Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-27 / 250. szám

A közönség A

Z európai kézilabdacsapatok vezetőitől sok dicséretet kapott már a szegedi közönség. Egy kivételével, amikor megsebesítették a hamelni másodedzőt, pozitív arcukat mutatták a Pick-szurkolók. A lelkesebbjei kedvenceitelis kíséri külföldi és hazai mérkőzéseire. így aztán nem csoda, ha olyan sztárcsapat, mint a Niederwürzbach, vagy a Zagreb nem tudott nyerni az újszegedi Sportcsarnokban, de némi segítséggel sikerült csak győznie a világ legjobb klubcsapatának tartott Barcelonának is. A mostani bajnokságban eddig mintha csendesedett volna a hangerejük és alább hagyott volna lelkesedésük. Ebből kiindulva, no meg az utóbbi időben kialakult gyakorlat miatt, hogy az utolsó pillanatban foglalják el az előre biztosított helyüket a nézők, a Tisza Volán SC vezetői egy kicsit aggódtak is: a korábban érkező Fotex-drukkerek majd roszz irányban befolyásolják a Pick Szeged bemelegítését. S

zerencsére kiderült: felesleges volt a bizalmatlanság, mert olyan hangulat, olyan izzó légkör alakult ki, hogy a pályáról levonuló Avar beismerte: még mindig libabőrös a teste, ha a feledhetetlen biztatásra gondol. Nagyon reméljük, hogy ez az újra egymásra találás nem tiszavirág-életű lesz... Süli József • Szenzációs magyar sikerek Erdei és Kovács világbajnok! ökölvívás • Budapest (MTI) Szokatlan összmérleget eredményezett a szombat este a budapesti, sorrendben 9. amatör ökölvívó világbajnokságon, amikor is lezárult a döntösorozat fele. Tudniillik ezen a napon, amikor a tizenkét súlycsoport közül hatban hirdettek aranyérmest, csupán egyetlen kubai világbajnokot köszönthettek, holott négyben is érintve voltak a karibiak. A példátlan esemény úgy következett be, hogy a 48 kilós, s Fülöp-szigeteki riválisánál egyértelműen jobb Esquirol Maikro Romero után már mindhárom honfitárs vereséggel volt kénytelen távozni a szorítóból. Hogy miért nem tudott nyerni közülük például a korábbi kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok Félix Savon, nyilván még utólag is vitatéma lesz, ami magyar szempontból sokkal fontosabb: Erdei Zsolt kubai ringáldozata nem holmi pontozói ármánykodásnak tudhatja be vereségét. A magyarázat sokkal prózaibb és örömtelibb: a korábbi junior Európa-bajnok és felnőtt Eb-ezüstérmes Erdei egyszerűen jobb volt Ariel Hernandez Azcuynál... Hiába szólt előzőleg a rutin (a kubai két évvel öregebb, s nagyobb a szakmai múltja), az eredménylista (Hernandez kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnokként érkezett Budapestre!) inkább a karibi bokszoló mellett, a kötelek között a valós tudásbeli különbség érvényesült. Nem feltétlenül tud többet máris az ökölvívás tudományából a 23 esztendejével még mindig igen fiatal magyar, de hogy észben, taktikailag, fegyelmezettség dolgában, bátorságban is a kubai előtt jár, azt nagyszerűen példázta a 75 kilogramm szombati döntője. A tán elhamarkodott vezetőbtrói lépés, amikor is az első menet elején nagy hirtelen rászámolt Erdeire, nem sok jót Ígért a folytatásra, de az efféle „előítéletre" maga a Fekete Team-Tájfun öklözóje cáfolt rá rendkívül bölcs és kulturált teljesítményével. Amelyben a higgadt átgondoltság éppúgy helyet kapott, mint a védekezés és támadás okos adagolása, a kubai elbizonytalanítása hol ügyes ellépéssel, hol a kellő időben elengedett, hatalmas ütésekkel, amelyek egyike után a „visszaszámolás" is bekövetkezett. Erdei fokozatosan húzott el, egyetlen menetben sem tűnt jobbnak a kategória egészen e döntőig világelsője, akinek budapesti „detronizálása" a vb egyik legnagyobb és honi szempontból legkellemesebb meglepetése volt. A vb utolsó napján a vasárnapi hat döntő közül jó felvezetőnek bizonyult Kovács István mérkőzéséhez az 51 kg fináléja, ahol is egy orosz és egy kubai találkozott. Na már most, mivel a szombati kubai kudarcsorozat után a karibiak részéről az oroszok címére érkező, s csalást, holmi bokszmaffiát felemlegető támadások is érkeztek, sokan gondolták úgy, hogy a ringkörnyéki botrány után - amelyet a nehézúlyú Félix Savon, a kétszeres olimpiai és ötszörös világbajnok veresége robbantott ki (őt egyébként nem orosz, hanem egy másik volt szovjet tagköztársaság, Üzbegisztán képviselője győzte le) - igazi kesztyűsháború következik majd. A csata nem fajult el, a hangulat felfokozásához azonban nagyon is alkalmas volt, különösképpen azért, mert végre a kubaiak örülhettek: Manuel Mantilla Rodriguez biztosan nyert 18:3-as pontozással Ilfat Razjapov ellen. És már következett is a zárónap fénypontja: a magyar-német összecsapás a pehelysúlyú döntőben Kovács István, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, illetve a tavalyelőtti Eb-bronzérmes Falk Huste között. Négy-ötezernyi szurkolótól támogatva, hatalmas ünneplés közepette lépett a kötelek közé a világklasszis „Kokó," aki a névjegyét - lévén, hogy korábban még soha nem találkoztak a szorítóban - a harmadik menetben ismertette meg igazán Hustéval, miután az első kétszer két perc kevés ütéssel, s még kevesebb találattal telt el. A mérkőzés felétől aztán a valódi Kovács Istvánt láthatták a BS-be kilátogatok. A 4. menetben jött előre a német, tudta-érezte, vesztésre áll, próbálkozott is, amennyire tőle tellett, de csak a tisztes helytállás sülhetett ki kísérletezéséből, a magyar bokszoló diadalát nem tudta kétségessé tenni. Győzött 6:2-es pontozással, s ezzel 1991 után másodszor is amatőr világbajnok lett Kovács István, akinek ez volt az utolsó mérkőzése ilyen minőségében, a budapesti vb után már a profik táborában folytatja tovább. Győzelme egyszersmind azt is jelentette, hogy Magyarország a két elsőséggel a nemzetek éremversenyében a harmadik helyen végzett! Válogatottverö" Pick • VL •• wm dP Rapavec kapus bravúrjai is szegedi gólokat értek... (Fotó: Gyenes Kálmán) kézilabda Pick SzegedFotex KC Veszprém 23-20 (12-9) Újszegedi Sportcsarnok, 2500 nézá. Vezette: Andorka, Schóber. Pick Szeged: RAPOVEC - Kuzma 1, SÁNDOR 5, BARTÓK 2, DOROS, SZOTYORI 7 (2), AVAR 5 (2). Csere: NAGY Z. (kapus). Bajusz 2, Borsodi, Berta, Cseh 1. Edző: Skaliczki László. Fotex: Szathmári - BENDÓ 6 (3), ÉLES 7 (2), Csoknyai, Mezei, Kis, PÁSZTOR 4. Csere: Svajlen (kapus), Sótonyi 1, Gulyás 1, Zsigmond 1. Edző: dr. Hoffmann László. Kiállítások: 12, ill. 14 perc. Hétméteresek: 6/4, ill. 6/5. Skaliczki László edző sokat morfondírozott azon, hogy az állandóan sérüléssel bajlódó Brajdicsot, vagy a szélen és az átlövőben is „használható" Bertát, avagy éppen Sándort hagyja ki a csapatból. Végül ez utóbbi kettő szerepeltetése mellett döntött, s az eredményt ismerve, helyesen. A szerdán „leköszönt" Kiss Szilárd edző is ott volt a lelátón, s megkérdeztem tőle: mit vár a találkozótól? - Jóformában van a Veszprém. A védekezés eddig is erőssége volt a csapatnak, de az utóbbi időben sokat javult a támadás hatékonysága és gyorsasága is. Ezért Fotexgyőzelemre számítok. A közönség azonban másként gondolta, mert már egy órával a találkozó előtt olyan hangosan biztatta a szegedieket, hogy a veszprémi drukkerek hangját hallani sem lehetett. Olyan hangulat alakult ki az újszegedi Sportcsarnokban, amilyet az utóbbi időben a Pick Szeged játékosai egy kicsit hiányoltak is. Öveges, a professzor A szegedi kézilabdások közül először Sándor Istvánt „szédítette" meg a Fotex az ajánlatával. Az átlövő az egyéves viszontagságos távollét után az elmúlt bajnokságban nagyon nehezen tudott visszailleszkedni volt csapatába, amely időközben jócskán meg is változott Rengeteg bírálat érte a játékost A közönség joggal hiányolta bátor, szellemes és gólerős játékát Azonban Skaliczki László bizalmat szavazott a kézilabdásnak. Most Sándor Pista bebizonyította, hogy nem véletlenül hívják Övegesnek, mert fizikus névadójához méltóan most ő is professzor volt a pályán, s a kitűnő védőmunkája mellett öt gólt ragasztott a veszprémi kapuba. A hazaiak kezdték a játékot, az első támadásuk három és félpercig tartott, de mindössze Kis Ákos kiállítása lett az eredménye. Rapovec-bmrátoY. után az 5. percben Kuzmának sikerült először megrezegtetnie a hálót, majd Sándor gólja következett. A vendégek a 8. percben Pásztor révén szerezték az első góljukat. Óriási taktikai harc alakult ki. A Szeged „égett" azonban magasabb hőfokon, minden játékos egyformán hajtott és küzdött. A hazaiak a védekezésben nagyon figyeltek, a támadásaikat pedig nem kapkodták el. Ennek a pontos játéknak nem is maradt el az eredménye, mert Avar és Bajusz találatára csak Élesnek sikerült vájaszolnia. Majd következett Szotyori és Bartók gólja, a másik oldalon pedig Bendó ejtése, s az első negyedóra 6-3-as szegedi vezetéssel ért véget. A következő percekben is kitűnően játszott a Pick, s még az sem törte meg a lendületét, hogy Andorka játékvezető mindig a Tisza-partiak kárára tévedett... A Fotex egy kicsit szárnyaszegetten, mondhatjuk úgy is: fáradtan játszott. Ezt észre is vette Hoffmann mester, s 9-4-es szegedi vezetésnél időt kért. A 24. percig megmaradt az ötgólos különbség a két csapat között, amikor megnyitotta félidei hajráját a vendégcsapat: két Éles gólra csak Szotyorinak sikerült felelnie, s így háromra csökkent a hazaiak előnye. A lelátón Kiss Szilárd akinek a veszprémi szurkolók, mintegy csapatuk bírálataként, skandálni kezdték a szünetben a nevét leköszönt edző mellett ült dr. Oszlánczi András és Igor Zubjuk. A volt szegedi játékostól is a találkozó kimeneteléről érdeklődtem: -A második félidőben feltámad a Veszprém és simán nyer - volt a válasz. Arra a kérdésre pedig, hogy mi van vele? csak vállrándítással reagált. Büntetőgóllal kezdte a második félidőt a Veszprém. Ez egy kicsit megzavarta a Szeged játékát: Bartókék elkezdtek kapkodni, türelmetlenkedni, s ekkor jöttek Sándor Pista percei, s szép góljai, valamint Nagy Zoltán bravútja, amivel ártalmatlanította Éles büntetőjét. Ennek ellenére a 42. percben kiegyenlített a bakonyi csapat. Nem örülhettek sokáig a vendégek, mert a következő támadásban az ellenállhatatlanul játszó Szotyori megoldhatatalan feladat elé állította Svajlent a nagy bombájával. Majd Nagy Z. újabb bravúrja váltotta ki a nézők elismerését. A hazaiak sem a kettős emberelőnyüket, sem a hétméteresüket nem tudták gólra váltani. A büntetőt kihagyó Avar azonban két beállós góljával feledtette hibáját, s ezzel az 50. percben ismét háromra (17-14) nőtt a Tisza-partiak előnye, s mellé még Dorost, a harmadik kétperces kiállításának begyűjtésével végleg kiállították. Pillanatok kellettek ahhoz, hogy a pályaválasztókat ismét megközelítsék (18-17) a vendégek. Nem lehetett azon csodálkozni, hogy ilyen helyzetben Skaliczki edző időt kért. A megnyugtató, sorrendező szavak meg is tették a hatásukat. Bajusz ellopott egy labdát, s fájós láb ide, műtét oda, egészen Szathmári kapujáig robogott vele. Az 56. percben szinte felhördült a közönség, amikor a meg nem adott két gólja után Szotyori a hétméterest elhibázta. Miközben szinte remegett a Sport-* csarnok a „Hajrá, Pick!" buzdítástól, Sándor és Szotyori vette be a veszprémi kaput. Közben Csoknyai is begyűjtötte harmadik kétpercesét, s ülhetett a lelátóra. Tizennégy másodperc volt hátra, s kettővel (22-20) vezetett a Szeged, amikor Hoffmann időt kért, közben a zsűri 10 másodperccel visszaállította az órát. Ez a húzás azonban nem jött be, mert Cseh Zsolt révén a Pick szerzett újabb gólt. Tulajdonképpen a magyar válogatott legyőzése, s az a tény, hogy a Pick-öltözőt a mérkőzés után majd szétvetette a boldogság, önmagáért beszél. Ilyen játékot vártak és várnak a jövőben is kedvenceiktől a szegedi kézilabdabarátok... Mennyivel jobb volt most úgy elhagyni a Sportcsarnokot, hogy a Tisza-parti szurkolók nem a veszprémi drukkerekkel voltak elfoglalva, hanem a kedvencek .nevét skandálták sorban. Skaliczki László: - Végtelenül boldog vagyok, hiszen az első félidő 20. percéig kifogástalanul játszott á csapat, majd az egyéni kreativitások is meghozták az eredményességet. Örülök, hogy a csapat és a közönség ismét egymásra talált. Hoffmann László: - Védekezésben felülmúlt bennünket a Szeged, s mellé még jól kihasználta a közönség támogatását is. Süli József m*, -.Szeged ^ÖíEÉlSEI • Szerdán MagyarországJugoszlávia Csak egyetlen vereség labdarágás • Budapest (MTI) Azzal senki sem vitázik, hogy nevek, egyéniségek dolgában jelentősebb tudású Jugoszlávia labdarúgó-válogatottja. Am a futball csapatjáték, és ha a múltat idézi fel a sportstatisztikus, nem is olyan rossz a helyzet! Nem olyan rossz, hiszen a szerda este 20 órakor, a „plávik" elleni két világbajnoki pótselejtező első, hazai összecsapása előtt kedvtelve illik fölemlegetni, hogy a magyar földön megvívott 14 csata közül a rivális csak egyszer diadalmaskodott, mégpedig 1962. október 14-én, a Népstadionban. A további mérkőzések közül kilenc magyar győzelmet hozott, négyszer döntetlenül mérkőztek a csapatok. A szerda esti 90 perc színterén, a Ferencváros Üllői úti stadionjában háromszor játszottak a múltban egymás ellen a jövő nyári franciaországi döntőbe vágyó gárdák: 3-0, 2-1 és (J-0 született magyar szemszögből, tehát a déli szomszéd a zöld-fehér létesítményben egyetlen „ikszét" csikart ki. Most negyedszer is az Üllői út a két válogatott erőpróbájának színhelye, de minden idők történetében először harcolnak vi lágbajnokságért. A hazai összecsapások sorában a legnagyobb sikert 1959. április 19-én aratta Magyarország, Tichy Lajos (2), Sándor Károly és Pál Tibor góljaival 4-0-ra nyert. A húsz éve idehaza megrendezett utolsó magyar-jugoszláv 4-3-as eredménye sem éppen előnytelen. A két csapat amúgy csaknem másfél évtizede csatázott utoljára, 1984. március 31-én, Szabadkán Jugoszlávia nyert 2-1-re. Az összesített mérleg (a hazai és idegenbéli mérkőzéseket is ide sorolva) magyar szemszögből: 30 mérkőzés, 15 győzelem, 9 döntetlen, 6 vereség, 57—42-es gólkülönbség. Magyar-jugoszláv mérkőzések, magyar földön: 1. 1927. április 10. Üllői út 3-0 (2-0). Magyar gólok: Siklóssy, Orth, P. Szabó 2. 1928. március 25. Üllői út 2-1 (2-1). Gólok: Stófián (2) 3. 1937. május 9. Hungária körút l-l (0-1). Gól: Cseh II. 4. 1940. szeptember 29. Üllői út 0-0 5. 1956. április 29. Népstadion 2-2 (l-l). Gólok: Fenyvesi dr., Bozsik 6. 1958. április 20. Népstadion 2-0 (1-0). Gólok: Sándor, Vasas 7. 1959. április 19. Népstadion 4-0 (1-0). Gólok: Tichy (2), Sándor, Pál T. 8. 1960. október 9. Népstadion l-l (1-0). Gól: Göröcs 9. 1962. október 14. Népstadion 0-1 (0-0). 10. 1964. október 25. Népstadion 2-1 (2-0). Gólok: Albert (2) 11. 1967. április 23. Népstadion 1-0(1-0). Gól: Bene 12. 1971. szeptember 1. Népstadion 2-1 (0-1). Gólok: Holczer (öngól), Bene 13. 1974. május 29. Székesfehérvár 3-2 (0-2). Gólok: Máté (2), Fazekas 14. 1977. október 5. Népstadion 4-3 (2-1). Gólok: Törőcsik (2), Kereki, Váradi B.