Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-03 / 231. szám

PÉNTEK, 1997. OKT. 3. KITEKINTŐ 7 Kedves Kömyékbéliek! L

ehet, hogy sokuk figyelmét elkerülte, mint ahogy az enyémet is, de a hét szerdája volt a zene világnapja. Ahogy fülheggyel hallhattuk, foglalkozott vele a rádió, s amint heverészés közben láthattuk: mutatott róla képet a tévé. Kisteleken pedig, ahogy Hellné Vass Rozáliától megtudtuk: művészeti estet tartottak tiszteletére. A Kisteleki Művészeti iskola tanárai és növendékei ismert zeneműveket szólaltattak meg. Amint hírlik - családias összejövetel volt, kellemes időtöltés. Zene - füleinknek... (Különben manapság már majdnem mindennek van világnapja, mentségére legyen mondva: a zenéé a kedvesebbek közé sorolódik. A zene - csodálatos! Még a magamfajta botfülűnek is, nemhogy annak, aki érti, hallja, játssza és szolgálja azt. A világénekes Gregor Józsefről, a legkedveltebb szegedi klarinétos Török Jánosról tegnapi lapunkban olvashattak.) Tudva, hogy a heti Kitekintő még csak álmában sem hozható egy kalap alá a zenei világnap álomszép történéseivel, mégis belekezdhetünk egy közös dallamba, s ebben a szépre való törekvés vezet bennünket. Ugyanis, nemcsak a fülnek, a szemnek is történhetnek tetszetős dolgok, világnap nélkül. Bach muzsikájához hasonlítva, csupán lakodalmas rock, de a forráskúti park - a maga nemében - olyan, mint egy szépen komponált zenemű. Még azt is ráerőltethetjük, hogy a szépteremtő falusi művészek alkotása. Stimmbe fogott nóta. Ha már itt tartunk, az erdélyi havasokban a birkasajtkészítés mestereit is bátran nevezhetjük a köznapok művészeinek, annak ellenére, hogy őket a tej világnapján illene igazán a képbe tennünk, de fogadják Pászka Imre docens úr gyerekkori visszaemlékezését, úgy mint egy szép világnapi dalt. Ügyintézés helyben • Munkatársunktól A nagyvárosok lakóinak természetes dolog, hogy minden hivatalt helyben megtalálnak. De egy kisebb településen élö számára ez sokkal bonyolultabb, mert hivatalos ügyeinek egy részét csak a városban tudja elintézni. Balástya A település kiemelt építésügyi hatósági jogkörrel rendelkezik. A helyiek mellett pusztaszeri, ópusztaszeri és a későbbiekben dóci építési problémákkal is foglalkoznak. Házasságot helyben lehet kötni. Két háziorvos és két állatorvos dolgozik a településen, de szakellátásért Kistelekre kell utazniuk. Dóc A fiókgyógyszertárat az ópusztaszeri patikus üzemelteti. A vizet, a gázt és a villanyt egy megbízott olvassa le és helyben ki is lehet fizetni a számlákat. Dóci anyakönyvvezető adja össze a fiatalokat. Altalános orvosi rendelő működik a településen, de a szakrendelések miatt Szegedre kell járni. Forráskút Minden hónap második csütörtökén a szegedi rendőrkapitányság egyik munkatársa jár ki Forráskútra a személyi igazolványok igénylése és cseréje miatt. A gáz- és áramproblémákkal a helyi hibabejelentőhöz fordulhatnak a lakók. Magángyógyszertár és általános orvosi rendelő is várja a gyógyulni vágyókat. Pusztaszer Anyaköny veztetést 1934től végeznek a településen. Az orvosi rendelő mellett védónői szolgálat és fogorvosi szakrendelés is működik Pusztaszeren. A havason fejik a juhot. (Fotó: Gyenes Kálmán) Erdélyszerte, de különösen a Kárpátok naposabb oldalain és hullámvölgyeiben, ebben az ondolált tájban, ahol az ember csak a hegyek koszorúzta medencékben hódított teret, a juh nagy érték. Ott a juh húsát, gyapját, de tejét is feldolgozzák. Ott az orda, a zsendice, a juhsajt és túró: mindennapi eledel, itt: ritka vagy ismeretlen csemege. A juh sokoldalúságáról az alföldi puszták közepén nem haszontalan beszélni. Erdélyben, a szűkös szántók és tágas legelők vidékén a juhtartás kiegészítő része a földművelésnek. A gazdák a kolhozosítás idején is tartottak 100, korábban pedig 300500 juhot is. Az összeterelt 1500-3000 juh havasi legeltetésére, gondozására megfogadtak egy román csobánX. A csobán és csapata Szent György napján fölhajtotta az állatokat a havasra. A havast, egy napi járóföldre a falutól, csak szekérrel lehetett megközelíteni. Az esztena, a csobán összeszerelhető faelemekből álló nyári laka és a juhokat órzó legények félig nyitott, fából készült, bőrrel bélelt alvó alkalmatossága, amit kiegészít a juhok kosara, azaz szétszedhető, bárhol fölállítható kerítéselemekből összeállított „alvókerete". Szent Mihály napján a juhokat behajtották a faluba. A juh tűrőképességét az Alföldön is ismerik, húsát kedvelik, gyapját is földolgozzák. Ellenben a drága jó juhtejet veszni hagyják. Nem úgy Erdélyben. Ott fejik a juhot (is). Az esztenán a gazda a főszakács, akinek utasításai alapján a csobán 40-50 literes rézüstbe teszi a tejét az oltóval, majd alágyújt. Amikor fő a sajtnak való. egy merítőkanálnyit, ha kell, többet is levesznek ebből a sajtos, savós levesből. Ez a zsenge és finom zsendice. Mikor a juhtej a megfelelő sűrűséget felvéve összeáll, a sajtnak valót gézruhával kiemelik, jól kicsavarják. hogy a savó kicsurogjon, s rácsozott polcra teszik, ahol hagyják kiszáradni. Ezt követően a savót tovább főzik, majd ennek sűrűsödő részét, az ordót emelik ki. ami olyan, mint a sajt, csak édesebb. A túró már a faluban, a jól kiszárított sajtból készül. A juhsajtot kétszer ledarálják, jól megsózzák, s dagasztják, mint a kenyeret. Ezután bőrtömlőbe gyúrják, füstre teszik, enyhén megkapatják. De más módja is van a túró ízesítésének. Híres a fenyőfakéregbe tett juhtúró. A jó juhtúró zsíros, ha puliszkába teszik, nyúlósan finom. A juhsajt rántva is csudajó. Az ordás palacsinta meg igazi csemege. Fantázia lenne a juhsajt, az orda és a juhtúró behozatala is, de a juhtej feldolgozásának fortélyait megtanulni sem járna haszon nélkül itt, az alföldi pusztákon. P. I. Sokan vagyunk, akik rendületlenül beleütjük orrunkat a mezőgazdaság dolgaiba, bár közvetlen tapasztalás hiányában inkább hallgatnunk kellene. Vagy megkérdeznünk azokat, akik minden rezdülését nemcsak a gyomrukon, de a bőrükön is érzik. Ez az utóbbi ugyan fáradságos munka, ahányan vannak, annyi nézet teremhet, de okos ésszel mégis össze lehetne rakni a legjobb véleményeket. A napokban hallottuk valahol, hogy a homokvidéken, főleg kis parcellákon, ráfizetés búzát termelni. A kis parcella azért ütötte meg a fülünket. mert a kísérleti intézetek éppen kis parcellákon temesztenek, és az ó eredményeik sok mázsával hajazzák a nagyokét. A homok meg azért akadt fönn fülünk cimpáján, mert általában mindenki ott szeret termelni, ahol lakik. Aratás vége felé, kombájnközeiben hangzott el a gazdaságtalanság vádja, amikor a legnagyobb gond már az volt, hogy ráfutott a gaz a búzára. A legjobb masina torkán is megakad - medvét fog a kombájn! -, de ez nem csupán a kis parcellákra jellemző. Balástyán fóliák között kérdeztünk meg egy asszonyt. Nevét azért nem írjuk le, mert maga kérte, hogy ne szerepeljen. A visszakapott földön dolgozott. - Júliusban be kellett volna fejeződnie az aratásnak, de augusztus 20-án lett csak vé• A forráskúti szép park építői A kotta mindenkinek adott • Kilátástalan mezőgazdaság Kicsi búza, nagy blöffel Egy zsák búza a balástyai Csányi Péteréknél. (Fotó: Somogyi Károlyné) ge. Sok volt az eső, nedvesen nem is lehet aratni, és be is gyullad a gabona, a gaz viszont ilyenkor nó legnagyobbat. 9 Állítólag permetezéssel szokták megelőzni a „virágzó mezőgazdaság" visszaköszönését. - Mi vegyszereztünk, de nem mindenki tette, Így aztán nem sokra mentünk vele. Azért se permetezi mindenki, mert iszonyatosan drága a vegyszer. Nem biztos, hogy kifizetődik. A trágya is drága. a műtrágya is, és azt is hamisítják már, meg a gépi munka is. 9 Ami nem fizetődik ki, azt nem szabad termelni. De könnyen mondja, aki mondja! Maradjon parlagon a föld? Vagy vegyem meg inkább a boltban a takarmányt? Háromszor annyiért? Ha éppen kapható? És olyan minőségben, amilyen éppen van? Ne tessenek minket bolondságokra biztatni. A szomszédban Csányi Péter nem gyomirtózza a búzáját, noha a fia növényvédelmi szakmérnök lenne végzettsége szerint. (Miért csak lenne? Mert a nagyüzemek elmúltával elúszott az ő állása is.) - A ritka búzát, és a silány növésűt muszáj permetezni, de a sűrűt fölösleges. 9 Ha késik az aratás, fölnő a gaz, - Biztosan igaz, de mi az első két napon learattunk. Időben elójegyeztettük a kombájnosnál, ő jelentkezett, hogy jönne. Jöjjön! 9 így megéri? - Sehogy se éri meg. Ma a mezőgazdaságban semmi se éri meg. A gyümölcstermelés se. Volt négyszáz almafánk, mindet kivágtuk, csak egyet hagytunk, hogy a családnak ne piacról kelljen vennünk. Hizlaltunk disznót, haszon azon sincsen. 9 Akkor miért csinálják? - Apámé volt a föld. valamit kezdenünk kell vele. Hagyjuk ott gaznak? Legalább magunknak legyen annyi, amennyit megeszünk. 9 Ha vennék a takarmányt? Olyan csúnyát mond erre. alpári nyomdafesték se tűrné. Sok tanulság lenne még, de egyért lépjünk vissza névtelenségben hagyott asszonyunkhoz, a fólia mellé: - Még ttz évig biztosan hanyatlik a magyar mezőgazdaság. Két évet végeztem főiskolán, nem a levegőbe beszélek. A kisgazdaságok sorra megbuknak. 9 Mégis visszakérték a földet. - Mert az a mienk volt. Mert akkor még nem tudtuk. Mert azt hittük, lehet ezt jól is csinálni. 9 Mire számítanak? - Vagy tönkremegy a kicsi földön sokat gürcölő, vagy időben eladja azt is, és máshol keresi a boldogulást. Ha még kereshet egyáltalán valahol. Az a legnagyobb baj, hogy teljesen kilátástalan a jövő. Ez az egy csak, a kilátástalanság, amit biztosra mondhatunk. , Horváth Daxső „Mozgásban az élet" - mondhatná Polonyiné Szilágyi Zsuzsanna óvónő segítőivel: Paraginé Hegedűs Erzsébettel és Csúcsné Galzó Erzsébettel a művelődési ház előtt tartott óvodai foglalkozáson. (Fotó: Gyenes Kálmán) ez a véset marad fönn az utókornak. A forráskúti önkormányzatnak igencsak kedves ez a park. Kocsis Ferenc polgármester az önkormányzati testületre testálja ezt a széppé formázó szerepet, a testület meg őreá. Tehetik, hiszen majdhogynem egy évtizede munkálkodnak azon, hogy nézzen is ki valahogy a falu közepe. Ugyanis Forráskút onnét indul a széppé válás útjára. Pontosan azóta, mióta leválltak a korábban társként hozzájuk ragasztott Üllésről. Gyakorlatilag minden közintézmény épülete megújhodott. Először a házasságkötő termet építették meg, amelyet könyvtárnak is használnak, utána jött a többi. Hivatali épületek. művelődési ház. vízmű és az ovóda kerítése. Előtte rendbehozták az óvodát, iskolát, orvosi rendelőt. Idő előtt fogtak a kincstári gazdálkodásba, s ez pénzt hozott a konyhára. Jávorcsik Béla jegyző mondotta, hogy évente körülbelül 35 millió forintot költenek a falu széppé tételére. A hivatali beszélgetés legvégén derült ki, hogy a park köré font épületek rendbetétele mind egy mester kezemunkája: a kisteleki Sisák László vállalkozóé. Azt, hogy a falu pénze a legjobb helyre kerülhessen Windecker Sámuel képviselőre bízta a többi kilenc. Megtudtuk, hogy a Windecker család majdhogynem a polgármesteri hivatalban tölti az életét. A férj mellett a feleség is a hivatal dolgozója. O látja el az anj/ákönyvvezetői teendőket. Melinda lányuk is- ezt' a munkát vállalta. Mégis, a holnapi szombaton zsombói kolléganőjüknek kell dolgoznia Forráskúton, merthogy Melinda esküvőjét tartják ott. A lakodalmat a balástyai Orchideába kellett vinniük, mert a művelődési házban csupán 250 személyt fogadhatnának és a meghívottak, meg a soltvadkerti és a majsai rokonok ott nem férnének. Tervbe is vették, hogy egy jó vendéglátó helyet alakítanak a falunak. Azt már mondanunk sem kell. hogy a vőlegény is forráskúti. M. T. • Zsendice, sajt orda és túró A sokoldalú juh Vass Erzsébet vezető óvónő mondta, hogy az ő udvaruk is látványos, de szívesen viszik a parkba a gyerekeket. Oka tán, hogy Huszár kertész úr tett egy huszárvágást és még a gereblyecsikokat is a rend jegyében hagyja ott maga után, a szépet tanulja a gyerek. A főtéri padok egyikén hamar lelhető a bimbózó vagy éppen a kiteljesedett szerelem nyoma. Belevésve, hogy Norbit, Szabit, Gabót valaki nagyon szereti. Mivel a nemrég fölújított művelődési házban komoly kapcsolatok köttethetnek ezután is fiatal és fiatal között, elképzelhető, hogy nem csak