Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
Az Országgyűlési Könyvtár 56 története: szembefordulása lilelemmel (11. oldal) Marad a NATO? Valószínűleg egyedül marad népszavazási kérdésként a NATO-tagság ügye. (3. oldal) Lakásfoglalók törvénye A rókusiak kérték, Botka László teljesítette: bűntett lesz-e a lakásfoglalás? (5. oldal) Nyertek a DM-mel Kinek malac, kinek pénz jutott. Mai lapunkban terjesztési akciónk nyerteseinek névsora. (8. oldal) • Kalasnyikov-albizottság Sikkasztás, hűtlen kezelés • Budapest (MTI) Sikkasztás, hűtlen kezelés és okirathamisftás alapos gyanúja miatt az úgynevezett Kalasnyikov-albizottság azt javasolja az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságnak, hogy az általa elkészített jelentést küldje meg az illetékes hatóságoknak. Erről Póda Jenő (MDF), az albizottság vezetője adott tájékoztatást azt követően, hogy a testület befejezte a munkáját és egyhangúlag elfogadta az ügyben készült jelentést. Ebből többek között az derül ki, hogy a horvát állam nem követel Magyarországtól mintegy egymillió dollárt a még 1990ben le nem szállított fegyverekért. Az egymillió dollár sorsáról Póda Jenő egyelőre nem kívánt részleteket közölni, csak annyit mondott: alapos a gyanú, hogy bűncselekmény történt. Az albizottság egyúttal azt javasolja, hogy jelentését a titkos információk kivételével hozza nyilvánosságra az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága, amely várhatóan a jövő héten tárgyal a Kalasnyikov-ügyről. Feldarabolják? • Kijev (MTI) Nem kizárt, hogy Ukrajna kénytelen lesz szétdarabolni és hulladékfémként értékesíteni az egykori szovjet fekete-tengeri flotta büszkeségének szánt Varjag repülőgéphordozó anyahajót - jelentette be Vaszil Hurejev ipari miniszter a krími Inkermanban. A 300 méter hosszú, 60 ezer tonna vízkiszorítású Varjag építését pénzhiány miatt nem tudják befejezni. A nyám 1956. október 23. évfordulóján minden esztendőben tortát sütött. Elvégre rendkívüli események történtek velünk anno, már az előestén is ugyanis, miután kellően megkínoztam szegényt, világra jöttem... Még éppen időben, másnap kitört a forradalom. (Már ezért is érdemes volt megszületnem.) Néhány nappal később aztán, tömegközlekedés nem lévén, egy Bécsből érkező vöröskeresztes kocsiba kéredzkedtünk fel, s keveredtünk haza szülőfalumba - apám teljes havi pedagógusi fizetése bánta a fuvart. Valahogy így kezdtem. Aztán folytattam azzal, hogy november 4-én, apám mellén kapaszkodva majdnem sikerült túlbömbölnöm a kertünk végén átmasírozó szovjet lánctalpasok dübörgését - micsoda hősiesség.'... Ez a dübörgés aztán még egyszer visszajött életemben, 1968 egyik nyáréjszakáján - akkor is szovjet, meg szégyenszemre magyar páncélosok szántották föl a főutat Prága felé haladva. Ekkor értettem meg ötvenhatot is, egyszer s mindenkorra. Apámék azt mondták, ugyanaz van a csehszlovákoknál, mint nálunk 1956-ban. A férfiak ekkor is ott füleltek s tanakodtak a zöld félszemű, fapados rádió körül, zizegett, kuruttyolt, recsegett az éter a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Ahogy később nekem is, amikor a Teenager Partyt próbáltam rendre összecsavargatni az állomáskereső gombon. Aztán nemcsak azt - Elvis, Rolling, Beatles, Dee Purple, Bee ráti, s otthoni használatra... Aztán elérkeztek az ígéretes, rendszerváltoztató évek, végre illően eltemethettük halottainkat, s megbékélhettünk (volna) magunkkal, s egymással. Nem így lett, még a beavatottak között sem. Megismerhettünk sokakat az ötvenhatosok közül - amiért hálás vagyok sorsomnak, meg haragosa is. Rendkívül megtisztelve éreztem magam, hogy megérhettem azt a szabadságot, azt a demokráciát, s azt a függetlenséget, amiért ötvenhatban meg tudta fogni egymás kezét a magyar nép; ugyanakkor szomorú csúfságként éltem meg, hogy a széthúzás ősi magyar átkaként, maguk a hősök karistolták sebesre ötvenhat orcáját. Hamar elkezdték: ki az ötvenhatosabb, s ki kevésbé? ki volt szabadságharcos jobbról, ki balról? ki örököse Nagy Imrének, s ki nem? ki kivel, mikor és hol ünnepeljen, s ki kivel mikor és hol ne? egyáltalán, kié ötvenhat s kié nem?... Torkom kiszakadtával kiáltom bele a világba: hagyjátok abba! Tja már nem ünnepel11 hetek mindenkivel, nem ünnepelek hát senkivel! Maradok tovább magamban, szűk családi, illetve baráti körben, egy-egy szál gyertyával, ahogy régen. Egyébként is nekem alibim van erre a napra édesanyám már süti az ünnepi tortát... Na de ez csak az én privát szerencsém, hogy éppen 1956. október 22-én születtem. Az én ötvenhatom Hol sírjaink domborulnak... (Fotó: Enyedi Zoltán) Gees meg a többiek nem éppen Hi-Fi minőségű felvételei mellett - ma is őrzöm azokat a hangkazettákat, melyeken ötvenhatos rádiós dokumentumokat sikerült öszegyűjtögetnem az évek során, különféle emlékműsorokból ugyanounét, a „soroksári rádióból". A haverok között menő is volt jól értesültnek lenni ötvenhattal kapcsolatban. Csak úgy mondtuk a szinte szállóigévé vált szövegeket, hogy „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon...", vagy, „Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van..." Időközben sok-sok magán rém- és tantörténetet is megismerve, nem volt kétséges, hogy Kádár a magyar történelem talán legnagyobb hazaárulója és mészárosa volt. Ismertük november elsejei rádióbeszédét is, mely szerint „Népünk dicsőséges felkelése lerázta magáról a Rákosi uralmat, kivívta a nép szabadságát, függetlenségét...", s tudtuk, ugyanez az ember ekkor már nevét adta a szovjet csapatok bevonulásához; asszisztált Nagy Imréék, s több száz ember kivégzéséhez Az ország semlegességét kikáltó nemzeti kormányhoz, s ötvenhat eszméjéhez képest totálisan illegitim rezsim a mélyaltatásra rendezkedett be - egy szisszenést, egy szót sem arról ami történt... Személyiségnyomorító volt tizenévesen megtanulni szerencsétlen kis patyomkintársadalmunk játékszabályait,^' masszív kettős tudatban, ha úgy tetszik, hazugságélmények közt fulladozva felcseperedni. A/l-es vélemény az iskolának, a munkahelynek, a nyilvánosságnak, A/2-es csak baNagyköveti baki • A forradalom évfordulóján Szabadságvágy - '56 üzenete Dr. Mécs Imre: fogjunk össze jövönk védelmében. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Budapest (MTI) A külügyminiszter kedden táviratban utasította hazánk ottawai nagykövetét, hogy egyértelműen tisztázza tévedését, és levélben kéljen elnézést a kanadai magyar zsidóság szervezeteitől. Kovács László azt követően lépett így, hogy Gedai Károly magyar nagykövet október 15-én levélben köszöntötte 85. születésnapján a Kanadában élő Finta Imre egykori csendőr századost, a szegedi téglagyári gettó hajdani parancsnokát. Kovács László elmondta: utasította Gedai Károlyt, hogy a bocsánatkérő levelet Finta Imrének is küldje el, valamint annak a kanadai magyar újságnak - a • Havanna (MTI) A kubai helyhatósági választásokon a választópolgárok 97,59 százaléka vett részt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csaknem minden Kanadai Magyarság című lapnak -, amelyik a nagykövet köszöntőjét korábban leközölte. Az ottawai magyar misszió, vezetője azzal magyarázta az esetet, hogy nem ismerte pontosan Finta Imre múltját. A külügyminiszter hangsúlyozta: a hiba ennek ellenére megtörtént, s a nagykövetnek tudnia kellett volna, hogy egy erősen vitatható múltú személyről van szó. „A levélben semmiféle politikai elem nem található; mindössze egy magánjellegű, születésnapi jókívánságot kifejező üdvözletről volt szó" - hangsúlyozta Kovács László. Hozzátette: a nagykövet hazahívása túlreagálása lenne a történteknek. 16 évesnél idősebb állampolgár elment szavazni. Ez a hatóságok szerint annak a jele, hogy a lakosság támogatja a karibi szigetországban fennálló kommunista rendszert. A magyar szabadságharcok és forradalmak emlékére rendeztek tegnap a Megmaradás falánál, Ópusztaszeren, koszorúzás! és gyertyagyújtás! ünnepséget. Az esemény résztvevői előtt dr. Mécs Imre országgyűlési képviselő, a honvédelmi bizottság elnöke idézte fel a nemzet függetlenségéért folytatott erőfeszítéseket. Az elmúlt évszázadok vérzivataros történelmi időszakai után is megmaradt magyarság számára reménykeltő, hogy a rendszerváltás óta szabadon emlékezhetünk a nemzet jövőjéért küzdőkre, az azért életüket áldozókra. E gondolat köré csoportosítva kezdte ünnepi beszédét - azt követően, hogy az Ópusztaszeri Altalános Iskola énekkara elénekelte a Himnuszt a Megmaradás falánál dr. Mécs Imre (SZDSZ), az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. A szónok a magyar nép sorsának alakulását az elődök küzdelmeinek felidézésével vázolta fel, majd 1956 eseményeiről szólt. E forradalom ugyanis megmutatta a világnak Magyarország szabadság utáni vágyát, és részben megteremtette az alapját az 1989-es történelmi sorsfordulónak, a rendszerváltásnak is. „A szabadság olyan, mint a levegő, nem lehet nélküle élni"— hangsúlyozta Mécs Imre. A szegedi egyetemi ifjúság tagjai is fgy látták ezt, amikor '56-ban megfogalmazták a magyar nép 16 pontos követelését. A forradalom ugyan a túlerő miatt végül elbukott, de mindmáig az összefogás szép példájául szolgál. Erről a történelmi üzenetről hazánk mostani, szintén sorsdöntő helyzetében sem szabad megfeledkezni. „Fogjunk össze nagy nemzeti ügyeink, céljaink érdekében. Ne hagyjuk veszni a Közép-Európa tengerében anyahajó szerepet betöltő Magyarország számára biztosított kedvező lehetőséget", hívta fel az ünneplő közönség figyelmét dr. Mécs Imre. Hiszen azzal, hogy hazánk az elsők között lehet a NATO tagja egy olyan esélyt kínálnak számunkra, amellyel élnünk kell - ha Szent István szellemében - fontosnak tartjuk Európához tartozásunkat. Az ünnepi beszédet követően dr. Benyik György teológus a háborúk és az 1956os forradalom mártírjaiért mondott fohászt, majd több párt, önkormányzat, illetve társaság helyezte el a tisztelet koszorúit a kopjafáknál. Az ünnepi program az iskolások kulturális műsorával, illetve a Szózat hangjaival zárult. N. Rácz Judit A demokrácia csúcsa