Délmagyarország, 1997. október (87. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11 / 238. szám

SZOMBAT, 1997. OKT. 11. STEFÁNIA-RIPORT 9 Rókus temetőjében bódul a szipus Mégis, ki gyomtalcmítson Aki messzi földről érkezik Szegedre, jószívvel dicséri e várost. Mondván: Magyarország egyik legszebb települése. S ez igaz is. Ám mi, itt élő szögedi polgárok jól tudjuk: soksok milliót tudna a város még költeni e szépség ráncainak elfedésére. A különösen kirívó városi csúfságok között pedig ott találtatik Rókus temetője. Számtalan lakossági fórumon harsant már ezügyben a fölháborodás hangja, városi képviselők csaptak össze vitáik során a temető sorsáról pörölve. Miközben már jószerivel minden érdekelt pontosan tudja, hogy e terület lett a szegedi szipusok egyik centruma, s csak a szerencsének köszönhető, hogy az itt felhalmozott szemét, s az eldobált állattetemek nem okoztak még komolyabb fertőzéseket. De vajon meddig kell viselni ezt az áldatlan állapotot? E kérdésre próbálunk választ találni riportunkban. De mindenekelőtt talán keressük föl magát a temetőt. Jómagam kétszer is eljutottam a kapujáig az elmúlt hetekben. Először egy rendórjárőr-autóból bámulhattam a megroggyant kerttésmaradványokra, a totális elhanyagoltságot szimbolizáló bejárati kapura. S az éjszakai őijáratra elkísért fiatal tiszthelyettesektől tud^ tam meg - e terep jól ismert a bűnüldözők előtt is. Ugyanis a temető belsejében, a gazzal övezett utak között kitaposott kis tisztásokon rendszeres összejöveteleket tartanak a kábítószeresek. No, nem a heroin, netán az ópium rabjai járják itt körtáncukat. Sokkal inkább az úgynevezett szipustársadalom randevúzik e temető fái között. Azok a suhancok, akik a hetvenesnyolvcvanas években élvén még minden bizonnyal a jól hasznosítható technocol rapidott lélegezték volna be, okos fejüket egy nejlonzacskóba dugva. Ám most, 2000-hez közeledvén a sokkal korszerűbbnek mondott módszerekkel élnek. Nevezetesen: csavarlazltó spray-t fújnak a korábban már említott zacsekba, s ettől bódulnak bele rózsaszínű Fel...dunk - hirdeti a rozzant kapu fölötti felirat. Reméljük, ama feltámadás után nem ez a látvány fogad. (Fotó: Karnok Csaba) (már ha rózsaszínű...) álmaikba. Bevallom, a rendőrjárőr tagjait hallgatván előbb meglepődtem, majd pedig egy furcsa védekező reflex eredményeként kijelentettem magamban: ez pedig nem lehet igaz. Most viszont, csütörtökön tett délelőtti temetői sétám után jelenthetem: minden szavuk pontosan rögzítette a realitásokat. Jómagam ugyan nem találkoztam csavarlazítótól ellazult szipussal, de a kábftózás maradványai fennen hirdetik: Rókus temetője valóban drogközpont rangjára emelkedett. Talán ötven-hatvan méternyire a bejárattól, már föllelhetők a spray-s flakonok maradványai. Majd egy húsz-harminc fős csapat befogadására rendkívül alkalmas tisztást már elborítanak a spray-s dobozból kiselejtezett nejloncsövek, a derekuknál kettémetszett flakonok, s a műanyag doboztetők. Egy szeptember végi, félig elégett újságkupac pedig arra utal, hogy lángok mellett melegedhettek itt akkoriban a bódulok. Am nagyon téved, aki azt hiszi: e temetőben csak efféle a csúfsággal szembesülhet, ki bemerészkedik. Már a kapubejáratnál tengernyi, ki tudja honnan kiselejtezett, ám mindenképp nagyipari szennyezésre utaló zokni terpeszkedik a földön. Alatta (mellette, mögötte, előtte...) pedig minden, ami csak háztartási hulladéknak nevezhető. Az elburjánzott növényzet között pedig csak és kizárólag megrongált sírokkal lehet találkozni. Némelyikben még fölismerhető a koporsó roncsa, míg a másik mellett éppen egy döglött kutya egészen friss tetemét találtuk meg. Nem csoda, hogy a környékbeliek panaszai szerint itt nyaranta, a kánikula melegében dögszagot sodor az a kicsinyke szellő. Csoda viszont - látványt e förtelmes állapotokat -, hogy komoly járvány nem vett innen repülőrajtot. - A rókusi temető viszontagságai előttem aztán nem ismeretlenek - hallhattam Kalmár Ferenc városházi képviselőtől -, hiszen nincs olyan lakossági fórum, amikor ne panaszolnák ezt el a választóim. Éppen ezért képviselőtársammal, Dobó Jánossal együtt már számtalanszor tárgyaltunk arról, hogyan is lehetne békét teremteni e területen. Több megvalósításra váró terv született. Van, aki úgy látja, hogy itt egy kegyeleti parkot kellene létrehozni, más akár még a terület beépítésében is gondolkodna, ám szerintem mindez még csak a távoli jövő. Addig viszont nem várhatunk. Ezért is vetettem föl az önkormányzat legutóbbi ülésén, hogy szánjunk két és fél milliót a rókusi temető rendbetételére. A Környezetgazdálkodási Kht. szakemberei ugyanis ennyiért vállalnák, hogy itt összegyűjtik a tengernyi szemetet, azt el is szállítják, s még a rókusi őserdőben is rendet vágnak. Sajnos el kell mondanom, hogy a kezdeményezésemet nem követte siker. Mészáros Attila, Tápé képviselője például azt ajánlotta, hogy toborozzam össze a rókusiakat - mint teszik azt az ő körzetében s lakossági kalákában irtsuk ki a dzsungelt. Lehet, hogy ez a módszer Tápén beválik, de megítélésem szerint a rókusi temető már annyira romokban hever, hogy csak szakértő kezek hozhatják rendbe. Azt viszont örömmel elmondhatom, hogy a polgármester űr - hallván a rókusi temetői állapotokról is - utasította a műszaki irodát, hogy decemberig mérjék föl egész Szeged területén a temetők rendjét, készítsenek arról jelentést. Véleményem szerint ez lehet az alapja egy széles korú temetőrehabilitációnak. S akkor Rókus sorsa is jobbra fordulhat. Ezen a bizonyos, e héten lezajlott városházi tanácskozáson Hargittay Rita sem állt ki Kalmár képviselő űr indítványa mellett. Sőt, eléggé éles hangú hozzászólásban utasította el azt, hogy az önkormányzat bármit is költsön a szeméttelenítésre. Éppen ezért kerestem meg a kérdésemmel: ő milyen megoldást látna jónak a rókusi temető ügyében. Hargittay Rita egyébként a felsővárosi plébániának, a rókusi temető tulajdonosának munkatársa. - Valóban Kalmár képviselő úr pénzkérésének támogatása ellen szólaltam föl, ugyanis az általa kezdeményezett nagytakarítást csak felületi kezelésnek tartom. Hiszen ahogy elvonulnak a környezetgazdálkodás munkatársai, újra csak gazdátlan marad a terület, s érkezik a szemét, a törmelék. Éppen ezért plébániánk - összefogva a városi vezetéssel, és az önkormányzat temetkezési kft.-jével - most inkább azon munkálkodik, miként lehetne újra megnyitni Rókus temetőjét. Ehhez természetesen sok munkára lesz szükség, hiszen például a városrendezési tervet is módosítani kell. Emellett számtalan előírásnak muszáj megfelelni, s egy ütemezési tervet is le kell tennünk az asztalra. Ugyanis nem egyszerre nyitnánk meg a temető minden szegletét. S bár nem kis problémáknak nézünk elébe, mégis hiszem, hogy tavasszal munkánknak már látható jelei lesznek a rókusi temetőbe. Ennél örvendetesebb hírrel aligha szolgálhatunk Rókus fertőzött területe ügyében - köszöntem meg Hargittay Rita információit. S egy vagyok immár azok közül, aki most már bizakodással várja a rókusi tavaszt. No, meg azokat az időket, amikor Magyarországon nem csak a halottak napja előtti héten lesz fontos, milyen állapotban is fogadják a látogatókat a temetők... Bátyi Zoltán Y/raptam egy antiszemita -IV levelet. Nem nagy ügy. Ebben az országban, gondolom, naponta útra kel néhány antiszemita iromány a szokásos témákkal. A magyar kultúrát, különösen a sajtót, ellepték a zsidók, akik faji alapon szelektálnak. A zsidók és elvbarátaik lejáratják a magyarság nemzeti értékeit és érdekeit, elcsalják a magyar történelmet. Etc. A levélben nincs elütés, és nincs helyesírási hiba, a mondatok grammatikailag épek. Csak éppen rohadtak. Az én antiszemita levelezőm speciel könyvtáros. Volt egy dermesztő megjegyzése, amiért minimum az arcába vágnám a kesztyűmet. Azt Irta, hogy a zsidók hovatovább szapEgy antiszemita tevéi panoperává silányitják a holocaustról való megemlékezéseket. Az antiszemita levelet mellesleg Koltay Gábor Honfoglalás című filmje miatt kaptam, melyről korábban elkövettem volt néhány keresetlen szót. Vessük mármost össze a Honfoglalást az Egri csillagokkal, vagy az Aranyemberrel. Utóbbiak filmek, méghozzá világszínvonalúak, az előzőt pedig leforgatták. Szerintem a magyarság érdekeit és értékeit azok rombolják és csalják el, akik silány, buta és hazug filmeket csinálnak. Hanem ez pusztán esztétikai probléma. Egy magyar-finn labdarúgó-mérkőzésen határozottan érzem a magyarság érdekeit, de csak amíg a mérkőzés tart. Aztán a magyarság érdeke megint valami ködös, meghatározhatatlan szópárrá változik. Aztán pedig elég szánalmas, hogy bizonyos honfitársaink könnyes szemekkel sírnak azon, hogy magyarok. Szerintem nyugodtan lehet nevetni a magyaron, és szabad szidni is, kifigurázni, megdicsérni, sarokba állítani. Mindez az épülésére szolgál. És különben is, fessenek több Adyt olvasni. Meg aztán szelíden tudakozódnék afelől is, ugyan kik lennének a magyarok? Azok, akikre ők, mármint az én antiszemita levelezőim azt mondják, hogy azok. A kör bezárult. Ez az a kirekesztősdi, ami mindenfajta rasszizmusnak az alapja. S ha egy politikus ma, Magyarországon rossz pillanatban azt találja mondani, hogy föl kell lépni az ellen, ami az országban idegenszerű, akkor igenis föl kell kapni a fejünket, akkor opponálni kell, mert ez a politikus egyszerűen rálépett arra az útra, mese nincs, amely a koncentrációs táborok felé vezet. Az antiszemita levelező szerint a sajtót a zsidók uralják. Ez bizonyíthatatlan badarság. Habár a sajtó jelenlegi helyzetéről nekem nincs túl jó véleményem. A napi sajtó ravasz és praktikus trükkökkel fonódik a hatalomhoz, jó néhány kínos ügy elhallgatásában érdekelt, másfelől pedig mélyen kultúraellenes. Am ha most néhány helyen Biberach a főszerkesztő, akkor egy-két éve a jó Tiborc akart lenni, aki pedig, szelíden szólva, írástudatlan volt. Azaz ne feledkezzünk meg arról, hogy Boross doktor néhány éve tiszta beszédű vidéki magyar ifjakat követelt a rádióba, televízióba, következőképpen a magyar sajtó olyan morális és szakmai mélyrepülésbe kezdett, ami példátlan volt. A

Z antiszemita levelező különben rendes ember. Csak a televízió előtt szorongatja a karosszék karfáját, néha tollat ragad, grammatikailag helyes, rohadt mondatokat fogalmaz Máskülönben lehet szeretni. Jó férj, szerető apa és nagyapa. Megbízható munkatárs. Hűséges barát, lehet rá számítani, ad kölcsön, vagy ha ő kér, a tartozást időben rendezi. Van ugyan valamiféle lelki traumája, néha úgy érzi, félbemaradt az élete, valamit nem sikerült beteljesítenie, amire pedig hivatott lett volna, és ettől időnként remegés fogja el, s gyorsan levelet tr. Gyakorta játszik a gyerekkel, simogatja a kicsi buksiját, és közben arra gondol, hogy azok a rohadt zsidók. Hát nem tudom. A buchenwaldi táborban van néhány hegy gyerekcipőből. Ha az antiszemita levélíró találomra beletúrna az egyikbe, olyan cipőcskét húzna ki, amely pontosan ráillene a gyereke, vagy az unokája lábára.