Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-05 / 207. szám

PÉNTEK, 1997. SZEPT. 5. A HELYZET 9 • A „feketeföld" fehér folt? Mézes „telefonmadzag,, Alsóvároson A panaszosok egyet akarnak: telefont. (Fotó: Gyenes Kálmán) Az Alsóvárosi feketeföldek és környékének öt lakója már régen szeretne telefonhoz jutni. Akad köztük, akinek már kötbérrel tartozik a Déltáv, mások még határidőn belül, ám egyre türelmetlenebbül várják a bekapcsolást. A telefonos társaság vezérigazgatója szerint néhány napon belül megoldódik a panaszosok problémája. Szeged újonnan kiadott térképén már nem is szerepel az .Alsóvárosi feketeföldek" utcanév (az elnevezés már csak területet jelöl) - kis túlzással azt mondhatjuk tehát, hogy még a térképről is le kellett sétálnunk, amikor a Móravárosi körút, s a Cserepes sor közötti leágazásban végül mégis rátaláltunk Molnár Lászlóék házára. A nyári meleget hozó, napsütéses délelőttön már többen vártak ránk a kerti szőlőlugas árnyékába húzódva: a házigazdán és feleségén kívül Bozóki Sándorné, Mohai Józsefné, Beke József és Tóth Gyula készült elmondani telefonigénylésének és várakozásának történetét. Ott volt még Katona Gyula önkormányzati képviselői is, aki e „lakossági fórumot" összehívta, valamint Asztalos István, mint a képviselő „műszaki tanácsadója." A képviselő röviden összefoglalta a panasz lényegét: a Déltáv Rt. végzett Móraváros hálózatfejlesztésével, ám a bekapcsolásokból valahogyan kimaradt öt igénylő. Molnárékat különösen boszszantja, hogy éppen házuk előtt húzták el a „mézesmadzagot", vagyis a földbe ásot telefonkábelt. Az elosztópont pedig egyenesen az orruk előtt, a kerítésen kívül áll (igaz, alig látszik, annyira benőtte a gaz), a házba mégsem húzták be a vezetéket. Az is szálka a feketeföldiek szemében, hogy a kábelfektetés óta egyik szomszédjuknál már vígan csörög a telefon, amíg ők hónapok óta várnak - hiába. Az egyik panaszosnak már kötbérrel is tartozik a Déltáv, de ő jobban örülne, ha a pénz helyett inkább megkapná a telefonját. Molnárné állítja, hogy legalább tíz-tizenötször járt bent a Rókusi körúti Ügyfélszolgálati Irodában, levelet is írt (még májusban, de választ nem kapott), ám mindig csak a türelmét kérték, s újabb és újabb határidőket jelöltek meg. A házigazdáéknak érvényes előszerződésük van, amely szerint a Déltávnak egy éven belül kell bekapcsolni a telefont - a tizenkét hónap viszont még nem telt le. Beke József úgy emlékszik, éppen nyolc éve adta be a telefonigénylését - őt egyszerűen „elfelejtették", még előszerződése sincsen. A terület önkormányzati képviselője arra kérte a műszaki téren járatos Asztalos Istvánt (akinek két telefonja is van otthon), nézzen utána, mi akadálya lehet a bekapcsolásnak. Asztalos úr szerint csak be kéne húzni a „madzagot" a házakba, mert az elosztópontig kiépült a hálózat. • A panaszosokat képviselő küldöttség egyenesen a „legfelsőbb fórumhoz" fordult a baj orvoslása ügyében. Dr. Lednitzky Péter, a Déltáv Rt. vezérigazgatója azzal fogadta Katona Gyulát és Asztalos Istvánt, hogy munkatársai tájékoztatása szerint kizárólag műszaki akadály hátráltathatta a bekapcsolást. A vezérigazgató elmondta: Móraváros telefonhálózatának fejlesztését befejezték, mintegy nyolcszáz új előfizető kapott telefont. Az Alsóvárosi feketeföldek területe az ipari körzet fejlesztési programjában szerepel: a csekély számú igény, valamint az egyéni műszaki megoldást igénylő hálózatépítés miatt maradhatott telefon nélkül az az öt igénylő, akinek nevében a képviselő is szót emelt. „Nagy baj lenne, ha vezérigazgatói közbelépés kellene ahhoz, hogy bekapcsoljanak egy telefonvonalat" - mondta dr. Lednitzky Péter, majd kifejtette, hogy a Déltáv Rt. valamennyi dolgozója érdekelt az igények gyors kielégítésében. Az adatok szerint a jelenlegi ügyben érdekelt öt várakozó közül kettőnek fizetnek kötbért, s ötük közül háromnál néhány napon belül bekötik a telefont. „Nyolcszáz bekapcsolásból öt esetben késtünk: ez valóban hiba. de az arány önmagáért beszél. Éppen a késések ellentételezésére fizetjük a kötbért, mert ezzel is igyekszünk az előfizetők érdekeit szolgálni" - mondta a vezérigazgató, aki emlékeztetett rá, hogy a Déltáv Rt. éppen egy éve kezdte el Csongrád megye telefonhálózatának nagyarányú fejlesztését, s jelenleg 114 ezer előfizetőt tartanak nyilván. „Az igényeket továbbra is igyekszünk mielőbb kielégíteni, hiszen ez a társaság elsőrendű üzleti érdeke" - nyugtatta meg a panaszosok ügyében közben járókat dr. Lednitzky Péter. Ny. P. • A honfoglalástól az államalapításig Szabadok, szolgák és elit • MTI Press A X. századi magyar társadalom szerkezetét az a körülmény határozta meg, hogy a magyarok a X. század túlnyomó részében lovasnomádok voltak, társadalmuk tehát nagyjából megfelelt annak a képnek, ami a lovasnomádokat általában jellemezte. Mivel a X. századi magyar társadalomról hiányoznak a közvetlen írott források, a régészeti leleteket pedig a kor- és az etnikum meg határozás problémái terhelik, analógiákhoz kell fordulnunk. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy e nomádok az idillikus egyenlőség állapotában éltek. Éppen ellenkezőleg: erőteljesen előrehaladt náluk a társadalmi és a vagyoni tagozódás. A társadalom élén azok álltak, akik neves ősök utódai voltak, származásuk eleve vezető pozíciók betöltésére rendelte őket. Olyan előjogokat élveztek, amelyek egyértelműen mutatták kivételezett helyzetüket. A belső-ázsiai türkök a termékeny és állatokkal bőségesen ellátott Arany-hegyet vezetőjüknek, a kagánnak engedték át. A kazár sereg zsákmánya főnökük, az isad táborába gyűlt össze, aki mindazt, ami megtetszett neki, kiválasztotta és megtartotta magának, a zsákmány megmaradó részét adta oda a katonáknak, hogy ők maguk között szétosszák. A főnökök alatt a bátor vitézek csoportja helyezkedett el, akikből- a vezető kísérete alakult, s .akiknek legkiválóbbjai felemelkedhettek a főnökök közé. A társadalom túlnyomó részét az „egyszerű nomád^-ok, a közrendűek alkották;: Frappánsan tükrözi ezt a társadalomképet a 8. századi ujgurok rétegeződése, akiknél három csoport figyelhető meg: a kilenc nagy bujruk (főnök), az ezer katonai vezető, valamint a „fekete nép", a fegyveres tömeg. A lovasnomádok társadalmának egyik legfontosabb ismérve, hogy a katonaság és a nép még nem különült el egymástól, minden fegyverforgató (tehát megfelelő életkorban levő) férfi egyszersmind harcos is volt. Amint ezt egy német történész megfogalmazta: a lovasnomádoknál „a katonai foglalatosság szinte a mindennapi normális tevékenységhez tartozott, és a lovasnomádok hadserege népi had volt". De még ennél is lényegesebb, hogy a lovasnomádok társadalma csupa szabad emberből állt, vagyis körükben hiányzott az alávetettség jogilag szentesített formája, a szolgaság. Alcfm: Nem voltak szolgák E séma szerint kell elképzelnünk a 10. századi magyarok társadalmát is. Ebből egyenesen következik, hogy a magyarok társadalmának csúcsán a hatalmukat a messze múltba visszavezető és magukat alkalmasint mitikus ősöktől származtató nemzetség- és törzsfők álltak. Körülöttük alakult ki nagymértékben a kalandozó hadjáratok során - a katonai kíséret. A magyarok tömegeit szintén a személyükben szabad, bármikor hadra fogható nomádok alkották. Ok jelentették egyszersmind a zsákmány- és fogolyszerző hadjáratok (a kalandozások) katonaságát. Az, hogy a magyarokról a 10. században ekként megrajzolható kép reális, mind megelőző (9. századi), mind későbbi (11. századi) forráshelyek mutatják. A 9. század végi kútfők arról írnak, hogy a magyarok „ruhája brokát, fegyvereik ezüstből vannak, és arannyal berakottak". Ez éppen úgy a magyar köznépre, vagyis a népi hadra igaz (és nem az elitre!), mint az a másik, ugyancsak 9. század végi híradás, amely szerint a magyarok „vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek". (Zimonyi István fordításai) A 10. század elején a bizánci császár azt jegyezte fel a magyarokról, hogy „férfiakban gazdag és szabad ez a nép". (Moravcsik Gyula fordítása). Amikor pedig - éppen a X. századi források hiánya miatt - a XI. század elejétől megszaporodnak az írott források, azokban arról olvashatunk egészen a XI. század végéig, hogy az államhatalom legfontosabb feladata a szabad magyarok tömegeinek lesüllyesztése, szolgává tétele volt. Márpedig ha a magyarok már a 10. században döntő többségükben nélkülözték volna a szabadságot, azaz alávetettek lettek volna, akkor vajon kiknek a lesüllyesztéséért küzdöttek volna a XI. századi királyok - Szent István, Szent László és Kálmán - törvényei és oklevelei? Ez azt jelenti, hogy a Kárpát-medencében az egész X. század folyamán jogi értelemben csupa szabad ember lakott volna? Nem. A nomád berendezkedésekben a szolgák a hozzájuk állt, illetve a meghódított népiek, vagyis az idegen etnikumok közül kerültek ki. Mivel tudjuk, hogy a magyaroknak nagy számban - alkalmasint a magyarok létszámát meghaladó nagyságrendben - voltak katonai, kézműves és földműves szolgálatot teljesítő, csatlakozott vagy leigázott népeik (kavarok, székelyek, avarok, onogurok, szlávok), a Magyar Fejedelemség szolga elemeit ezek az - idővel elmagyarosodó, idegenek alkották. A X. századi kárpátmedencei társadalom tehát szabad magyarokból és alávetett idegenekből állt, legfeljebb a nagyobb idegen csoportok vezetői kerülhettek be a Magyar Fejedelemséget irányító elitbe azon az áron, hogy saját népük a Magyar Fejedelemség szolga elemei között élt. A X. század vége felé kezdődhetett meg a nomád életmóddal felhagyó, letelepedni kényszerülő szabad magyarok szolgává tétele, de a folyamat nagy lendületet csak a XI. században kapott. Kristó Gyula A titok titok marad Az elmúlt 128 év során sokan, sokféleképpen próbálták kifürkészni a Pick téliszalámi egyedülállóan fenséges ízének titkát. A kiváló minőségű alapanyagok? A természetes érlelési eljárás? A találgatásoknak se szeri, se száma. De az évszázados recept ma is hétpecsétes titok, és az is marad. Azt azonban mindenki tudja: a Pick téliszalámi utánozhatatlanul finom. E-mail cím: pbox@pick.hu