Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-20 / 245. szám

HÉTFŐ, 1997. OKT. 20. HAZAI TÜKÖR 13 Pilinszky \ Mi a baj a szájban? és a gépírás Mióta a cuccok pénzbe kerülnek, megtanult az em­ber a cuccok anyagi értéke között mérlegelni, összeha­sonlítani, legyenek azok a cuccok hasonló típusúak vagy nem. De van olyan eset, amikor hiába a sok ezeréves, gé­nekben átörökölt tapasztalat, nem tudni, mi, mivégre. Számítógépes CD-k listáján börzézik a szemem. És láss csodát, vagy mit, a gépírásoktatási ezer, azaz írd és mondd, ezer forinttal kerül kevesebbe, mint a Pi­linszky-életművet tartalmazó CD, amelyen a költő összes művei mellett levelezése, föllelhető kézírásos munkái és egy száz fotót tartalmazó album is találha­tó. És akkor itt hasonlítunk össze, mérlegelünk, satöb­bi, csakhogy nem tudjuk, milyen alapon. A vásárlói szándékot tegyük félre, mint utolsó éj­szakánk előtt a mamuszunk. Ezer forint difi választja el azt a CD-t, amellyel egyáltalán megtanulhatunk gépírni, attól a CD-től, amelyen már egy gépírni tudó ember teljes életműve megtalálható; nem is akármi­lyen életműve. A két CD értékét semmilyen más mó­don nem akarom összehasonlítani, csak mint a ma­gyar írásbeliségben elfoglalt helyük alapján. így az ér­dekes. Ezer forint. A gépírás és Pilinszky között. Tyúk és az ábécé között. Nem, egy csöppet sem vagyok föl­háborodva, akkor kritizálnék. Annál inkább nem ér­tem az egészet. Igaz, áru-áru küzdelem. Már minden áru. Ez az elsődleges mértéke a dolgoknak. És akkor a Pilinszky még jó áru. Egy „lepedővel" jobb áru, mint a géplrásoktatás. Engem például csak olcsóbban le­hetne eladni a géplrásoktatásnál. Elvégre Pilinszkyn se lehet megtanulni gépírni, de a gépírástudásból még kijöhet egy Pilinszky. Vagy nem? Nem. Podmaniczky Szilárd Egy hét múlva: óraigazítás • Budapest (MTI) Egy hét múlva, a hónap utolsó vasárnapján, tehát október 26-án hajnali három órakor kell visszaigazíta­nunk az órák mutatóit két órára, s ezzel véget ér az idei nyári időszámítás. Az óraigazítás nem okoz változást a Volán-buszok, a Mahart és a MÁV menet­rendjének időpontjaiban. Az átállás éjszakáján magyar területen közlekedő nemzet­közi expresszeknek és né­hány hazai járatnak viszont ki kell várniuk, míg a me­netrendjük ismét szinkron­ban lesz az óramutatók állá­sával. Eszerint a Balkán expressz mindkét járata Kis­kunhalason, a Belgrád exp­ressz Bécs felöli járata a Fe­rencvárosi pályaudvaron, a Belgrád felöli pedig Győr­ben, a Dacia expressz Bécs­be tartó vonata Szolnokon, a Pécs felől érkező járata pe­dig Lökösházán várakozik addig, amíg az átállítást kö­vetően az óra mutatója is­mét három órára nem ér. A belföldi személyszállító vo­natok közül négyet érint a hajnali óraigazítás, a balas­sagyarmati, a füzesabonyi és a lajosmizse-kecskeméti vasútvonalon tehát átmeneti tétlenségre kényszerülnek ezek a szerelvények is, amíg az óra mutatója három órára nem ér. A Malév téli menetrend­je éppen az óraigazítás nap­ján, október 26-án lép élet­be, s ez az új indulási és ér­kezési időpontok szerint ké­szült. • Hírek a határról Eltévedt birkanyáj A Kiskunhalasi Határ­őr Igazgatóság által fel­ügyelt déli szakaszon az elmúlt hónapban 220 határsértés történt. Az egyenruhások 7 lopott jármú külföldre csempé­szését akadályozták meg, ötöt viszont sike­rült átvinnük az erre szakosodott bandák­nak. A szeptember esemény­dúsán telt a kiskunhalasi irá­nyítás alá tartozó határőrök számára. Tompa térségében egy, a határon áttévedt bir­kanyájat kellett megfegyel­mezniük. amíg a jugoszláv oldalról a gazda elő nem ke­rült. Mórahalomnál két em­bercsempész egy koszovói állampolgárt igyekezett ma­gyar területre kalauzolni ­eredménytelenül. A kísérő­nek 100, az akció irányítójá­nak pedig 500 márka ütötte volna a markát, ha rajta nem veszt. A röszkei határátkelőn szolgálatot teljesítő kábító­szerkereső kutya megállt az egyik jugoszláv utas mellett. Jelzése hitelesnek bizonyult, ugyanis a férfi övtáskája fél gramm kokaint rejtett. Egy spanyol állampolgárnál pe­dig egy szatyor vadkendert találtak, amit az út melletti árkokban gyűjtögetett össze - állítása szerint. Az igazgatóság átkelőin 750 ezer utas fordult meg szeptemberben 250 ezer jár­művel. A beutazás feltételei­nek hiánya miatt 420 külföl­dit irányítottak vissza. Nyolcvanan követtek el köz­okirathamisítást, 11-en jog­ellenesen tartózkodtak ha­zánkban, hárman sértették meg a külföldiekre vonatko­zó szabályokat. Huszon­egyen érkeztek illegálisan hozzánk, valamennyien me­nekült státuszt kértek, ügyükben a menekültügyi hivatal dönt majd. V. F. S. Egy magyar világszabadalom a fogorvoslásban: DMA-meter, használatban. (Fotó: Mohos Angéla) A doboznyi „csoda" a kor betegségének, az al­lergiák egy fajtájának a megelőzésében segít. A fogorvosok fizikusokkal biokémikusokkal, bór­gyógyászokkal együtt­működésben fejlesztették ki az új műszert. A ma­gyar világszabadalom ré­vén először a hazai fog­orvoslásban nyílik mád a fémérzékenység pontos diagnosztizálására és megelőzésére. Az újdon­ságot rövidesen egy Sze­geden tartott fogászati kongresszuson mutatják be, de - a mindennapi gyakorlatban elsőként ­egy szegedi fogorvos, dr. Molnár Mária már hasz­nálja is. Magyarországon évente át­lagosan több százezer úgyne­vezett fogmű - korona, híd, stb. - kerül a betegek szájába. A szakemberek régóta tudják, hogy a fémötvözetek (ame­lyekből a fogmű készül) egyes alkotóelemei bizonyos körül­mények között túlérzékenysé­get, allergiát okoznak, különö­sen a nikkel, a króm és a ko­balt. - A páciensek a legváltoza­tosabb panaszokkal jönnek ­mondja dr. Molnár Mária. ­Gyakran a szájban, a nyálka­hártyán terjedő égő, csípős ér­zést, savanyútz-érzést említik, mások afféle bujkáló fájdal­makra panaszkodnak, izületi bántalmakra, hajhullásra. A szájüregen kívül gyakran ke­letkezik elváltozás a bőrfelület különböző pontjain, ekcéma a kézen, a lábon. A kutatók felté­telezték: a fogorvosoknak az a tapasztalata, hogy megnöveke­dett az allergiában szenvedő betegek száma - összefüggés­ben van az alkalmazott fémöt­vözetek milyenségével. A fémből készült híd, koro­na, vagy bármi más „fogmű" elektrokémiai rendszernek te­kinthető. A szájban a nyállal érintkezik, a határfelületen elektródreakcó mehet végbe. A keletkező feszültség - elekt­ródpotenciál - értékét ponto­san meg tudják mérni. Ez az érték sokféle okból megváltoz­hat, s bizonyos szint elérésekor a fémek oldódni kezdenek. A szájban korróziós folyamat ját­szódik le, amelynek következ­tében fémionok kerülhetnek a szervezetbe. Ezek lerakódása okozhat túlérzékenységet, más betegségeket. A Magyar Fogorvosok Egyesülete Fogpótlástani Tár­sasága a vándorgyűlését, az Implantológiai Társaság pedig a kongresszusát tartja Szege­den, október 23-tól. A három napos konferencián a Köz­ponti Stomatológiai Intézet szakemberei, Dr. Vukán György és dr. Vass Zoltán, valamint dr. Kriskó Zoltán fi­zikus mutatja be azt az új fog­orvosi műszert, amellyel pon­tosan meg lehet mérni: melyik fém oldódása okozhatja a pá­ciens tüneteit. - Nemcsak arról van szó, hogy ezzel a műszerrel sokkal egyszerűbb és tévedésmentes lehet a diagnózis, vagyis pon­tosan lehet tudni, melyik fémet kell eltávolítani ahhoz, hogy a száj „kihűljön", elektrokémiai szempontból passzívvá váljon - magyarázza dr. Molnár Má­ria. - A megelőzésben is hasz­nálhatjuk és ennek az egész­ségügyi mellett a gazdasági je­lentősége is igen nagy. Gon­doljuk el: eddig pontos mérési lehetőség hiányában lehetetlen volt eldönteni, hogy a beteg számára megfelelő lesz vala­milyenfém, vagy nem. Elkészí­tette a fogorvos, a fogtechni­kus a pótlást, majd amikor ki­derült a baj, az egészet lehetett élőiről kezdeni. Ad abszur­dum: az összes rendelkezésre álló fémösszetételt végig lehe­tett próbálgatni, mire eljutot­tunk a megfelelőhöz Ha a tor­túrát nem számítjuk, akkor is: milyen áron? Az új műszerrel - amelyet egyébként Dental Metál Activity meter, azaz DMA meter néven forgalmaz­nak - előre meg lehet állapíta­ni, milyen fémet nem tanácsos alkalmazni. A szakember szerint létez­nek már a kereskedelmi forga­lomban olyan fogászati fémöt­vözetek, amelyek nem tartal­maznak sem nikkelt, sem kró­mot, sem kobaltot, azokat a fé­meket, amelyek a leggyakrab­ban okoznak túlérzékenységet. A legjobb lenne persze, ha arany lehetne a szájban, erre viszont a pénztárcánk túl érzé­keny... S. E. Tanári díszoklevél • Munkatársunktól Idén is átadták a taná­ri díszdiplomákat a sze­gedi polgármesteri hiva­tal dísztermében. A pályakezdő pedagógusok köszöntésével egybekötött ün­nepséget a Szegedi Egyetemi kórus nyitotta meg Szász Krisztina vezényletével. Ez­után mondott ünnepi köszöntő beszédet dr. Szalay István pol­gármester és a Pedagógus Szakszervezet vezetője, Papp Jánosné, aki egyúttal Szöllősi Istvánná szakszervezeti főtit­kár köszöntő levelét is felol­vasta az egybegyűlteknek. Ezek után a polgármester át­adta a díszokleveleket a meg­hívott tanároknak. Vasokleve­let és önkormányzati elisme­rést kapott: Bakos Kálmán, Fonyó Pál, dr. Kardos Alajos, Tóth József, Fabó Anna és Szörényi József. Gyémántok­levelet és önkormányzati elis­merést kapott: Ágoston Györgyné, özv. Bugyinszki Károlyné, Czirok Albertné, Hajdú Pálné, özv. Horvay Já­nosné, Juhász Gyuláné, Kará­csonyi Istvánná, Kiss Albert­né, Pálfalvi Györgyné, dr. Szalay Istvánná, Tari Jánosné, dr. Czimer László, Garamsze­gi József, Kovács József, Kri­ván Zoltán, dr. Reindl Gézáné, Szeder Béláné, dr. Szolnoki Jánosné. Aranyoklevelet és önkormányzati elismerést ka­pott: Herváy Lajosné, Ladányi Jánosné, Magyar Jolán, Pál Dezsőné, dr. Schmidt Ivánné, özv. Selypes Andrásné, Sze­merédi Istvánná, Várhelyi Flóriánná, Vekerdi Margit Zsuzsanna, dr. Bánfalvi Jó­zsef, dr. Berencz Ferencné, Bozsó István, Demeter And­rásné, Duba Gyula, dr. Gácser József, Hofgesang Péter, Kaza Ilona, Kispéter János, dr. Kó­bor Jenő, Kovácsné Győri Ida, dr. Lózsa Albertné, dr. Mihál­ka György és dr. Milassin Gyuláné dr. Csetneki Erzsé­bet. Kimagasló munkájáért nyugdíjba vonulása alkalmá­val Pedagógus Szolgálati Em­lékérmet kapott: Varró Sán­dorné óvodai körzetvezető és Nádaskay Gábor címzetes igazgató. Tisztelt Nagy Erna! A minapi, centenáriumi héten a Tömörkény gimnázi­um kapuja nyitva állt minden látogató előtt. Legfőképpen az iskola régi tanítványait vártuk nagy szeretettel ren­dezvényeinken. Milyen nagy­szerű lett volna, ha megtisztel minket látogatásával, s ha módunkban áll észrevételeit személyes beszélgetés kereté­ben megismerni... Mivel Ön úgy döntött, hogy a sajtó nyil­vánosságához fordul, arra kényszerülök, hogy a 100. év­forduló méltó megünneplésé­éri rendkívül sokat dolgozó kollégáink és diákjaink nevé­ben magam is ezen a fórumon válaszoljak elgondolkodtató feljegyzéseire. Elsősorban ép­pen e nyilvános közlés az, ami sokunkat mélyen elgon­dolkodtatott. Ma már mi is tudjuk ­élet- és tanári tapasztalata alapján bizonyára Ön is sejti -, egy ilyen rendezvénysoro­zat megszervezése olyan óriá­si munka, hogy azt csak nagy­nagy szeretettel lehet elvégez­ni. Ezzel a szeretettel készül­tünk valamennyien iskolánk ünnepére. Ha azt, amit nyúj­tottunk, nem fogadta volna mindenki ugyanolyan érzel­mekkel, mint ahogyan adtuk, azt nagyon sajnálnánk. Azt pedig, hogy Ön valamilyen Levélféle, egy öregdiákhoz hangulat, sugallat hatására helyesnek látta, hogy ily mó­don üzenjen egykori iskolájá­nak, azt még jobban sajnál­juk. Minden bizonnyal a leg­jobb szándékok vezették saj­tólevelének megírásakor, s higgye el, minket is a legjobb szándékok vezettek, amikor hosszas tépelődések, mérle­gelések után a megvalósult módon rendeztük meg ünnep­ségünket. Az iskolai évfordu­ló-rendezvények műfajában is nagy tapasztalattal bíró ren­dezőnk tanácsait követtük el­sősorban, és ezt nem bántuk meg utólag sem. Mi is az, amit Ön ünnepsé­günkön hiányolt? Azt, amit hasonló indíttatástól vezérel­ve, minden tömörkényes - di­ák vagy tanár - hiányolhatott volna: a saját, személyes em­lékeit. Bizony, minderre kevés egy kétórás ünnepség, amint Ön is írta. Hiszen megtehet­tük volna, hogy egy találomra kiválasztott évfolyam - példá­ul az 1962-es - minden, még körünkben lévő és már eltá­vozott tanárának az emlékét megidézzük külön-külön, de ugye, milyen igazságtalanok lettünk volna! Meg kellett vol­na ezt tennünk mind a száz évfolyam tiszteletére, s ez ­mindketten tudjuk - lehetet­len. Minden erőnkkel és tudá­sunkkal arra törekedtünk, hogy mégis megvalósuljon az emlékidézés, ezért fogadtuk olyan nagy várakozással az Ön által is méltatott Jani­kovszky Évát, és ezért készül­tünk olyan nagy gonddal arra a műsorrészre, amelyben T. Katona Ágnes művésznő meg­indító versmondását kísérve, az Ön által kifogásolt „rossz minőségű" fotókon nagy ta­náregyéniségek portréi jelen­tek meg az ünneplő közönség előtt. Lám, milyen különböző­képpen ítélhető meg ugyanaz a dolog! Igaz, hogy jó minő­ségű fénykép ezekről az em­berekről már nem állt a ren­delkezésünkre, igaz, hogy a vetítési nehézségek miatt bo­rús időért fohászkodtunk az égiekhez, és verőfényes nap­pal ajándékoztak meg minket: nekünk ezek a régi tanárfény­képek mégis sokat mondóak és szépek voltak. Ön Vozáry Katinka néni és Soós Paula néni emlékét hiányolta - övé­ké volt az utolsó két portré! Ugye, felismerte őket! (De hisz a nevük is elhangzott.) Egy kétórás ünnepség mint száz év repezentánsa szükség­képpen torzó, amelyben a rész képviseli az egészet, aho­gyan valamennyi fellépő egy­kori tagozatát képviselte a műsorban. Azok a„régi" tan­árok pedig, akiket Ön öröm­mel vett észre a közönség so­raiban, legbecsesebb vendé­geink közé tartoztak, és szá­munkra volt megtiszteltetés, hogy az ünnepség után ven­dégül láthattuk őket fogadá­sunkon, a múzeum dísztermé­ben. Az október 4-ei rendez­vényt Ön is megnyitó ünnep­ségnek nevezte. Nem őröltünk tehát két malomban, mind­annyian tudtuk, itt olyan egy­hetes rendezvénysorozat nyi­tányának vagyunk a tanúi, amely a maga egészében az emlékidézést szolgálja, és igyekszik lehetővé tenni. Nagy örömünkre szolgál majd például, ha az ünnepsé­gek értékelésekor Nagy Erna nevét olvassuk az iskolatörté­neti kiállítás vendégkönyvé­ben. Ez volt az egyik olyan rendezvényünk, amelyen a sok-sok régi diák lelkesedésé- • nek, gyűjtőmunkájának, taná­csának köszönhetően megidé­ződtek az elmúlt száz év isko­lás mindennapjai, amelyen tükröződött az a tény, hogy ez az iskola nem csak művésze­ket nevelt, és amelyen dr. Soós Paula tanárnő hangját is hallhatta a látogató, mia­latt a tárgyi emlékeivel beren­dezett vitrint nézegette. Hadd mondjam el szerény­telenül, kedves Tanárnő, mi­lyen sok gratulációt kaptunk, elsősorban ünnepségünk ér­zelemgazdasága miatt, amely ünnepség „nagyon színvona­las" voltát Ön is elismerte, és hadd meditáljak el azon, mennyire kortünet is az Ön üzenete. Lám, negativitásra beállított korunkban nem a többségben lévő elismerő vé­lemény kapott régiónyi publi­citást, hanem a kisebbséget képviselő és bizony ellent­mondásokat is tartalmazó el­marasztalás. Sajnálom, hogy írása révén mindketten áldo­zataivá váltunk valamilyen mértékben ennek a nem ro­konszenves kortünetnek. Köszönöm, hogy megtisz­telte jelenlétével ünnepünket, amely nekünk továbbra is fontos és szép marad, és amely, reméljük, kellemes emlékként él majd sokak szí­vében. Idő múltával talán az Önében is. őszintén kívánom mindannyiunknak. Tisztelettel: dr. Kühn János igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents