Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-20 / 245. szám

HÉTFŐ, 1997. OKT. 20. HAZAI TÜKÖR 13 Pilinszky \ Mi a baj a szájban? és a gépírás Mióta a cuccok pénzbe kerülnek, megtanult az ember a cuccok anyagi értéke között mérlegelni, összehasonlítani, legyenek azok a cuccok hasonló típusúak vagy nem. De van olyan eset, amikor hiába a sok ezeréves, génekben átörökölt tapasztalat, nem tudni, mi, mivégre. Számítógépes CD-k listáján börzézik a szemem. És láss csodát, vagy mit, a gépírásoktatási ezer, azaz írd és mondd, ezer forinttal kerül kevesebbe, mint a Pilinszky-életművet tartalmazó CD, amelyen a költő összes művei mellett levelezése, föllelhető kézírásos munkái és egy száz fotót tartalmazó album is található. És akkor itt hasonlítunk össze, mérlegelünk, satöbbi, csakhogy nem tudjuk, milyen alapon. A vásárlói szándékot tegyük félre, mint utolsó éjszakánk előtt a mamuszunk. Ezer forint difi választja el azt a CD-t, amellyel egyáltalán megtanulhatunk gépírni, attól a CD-től, amelyen már egy gépírni tudó ember teljes életműve megtalálható; nem is akármilyen életműve. A két CD értékét semmilyen más módon nem akarom összehasonlítani, csak mint a magyar írásbeliségben elfoglalt helyük alapján. így az érdekes. Ezer forint. A gépírás és Pilinszky között. Tyúk és az ábécé között. Nem, egy csöppet sem vagyok fölháborodva, akkor kritizálnék. Annál inkább nem értem az egészet. Igaz, áru-áru küzdelem. Már minden áru. Ez az elsődleges mértéke a dolgoknak. És akkor a Pilinszky még jó áru. Egy „lepedővel" jobb áru, mint a géplrásoktatás. Engem például csak olcsóbban lehetne eladni a géplrásoktatásnál. Elvégre Pilinszkyn se lehet megtanulni gépírni, de a gépírástudásból még kijöhet egy Pilinszky. Vagy nem? Nem. Podmaniczky Szilárd Egy hét múlva: óraigazítás • Budapest (MTI) Egy hét múlva, a hónap utolsó vasárnapján, tehát október 26-án hajnali három órakor kell visszaigazítanunk az órák mutatóit két órára, s ezzel véget ér az idei nyári időszámítás. Az óraigazítás nem okoz változást a Volán-buszok, a Mahart és a MÁV menetrendjének időpontjaiban. Az átállás éjszakáján magyar területen közlekedő nemzetközi expresszeknek és néhány hazai járatnak viszont ki kell várniuk, míg a menetrendjük ismét szinkronban lesz az óramutatók állásával. Eszerint a Balkán expressz mindkét járata Kiskunhalason, a Belgrád expressz Bécs felöli járata a Ferencvárosi pályaudvaron, a Belgrád felöli pedig Győrben, a Dacia expressz Bécsbe tartó vonata Szolnokon, a Pécs felől érkező járata pedig Lökösházán várakozik addig, amíg az átállítást követően az óra mutatója ismét három órára nem ér. A belföldi személyszállító vonatok közül négyet érint a hajnali óraigazítás, a balassagyarmati, a füzesabonyi és a lajosmizse-kecskeméti vasútvonalon tehát átmeneti tétlenségre kényszerülnek ezek a szerelvények is, amíg az óra mutatója három órára nem ér. A Malév téli menetrendje éppen az óraigazítás napján, október 26-án lép életbe, s ez az új indulási és érkezési időpontok szerint készült. • Hírek a határról Eltévedt birkanyáj A Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság által felügyelt déli szakaszon az elmúlt hónapban 220 határsértés történt. Az egyenruhások 7 lopott jármú külföldre csempészését akadályozták meg, ötöt viszont sikerült átvinnük az erre szakosodott bandáknak. A szeptember eseménydúsán telt a kiskunhalasi irányítás alá tartozó határőrök számára. Tompa térségében egy, a határon áttévedt birkanyájat kellett megfegyelmezniük. amíg a jugoszláv oldalról a gazda elő nem került. Mórahalomnál két embercsempész egy koszovói állampolgárt igyekezett magyar területre kalauzolni eredménytelenül. A kísérőnek 100, az akció irányítójának pedig 500 márka ütötte volna a markát, ha rajta nem veszt. A röszkei határátkelőn szolgálatot teljesítő kábítószerkereső kutya megállt az egyik jugoszláv utas mellett. Jelzése hitelesnek bizonyult, ugyanis a férfi övtáskája fél gramm kokaint rejtett. Egy spanyol állampolgárnál pedig egy szatyor vadkendert találtak, amit az út melletti árkokban gyűjtögetett össze - állítása szerint. Az igazgatóság átkelőin 750 ezer utas fordult meg szeptemberben 250 ezer járművel. A beutazás feltételeinek hiánya miatt 420 külföldit irányítottak vissza. Nyolcvanan követtek el közokirathamisítást, 11-en jogellenesen tartózkodtak hazánkban, hárman sértették meg a külföldiekre vonatkozó szabályokat. Huszonegyen érkeztek illegálisan hozzánk, valamennyien menekült státuszt kértek, ügyükben a menekültügyi hivatal dönt majd. V. F. S. Egy magyar világszabadalom a fogorvoslásban: DMA-meter, használatban. (Fotó: Mohos Angéla) A doboznyi „csoda" a kor betegségének, az allergiák egy fajtájának a megelőzésében segít. A fogorvosok fizikusokkal biokémikusokkal, bórgyógyászokkal együttműködésben fejlesztették ki az új műszert. A magyar világszabadalom révén először a hazai fogorvoslásban nyílik mád a fémérzékenység pontos diagnosztizálására és megelőzésére. Az újdonságot rövidesen egy Szegeden tartott fogászati kongresszuson mutatják be, de - a mindennapi gyakorlatban elsőként egy szegedi fogorvos, dr. Molnár Mária már használja is. Magyarországon évente átlagosan több százezer úgynevezett fogmű - korona, híd, stb. - kerül a betegek szájába. A szakemberek régóta tudják, hogy a fémötvözetek (amelyekből a fogmű készül) egyes alkotóelemei bizonyos körülmények között túlérzékenységet, allergiát okoznak, különösen a nikkel, a króm és a kobalt. - A páciensek a legváltozatosabb panaszokkal jönnek mondja dr. Molnár Mária. Gyakran a szájban, a nyálkahártyán terjedő égő, csípős érzést, savanyútz-érzést említik, mások afféle bujkáló fájdalmakra panaszkodnak, izületi bántalmakra, hajhullásra. A szájüregen kívül gyakran keletkezik elváltozás a bőrfelület különböző pontjain, ekcéma a kézen, a lábon. A kutatók feltételezték: a fogorvosoknak az a tapasztalata, hogy megnövekedett az allergiában szenvedő betegek száma - összefüggésben van az alkalmazott fémötvözetek milyenségével. A fémből készült híd, korona, vagy bármi más „fogmű" elektrokémiai rendszernek tekinthető. A szájban a nyállal érintkezik, a határfelületen elektródreakcó mehet végbe. A keletkező feszültség - elektródpotenciál - értékét pontosan meg tudják mérni. Ez az érték sokféle okból megváltozhat, s bizonyos szint elérésekor a fémek oldódni kezdenek. A szájban korróziós folyamat játszódik le, amelynek következtében fémionok kerülhetnek a szervezetbe. Ezek lerakódása okozhat túlérzékenységet, más betegségeket. A Magyar Fogorvosok Egyesülete Fogpótlástani Társasága a vándorgyűlését, az Implantológiai Társaság pedig a kongresszusát tartja Szegeden, október 23-tól. A három napos konferencián a Központi Stomatológiai Intézet szakemberei, Dr. Vukán György és dr. Vass Zoltán, valamint dr. Kriskó Zoltán fizikus mutatja be azt az új fogorvosi műszert, amellyel pontosan meg lehet mérni: melyik fém oldódása okozhatja a páciens tüneteit. - Nemcsak arról van szó, hogy ezzel a műszerrel sokkal egyszerűbb és tévedésmentes lehet a diagnózis, vagyis pontosan lehet tudni, melyik fémet kell eltávolítani ahhoz, hogy a száj „kihűljön", elektrokémiai szempontból passzívvá váljon - magyarázza dr. Molnár Mária. - A megelőzésben is használhatjuk és ennek az egészségügyi mellett a gazdasági jelentősége is igen nagy. Gondoljuk el: eddig pontos mérési lehetőség hiányában lehetetlen volt eldönteni, hogy a beteg számára megfelelő lesz valamilyenfém, vagy nem. Elkészítette a fogorvos, a fogtechnikus a pótlást, majd amikor kiderült a baj, az egészet lehetett élőiről kezdeni. Ad abszurdum: az összes rendelkezésre álló fémösszetételt végig lehetett próbálgatni, mire eljutottunk a megfelelőhöz Ha a tortúrát nem számítjuk, akkor is: milyen áron? Az új műszerrel - amelyet egyébként Dental Metál Activity meter, azaz DMA meter néven forgalmaznak - előre meg lehet állapítani, milyen fémet nem tanácsos alkalmazni. A szakember szerint léteznek már a kereskedelmi forgalomban olyan fogászati fémötvözetek, amelyek nem tartalmaznak sem nikkelt, sem krómot, sem kobaltot, azokat a fémeket, amelyek a leggyakrabban okoznak túlérzékenységet. A legjobb lenne persze, ha arany lehetne a szájban, erre viszont a pénztárcánk túl érzékeny... S. E. Tanári díszoklevél • Munkatársunktól Idén is átadták a tanári díszdiplomákat a szegedi polgármesteri hivatal dísztermében. A pályakezdő pedagógusok köszöntésével egybekötött ünnepséget a Szegedi Egyetemi kórus nyitotta meg Szász Krisztina vezényletével. Ezután mondott ünnepi köszöntő beszédet dr. Szalay István polgármester és a Pedagógus Szakszervezet vezetője, Papp Jánosné, aki egyúttal Szöllősi Istvánná szakszervezeti főtitkár köszöntő levelét is felolvasta az egybegyűlteknek. Ezek után a polgármester átadta a díszokleveleket a meghívott tanároknak. Vasoklevelet és önkormányzati elismerést kapott: Bakos Kálmán, Fonyó Pál, dr. Kardos Alajos, Tóth József, Fabó Anna és Szörényi József. Gyémántoklevelet és önkormányzati elismerést kapott: Ágoston Györgyné, özv. Bugyinszki Károlyné, Czirok Albertné, Hajdú Pálné, özv. Horvay Jánosné, Juhász Gyuláné, Karácsonyi Istvánná, Kiss Albertné, Pálfalvi Györgyné, dr. Szalay Istvánná, Tari Jánosné, dr. Czimer László, Garamszegi József, Kovács József, Kriván Zoltán, dr. Reindl Gézáné, Szeder Béláné, dr. Szolnoki Jánosné. Aranyoklevelet és önkormányzati elismerést kapott: Herváy Lajosné, Ladányi Jánosné, Magyar Jolán, Pál Dezsőné, dr. Schmidt Ivánné, özv. Selypes Andrásné, Szemerédi Istvánná, Várhelyi Flóriánná, Vekerdi Margit Zsuzsanna, dr. Bánfalvi József, dr. Berencz Ferencné, Bozsó István, Demeter Andrásné, Duba Gyula, dr. Gácser József, Hofgesang Péter, Kaza Ilona, Kispéter János, dr. Kóbor Jenő, Kovácsné Győri Ida, dr. Lózsa Albertné, dr. Mihálka György és dr. Milassin Gyuláné dr. Csetneki Erzsébet. Kimagasló munkájáért nyugdíjba vonulása alkalmával Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott: Varró Sándorné óvodai körzetvezető és Nádaskay Gábor címzetes igazgató. Tisztelt Nagy Erna! A minapi, centenáriumi héten a Tömörkény gimnázium kapuja nyitva állt minden látogató előtt. Legfőképpen az iskola régi tanítványait vártuk nagy szeretettel rendezvényeinken. Milyen nagyszerű lett volna, ha megtisztel minket látogatásával, s ha módunkban áll észrevételeit személyes beszélgetés keretében megismerni... Mivel Ön úgy döntött, hogy a sajtó nyilvánosságához fordul, arra kényszerülök, hogy a 100. évforduló méltó megünneplésééri rendkívül sokat dolgozó kollégáink és diákjaink nevében magam is ezen a fórumon válaszoljak elgondolkodtató feljegyzéseire. Elsősorban éppen e nyilvános közlés az, ami sokunkat mélyen elgondolkodtatott. Ma már mi is tudjuk élet- és tanári tapasztalata alapján bizonyára Ön is sejti -, egy ilyen rendezvénysorozat megszervezése olyan óriási munka, hogy azt csak nagynagy szeretettel lehet elvégezni. Ezzel a szeretettel készültünk valamennyien iskolánk ünnepére. Ha azt, amit nyújtottunk, nem fogadta volna mindenki ugyanolyan érzelmekkel, mint ahogyan adtuk, azt nagyon sajnálnánk. Azt pedig, hogy Ön valamilyen Levélféle, egy öregdiákhoz hangulat, sugallat hatására helyesnek látta, hogy ily módon üzenjen egykori iskolájának, azt még jobban sajnáljuk. Minden bizonnyal a legjobb szándékok vezették sajtólevelének megírásakor, s higgye el, minket is a legjobb szándékok vezettek, amikor hosszas tépelődések, mérlegelések után a megvalósult módon rendeztük meg ünnepségünket. Az iskolai évforduló-rendezvények műfajában is nagy tapasztalattal bíró rendezőnk tanácsait követtük elsősorban, és ezt nem bántuk meg utólag sem. Mi is az, amit Ön ünnepségünkön hiányolt? Azt, amit hasonló indíttatástól vezérelve, minden tömörkényes - diák vagy tanár - hiányolhatott volna: a saját, személyes emlékeit. Bizony, minderre kevés egy kétórás ünnepség, amint Ön is írta. Hiszen megtehettük volna, hogy egy találomra kiválasztott évfolyam - például az 1962-es - minden, még körünkben lévő és már eltávozott tanárának az emlékét megidézzük külön-külön, de ugye, milyen igazságtalanok lettünk volna! Meg kellett volna ezt tennünk mind a száz évfolyam tiszteletére, s ez mindketten tudjuk - lehetetlen. Minden erőnkkel és tudásunkkal arra törekedtünk, hogy mégis megvalósuljon az emlékidézés, ezért fogadtuk olyan nagy várakozással az Ön által is méltatott Janikovszky Évát, és ezért készültünk olyan nagy gonddal arra a műsorrészre, amelyben T. Katona Ágnes művésznő megindító versmondását kísérve, az Ön által kifogásolt „rossz minőségű" fotókon nagy tanáregyéniségek portréi jelentek meg az ünneplő közönség előtt. Lám, milyen különbözőképpen ítélhető meg ugyanaz a dolog! Igaz, hogy jó minőségű fénykép ezekről az emberekről már nem állt a rendelkezésünkre, igaz, hogy a vetítési nehézségek miatt borús időért fohászkodtunk az égiekhez, és verőfényes nappal ajándékoztak meg minket: nekünk ezek a régi tanárfényképek mégis sokat mondóak és szépek voltak. Ön Vozáry Katinka néni és Soós Paula néni emlékét hiányolta - övéké volt az utolsó két portré! Ugye, felismerte őket! (De hisz a nevük is elhangzott.) Egy kétórás ünnepség mint száz év repezentánsa szükségképpen torzó, amelyben a rész képviseli az egészet, ahogyan valamennyi fellépő egykori tagozatát képviselte a műsorban. Azok a„régi" tanárok pedig, akiket Ön örömmel vett észre a közönség soraiban, legbecsesebb vendégeink közé tartoztak, és számunkra volt megtiszteltetés, hogy az ünnepség után vendégül láthattuk őket fogadásunkon, a múzeum dísztermében. Az október 4-ei rendezvényt Ön is megnyitó ünnepségnek nevezte. Nem őröltünk tehát két malomban, mindannyian tudtuk, itt olyan egyhetes rendezvénysorozat nyitányának vagyunk a tanúi, amely a maga egészében az emlékidézést szolgálja, és igyekszik lehetővé tenni. Nagy örömünkre szolgál majd például, ha az ünnepségek értékelésekor Nagy Erna nevét olvassuk az iskolatörténeti kiállítás vendégkönyvében. Ez volt az egyik olyan rendezvényünk, amelyen a sok-sok régi diák lelkesedésé- • nek, gyűjtőmunkájának, tanácsának köszönhetően megidéződtek az elmúlt száz év iskolás mindennapjai, amelyen tükröződött az a tény, hogy ez az iskola nem csak művészeket nevelt, és amelyen dr. Soós Paula tanárnő hangját is hallhatta a látogató, mialatt a tárgyi emlékeivel berendezett vitrint nézegette. Hadd mondjam el szerénytelenül, kedves Tanárnő, milyen sok gratulációt kaptunk, elsősorban ünnepségünk érzelemgazdasága miatt, amely ünnepség „nagyon színvonalas" voltát Ön is elismerte, és hadd meditáljak el azon, mennyire kortünet is az Ön üzenete. Lám, negativitásra beállított korunkban nem a többségben lévő elismerő vélemény kapott régiónyi publicitást, hanem a kisebbséget képviselő és bizony ellentmondásokat is tartalmazó elmarasztalás. Sajnálom, hogy írása révén mindketten áldozataivá váltunk valamilyen mértékben ennek a nem rokonszenves kortünetnek. Köszönöm, hogy megtisztelte jelenlétével ünnepünket, amely nekünk továbbra is fontos és szép marad, és amely, reméljük, kellemes emlékként él majd sokak szívében. Idő múltával talán az Önében is. őszintén kívánom mindannyiunknak. Tisztelettel: dr. Kühn János igazgató