, Lehmann István arra kérte levelében a minisztert, hogy az eddiginél nagyobb segítséget adjon a beruházásokhoz. Hasonló tájékoztatással és kéréssel megtöltött levél küldetett szeptember 17-én dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszterhez is. E cikk születésének pillanatáig válasz még egyik helyről sem érkezett... Bátyi Zoltán 0 Kétéves nappali tagozatra Rendörtoborzé decembertől • Munkatársunktál Hamarosan lehet jelentkezni az ország négy rendöriskolájába, közöttük a szegedibe is. A kétéves, nappali tagozatos képzés rendár szakképesítést ad, amely a rendörségen belül tiszthelyettesi munkakör betöltésére jogosítja fel a végzett hallgatókat. Magyarországon Budapesten, Csopakon, Miskolcon és Szegeden működik rendőr szakközépiskola, ahová 1998. január 31-ig lehet jelentkezni. A pályázónak több feltételnek is meg kell felelnie. A jelentkezőknek az oktatás első napján, 1998. szeptember l-jén 18 és 22 év közöttieknek kell lenniük. Kötelező az érettségi is, de a jelentkezéskor elfogadják, ha a pályázó jövő év június 30ig leérettségizik. Férfiak esetében kritérium a katonai szolgálatra alkalmasság. A rendőrjelölt továbbá magyar állampolgár, állandó belföldi lakóhellyel rendelkezik, büntetlen előéletű, vállalja a fegyveres szolgálatot, hozzájárul személyes adatainak kezeléséhez, továbbá lakó- és családi körülményeinek, illetve korábbi büntetéseire vonatkozó adatainak előzetes vizsgálatához. Adminisztratív feltétel, hogy a jelentkezők csatolják közeli hozzátartozóiknak, és a velük egy háztartásban élőknek írásbeli hozzájárulását személyes adataik kezeléséhez, és befizessék az 1700 forint adminisztrációs költséget. A rendőr szakközépiskolákra - az iskolákon kívül a budapesti és a megyei főkapitányságokon, a Készenléti Rendőrség és a Köztársasági Őrezred személyzeti osztályain december 7-től személyesen, vagy postán kérhető jelentkezési lappal, és az előirt dokumentumok becsatolásával lehet pályázni. Aki postán kéri a lapot, köteles felbélyegzett, A/4-es válaszborítékot küldeni. Az alapellenőrzések során megállapítják, hogy a jelentkező rendelkezik-e a szükséges feltételekkel, megféleí-e á'fikilcai, pszichológiai, egészségi alkalmassági vizsgálatoknak. Ezen túl ki kell majd tölteniük egy általános műveltségi tesztet, s részt vesznek a felvételi bizottság előtt egy személyes beszélgetésen. • Utóbbi célja, hogy a szakemberek benyomásokat szerezzenek a pályázó megjelenéséről, kommunikációs készségéről, életviteléről, életútjáról és a rendőri pályára vonatkozó elképzeléseiről. A felvételi vizsgákat 1998. február 1-je és június 15-e között tartják. Részletes információk találhatók a jelentkezési csomagban, illetve felvilágosítást nyújtanak a rendőriskolák tanulmányi felelősei. A Szegedi Rendőriskola 185 fő beiskolázását tervezi a következő tanévben. Az érdeklődők a következő címre Írjanak: 6701, Szeged, Bajai út 14, telefon: 62/466-868.