Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

SZOMBAT, 1997. OKT. 18. STEFÁNIA-INTERJÚ 9 Helytörténeti vetélkedő • Könyökkel: ötven cserép Vátkai, a kókuszdiótörö ff Leuvenben kutat a „száműzött" zenerajongó radiológus Gregorért is izgultam Dr. Heiner Lajos: Rekreációként, kikapcsolódásként zenét hallgatok (Fotó: Miskolczi Róbert) • Munkatársunktól A Délmagyarország Kft., a Könyvtárosok Csongrád Megyei Egyesülete és a Kész-Tető Egyesület a megyében helytörténeti vetélkedőt hirdetett általános iskolásoknak. Az elődöntőt október 11-én tartották az Odeszsza Il-es számú általános iskolában. A 36 nevezett csapatból 28 vett részt a megmérettetésen. A legjobb hat csapat jutott be a döntőbe, amelyet október 25-én a Sajtóház Stefánia klubjában rendeznek meg. A házigazda intézmény csapata lett az első, a makói Régóta Ausztriában versenyez már a 95 kilogrammos Vátkai Zoltán, aki új stílust talált ki, a kiyokushin karate és az aikido ötvözésével. Harmincharmadik születésnapjára kókuszdióval lepték meg tanítványai a Csanádapácán lakó fiatalembert, aki néhány hónap eltelte után rájött, hogyan is lehet ököllel összetörni. A világon harmadikként. Ami azt illeti, eléggé különös, zártkörű rendezvénynek adott otthont a minap a békéscsabai Winchester Pub. Azon céltól vezérelve fáradt el egy fiatalember az egyik emeleti helyiségbe, hogy a Trióda Biztonságtechnikai Kft. támogatásával - puszta ököllel szétzúzzon - egy kókuszdiót! Amelyet, tudvalevőleg, vasfűrésszel sem könnyű megadásra késztetni, hisz a szerszámnak „kimegy" az éle... Mellesleg a 34 éves férfi jelenleg Csanádapácán lakik, abban a faluban, ahol a napokban mintegy 50 lakosnak osztott ki ötezreseket grátisz! - egy külföldi házaspár. • Hol született? - kérdezem a sikeres produkciót követően a 95 kilogrammos, 178 centiméter magas Vátkai Zoltánt. - Szabadkígyóson. • Honnan ez a kókuszdiótörő képesség? - 1977-ben kezdtem el foglalkozni önvédelemmel, mellette jártam autószerelő iskolába, kiyokushin karatéztam, aikidóztam. Ausztriába 1983-ban szerződtem el, azóta oda járok ki versenyezni. Viszont Békéscsabán tanítok, nagyon sok tanítványom van már Békés megyében. 1990ben hoztam létre egy önálló József Attila iskola egyik csoportja a második, a csanádpalotai iskola a harmadik, a Fő fasori iskola csapata a negyedik, a Gedói az ötödik és a makói József Attila másik csapata pedig a hatodik. Az elődöntő Írásbeli feladatai mellett el kellett készíteniük a csapatoknak az iskolájuk elmerét és összegyűjteni a kulturális intézmények bélyegzőit. Ebben a Rókus Il-es iskola bizonyult a legjobbnak. A döntőben a gyerekek egy idegenvezetési feladatot kapnak, s a diákszínjátszási jártasságukból is ízelítőt adnak. szakágat, a goshin-ryu stílust, ami egyenértékű a kiyokushin és az aikido egyesítésével. így a világon senki sem oktatja. • Gondolom, komoly „rendfokozata" van. - Igen, de erről nem szívesen beszélek, mert a karatét nem övre mérik, hanem tudásra. Bárkinek lehet fekete öve, attól függetlenül, hogy keveset tud. 0 Törésben hol tart? - Például hézag nélkül eltörök már könyökkel ötven cserepet, vagy tizenötöt fordított kézéllel. Ezt csinálja utánam valaki! 9 A világon hányan tudják még eltörni ököllel a kókuszdiót? - Rajtam kívül ketten, ott nőttek fel a diók alatt a feketék. Iszonyatosan nehéz, mert gyakorlás közben igen sokszor feldagadt a kezem, mire rájöttem arra, hogy mekkora erő kell hozzá, mikor kell visszahúzni a kezemet. Annyira összetett feladat ez az erő-törésgyakorlat! 0 Konkrétan mikor vetődött fel először a diótörés gondolata? - A 33. születésnapomra három kókuszdióval leptek meg a tanítványaim, s megemlítették, hogy egyelőre csak ketten képesek eltörni a világon. Beraktam a nappaliba a diót, három-négy hónapig csak nézegettem, aztán hozzáfogtam ütögetni. Csak úgy szépen lassan, óvatosan. Végül kivettem egyet, és széttörtem. Persze a hátérben nagyon sok meditálás van. Már régesrég széttörtem a diót, mielőtt egy ujjal is hozzányúltam volna. 0 Most fáj a keze? - Kezdek visszajönni a meditálásból, egyre inkább érzem, hogy van kézélem. Dányi László Két szakmai kongresszus miatt tért haza néhány napra Belgiumból dr. Heiner Lajos radiológus szakorvos, aki néhány éve a SZOTE akkori rektorával elmérgesedett konfliktusa miatt kényszerült távozni a radiológiai klinikáról, és így a városból is. Heiner doktorral - akit a szegedi zenebarátok szenvedélyéről, a zenehallgatásról és lemezgyűjtésről ismernek - elsősorban hobbijáról beszélgettünk, de hivatását sem kerülhettük meg, hiszen az sem kevésbé érdekes, hogy szeptembertől a leuveni egyetem ösztöndíjasaként a mágneses magrezonancia témakörében végez tudományos munkát. Otthona ma is Szegedhez köti: felesége a JATE jogi karának adjunktusa, és van egy különleges zenei műveltségű macskája, akit az operahösnóról Luciának nevezett el... • 1993-ban került el Szegedről, mi történt azóta? - Két évet a bécsi orvosegyetemen töltöttem, majd egy bécsi privát diagnosztikus egységben dolgoztam, ahol szakmailag nem haladtam előre megfelelően, ezért váltottam. Most Belgiumban, a leuveni egyetem radiológiai klinikájának ösztöndíjasa vagyok. Ez az intézet Európa legnagyobbja, 72 radiológus dolgozik ott. Területe majdnem akkora, mint az egész SZOTE-é. Amíg Magyarországon a kapacitás hiánya miatt a mágneses magrezonancia vizsgálatra a betegek több hetet, esetleg hónapokat is várakozni kényszerülnek, ott a számos MR-készülék egyikét kizárólag tudományos kutatásokra használják. • Külföldi munkája mellett figyelemmel kíséri, mi történik Szegeden? - Igyekszem. A szegedi radiológiai klinika életében biztosan fordulópontot jelent, hogy több évi várakozás után meghirdették a tanszékvezetői posztot, hiszen szükséges, hogy ismét egy radiológus szakember vezesse az intézetet. Vadon professzor úr kényszerű távozását óriási veszteségnek érzem, mert ő szinte a semmiből épített fel egy európai szintű radiológiai klinikát. Egyértelműen a korábbi rektor miatt ment el Szegedről. Utána óriási volt a fluktuáció, sok tehetséges fiatal távozott az intézetből. Magam is kénytelen voltam kiváló brit, osztrák és német kollégákat Sopronba, Győrbe, Pécsre vagy Gyulára hívni kurzusokra, konferenciákra, mert Szegeden persona non gratának tekintettek. A szakmában két embernek köszönhetek nagyon sokat: Vadon Gábor professzor úrnak, aki rányitotta szememet a radiológia szépségeire és Fráter exrektor úrnak, akinek ellenem táplált ellenszenve számos kolléga barátságát és segítségét hozta meg számomra. • Honnét ered a zene iránti rajongása? - Az általános iskolát elvégezvén kaptam szüleimtől egy „hifitornyot", ami akkoriban egy Sokol zsebrádió volt, majd elmentünk a Balatonra nyaralni. Két hétig zuhogott az eső, a községi könyvtár be volt zárva, egyedüli időtöltésnek a rádiózás maradt. Akkor kaptam rá a zenehallgatásra. • Azóta már idehaza az egyik legnagyobb komolyzenei magán lemezgyűjteménnyel rendelkezik. Pontosan hány lemeze is van? - Sohasem számoltam. Összesen mintegy hat-hétezerre becsülöm az LP-im és a CD-im számát, valamint van egy gyarapodó videógyűjteményem is, főként érdeklődésemnek megfelelő historikus felvételekből. Nem tartozom azon gyűjtők közé, akik csak tárolásra veszik a lemezeket, legalább egyszer valamennyi felvételt meghallgattam. Zenei szeánszoknak szoktam nevezni azokat az estéket, amelyekre időnként meghívom a barátaimat. Ilyenkor meghallgatjuk például az Álarcosbál II. felvonásából a zenekari bevezetőt nyolc különböző karmesterrel. Elénk diskurzus szokott kialakulni a hallottakról. • Gyűjteménye melyik darabjára a legbüszkébb? - Nehéz kérdés, talán inkább arra, hogy Toscanini valamennyi felvételét sikerült beszereznem, ami az elmúlt húsz évben a piacon cirkulált. Egyes művekből, akár 6-7 különböző változatot is, legutóbb egy 1942-es komplett Brahms-ciklust. Lassan húsz éve már, hogy megjelent az Opera ctmű angol szaklapban egy elemzés a Denevér különböző felvételeiről, és hiányzott belőle a Lehel György-féle magyar változat, írtam a cikk szerzőjének, Alan Blyth-nak, akivel azóta amennyire a korkülönbség és a földrajzi távolság engedi jó barátok vagyunk. Épp a napokban kaptam tőle egy CD-t kedvenc énekesem, Jan Peerce válogatott felvételeivel. • Annyi előadást, koncertet látott az elmúlt években, amennyi sok muzsikusnak, kritikusnak is dicséretére válna... - Csak egyetlen példát mondanék: Placido Domingót legnagyobb szerepében, Otellóként a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitan Operában is láttam. Amikor Bécsben dolgoztam, hetente kétszer-háromszor jártam operába. A Staatsoper rendkívül liberális, ha van rá pénze, vehet az ember 2500 schillinges jegyet is, de 15 schillinges állóhelyről is meghallgathatja Domingót vagy Pavarottit. • Úgy hallottam, a cseh fővárost is gyakran felkeresi.. - Prágába magáért a városért járok, ami szerintem a legszebb a világon. Persze a város különleges hangulatáért is, amit lehetetlen pár szóban leírni. Valamint a jó prágai söröcskék miatt is! Ugyanakkor egyre inkább meggyőződésem, hogy az elmúlt években Prága az európai operajátszás egyik új fellegvárává vált. Ezzel a várossal kapcsolatos legnagyobb élményem mégis az volt, amikor tavaly májusban az Arany Tigrisben kezet foghattam Bohumil Hra.ba.llal. • A leghíresebb operaházak előadásai után milyen érzésekkel nézi a szegedi produkciókat? - Februárban láttam a Mefistofelét a bécsi Staatsoperben Riccardo Muti dirigálásával, és talán hihetetlen, de a májusi szegedi premier ugyanolyan élményt jelentett. Szegeden is akadnak nagyon jó előadások, és vannak gyengék is. Biztató, hogy egy tehetséges, fiatal rendező, Kovalik Balázs dolgozik Szegeden. Pál Tamás zenei vezetése pedig mindig abszolút garanciát jelent a színvonalra. Ugyanakkor aggasztónak találom, hogy a stabil társulat létszáma egyre csökken. • A legkiválóbb magyar énekesek gyakran vendégszerepelnek külföldön, meg szokta hallgatni őket? - Rost Andreát többször láttam Bécsben, mindig elbűvölt. Marton Évát is hallottam Bécsben, mint meggyőző Turandotot, majd Prágában, mit remek Elektrát. Ott voltam, amikor Gregor József első nagy szerepét, A szerelmi bájital Dulcamaráját énekelte a New York-i Metropolitanben elsöprő sikerrel. Lehet, hogy én jobban izgultam, mint Jóska. Nagyon örültem, amikor az előadás végén a Met sztárjaival együtt kijött a függöny elé, és egyértelműen ó kapta a legnagyobb tapsot. • A gyógyítás és a tudományos munka mellett hogyan tud időt szakítani a zenére? - Eléggé helytelenül felhagytam néhány éve a sporttal. Valamikor versenyszerűen atletizáltam és vtvtam, utána saját kedvtelésemre úsztam és kocogtam. A külföldi utak miatt ez abbamaradt, most rekreációként, kikapcsolódásként zenét hallgatok és olvasok. • Mit gondol, visszatérhet valamikor a szegedi orvosegyetemre? - Az elmúlt években külföldön sokfelé megkérdezték tőlem, hogy mi történik a SZOTE-n, hiszen a botrányok híre messzire eljutott. Csak Fráter rektor úr leköszönése után vált köztudottá, hogy a sikeresnek beállított gazdasági működés valójában nem is volt annyira sikeres, hiszen az egyetemnek jóval nagyobb a hiánya, mint azt az utolsó években állította. Bizonyos körök úgy tüntették fel, mintha nekem a SZOTE-val lett volna konfliktusom, holott az alma materemmel - amelynek egykor édesapám is professzora volt - sohasem volt bajom. Bízom benne, hogy nemzetközi kapcsolataimat egyszer még a SZOTE számára is kamatoztatni tudom. Hollós! Zsolt A pódiumon: Sebők György • Munkatársunktól A szegedi zsinagóga rekonstrukciójának javára ad hangversenyt a konzervatórium nagytermében október 19-én 19.15 órai kezdettel a szegedi születésű, jelenleg az USÁ-ban élő világhírű zongoraművész Sebők György. Műsorán: J.S. Bach: Partitata No. 1. BWV 825, Johannes Brahms: Variációk és fúga egy Hándel témára, Liszt Ferenc: Variációk Bach témájára és Mefisztó keringő. A felhangzó művekről Meszlényi László, a szegedi konzervatórium tanára beszél. Sebők György tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Számos díj, fgy a Liszt Ferenc és Berlini Nemzetközi Díj birtokosa. 1949-ben nevezték ki a budapesti Bartók Béla Konzervatórium zongoraprofesszorává. 1957tól Párizsban él. Az elmúlt 34 évben az Indiana University professzora volt az Egyesült Államokban, de tagja, vendégprofesszora, rendszeres vendége a világ számos zeneiskolájának. Sxegedi táncsiker • Munkatársunktól A Wimmer Line Design Studio országos tehetségkutató versenyt hirdetett májusban. Ezen a vetélkedőn a szegedi Droid gyermekszervezet két tagja a sándorfalvi iskola tanulója, Tóth Orsolya, és a Hansági Ferenc Oktatási Alapítvány diákja, Papp Antal társastáncban második helyezést ért el. A felkészítő tanáruk Zsilák Zsuzsanna (Papíron SC) volt. A gyerekek a serleg mellé egy 60 ezer forintos vásárlási utalványt is nyertek. Helyreigazítás Gertner Zoltán lapunk csütörtöki számában megjelent, Nyitóbuli a JATEklubban cfmű cikkünkkel kapcsolatosan kért helyreigazítást. Gertner a következőket frta: „Sem én, sem Gaál Zoltán kollégám nem verettük szét a JATE-klubot, az általunk tető alá hozott reklámszerződés által adott pénzügyi háttérre támaszkodva kezdtünk hozzá egy felújítási munkához, augusztus végén. Ennek első lépéseként leszereltettük a tűzoltóság által többször kifogásolt lambériát, aminek helyére egy lélegző vakolat került volna. A vakolásra szóbeli engedélyt kaptunk az illetékes műszaki vezetőtől. Ezen túl más bontási munkát nem rendeltünk meg. Ezt követően került át az általunk tervezett design és tervek szerint, az általunk rendelt berendezési tárgyakkal végzett kivitelezés az Egyetem műszaki osztályának hatáskörébe. A munkák kapcsán nem indult ellenünk fegyelmi eljárás, fgy természetesen a munkaviszonyunk sem ennek következtében szűnt meg, hanem közös megegyezéssel bontottunk szerződést, elsősorban a JATEklub működtetését illető koncepcionális véleménykülönbség miatt." 0 Ha tévedtem, Gertner Zoltánnak és Gaál Zoltánnak hasznos és sikeres munkát kívánok a jövőben. Szabó C. Szilárd Egyelőre csak a sajtónak mutatta be a tudományát... (Fotó: Nyári Attila)