Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-14 / 240. szám

KEDD, 1997. OKT. 14. KAPCSOLATOK 9 Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 A hét fotója Pókfogta Mercedes „Elveszeti gyémántok" Első pillantásra nehéz kivenni, ki hurcol kicsodát: az autószállitó-é a Mercedest, avagy fordítva, a Merci a „sárga pókot." A köznapi változat az lenne, ha a szabálytalanul parkoló kocsik begyűjtésével foglala­toskodó emelőkocsi ezúttal egy „nagy halra" vetette volna rá magát (ilyen is előfordul). De az sem lehe­tetlen, hogy a sötét Mercedes ráhurkolta saját hátulját a „pókra", majd - miután valami csoda folytán elsőkerék-meghajtásává vált - búvóhelyére vonszolta a tehetetlen járművet. Az eset a rókafogta csuka, csukafogta róka meséjét juttatja eszünkbe, amelyben úgy összegabalyodott a két szerencsétlen állat, hogy a végén már azt se tudták, kinek hol a feje, meg a farka. Igaz, ők nem parkolóügyben vesztek össze... (Fotó: Nagy László, szöveg: Nyilas Péter) Euroillemhely A Mórahalmi Mára Fe­renc Általános Iskola és Szakiskola a volt tanít­ványok nevében is kö­szöni visszatérő „elve­szett gyémántjainknak", az iskola volt tanítóinak, hogy a Tanítók fája ava­tási ünnepségén való megjelenésükkel külö­nösen emlékezetessé tet­ték számunkra ezt a szép napot. Megható és felemelő ér­zés volt látni azokat a moso­lyokat, öleléseket, öröm­könnyeket, melyek a sokszor 20-30 év utáni viszontlátás­nak szóltak - tanítók és ta­nárok, pedagógusok és tanít­ványok között. Hisszük, hogy a pedagógus munkája az egyik legmaradandóbb mindenek között, s örömmel hallgattuk a kedves szava­kat, melyekkel a tanítványok évtizedek múltán emlékez­tek volt tanttóikra. Büszkék vagyunk arra, hogy vala­mennyien a Móra Ferenc Al­talános Iskola és Szakiskola, illetve külterületi és belterü­leti mórahalmi elődiskolái­nak pedagógusai voltak. Kérjük mindazokat, akik 5 évnél hosszabb ideig taní­„A legfontosabb: soha ne használd más fecs­kendőjét, tűjét, kanalát, filterét! (...) A használt injekci­óstűt, fecskendőt bizton­ságos, jól záródó mű­anyag dobozban tárold és add le munkatársa­inknak, akiktől steril eszközöket kapsz cseré­be." A fenti gyakorlati, talán életmentő tanácsokat a Far­kasinkszky Teréz Ifjúsági Drog Centrum „Szúr" cfmű füzetecskéje tartalmazza. A kiadvány azon droghaszná­lóknak szól, akik nem tud­nak, vagy nem akarnak meg­szabadulni szevedélyüktől, s annak is legveszélyesebb formáját, az intravénás in­jekciós módszert alkalmaz­zák. A drogozás utolsó stá­diumába jutottakon a szege­di ambulancia egy ma még kevéssé ismert programmal segít. A munkát dr. Honti Judit külföldi tapasztalatai alapján koordinálja, költsé­geit pedig egy Soros György által alapított New York-i intézet, a Lindesmith Center finanszírozza. Bebizonyoso­dott, hogy a drogfüggőtől nem követelhető meg az azonnali absztinencia. A nyugati szakirodalom, és a hazai gyakorlat tapasztalatai szerint ez csak illúzió. „Ha nem tudod, nem akarod ab­bahagyni a szúrást, akkor legalább kövess néhány alapelvet annak érdekében, hogy túléld életednek ezt a nehéz időszakát" - mondja dr. Bán Péter, a szegedi am­bulancia pszichiátere, a tűcsereprogram témave­zetője. A drogbeszerzés mel­tottak iskolánkban, és a ren­delkezésre álló források hiá­nyossága miatt kimaradtak a névsorból, jelentkezzenek, hogy velük mihamarabb még teljesebb lehessen a mórahalmi Tanítók fája. Megtisztelő volt szá­munkra az is, hogy ezen a rendkívüli eseményen olyan partnerekkel és támogatók­kal dolgozhattunk együtt, mint a CIB Hungária Bank Rt., a Délmagyarország Kft., az UNILEVER Hungária Kft. Eskimo Divíziója (Gé­mes József, Sándorfalva), A Déltáv Rt., a Chio Magyar­ország Kft., a Temesvári Hús Kft. Domaszék, a móra­halmi Hansa ABC, a Térségi Vízmű Mórahalom, a Móra­halom és Vidéke Áfész, a mórahalmi postahivatal dol­gozói, a Cserepes sori Pék­ség, a Mórahalom Közokta­tásáért Közalapítvány, az Esély Alapítvány, a Varga Pékség, valamint Szűcs Ti­bor, Pálfi Ferenc, Kónya Antal, Papdi István vállalko­zók. Megtisztelő támogatá­sukat ezúton is köszönjük. Móra Ferenc Általános Iskola és Szakiskola, Mórahalom lett a fecskendőbeszerzés je­lenti a legnagyobb gondot az intravénás módszert al­kalmazó drogfüggőnek. A gyógyszertár sokszor nem adja ki a műanyagfecskendőt az alanynak, főleg ha éjsza­ka szeretne hozzájutni. Ek­kor jön a kölcsönkérés, az egymással megosztás: hasz­nált, ki tudja mivel fertőzött „fecsikkel" szúrnak a gyere­kek. A nem steril felszerelés, az alkalmazás ismeretének hiánya jobb esetben tályogo­kat, vérmérgezést, esetleg tormbózist okozhat, de me­legágya a HIV-AIDS és a fertőző májgyulladás terje­désének. Halálos mennyi­ségű túladagolás is elsősor­ban a „szúrósokat" fenyege­ti. Szerdánként délután 3-5 fiatal találkozik dr. Bán Pé­ter dolgozószobájában. SZOTE szociális munkás, zenész, volt drogos kocsmá­ros alkotja az utcai munká­sok csapatát. Olyan fiúk és lányok, akik jól ismerik a város szubkultúráját, maguk is megfordulnak azon helye­ken, ahol dorgosok mozog­nak. Személyesen ismerik a veszélyeztetetteket, napi kapcsolatban vannak velük. A tűcsereprogramot ta­valy indították el. Alapel­vük, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol a bajbajutott van, nevezetesen az ucára, a kábítószerfüggők által láto­gatott helyekre, koncertre, kocsmába. Tudatosítani kell a gyerekekkel, hogy a drog­használatnak vannak ve­szélyes és kevésbé veszélyes formái. Megfogalmazódtak már olyan vádak, hogy e programmal segítik a „káb­szerezést." Ez nem (gy van. A szegedi nagyállomás környéke nyilvános WC-vé vált azoknak a jóvoltából, akik nem hajlandók az állo­máson működő nyilvános il­lemhely használatáért fizet­ni. Az illető „urak" nem vá­logatnak: ahol a szükség éri őket, ott végzjk el a szükség­letüket - szemérmetlenül és kíméletlenül. így azután tö­A szigorú ellenőrzésnek kö­szönhető, hogy csak azok jutnak fecskendőhöz, akik­nek ez az egyetlen esélyük a túlélésre - csak őket oktatják helyes droghasználatra. Más, enyhébb esetekben termé­szetesen a hagyományos prevenciós módszereket al­kalmazák. Szeged városa a drogsta­tisztikák alapján kiérdemli a szomorú „vidékbajnoki" cí­met. A főváros után Szege­den él a legtöbb fogyasztó. Egy négy évvel ezelőtti fel­mérés azt mutatja, hogy a középiskolások majd 10 százaláka kóstolt már illegá­lis bódítószert. Legelterjed­tebb keményebb anyag a diszkódrogként emlegetett exstasy, valamint az amfeta­minszármazékok. Az első kóstolás, a „dro­gos pályafutás" kezdetének szempontjából legveszélyez­tetettebb korosztály a 13 és 18 év közötti. A „masszív használók" esetében csak kórházi segítséggel oldható meg a gyógyulás. Ered­ményt elérni nehéz, a szer elvétele még nem jelenti azt, hogy az életkörülmények is megváltoznak. A kórházi ke­zelésen átesetteknek legjobb esetben is csak 30 százaléká­ról mondható el, hogy az el­vonás eredményes volt ­más statisztikák viszont csak 15-20 százalékra teszik a gyógyulási arányt... A nega­tív tendencia érvényesülése - az ország egyik legered­ményesebb dorgambulanciá­jának megelőző munkája el­lenére - folyamatos, ezért fontos a tűcsereprogramhoz hasonló az új módszérek al­kalmazása. Kémeri Attila mény WC-szag uralkodik a bokrok, fák, kerítések, jár­dák, sarkok környékén (tehát mindenütt). A nemrégen ül­tett örökzöldsor csaknem tel­jesen kipusztult az állandó „öntözés" miatt. A szüksé­güket végzők látványa sem éppen felemelő. (Talán „ma­gamutogatás" címén még büntethető is?) A környezet­szennyezésről nem is szól­va... Javaslom, hogy az ön­kormányzat ingyen használ­ható „Euro-WC"-t helyezzen el az Indóház téren. Balaton­bogláron működik ilyen. Ta­lán a szegedi önkormányzat felvehetné a kapcsolatot a balatonboglárival, és tájéko­zódhatna, hogy ott mi mó­don oldották meg ezt a prob­lémát. Egy, a látványtól és a szagoktól egyaránt szenvedő alsóvárosi. (Név és cím a szerkesztőségben) Prevlaka ­az „Őrsziget" A címben szereplő fél­sziget az Adria keleti partján található kotori (cattaroi) öböl bejáratá­nál nyúlik a tengerbe, és tulajdonjoga Jugo­szlávia szétesése óta vi­ta tárgya. A kotori öblöt jelenleg birtokló Belg­rád a nemzetközi el­lenőrzés alatt álló félszi­get hovatartozását elsősorban az öbölben meghúzódó haditenge­részet érdekeire hi­vatkozva szeretné a maga javára megvál­toztatni. A közelmúltban a Heti Világgazdaság úgy egy­szerűsítette le Prevlaka múltját, hogy kizárólag azon lépésről emlékezett meg, amellyel a félszigetet Tito Dalmáciához, ezáltal a Dalmáciát magában foglaló Horvátországhoz csatolta. A HVG nyújtotta ismere­teket azonban célszerű ki­egészíteni. A Prevlaka félsziget a történelem során - helyzeté­nél fogva - Cattaro illetve a cattaroi öböl sorsában osz­tozott. Ezért hovatartozását az öböl és a partján lévő te­lepülések (röviden: az öböl) hovatartozásával lehet meg­határozni. A cattaroi öböl 168-476­ig, mintegy 308 évig római, 476-1185-ig (kb. 709 év) bizánci, 1185-137l-ig (kb. 186 évig) szerb, 1371­1384-ig (kb. 13 év) magyar, 1384—1391 -ig (kb. 7 év) bosnyák uralom alatt állt. 1391 —1420-ig, azaz kb. 29 évig Cattaro független köztársaság formájában volt ura a Prevlaka félszigetnek. 1420—1797-ig (kb. 377 évig) Velence határozta meg az öböl és települései sorsát, 1797-1806-ig (kb. 9 évig) Ausztria, 1806-1807­ig Oroszország (!). Oroszországot 1807­1813-ig (kb. 6 évig) Fran­ciaország követte, majd 10 hónapig Montenegrót ural­ták az öböl települései. 1 8 14-1918-ig (kb. 104 évig) ismét Ausztria, ill. az Osztrák-Magyar Monarchia zászlaja lengett Cattaro fö­lött. Ezeket az észszázado­kat követte a Jugoszláv Ki­rályság 1918—194 l-ig, majd a második világháború után, széthullásáig, Jugo­szlávia. Ha tehát a HVG írása azt a képzetet keltette volna néhány olvasóban, hogy a Prevlaka félsziget jog sze­rint Montenegrót illetve a Montenegrót magá­ban foglaló Kis-Jugo­szláviát illeti (mert csupán Tito önkényes lépése juttat­ta horvát kézre), akkor a HVG állítása korrekció­ra szorul, mert a catta­roi öböl és a Prevlaka félszi­get sem politikailag, sem kulturálisan nem tekinthető Montenegró szerves részé­nek. Ami az öböl kereskedel­mi és tengerészeti jelentősé­gét illeti: nincs vasúti össze­köttetése a szárazföld belse­jével - ellentétben a koráb­ban is Montenegróhoz tarto­zó Barral (amelynek van), és amely ezáltal valóban Kis-Jugoszlávia kirjárata a tengerhez. Haditengerészeti szem­pontból viszont érdemes fi­gyelmeztető jelként számí­tásba venni, hogy orosz tá­maszpont már volt az öböl­ben. Horpácsy András, Szeged, Berzsenyi u. 3. Szúrva drogozni veszélyes...

Next

/
Thumbnails
Contents