Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-28 / 251. szám

KEDD, 1997. OKT. 28. RIPORT 9 Súlyos vétségek • Brüsszel (MTI) A bruttó nemzeti tennék (GNP) fél százalékába, mintegy 2 milliárd dollárba került Hollandiának az idén a sertéspestisjárvány. A ká­rok hatalmasak, és súlyossá­gukhoz hatósági hibák soro­zata járult hozzá - állítja egy európai bizottsági jelentés. A költségek fedezésébe be­szállva az Európai Unió is tetemes pénzt pazarolt el a nemzeti hatóságok hibái mi­att. A Le Soir című belga lap pénteken ismertette a je­lentést. Eszerint a hibák az­zal kezdődtek, hogy a jár­ványt hivatalosan csak idén februárban deklarálták, ho­lott az arra utaló jelek már tavaly karácsony előtt kör­vonalazódtak. A sikkasztó • Stuttgart (MTI) Egy stuttgarti bíróság 5 és fél évi szabadságvesztés­re ítélte a Mercedes-Benz AG egyik volt igazgatóját, mert az 5 millió márkát sik­kasztotta el az alatt a három év alatt, amfg az autógyár kelet-európai üzleti tevé­kenységét irányította. Az 56 éves Hans Dieter Finket sik­kasztásban, csalásban és zsarolásban találta bűnös­nek a bíróság. Az 1994 má­jusában elbocsátott Fink tíz hónappal később illegalitás­ba vonult, s 1996 októberé­ben tartóztatták le a francia Azúr-parton. Áprilisi kiada­tása óta vizsgálati fogság­ban tartották Stuttgartban. A bíróság megállapította, hogy a Kelet-Európáért felelős Mercedes-igazgató a márka­kereskedők által fizetett ju­talékokból zsebrevágott 4 millió márkányit ahelyett, hogy azt átutalta volna cé­gének, s további 1,1 millió márkát zsarolt ki a basklriai regionális képviseletet veze­tő testvérpárból. Tévbeszélé­üzlet • Brazíliaváros (MTI) A brazil kormány közzé­tette a régvárt terveket a Te­lebras állami távközlési óri­áscég privatizációjára, amely 130 milliárd dolláros üzlet lehet - jelentette az AP. A hatalmas holdingcéget há­rom részre darabolják fel és 1998 közepéig bocsátják áruba az Embratellel, a nagy távolságú beszélgetéseket kínáló céggel együtt - kö­zölte Sergio Motta távközlé­si miniszter. A három válla­latdarab közül a legkisebb az lesz, amely Sao Paulót, Bra­zília leggazdagabb és legné­pesebb államát szolgálja ki telefonnal. Enyhe gázmérgezés • Tokió (MTI) Japánban, Hokkaido szi­getén 16 kisiskolást kórház­ba szállítottak, miután egy osztályteremben ismeretlen, szúrós szagú gázt lélegeztek be. A rendőrség szerint a ki­lenc-tíz éves ivamidzavai általános iskola nebulói lég­zési zavarokra, szédülésre, torokfájásra panaszkodtak és égető fájdalomra a sze­mükben. A kórházi kezelés után elengedték a gyereke­ket, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan mi okozhatta a mérgezést. • A továbbjutást biztosra veszik szomszédaink! Focilázban ég Jugoszlávia Nem hinném, hogy a labdarúgást kedvelók körében ezen a héten lennének érdekesebb események, mint a világ­bajnoki pótselejtezők, amelyek újabb négy csa­patnak nyújtanak lehető­séget arra, hogy ott le­hessen a franciaországi labdarúgó vb-n. Legna­gyobb örömünkre ennek a „körnek" Magyaror­szág is aktív résztvevője, hiszen a helsinki döntet­lennel esélyt kapott arra, hogy kétszer is megmér­kőzzön a világ egyik leg­jobb válogatottjával, Ju­goszláviával. Lévén, hogy ellenfelünk szom­szédos ország, s váloga­tottja Szegedhez közel, Palicson készül a nagy összecsapásra, felkere­kedtünk, s megnéztük: mi újság a táborukban, miként vélekednek a ma­gyarok elleni találkozó­ról? Útitársul, tolmácsul, kalau­zul Borbély Lászlót, a Voj­vodina Novi Sad egykori ki­tűnő labdarúgóját, a jugo­szláv foci nagy ismerőjét vá­lasztottuk. Segítsége nélkül aligha jutottunk volna a vi­lágsztárok közelébe, és olyan információk birtokába, ame­lyekkel csak a „bennfente­sek" rendelkeznek. Amikor gépkocsink befordult a pali­csi Jerezo (Tó) Hotel elé, már hatalmas tömeg gyülekezett a bejárat előtt. A legtöbben au­togramra vártak, de voltak olyanok is, akik csak arra voltak kíváncsiak, hogy mi­kor és hol lesz a kedvencek délutáni edzése. Amikor a tö­megen átfurakodva sikerült bejutnunk a hotel előcsarno­kába, ott már gyülekeztek a világsztárok. Elsőnek Mihaj­lovicsot, a Sampdoria sztáiját ismertük fel, aki elmélyedve tanulmányozta az egyik fotel­ben a sportújságot. Amint be­vallotta, arra volt kíváncsi, hogy mit ír a válogatott szombati edzőmeccséről, amelyet zsúfolt lelátó előtt egy szabadkai vegyes csapat ellen vívtak. A kölcsönös be­mutatkozás után első kérdé­sünk nem lehetett más, mint az: • Rúgott-e gólt a tO-O-ás győzelemmel végződött ta­lálkozón? - Három szabadrúgásból kettőt sikerült a hálóba juttat­nom, de akcióból az istennek sem tudtam betalálni. • Ez olyan nagy baj? - Nincs nagyobb boldog­ság a gólörömnél, ezért jövök extázisba, amikor megrezeg­tetem a hálót... 9 A magyarok ellen szá­mit ilyen örömre? - Ez a mérkőzés számunk­ra döntő fontosságú, hiszen az én generációm hiába nyert BEK-et és Világkupát, a leg­nagyobbat, az Európa-bajno­ki címét és a vb-aranyat nem sikerült elhódítanunk. Szá­munkra kiesett egy EB és két vb. Mindenki tudja, hogy mi­ért... Most megadatott a nagy esély, élnünk kell vele. Nem bánom, ki rúgja Budapesten, vagy Belgrádban a gólt, csak bent legyen a hálóban a lab­da. 9 Tart a magyaroktól? - Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos számunkra ez a meccs. Szerintem ez az utóbbi 10 év legfontosabb összecsapása. Nagyon szomorú lennék, ha nem sikerülne továbbjutnunk. Mindenki minket tart esélyes­O. K„ mert abban a városban egyszer nagyon jól játszot­tunk. Szegedhez szép emlé­kek kötnek. Egyébként harag­szom a magyar zsurnaliszták­ra, mert a sportlapban az je­lent meg, hogy macedón va­gyok, s azóta nincs maradá­som a tár­saktól. Állandóan ezzel hec­celnek. 9 Miért, talán nincs iga­zuk? - írja le: én montenegrói vagyok! • Ha csak ezen múlik a béke, akkor ígérjük, hogy megtesszük! Cserébe árulja el: mi van a Milán­nál? - Most a válogatottnál va­gyok, nem akarok hallani sem a Milánról - feleli félig komolyan, félig tréfásan. ­De mondja: miért az Üllői úton játszunk a magyarok el­len? • Meri a Népstadiont re­noválják! - Ugyan már! A norvégok ellen tudtak ott játszani? Megmondom én, miért. Azt szeretnék, hogy a közönség közel legyen a pályához, és a hangorkánnal hasson ránk. Meg aztán a „hivatalos" be­vallás szerint a Fradi-pályára csak 13 ezer ember fér be. így csak 1300 jegyet kaptak a mi szurkolóink... • Nem ez fogja eldönteni a mérkőzést... -Én is remélem! Megvesszük a szabadkai újságot, s a sportműsorban az áll, hogy a válogatott egy kö­zeli községben tartja edzését. Irány a jelzett pálya. Ott azonban egy bajnoki találko­zó, egy „megyeegyes" mér­kőzés folyt. Egy darabig néz­tük a nem éppen színvonalta­lan játékot, majd felkereked­tünk és a szabadkai stadion felé vettük az utunkat. Ott újabb meglepetés várt ben­nünket: a válogatott ott volt, de a stadiont rendőrök vették körül. - Parancsom van, hogy senkit se engedjünk be! - ál­lított meg bennünket a rend­őrök parancsnoka. - Nem szabad zavarni a fiúkat! - Bocsássanak meg - szólt hozzánk magyarul az egyik rendező, de szigorúan megtil­tották, hogy idegeneket been­gedjünk. Nem volt mit tennünk, to­vábbálltunk, de nem anélkül, hogy Borbély László indítvá­nyára ne próbálkoztunk vol­na a főbejáratnál. Ott is ha­sonló volt a helyzet, csupán Laci egyik rendőrismerőse árulta el, hogy a jugoszláv miniszterelnök látogatását várják. Amint szavaiból kide­rült, nagy focibarát, s a döntő fontosságú magyar meccs előtt szeretne találkozni a vá­logatott tagjaival. Egyébként mindenkinek vágya ez a szomszédos Jugoszláviában, hiszen bárhol jártunk, min­denütt csak a fociról, a Ma­gyarország-Jugoszlávia mér­kőzésről hallottunk. Termé­szetesen mindenki jugoszláv győzelmet tippelt, sőt, egye­sek már odáig is elmentek, hogy kedvenceiket világbaj­noknak kiáltották ki. Nagy az önbizalom mind a csapat, mind pedig a szur­kolók táborában. Ahhoz azonban, hogy a szurkolók exra kívánsága teljesüljön, túl kell jutniuk a magyaro­kon... (A magyar csapat táborá­ban tett látogatásról szóló be­számolót holnapi számunk­ban közöljük.) P. Sándor József „Nehéz" Szavicsevicsék élete. Bárhova mennek, az autogramkérőktől nem tudnak szabadulni. (Fotó: Miskolczi Róbert) nek, s ez valahogy nyomasz­tólag hat. Függetlenül attól; hogy a magyar foci az utóbbi években nem ért el világra­szóló győzelmeket, szerintem a szomszédaink nem felejtet­tek el focizni. Egész biztosan oroszlán módra fognak küz­deni. 9 Ismer valakit a magyar válogatottból? - Mivel a magyarok az utóbbi időben hiányoznak a nemzetközi élvonalból, csu­pán egy korábbi sztárt, Détá­rit ismerem közelebbről, hi­szen ellene Olaszországban nem egyszer játszottam. Na­gyon jó focista volt. 9 Mit tippel a mérkőzés­re? - Nem szokásom jósolni, de ha elmondanám tippemet, az nem lenne hízelgő a ma­gyarok számára... A lépcsőn megjelenik Szlobodan Szantracs szövet­ségi kapitány, aki, amikor megtudja, miért tartózkodunk ott és honnan jöttünk, nem éppen a legvidámabb. - Talán az edzés végén... ­hárítja el kérésünket, de aztán meggondolja magát: - Tud­ják mit? Essünk túl rajta. 9 Akkor árulja el: tényleg nem látta még játszani a magyar csapatot? - Eddig még nem volt le­hetőségem, hiszen mindig máshol kellett lennem, ami­kor az önök csapata játszott. De ne higgyék, hogy nincse­nek alaposan feltérképezve. Segítőm, Ilija Petkovics Finnországban is látta a dön­tetlenjüket, meg aztán kazet­tán már többször is tanulmá­nyoztam játékukat. 9 Akkor biztosan örült, hogy a magyarokkal hozta össze együttesét a sors... -Én a sorsoláskor annak örültem, hogy elkerültük Horvátországot, Olaszorszá­got és Ukrajnát. Ezeken kívül bárkit kaptunk volna, az esé­lyünk megvan a továbbjutás­ra. 9 A magyarok ellen is ilyen biztos a dolgában? - Miért ne lennék? Ered­ményeink jobbak, szerdai el­lenfelünk csak szerencsével jutott a pótselejtezőkbe. 9 Viszont a tradíció a ma­gyarok mellett szól, hiszen a Magyarországon leját­szott 14 mérkőzésből csak egyet tudtak eddig meg­nyerni. - Ez már a múlté. Elisme­rem, a magyarok egykor vi­lágelsők voltak, bevallom, én is magyar „tanítvány" va­gyok, hiszen magyar edzők­től (különösen Lyka Antal­tól) tanultam ezt a nem ép­pen könnyű mesterséget. De a magyarok mintha elfelej­tették volna, amit tudtak. Igaz, a futballban vannak görbék, mélypontok és csú­csok. Most mi vagyunk fel­jebb, s erre alapozom opti­mizmusom. 9 Ha holnap kezdődne a meccs, milyen összeállí­tásban küldené pályára csapatát? - Oh, ott még nem tartunk, hogy kiteregessem a kártyá­kat. Van még egy-két helyen probléma. Még gondolko­dom, hogy például Jugovics bekerüljön-e a kezdő 11-be, vagy helyette egy teljesen egészséges labdarúgót szere­peltessek. 9 Nem veszi „beleszólás­nak", ha mondok egy összeállítást? -Tessék... 9 Kralj - Djukics, Mihaj­lovics, Djorovics - Brno­vics, Mirkovics, Jokano­vics, Petrovics, Sztojko­vics - Szavicsevics, Mija­tovics. Ha szerepelne ben­ne Jugovics neve is, akkor biztosra venném, hogy ez a csapat kezd. - Mondjak valamit? Játsszon a totón, mert elég jó tippel... 9 Elnézve ezt a váloga­tottat, csupán egy olyan játékos található benne, aki a hazai bajnokságban szerepel. Nem hátrány az, hogy a többiek csak a mérkőzés előtt pár nappal állnak a rendelkezésre? - Mit mondjak? Ezek a fi­úk profik, tudják, hogyan kell élni, viselkedni. Ha a váloga­tottban jó eredményeket ér­nek el, az növeli ázsiójukat a nemzetközi porondon is. Egyébként ismét „hazaivá" válnak, amikor a válogatott mecccsekre készülnek. Ilyen szempontból semmi hátránya nincs annak, hogy nem itthon kergetik a labdát. Áz egyik ilyen idegenlégi­ós, a Real Madridban játszó Mijatovics a mellettünk lévó asztalnál figyeli a beszélge­tést. Amikor az idegenlégió­sok témájánál tartunk, nem állja meg, hogy ne szóljon közbe: - Madridban sokkal többet edzek, mint itthon. A spanyol bajnokság olyan erős, hogy ott, aki nem készül rendszere­sen, nem tud helytállni. És ha az ember egyszer kikerül va­lamilyen oknál fogva a csa­patból, várhat, amíg újra a kezdők közé jelöli az edző. A profi labdarúgás nem leány­álom... Szedelőzködtek a keret tagjai, egymás után szálltak az edzésre induló buszba. De­jan Szavicsevicset, a jugo­szláv labdarúgás kétségkívül legnagyobb sztáiját alig tud­juk kiszabadítani az autog­ramkérők és a vele a fényké­pezőgépek előtt „pózolni" akarók gyűrűjéből. Amikor megtudja, hogy magyar új­ságírók vagyunk, nem na­gyon akar kötélnek állni egy villáminterjú erejéig. Csak akkor enyhül meg kissé, ami­kor megmondjuk, hogy Sze­gedről jöttünk. - Ha szegediek, akkor Szlobodan Szantracs szövetségi kapitány: Mihajlovics: Legszebb öröm mindenkor Most mi vagyunk a jobbak... a gólöröm

Next

/
Thumbnails
Contents