Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-25 / 249. szám

SZOMBAT, 1997. OKT. 25. STEFÁNIA-RIPORT 9 • Szeged peremén (1.) Béketelep miért háborúzna? Itt, kérem, mindenki őslakos. A kisvendéglő csöndjét csak ritkán zavarják meg a Szegedről kiruccanó „városiak". (Fotó: Miskolczi Róbert) Amikor őseink a nagy árvíz után összetalicskázták a körtöltést, maguk sem hitték talán, hogy a város védelmére szolgáló épitmény egykoron határként is szolgál majd. No persze arról szó sincs, hogy fináncok kutakodnának az itt ki- és belépő autók csomagtartójában, netán határőr pecsételné a paszportot. Ám az tény, hogy miközben Szeged külvárosai szinte egybenöttek a belső negyeddel, a körtöltésen kívüli területek változatlanul a város peremére szorulva élik hétköznapjaikat. Polgárai, akik leginkább a - szerintük - sokat cicomázott Széchenyi tér felé mutogatva említik vádjaikat, gyakran a másodrendű szegedi polgárok közé sorolják magukat. Ma induló sorozatunkban arra keressük a választ, mennyi igazságból táplálkozik e sértettség, s egyáltalán: mit is rejt maga a fogalom: Szeged peremén. Elsőként Béketelep lakói szólalnak meg. Ha valaki föltétlenül álmos utcákra kíváncsi, ballagjon csak ki szürke hétköznapjának délutánján Béketelepre. Üres járdák, ennél is üresebb utak világába csöppen, s miközben fülében még ott dübörög a Pestre kivezető út zaja, Szeged e szegletében már annak is örül, ha egy ásítozó macskával farkasszemet nézhet. Nem véletlen ez - az itt élők szinte mindegyike még Szeged valamelyik buszmegállójában váija ilyenkor, hogy hazafuvaroztassék a munkából. Ha pedig Béketelep központját szeretné föllelni az idegen, vegye elő minden nyomkereső tudományát ugyanis itt szépen festett irányjelzőkre éppúgy nem számíthat, mint messzelátszó templomtoronyra, vagy sétatérre. Mi is csak találomra kanyarodtunk be az egyik utcácskába, mert meglátván a bolt feliratot, abban bíztunk: ez a megaáruháznak aligha nevezhető kis épület mégiscsak vonz ide néhányat a telepiek közül. A néhányból azután egyetlen éppen hazafelé igyekvő vásárló maradt. Dóczi Istvánná, akiről gyorsan kiderült: több, mint harminc éve jegyeztetett be a béketelepiek lajstromába. - Tudja, amikor még mi költöztünk ide az urammal, 80 ezer forintos kölcsön elég volt ahhoz, hogy házépítésbe fogjunk.'Igaz, akkoriban nem volt ez kis pénz, de csak ki tudtuk valahogy szorítani a törlesztéseket - idézte föl emlékeit Dócziné, aki ma már a nyugdíjasok népes táborának tagja. - Persze Béketelep sem így nézett ám ki akkor. Volt itt vályogház bőven, az utakra is csak később került aszfalt, de mi mégis megszerettük ezt a környéket. S láthatja: mára kicserélődtek az épületek, s van itt már olyan kastély is, amit tíznél is több millióért kínálnak eladásra. Mert hogy mostanság van itt eladó ház, több is. 0 Ráuntak a gazdák Béketelepre, vagy egyszerűen szeretnének összkomfortosabb körülmények között élni? - Ráunni nemigen lehet, hiszen hangulatos, de egyben nyugodt vidék ez. Ami meg a komfortot illeti: nálunk a bolti ellátás jónak mondható, a busz is elég gyakran megfordul errefelé, a telefont is bevezették már annak, aki ki tudta fizetni, s majdnem minden utcán száraz lábbal át lehet kelni még esőzések után is. Az persze igaz, hogy egy gyógyszertár nem ártana. Meg azért is sokan panaszkodnak, mert nincs nekünk kábeltelevíziónk. Valamikor nekifogtak itt nagy buzgalommal az építésének, de hát ebből csak nem lett kép a televízióban. Miközben egy biciklis kamasz fordul kettőt mögöttünk, látom - Dóczi néni még mondana valamit. Aztán kibújik az utolsó panasza is: villanyrendőrt szeretne az E5-ösre. - Egészen pontosan oda, ahol az autóknak kell kifordulniuk, hogy följussanak az Izabella-hidra. Mert hogy most áldatlanok arrafelé az állapotok. Annyian dübörögtetnek ki meg be a városból, hogy az életét is elunja az ember, mire helyet kap a hídon. A telep centruma után immár a városperem peremén újból az Izabella-hídról, kábeltelevízióról hallgathattuk a panaszokat. Béketelep talán legutolsó házába kopogtattunk be. Bár az is igaz, nagyon nem kellett verni az ajtót, ugyanis nyitott kapu csalogatja itt a vendéget. Joó kis kocsmának neveztetik a hely, s ebből ugye máris kitaláltatott: nem fiókkönyvtár üzemel a szép épületben. De nem is kocsma, mint a cégtábla hirdeti, hiszen a gondosan tisztán tartott berendezés azt mutatja: az ide betérők őrzik a rendet. - Ez csak természetes, hiszen Béketelepen mindenki ismeri a másikat. Jómagam is itt születtem, itt éltem le eddigi életem, de az is igaz, hogy még iskolatársaim nyolcvan százalékát is magához kötötte a telep - tereli a szót beszélgetésbe Halkó Miklós. - Talán azért is ez a nagy ragaszkodás, mert nekünk még volt ám itt szép gyerekkorunk. Tudja, a téglagyári környéken nem lehetett unatkozni. Aztán, ahogy elteltek az évek, már jobban esik a nyugalom, s Béketelep azt is kínálja az itt élőknek. Közben persze megismertük egymás rigolyáit, s talán ezért nagyobb itt a türelem, mint bent a városban - magyarázza a béketelepiség titkát Halkó úr. S bár a kocsmagazda. Fogas Zaltán már egy fiatalabb korosztályt képvisel a vendéglőben, sűrű fejbólintásai jelzi: egyetért az elmondottakkal. Mint ahogy a már említett kábeltelevíziós, és útkereszteződéses panaszok fölemlegetésekor is teljes az összhang. Jómaga csak annyit fűz hozzá: a vértói bejáró közvilágítására jó lenne már költeni, hiszen éjszakánként ijesztően nagy errefelé a sötétség. S bár eddig még túl sok gazfickó nem veszélyeztette a béketelepi közrendet, nem is igazán szeretnék, ha ideszoknának a rendőrök elől bújkálók. De egyébként... Nagyobb gondok nem rajzolnak barázdákat az ember homlokára - hallatszik ki a vendéglő csöndjéből. Gyuris Nándor, aki szintén nem tegnap költözött Béketelepre, s aki éppenséggel Szeged centrumában árasztott el szűkebb pátriájáról szóló információkkal, már nem ennyire nyugodt Béketelep jelenét látva, s jövőjét sejtve. - Az a véleményem, hogy amelyik területet nem fejlesztik, az magától máris visszafejlődik. Márpedig Béketelepről nem mondható el, hogy túl nagy pénzeket költöttek volna rá. De jómagam nem is azt várom, hogy a város kasszájából áldozzanak milliókat. Csupán azt szeretném - s gondolom, ezzel a vágyammal nem vagyok egyedül -, ha újabb házhelyeket alakítanának ki, s így növelnék az itt élő népességet. Mert most minden szeptember előtt attól kell félnünk, bezáiják az iskolánkat a nem kellő kihasználtáság miatt. Ugyanis sajnos kevés a gyerek. De ha mondjuk fölépülne itt még vagy kétszáz ház, s Béketelépen a mostani 1400-1500 lakó helyett kétezret is meghaladná az itt élők száma, biztos megtelnének az iskolapadok, s már jóval inkább vonzó lenne ez a terület a vállalkozóknak is. Ahogy hallom, ennek ellenére az óvoda mellé is inkább ipartelepet álmodtak a tervezők. Ha ez megvalósulna, akkora hiba lenne, mint amikor a Tehóból (területfejlesztési hozzájárulás volt ez egykoron...) a rókusi Zöld ABC-t építették meg, mondván: majd oda fognak járni vásárolni a béketelepiek. Hát nem járnak. Mert az itt élők ezekhez az utcákhoz kötődnek, s itt szeretnénék minél komfortosabb életet maguknak. Gyuris úr szavaiból már kiérezhető: nem igazán elégedett azzal, amit a kilencvenes évek vége tud nyújtani Béketelepnek. No, persze attól még igencsak távol ez az indulat, hogy a körtöltésen belüli város elleni háborúba szólítaná a telepieket. Mégis érdemes azonban utánajárni: mit válaszol a béketelepiek fölvetéseire önkormányzati képviselőjük, dr. Mécs László. Amikor találkozásunkkor azzal köszöntöttem, hogy a körzetében tett séta során tulajdonképpen több elégedett, mint borongós arccal találkoztam, így reagált: - Akkor majd én sorolom a gondokat. Mert van belőlük néhány. Köztük olyan általános, ami magával a kültelkiséggel jár. Ugyanis azt tudomásul kell venni, hogy mivel az eredmény nem olyan látványos, a világon egyetlen város sem ruház be igazán szívesen a külső körzetekbe. Az elmúlt évtizedek is inkább azt bizonyítják, hogy az ott élők maguk kényszerítik ki az infrastruktúra javítását. így történt ez Béketelepen is, ahol egykor a városból kiszorultak építették föl az első házakat. Amikor aztán utcákba rendeződtek az új otthonok, már iskola, óvoda is kellett, s természetes jussuknak tekinték - mert hogy az is - az utak építését, vagy éppenséggel a mind sűrűbben erre is kikanyaradó buszokat. Szegednek az örökölt elhanyagoltság miatt nyűg is ugyan minden külső körzete, de nagy szüksége is van rá. Mert más irányokba nem tud terjeszkedni. Ezért a központnak is érdeke, hogy ilyen kisközpontokban optimális lakosságszám alakuljon ki. Vagyis annyian éljenek egy-egy területen, hogy már érdemes legyen iskolát, óvodát üzemeltetni, megnyílhasson az orvosi rendelő, s a gyógyszerért se kelljen bebuszozni a város központjába, de akár csak a közelebbi lakótelepekre sem. Több lakos esetén persze sűrűbb a buszjárat is, s már a vállalkozók is elgondolkodnak azon, érdemes-e kinyitni egy fodrászüzletet, egy cipészműhelyt, vagy fölépíttetni egy nagyobb, összkomfortosabb ellátást kínáló áruházat. Ezért jómagam is támogatom, hogy Béketelepen minél több új házhelyet alakítsanak ki. A gond csupán az, hogy ebben a körzetben is fölvásárolták a földeket, s mai gazdáik olyan drágán akarják visszaadni a városnak, hogy annyit már nem hajlandó erre költeni a közgyűlés. • Akkor a béketelepiek ne is reménykedjenek, mivel saját határuk zárta körbe őket? - Ennyire persze nem kilátástalan a helyzet. Hiszen az akadályok ellenére is elkészül a Dorozsmai út, s a Béketelep közötti terület részletes rendezési terve. Az több évre meghatározza majd, mi és hova épülhet, melyik területnek végül is milyen funkciót szán az önkormányzat. Szó sincs arról, hogy itt csak ipari parkot szándékozik építtetni a város. Mert például a Régiposta utcába, az iskola mögötti területre csak magánházak építési telkei kerülnének majd. Meggyőződésem, látva e terület méreteit, hogy Béketelepen még legalább ezer ember találhat otthonra. 0 Ám akkor még nagyobb lesz a városba igyekvő forgalom. Pedig már most sem tudnak kitörni az E5-ösön rohanó autók sűrűjében a Napos útról kanyarodni szándékozók. - Sajnos, közlekedésszervezési okokból a mostani kijáróhoz nem lehet villanylápás rendszert kiépíteni. Ezért azt tervezzük, hogy a Tűzoltó utcában költene a város milliókat a korszerűsítésre, s ha megépül egy biztonságos útkereszteződés, valamint kiszélesítik magát a Tűzoltó utcát is, ez lesz majd Béketelep egyik kijárata. A tervek már elkészültek, s nagyon bízunk abban, hogy az oda települt, ma is ott dolgozó üzemek hozzájárulnak majd e nem kis áldozatot követelő, mai számítások szerint 40 millió forintot mindenképp fölemésztő beruházáshoz. Tudom, ez sem lesz tökéletes megoldás, de a mai helyzetnél mindenképpen megnyugtatóbbnak tartom jómagam éppúgy, mint a közlekedésszervezés szakemberei. 0 Az új út átadásáról pedig akár a városi televízió is beszámolhatna majd. Persze ha lesz addigra kábelrendszer, aminek segítségével megnézhetik az átadási ceremóniát a béketelepiek. - Valamikor egy alapítvány szervezésében próbálkoztak itt egy kábelrendszer kiépítésével. A Medikémia ipartelepénél el is készült a jelfogó, a hálózatot is bevezették az utcákba, csak aztán az alapítvány megszűnt, s ma már a rendszer sem alkalmas a tényleges működésre. Most azt mondhatom: egyéves tárgyalássorozatot folytattunk már a szegedi kábeltelevíziós társasággal, ami hajlandóságot mutat arra, hogy Béketelepet is bekapcsolja a rendszerébe. Végső döntés a Kábeltelevízió Rt. novemberi közgyűlésén születik majd. Egyébként a városi rendszert a Vértónál vezetnék ki Béketelepre, s a várható költség eléri a 2 millió forintot. 0 Remélhetőleg ez a pénz előteremtődik. De vajon más, komolyabb beruházás finanszírozására tehet-e ígéretet, mint képviselő? - Sajnos az a forintmennyiség, ami képviselői alapomban összegyűlhet, nem elegendő nagyobb fejlesztésekre, hiszen ma már egy 500 méter hosszú, s aera luxuskivitelű út megépítése is 1 millióba kerül. De úgy érzem, hogy Béketelepnek igenis komoly esélye van arra, hogy részesüljön a központi útépítési alapból. így aztán reményeim szerint már a jövő év végére megépülhetne az a ma még nagyon rossz állapotban lévő, Régiposta utcai szakasz, amely a körtöltés felé vezet. De szeretném, ha költene a város a csatornarendszer bővítésére is. Ám itt meg az a gond, hogy ott is kevesen csatlakoztatnak be a gerincvezetékre, ahol az már elkészült, mert túl drágának tartják az e szolgáltatásért fizetendő összeget. Megoldást jelenthetne egy új díjkonstrukció kialakítása. S ha már a fejlesztéseket sorolom: meg kellene tisztítani a vízelvezető árkokat, s biztos, hogy több pénzt áldozhatna a város a tömegközlekedés fejlesztésére is. Ami pedig a gyógyszertárat illeti: azt igyekszünk elérni, hogy legalább egy fiókgyógyszertár nyílhasson Béketelepen, de ehhez jogszabályi módosításra lesz szükség. Nem elháríthatatlan akadály egyik sem, csak éppen időbe telik - mondta Mécs doktor. S ahogy megismertem Béketelep békés polgárait, az ő türelmükön nem fog múlni... Bátyi Zaltán