Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-27 / 250. szám

HÉTFŐ, 1997. OKT. 27. KITEKINTŐ 7 Kedves Kömyékbéliek! Tja igazából nem is vettük észre, hosszú ünnepi hét11 végét hagytunk magunk mögött. Teltek a napok és - maradjon köztünk - jól meg is keveredtek. Előbb szombaton volt péntek, majd pénteken lett szombat. Szombaton aztán megint szombat. (Az egyik szabadnapként tituláltatott). Ami viszont biztos: az óraállítás miatt egy órával hosszabbat alhattunk, a vasárnap az vasárnapra esett és azt hétfő követte. A mai hétfőben aztán nincs semmi különös, olyan, mint a többi hétkezdet. (Ha csak az nem teszi kicsit mássá, hogy a szokásos pénteki Kitekintő oldal most tárulhat csak Önök elé, és nemcsak a kisteleki, hanem a mórahalmi nagytájat is pásztázza.) A négynapos ünnep sokaknak - kik csak most tudtak ülőt szakítani az elmaradott tennivalók pótlására, - mégis kevés volt. A határ serénykedői, bár kidolgozhatták magukat, szántottak, vetettek, s bizony ilyenkor, az őszi munkák dandárjákor nem nézi senki se a naptárt. Maradt munka erre a hétre is. Amikor csütörtökön érdeklődtünk a pusztaszeri határ emberétől, hogy mit is mutat az aznapi naptár, emberünk a traktor szerelése közben felelte, hogy igazi próbára tevő idő a mostani, merthogy nála például már negyedszerre mondja föl a szolgálatot az orosz masina. A magyarok forradalma, bocsássuk meg neki, az eszébe se jutott... Hála Istennek, minden következmény nélkül mondhatta, amit mondott. Igazi nagy ünnepeként a mi októberi jeles napunknak. A

Z időjárásra egyáltalán nem lehetett panaszunk. Megadta az esélyét, hogy már az október végnapjain jó esztendő kezdődjön. A gazdaembernek ez már az új év kezdete, hiszen ágyába hintette a jövő évi kenyérnek való magját. Elvetette a búzát, a rozsot... A Dél-Alföldön elsőként Ipari park Mórahalmon • A századik... Csengelei krónika Ez press?.' Nem - de hírátadó helyi (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Hatodik évfolyamának huszadik számával századik kiadását ünnepelte nemrégiben a Csengelei Krónika. Saját megnevezését kisbetűvel adja a falu tudtára, a friss szám elejét színesre vették s bemutatták magukat és az ilyenkor elmaradhatatlan ünnepi tortát. A havonta kétszer megjelenő lapot a csengelei polgárőr csoport támogatja, s felelős kiadóként Kucsora Péter, szerkesztőként pedig Molnár Mihály jegyzi. A századik füzet, mert a faluújság valójában olyan, mint egy gondosan vezetett iskolai irka, a 352. oldalánál tart. Ha elejétől nézzük lapjait, olvashatjuk Gregus Sándorné gazdajegyzői ismertetőjét a Csongrád Megyei Agrárkamara képviselőinek választásáról, majd a falubéliek vélekednek a NATO-hoz való csatlakozásról. A krónikák sorában tisztelgés Gazsovits József téeszvezető emlékének. A focimeccsek eredményei, a hirdetések a jelen pillanatai. Az ünnepi szám, egyáltalán nem ünneprontóként, többek közt azokat az elképzeléseket, elhatározásokat gyűjtötte csokorba, amelyek nagyszerűek, csodálatosak voltak és - nem lett belőlük semmi. Eszerint nem a Kővágó-kanyarhoz épült a falu, ahová Król Oszváld tanulmánya javasolta 1935-ben, hanem a Csengele kapitányság belső-csengelei iskolájához. A hatvan éve született tervvel az öreg kéregetőket - a csengelei koldusokat - Szeged városának népjóléti tanácsnoka, dr. Kemenessy Tibor egy tanyaházba terelte volna, de a 25-30 személy eltartását már az akkori kincstárnokok is sokallották. A csengelei templom alapozásához már a köveket is összehordták, amelyet szegedi törvényhatósági bizottság közgyűlése 70 ezer pengőért 1941-ben kívánt fölépíteni, s abban 540 hívőre számítottak. Ahogy a krónikás ltja: a háború közbeszólt. A Dékány-kocsma átalakítását - ebből lett volna a csengelei művelődés háza Komócsin Zoltán, a hajdani politikai bizottság hatalmi embere is segítette, mégsem érhette meg a falu, mert 1975-ben a belvíz miatt életveszélyessé nyilvánították és be is zárták. Később, a gabonatárolónak épült tornatermet bővítették a kultúra szentélyévé. Az avatási ünnepségre érkező német vendégek, 1994-ben még csak félkészen láthatták, de végül is 24 év alatt felépült, nem lett „füstbe ment terv" - adja hírül a csengelei krónika. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium döntését kővetően tény a Homokháti Térségi Agrár-ipari Park létezése és működése - 10 hektáron, Mórahalmon új távlatokat nyitva e térség fejlődésének. A teljes infrastruktúrát, s jelentős ár- illetve adókedvezményeket biztosító önkormányzat elsősorban élelmiszerfeldolgozó cégekre számít a betelepülök között, de nyitott bárminemű más vállalkozás irányába is, amennyiben az a térség gazdasági fejlődésére, foglalkoztatására jótékony hatással van. Az Heti Világgazdaság ipari parkokkal foglalkozó írása szerint „Ahogy Győrben, a Csongrád megyei Mórahalmon is kulcsszerepeit játszott az ipari park ötletének kitalálásában a polgármester, Nógrádi Zoltán." Mi is őt kérdeztük a dél-alföldi térségben eleddig egyedülálló gazdaságfejlesztési lehetőség hátteréről, s magáról az „ipartelepítés" gyakorlati tenni- és tudnivalóiról. # Polgármester úr, hogyan veszi a bátorságot egy kisváros ahhoz, hogy a nagyok és erősek közé „befurakodva", a dél-magyarországi városok közül elsőként hozza el az ipari park című pálmát az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium pályázatán? - Az elmúlt negyven évben az volt a feladata homokhátnak, benne Mórahalomnak is, hogy friss zöldséggel, gyümölccsel, élelmiszeripari alapanyaggal, no meg munkaerővel lássa el Szegedet... Ez az időszak elmúlt. S ha nem teszünk semmit, már középtávon számítani lehet a környékbeli települések elnéptelenedésére. Korszakhatárhoz érkeztünk tehát, talpra kell állítanunk a térség gazdaságát! Ennek egyedüli útja: az agrárvertikum felépítése, illetve a széNógrádi Zoltán: „Korszakhatárhoz érkeztünk, talpra kell állítani a térség gazdaságát!" (Fotó: Gyenes Kálmán) lesebb értelemben vett iparfejlesztés. Ehhez lehet üdvözítő módszer az ipari park létesítése, amikor is egy jól elhatárolható terület infrastruktúráját megteremtve, jelentős ár- és adókedvezményeket biztosítva igyekszik egy település vonzóvá tenni magát a befektetők számára. Valami speciálisat kellett letennünk az ipari tárca asztalára, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk, s bebizonyítsuk, hogy a 120 hektáros nagy ipari parkok mellett igenis a kisebbeknek is létjogosultsága van, amennyiben egy térség feltételeinek, adottságainak, reális lehetőségeinek ez felel meg a legjobban. Mi javasoltuk először, hogy egy ipari park lehessen agráripari jellegű is! • Milyen közvetlen és közvetett előnyei származnak a mórahalmiaknak, illetve a térségben élőknek az ipari park létesítésétől, s milyen gazdasági stratégiát követ az önkormányzat? - Mindazon cégek, melyek a kedvező feltételek miatt idetelepülnek, munkahelyeket is teremtenek. A direkt foglalkoztatásbővítésnek azonban van egy közvetett munkahelyteremtő hatása is, hiszen a feldolgozó cégek beszállítói körüket is nyilván e térségből kívánják kialakítani. Ezáltal viszont nőhet a kistermelők önfoglalkoztatása, erősödhet termelésük biztonsága, stabilizálódhat termékeik piacra jutása. Önkormányzati stratégiánk lényege a falusi gazdaság diverzifikált, azaz több lábon álló fejlesztése, természetesen a mezőgazdaságra alapozva. Nem elég, hogy komoly élelmiszerfeldolgozó kapacitást várunk az ipari parkba, gondoskodnunk kell a folyamatos alapanyagellátásról is megfelelő mennyiségben és minőségben! Ami viszont csak szervezetten, termelői közösségek létrehozásával lehetséges. Ezt az ügyet szolgálja a kistérségi önkormányzati egyesület szövetkezetfejlesztési programja is. Ne feledjük, hogy ez az ipari park nemcsak Mórahalom, hanem az egész homokhát boldogulását kívánja szolgálni. Amikor beszállítói körről beszélünk, eleve 25-30 kilométeres körzetben gondolkodunk. • Az ipari park cím elnyerésével végül is mekkora forintosítható támogatáshoz jutott a homokháti kistérség, s mekkora kedvezményekre számíthatnak a betelepülő vállalkozások? - A cím elnyerésével belépőt váltottunk további támogatások megszerzéséhez. Már másnap a minisztériumban volt következő pályázatunk - háromkötetes tanulmány mellékletekkel, dokumentumokkal, engedélyes tervekkel - az infrastrukturális célú támogatásra. A 10 hektáros ipari park teljes infrastrukturális kiépítése hároméves futamidőre szól, s közel 200 millió forintba kerül. Ennek 50 százalékát várhatóan az ipari minisztériumból sikerül megszerezni, míg a többit más egyéb forrásokból kell majd „összeszednünk". Ami pedig a kedvezmények körét és mértékét illeti, minden esetben egyedileg dönt az önkormányzat, aszerint, hogy mekkora az adott vállalkozás gazdaságfejlesztő, foglalkoztatásbővítő hatása a térségre. Mind a telekárnál, mind a helyiádóknál minimum 50 százalékos kedvezménnyel, s minimum ötéves futamidővel lehet számolni. Indokolt esetben természetesen a teljes mentesség is elképzelhető... Őrli Ferenc Mi az ünnep manapság? Juhász Sándor csengelei gazdálkodó: - Mit is mondjak erre? Az ünnep kinek ez, kinek az. Nekem igazából az, ha a család iastól-fiastól összejön. Nálunk ez a karácsony napja, a másnapja vagy az új év ünnepe. Sári lányom is, Éva lányom is férjnél van, ilyenkor együtt vagyunk, beszélgetünk, ámítjuk az onokát... Hát, azt is kell mondanom, ha fgy halad a világ, ahogy halad, már lassan az is ünnep lesz a magunkfajta embereknek,, ha valaki árában el tudja adni a portékát, amiért egész évben gürcölt, bujkált, csúszott-mászott a fóliában. Kucsora Antalné, kisteleki eladó: - Most csináltam a gyereknek a ballagást, akkora családban mint a mienk, ahol én vagyok a legfiatalabb, összejöttünk vagy százan. Ez már megmondja, hogy mi is az igazi ünnep. A névnapokon, születésnapokon is biztos vagyunk negyvenen. Nekem inkább a húsvéti meg a karácsonyi ünnepek a nagyobbak. Azok melegsége, családiassága sohasem volt hasonlítható az április negyedikéhez, a november hetedikéhez, mert azok, annak ellenére, hogy piros betűsek és kötelezők voltak - hidegen hagyták az embereket. Bessenyei Csaba, sándorfalvi kútkezelő: - Számunkra a karácsony az igazi ünnep, mert ezt együtt tölti az egész család. A különélő bátyám is haza látogat néhány napra. A név- és születésnapokon egy-egy szál virággal vagy kisebb ajándékkal lepjük meg az ünnepeltet, de csak szűk családi körben. Ezenkívül augusztus 20-át az Ópusztaszeri Emlékparkban töltjük. A sándorfalvi búcsúra és a május 1-jei ünnepségre néha-néha elmegyünk. Ilyenkor a gyerekeknek és a család hölgytagjainak vásárfiát hozunk. Vincze Orsolya, a Gábor Dénes Főiskola diákja: - A legfontosabb a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor találkozik az egész család. Az év többi ünnepén nem szoktunk teljes létszámban összegyűlni. A születés- és névnapokról csak a legszűkebb családi körben emlékezünk meg. Az állami ünnepekkel nem foglalkozom igazán, nem is ismerem mindegyiket. Esetleg május l-jén Balástyáról beutazom Szegedre a barátaimmal. A Ligetben sétálgatunk, válogatunk az árusok portékáiból és néha felülünk a körhintára. K. T. Faluújság • Munkatársunktól Lassan már minden település szerkeszt krónikát, ad ki magáról hírelö alkalmatosságot. A teljesség igénye nélkül tettünk egy kört a nagyszöged! homokvidéken, belelapoztunk faluújságokba. Aki rendszeresen böngészi azokat, sok értékességhez juthat. Röszke A röszkeiek a Ealusi Suttogóból értesülhetnek egykét olyan eseményről, ami nemcsak a polgármesteri hivatalban történik. Faluhfreket, pénzügyi tanácsokat, a plébánián történteket kísérhetik nyomon azok, akik nemcsak a hirdetésekre és a jeles alkalmak beharagozására kíváncsiak. Röszke képviselő-testületének lapja ezernél több példányban jelenik meg. Zákányszék A Zákányszéki Kis Újság se mindig a faluelőkelőség dolgait veszi górcső csak alá. A nagyobb cégek közleményei is fontosak. Nem mindegy, hogy mikortól és mennyit fizetünk a gázért, villanyért, vízért. Megszívlelendő néhány orvosi tanács. Börcsök Zoltán szerkesztő sem tudott ellenálni a foci csábításának, (miért is tenné?) hiszen ha most gyengélkednek is az aranylábú zákányi gyerekek, tavaly elsők lettek a megyei megmérettetésen. Pusztamérges Alapítvány adja ki a Megyeszéle lapot. Üllésen, Öttömösön, Pusztamérgesen, Balotaszálláson vásárolható. Pusztamérgesen szerkesztik (dr. Galambos Miklós, Ótott-Kovács Benő), Csákiné Tanács Rozália öttömösi, Vince Béláné, ifj. Balázs Piri Lászlóné, Nyilas Sándorné balotaszállási hírekkel látja a falusi redakciót. Az idén több olyan jeles összejövetel, versengés zajlott Pusztamérgesen, (tanyakonferencia, töltöttkáposzta- és kakaspörköltfőző-verseny, falunapok...) A Virágos Európáért Mozgalom Minősítő Bizottsága megállapítása szerint a falu nem vallott szégyent. Perczel E parányi kisteleki tájnak nincs külön lapja, de mint észrevehették, a Kitekintő oldal alkalmakként beszámol az ottani történésekről. Iskolája már rég bezárt, boltja se nyit ki abban. A Kistelek és Csengele közé ékelődő terület szövetkezete bomlóban, de emberei - lehetünk vagy százan - nem hagyták el. A tájék, nincs rá biztos adat, azért kapta e történelmi nevet, mert a negyvennyolcas szabadságharc idején, a szőregi csata előtt, Perczel Mór az itteni mezőn gyülekezett seregével, s a fához, amelyhez lovát kötötte, annak helyén később iskola épült. A hajdani csataelőkészítő helyen - erről később még szót ejtünk - a Szegedi Managerek és lapunk játékos kedvű vállalkozói mérték össze tudásukat. Lengőtekében, dartsdobásban, asztaliteniszben és több labdajátékban. Az még mai napig sem derült ki, hogy a mezei megmérettetésen valójában ki is volt a vesztes? Állítólag: igazságtalan döntetlen született.