Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-27 / 250. szám

HÉTFŐ, 1997. OKT. 27. BELFÖLD 3 ünnepi retorika A

politikai pártok saját sáncukban töltötték október 23-át. Szónokaik idén is felfegyverkeztek retorikai tölteteikkel, s hovatartozásuktól függően szórták is bőven az ünnepi beszédek bizonytalan jelentésű összehasonlltgatásait, eredetfelismeréseit és jövendöléseit. Úgy látszik, ez az ünnep sorsa, s talán érthető is: társadalom nem dolgozhatta még fel azt a hallatlan sok, szavakba öltött, egymásnak keresztbe-kasul ellentmondó elgondolást, igaz honépítő indulatot és hamis pártfenekedést, amely a rendszerváltozás nyomán - szerencsére - vér helyett folyt el Magyarországon. E jelenséget magán viseli szinte valamennyi közös ünnepe az országnak; s bár a derék szónokok szokták ugyan az Európai Uniót emlegetni Szent István kapcsán, meg a NATO-t március 15-én, 1956 októbere az az ünnep, amikor a történelmi közhelyek közül a legtöbb lelepleződik, hiszen a társadalom számára ezt még át- és átszövik a nagyon is megélt személyes sorsok. Az idei október 23. retorikájában két irányzat különült el, jelezve, hogy a szónoki egyszerűsítések mögött élő politikai eszmevonalak húzódnak. Az egyik a kormányon lévő erők politikai beszédeiből volt kiolvasható, amelyek azt sugallták, hogy a közelmúlt történelme, benne 1956-tal, politikai értelemben lezártnak tekinthető. A felszólaló szocialista politikusok, ahogyan eddig is mindig, messzire elkerülték a történeti folytonosság témáját, s a felelősség kérdése helyett szemérmesen általános társadalmi ideálokról beszéltek, olyanokról például, mint a megbékélés vagy a nemzeti összefogás. Az egység felemlegetése ismét a baloldali retorika sztárja volt. A nemzeti egység ereje volt a szocialista frakcióvezető beszédének fő aduja is, az az erő, amely 1956ban nem teljesedhetett ki, de napjainkban, új körülmények között igen. A

Z egységre buzdítás különös eleme a retorikának. Másként hangzik a hatalmon lévők részéről, és másként az ellenzék felől. A kormánypárt összefogási felhívása magában rejti, hogy az egység az adott hatalmi helyzetben, vagyis a jelenlegi vezetés alatt valósuljon meg, míg az ellenzék éppen a kormány politikai blokkja ellen gondolja el az egységei. Szerencsére a rendszerváltozás utáni Magyarország eddigi történetének egyik legvilágosabb tanulsága éppen az volt, hogy nemcsak egységben lenni lehet megtanulni, hanem békésen, kulturáltan különbözni is egymástól. Az ellenzék szemében a szocialisták megbékélési retorikája volt a vörös posztó. Lezsák Sándor is, Torgyán József is kijelentette, hogy addig nem lehet megbékélési politikáról beszélni, amíg olyan ember a magyar miniszterelnök, aki részt vett az 1956-os megtorlásokban. A parlamenti választások előszele sokkal nyilvánvalóbban érződött az ellenzéki beszédeken, mint a kormánypártiakon. Ez részint annak tudható be, hogy a jobboldal 1956-ot a vörös politika (és azóta több mosástól megfakult árnyalatai) elleni harc jelképének is tekinti, ami szintén kínálkozik szónoki fogásnak, ha a szocialisták leváltásáról van szó. Október 23. ünnepi szimbólumtárának bizonytalanságáról árulkodik, hogy a jobboldali szónokok lényegesen bátrabban keresték a politikaifolytonosságot és egyértelműbben fogalmazlak kormánypárti társaiknál. Igaz, e beszédek éleslátása jópárszor kimerült annyiban, hogy a szocialista oldali mindenestől azonosították az ötvenhatos megtorlókkal, maguk sem bajlódva az igazi felelősség és folytonosság ünnepietlen, ám történethü gondjával. Az ünnep ellenzéki retorikája - mindent egybevetve - 1956 októberének élő, le nem zárult voltát hangsúlyozta, aláhúzva, hogy áldozatai és bűnösei egyaránt köztünk vannak. T régső soron nem is 1956, hanem a rendszerváltozás V befejezettségéről szólt ez a szónoki párbaj. A szocialista politikának a kommunista múlt feledtetése és egy új politikai arculat kialakítása miatt az az érdeke, hogy lezártnak tekintse az átalakulás folyamatát. A mai ellenzék ugyanakkor, a társadalomban tapasztalható konszolidációs vággyal néha éppen szemben vitorlázva, a rendszerváltás kiteljesítését politikai célul tűzte ki. E két törekvés következménye lesz, hogy a baloldali-liberális koalíció a választásokra készülve egyre többször fog a magyar nemzet előtt álló új, nemzetközileg támogatott távlatokkal (ezekben a korábbi kormánynak is jelentős szerepe van) érvelni a kommunista átmentettség vádjával szemben, amelyet a jobboldali-centrista ellenzék kétségkívül nem utoljára szegezett neki a választások előtt. JCL UjlÁ íducLh^ Mindszentyemléknap • Felsőpetény (MTI) Negyvenegy évvel ezelőtt, október 30-án a rétsági páncélos alakulat tiszti különítménye szabadította ki a felsőpetényi Almássy-kastélyból Mindszenty József bíboros hercegprímást, esztergomi érseket. A bíborosról és a tiszteket vezető PálinkásPallavicini Antal őrnagyról emlékeztek meg vasárnap a nógrádi községben. Üzemanyagvizsgálat • Budapest (MTI) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség legutóbbi akciója során Békés, Csongrád, Bács-Kiskun. Jász-Nagykun-Szolnok és Fejér megyében tizenhat kutat vizsgált meg. Az ellenőrzés során harminc üzemanyagmintát vettek, s ezek közül egy gázolaj és egy benzin üzemanyagminta tért el a szabványtól - Battonyán, illetve az OMV dunaújvárosi kútjánál. Kukla János vállalkozó nagykamarási töltőállomásán a gázolaj és az AB 98-as ólmozott benzin kútfejeit és a Mol Rt. mezőkovácsházi töltőállomásán a gázolaj-kútfejet a felügyelők zárolták, mert kevesebbet mért, mint amennyit jelzett. NATO-érem • Pécs (MTI) NATO-éremmel tüntették ki szombaton a boszniai nemzetközi békefenntartó erők kötelékéhez tartozó ötnemzetiségű pécsi SFOR-bázis katonáit. A pécsi bazilika előtt felsorakozott dán, finn, lengyel, norvég és svéd katonának Risto Gabrielsson finn ezredes nyújtotta át a NATOmedált, melyet a szervezet a szabadság és a béke védelmének fegyveres szolgálatáért adományoz. Soproni szoborpark • Sopron (MTI) Szoborparkot avattak vasárnap Sopronban. Az Ikvaparti város évek óta formálódó, szobrokkal díszített köztere ezúttal Arany János és Tompa Mihály költők mellszobrával gazdagodott, Káspár Terézia jóvoltából. A nagylelkű lokálpatrióta adományozta Nagy Benedek és Baksa-Soós Krisztina bronz alkotását városának. Terézia és testvére, Hermina 1990 óta azon munkálkodik, hogy a magyar nemzet és irodalom nagyjainak méltó emléket állítsanak. Hét éve tett alapítványuk nyomán elkészült Vörösmarty egészalakos szobra. A Szózat költőjét követte a Himnusz alkotójának bronzba öntött sziluettje. Ma már Kölcsey Ferenc, továbbá Gyóni Géza szobra, Kossuth Lajos domborműve emeli a város rangját, környezetének kulturáltságát. • A Forrást ünnepelték a kajakosok Tíz év tíz arannyal Klasszis a klasszissal: Storcz Botond és Sándor Péter egymást köszöntik az évfordulón. (Fotó: Karnok Csaba) Tegnap este világbajnoki körülmények között ünnepelte tizedik születésnapját a szegedi Forrás Hotel. A jövő évi kajak-kenu világbajnokság jegyében megrendezett, bálba hajló fogadáson a megyeszékhely jelentős cégeinek vezetői köszöntötték a szállót, s mint éltető közeget, önmagukat is. Észrevétlen lett tízéves Szeged központi fekvésű szállodája, a Forrás. Nem tévedünk, amikor központi fekvést említünk az újszegedi, volt SZOT-üdülóvel kapcsolatban, mert a hely kivívta magának a centrális jelzőt. Szalagavató, szakmai bemutató, kiállítás, sajtótájékoztató, bál és vacsoraest színhelye a Sándor Péter vezette vendéglátóipari egység, amely minden évben, sőt minden évszakban elővezet valami újat, s ha a piac valami tévedés folytán nemet mondana a kezdeményezésre, akkor jönnek a még átütőbb ötletek. Most például az, hogy a tízéves Forrás a kanadai vb tíz világbajnokával köszöntötte önmagát, pontosabban a vb-hősöket ünnepelte a szegedi szálló, amely méltán pályázik a jövő évi szegedi világbajnokság központjának pozíciójára. Alighanem ebben az utóbbi mondatban pontosan tetten érhető a Forrás céglogikája: úgy szóljon önmagáról, hogy másnak is teret nyújtson. így a kajakkenu sport nagyságai nem csupán meghívott és ünnepelt vendégei voltak a tegnap estének, hanem céljai és okai is, mivel értük, a sikereikért, no meg a szegediek önbecsüléséért szerveződik jövőre a Maty-éren a világbajnokság. Baráth Etele, a sportági szövetség elnöke nagyon pontosan fogalmazott, amikor a DM megkérdezte, miért épp itt ünnepli önmagát a szakma. „Mert nincs jobb", válaszolta, s ez találóan rímelt azzal, amit ugyanerre a kérdésünkre a ázálló igazgatója mondott: „tíz évet tíz arannyal lehet mérni." D. I. 7 • Határon túli magyar pártok Szegeden Eszmecsere az egységért A hét végén Szegeden tanácskoztak a határon túli magyarokat tömörítő szervezetek és pártok. Az immár hatodik alkalommal megrendezett esemény valódi szakmai fórum volt, ahol a szervezetek megismerhették a társak problémáit, gondjait. A határon túli magyar pártok találkozóján a szervezetek egymással tanácskoztak, jelezte ezt a vasárnapi sajtótájékoztatón, hogy Mécs László szegedi tanácsnok is csak köszöntötte a sajtó képviselőit, majd az értékelés és a megbeszélések ismertetése helyett átadta a szót a legilletékesebbeknek. Először dr. Sajó József erdélyi szenátor szólalt meg, aki köszönetet mondott az eszmecsere lehetőségéért. Péntektől vasárnapig ugyanis a szervezetek megismerhették a többi párt gondjait és problémáit, s ezáltal közelebb juthattak a megoldáshoz a kollektív és kisebbségi jogok érvényesítéséhez vezető Sokan az asztal mögött: a legtöbb szervezet Vajdaságban működik... (Fotó: Karnok Csaba) vasszal az általános választásokon egységesen léphetnek fel. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviselője szerint helyesen jártak el, amikor programjuk alappillérének választották a kettős állampolgárság és az autonómia kérdését. Kabók István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tagja kiemelte, hogy a bácskai Zomborban egy éve magyar alpolgármester tevékenykedik, ráadásul sikerült a magyar falvakat irányító jugoszláv szocialista kormányhoz hű tisztségviselők többségét is eltávolítani. Papp Ferenc, az újvidéki Kereszténydemokrata Mozgalom képviseletében elmondta, amióta az ellenzék van hatalmon, javulás tapasztalható. Eddig rendszeresen felszedték a magyar katonakereszteket, idén nemcsak az inzultus maradt el, de az újvidéki alpolgármester is fejet hajtott a világháborúban elesett vajdasági magyarok emlékművénél. T. V. úton. Az asztal mögött ülők közül a legtöbben a Vajdaságból érkeztek, ami nem éppen örömteli, hiszen a jugoszláviai magyarok megosztottságát tükrözte. Balla Lajos, a Vajdasági Magyarok Szövetsége képviseletében szomorúan állapította meg, hogy a megosztottságnak „köszönhetően" a választásokon a vajdasági magyarok elvesztették a köztársasági képviselőik felét. Reméli, hogy a szegedi eszmecsere nyomán létrejön a felvidékihez hasonló összefogás és ta-