Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-05 / 207. szám

PÉNTEK, 1997. SZEPT. 5. SZOMSZÉDOLÓ 7 Falusport Kedves Környékbéliek! rí ngedelmükkel, kicsit sportosra vesszük a heti 12j összeállítást. Tesszük mindazért, hogy valamelyest lazuljanak az iskolakezdés görcsbogai. Mert, ahogy mondani szokás, manapság már nem piskóta a suliindítás. Se az önkormányzatnak, se a szülőnek, se tanárnak, tanítónak, és legyünk őszinték: a gyerekek többségének sem. Az ember ilyenkor, gonddal fekszik - bajjal kéL Az iskolaév indításának szokásos nehézségeire rárak még egy lapáttal, hogy nemsokára új tanulási formát vagyunk kénytelenek elviselni, emellett emelkednek a beiskolázás költségei. Bár kapni mindent, sort se kell érte állni, mint a mi időnkben egy fejesvonalzóért, de valósággal falja a pénzt a sok vennivaló. Mégis, mikor a gyerek kidöcög otthonról a megpúpozott hátizsákjával, megkönnyebbülünk: Hála Istennek, jó irányba indult... A Kitekintő oldal nem küzd ily kemény indulási gondokkal, mert az áprilisi rajt óta szép számmal érkeznek javaslatok, ötletek a megirandókra. Az általános iskolai tanulmányait nemrég befejező baksi kislány, Dékány Tímea - gyakorolva a tanultakat - levelet küldött, s abban a faluja focijának újjáéledéséről ír, jelezvén, hogy az ifjú hölgyeket is érdekelheti a labdarúgás csodálatos játéka. A sorokból Önök is megtudhatják, merre szándékozik útját venni a baksi foci. A

Z ismétlés a tudás atyja, tudatja velünk Horváth Dezső kollégánk, mikor a balástyai Kovácsékat újra megszólaltja, de ő maga sem marad néma, hiszen majdhogynem kiáltja: lóra magyar! Itt vannak a finnek! Persze, erre a szomszédos Bitóék teljes joggal mondhatnák, hogy az ő földügyük sokkal fontosabb lett volna, hiszen - a maguk akaratán kívül - jócskán belebonyolódtak abba, de ami késik, az nem múlik, s amikor nem vesszük ilyen sportosra a figurát, a fóldvisszaadás balástyai módozatairól is szót ejtünk. fttA-jertfotjié) Baksi foci • A lóban pénz van, de... Tüzép előtt a koplaló? A Kovács család, és egyik kedvence (Fotó: Somogyi Károlyné) Bakson újjáéledt a labdarúgás. Az új edző, a 33 éves csongrádi származású Dózsa Rácz Pál mindent elkövet, hogy a csapata magasabb osztályba kerüljön. A sikeres edzői munka és a játékosok összefogása és küzdőszelleme meghozza talán a már régen várt eredményt. Dózsa úr körülbelül tíz éve edzősködik. Kezdetben a csanyteleki megyei másodosztályú csapattal dolgozott. Elsó edzői sikere is ehhez a gárdához fűződik, ugyanis kemény munkával sikerült, felkerülniük a megyei II. osztályból az elsőbe. Ezután a csongrádi ifi- és kezdő csapatokat trenírozta és pályaedzősködött. Ezt követően múlt év januárjában került át Tömörkényre, ahonnan másfél év viszontagsága után eljött. Közvetítő útján jutott Baksra. Gyerekkori barátja, Maszlag Tibor ajánlotta őt a baksi vezetőség figyelmébe. Rövid ismerkedés után munkát ajánlottak neki. A csapattal gyorsan összebarátkozott. „Borzasztó szimpatikus a vezető hozzáállása, s borzasztó lelkes társaságot véltem felfedezni bennük." mondotta az új edző. Ideális a csapat elosztása, ugyanis van egy-két rutinosabb, meghatározóbb játékos. Ilyen például Maszlag Tibor, Laczkó Attila, Kacsinta Tamás, Klebik Ottó és Huszka Tibor. Ők az idősebb generációt képviselik. De a fiatal és fürge játékosokra is lehet számítani. Az ifjú titánok, Kapornai Krisztián és Szalai Vili mindent megtesznek a győzelemért. Az anyagiak szempontjából jól felszerelt csapattal rendelkezik Baks. A vendégjátékosokat tiszta, rendezett öltözővel és hatalmas pályával várják a helyiek. A baksi szurkolótábor nagy és lelkes. Az edző kéri őket, hogy kicsit legyenek türelmesek a csapattal és vele szemben is. Mivel pár hét alatt nem tud csodát tenni. Ha az elkezdett munkát tovább tudják folytatni, s ha játékosok partnerek lesznek ebben, akkor rövid határidőn belül komoly eredményeket érhetnek el. Dékány Tímea Tizenegy éve költözött ki a balástyai tanyavilágba a szegedi Kovács Szilveszter, újdonsült feleségével. Többször meglátogatnom őket azóta, mert a romantikusnál is romantikusabban indult életük. Éva aszszony Finnországból jön, mert hallotta, hogy nálunk szép lovak vannak. A minisztériumban is nagyot néztek, amikor meglánák a csinos kislányt. Menjen Mezőhegyesre, mondták neki, on talál. Talált is, de ahogy fiataloknál lenni szokon, férjre is on lelt. Tudósaink ugyan egyre inkább azt vallják, nyelvi rokonságban vagyunk a finnekkel, de genetikailag máshová húzunk, ebben a tanyában mindenesetre helyreállt a teljes finn-magyar genetikai rokonság. Három gyermekük van: Karlo, Anna és Henrik. A legkisebb még pelenkás volt, amikor utoljára itt jártam, most már lovagol ő is. Unokatestvéri minőségben üli a másik lovat Török Szilvia. Ritkán jöhet csak, az iskola miatt, de amikor jön, mindig lóra ellik - hogy ezt a szép és régi magyar kifejezést el ne felejtsük. Lófürösztés folyik éppen, három kanca áll a mosatóban. Slagról kapják a vizet, hogy ne porozzanak annyira, és az ablaklehúzó meggörbített változatával csapják le róluk. Ragyognak utána. Testileg alig éri még föl a legkisebb a magáét, de az igyekezet növeszti egy kicsit. A legkényesebb helyekre is oda mer nyúlni, nem fél, hogy csúffá teszi a lova. Karlo, a legidősebb lép elő szóvivőként, és kérdés nélkül is ontja a tudnivalókat. Penny a neve a szürke kancának, amelyikre éppen fölsegíti apja a legkisebbet. Főúri eleganciával történik a fölsegítés, a lovaglásban a szertartásnak is szerepe van. Nem lép bele apja tenyerébe - ki tudja, mibe lépett előtte? behajlított lábánál fogva lendül nem is a nyeregbe, csak szőrén üli meg először. A tizenkét éves szóvivő tovább mondja a legfontosabbakat. Apja is, ő is versenyez. Már kétszer lett első, most az álatlános iskolások Létavértesen tartandó országos bajnokságára készül. Lehet, hogy azóta meg is nyerte? Az apa kantáron vezeti egyik lovát vizet szokni. Cicomázott plasztikmedencét kaptak a gyerekek, és mint minden újdonság, föltűnik a lovaknak is. Félnek tőle. Ösztönük azt súgja, akármilyen ármány meghúzódhat mögötte. Odaül a gazda a székre, és türelemmel várja, hogy a fékszáron tartott ló legalább kíváncsi legyen, mi van benne. Türelem kell hozzá, néha fél óra is beletelik, mire beleüti az orrát. És a szoktatás csak egyenként történhet. Gyors fejszámolás: tizenkilencszer fél óra! A kicsi Henrik és a vendég Szilvia a tanya melletti kerengőben járatja már a magáét. Először lépésben csak, mert a fokozatot tartani kell, és apránkint erősödik a tempó, egészen a vágtáig. Alázatos igyekezettel teljesíti mindegyik a leckét, aztán megáll a kijáratnál az egyik, és indulna kifelé. Éva sasszemekkel észreveszi, hogy szeretett fiacskája nem adott jelet a kivonulásra, ezért visszatéríti őket még egy körre. • Mire jó ez? - értetlenkedem. - A ló csak azt leheti, amire parancsot kap. Ha önállósodna akármiben is, megtenné kritikus helyzetekben is. A hatalmas ló a pöttöm emberkének kezesbárányként engedelmeskedik, kerül még egyet, és parancsra jön ki. Meg is paskolja érte kisebbik gazdája. Van néhány percünk, megkérdezem, mekkora gazdagság a tizenkilenc ló. Helyre is igazítódom azonnal, mert öt csak mint vendég tartózkodik itt. És mivel minden normális tanyai ember éppen a pénzügyekben a legszófukarabb, rá kell dupláznom a kérdéssel: D Igaz, hogy a lóban pénz van? - Annyira igaz, hogy annál igazabb nincsen is a világon. Orrán-száján jön ki belőle, de még a füléből is. Gondold csak el, ha állatorvost kell hívnunk! A mai gyógyszerárak mellett! Márpedig ha a ló beteg, orvost hívnunk kötelesség. A régi parasztember is hamarabb hívott orvost a lovához, mint magát gyógyíttatta volna. Sokan azt hiszik, egy ló is gazdagság, hát akkor a tizennégy! Valóban gazdagok vagyunk, mert sok lovunk van, de megeszik a gazdagságunkat a lovak. Jött ide egyszer egy vásárhelyi kislány, látszott rajta, él-hal értük. Ő is azt kérdezte, mennyi lenne a haszna, ha venne. Mondtam neki, az éjjeliőr is én vagyok, a lovász, a lovas, és a mindenes is, reggeltől estig. Ha nincsen nyolc óra munkaidő, ha nincsen vasárnap, szabad szombattal, ha nincsen karácsony, húsvét, pünkösd, ha nincsen szabadság se, akkor meg lehet élni belőle, de ha ezt mind hozzá számítjuk, akkor a legszegényebb kereset. Szakmai ismereteimet is illene már bővítenem. Emberre is mondják, elhányta már csikófogait. Mikor hányja el a ló? - Két-három éves korától öt és fél évesig. Idősebbnek is a fogát nézik, ha a korára kíváncsiak. - Hozzáértő tapasztalat a fogak kupájából állapítja meg. D Mi a kupája? - A rágás kopással jár, kicsi öblösödést hagy a fogakon. Tizenkét éves kora után már az egész lovat kell nézni. A habitusát is. Akinek jó szeme van, pontosabban megmondja, mintha az anyakönyvét nézné. Alkalmam van arra is, hogy elszégyelljem magamat. Annakidején egyforintos pályázatot írtam ki, hogy megtudjam, mi volt a neve a kocsmák elé állított alkalmatosságnak, amihez a lovakat kikötötték. Szilveszter édesapja nyerte a forintot, meg is adtam, de elfeljtettem. Telefon haza, hazulról a Tüzépre, mert a jó fuvaros ott áll most is, aztán vissza: koplalófának mondták. A fuvarosok szókincsében van így, máshol bitófának ismerték, de az ántivilágban a fuvarost is koplalónak hívták, meg azt a helyet is, ahol sorukra vártak. Változnak az idők, ezek szerint most a Tüzép előtt van a koplaló. Már elköszönőfélben vagyunk, amikor észreveszem, majdnem elcsöppen a lelke a házigazdának. - Nincsen szebb a legelésző lovaknál. Elhiszed? • EL Harváth Dezső • Munkatársunktól A sportolást nem lehet elég korán elkezdeni. Már kicsi korban a mozgás szeretetére kell nevelni a gyerekeket. Ez legkönnyebben személyes példával megy. A gyerek is szivesebben mozog, ha látja, hogy szülei vagy nagyobb testvérei is ezt teszik. Hogyan és mit sportolnak a Kistelek környéki településeken? Ezt tudhatjuk meg az összeállításból. Dóc A faluban az iskolai és a községi sport a legfontosabb. Az iskola tanulói a kötelező testnevelési órák mellett tömegsport-rendezvényeken és a diáksportkörben is mozoghatnak. A kis létszám miatt csak kevés gyerekkel foglalkoznak a versenysportban. A korábbi egyesület játékosaiból szerveződik egy kispályás labdarúgócsapat. A téli légpuskás teremlövészet, a sakk és az asztalitenisz is jelentős Dócon. Az iskola .udvarán társadalmi munkában elkészült a sportpálya. Forráskút A községben felnőtteknek nincs semmilyen sport. Csak az általános iskolában van lehetőség a sportolásra. Három évvel ezelőtt kezdték el megszervezni a labdarúgócsapatot. Jelenleg 65 7-14 éves diák edz hetente kétszer. A távlati tervben szerepel, hogy a későbbiekben beneveznének a serdülő megyei bajnokságba. A nagypályás labdarúgás öt éve szűnt meg, akkor a megyei II. osztályban szerepelt Forráskút csapata. Sándorfalva A település focicsapata a megyei I. osztályban játszik. Ezenkívül öt labdarúgócsapat indul különféle bajnokságokban: ifjúsági, serdüld, két előkészítő és a Sándorfalva II. Az iskola udvarán kézilabdapálya várja a mozogni vágyókat. A tornateremben délutánonként kispályás foci és torna dolgozza meg az izmokat. A szabadidő-sportok közül a legnépszerűbb a kocogás. Valamint egy amatőr sakk klub is működik a községben. Szatymax A megyei II. osztályban induló focicsapat mellett egy ifjúságit is szervezett a község. Az iskolában is rúghatják a bőrt és kosárlabdázhatnak a gyerekek, de a legkiemelkedőbb az atlétika. Megyei szinten évenként 20-25 érmet hoznak haza a szatymazi diákok. Az atlétikán kívül a tollaslabda, az asztalitenisz és a sakk is igen népszerű. A küzdősportok is helyet kaptak a községben. A birkózás mellett minden évben Aikido edzőtábort rendeznek Szatymazon. Zsombó A községben egy tollaslabda és egy természetjáró szakosztály működik. Az általános jskolában a kézilabdát szeretik a legjobban. Az erdei sportpályán focizhat, tollasozhat, légpuskával célbalőhet Zsombó apraja és nagyja. Itt egy teniszpálya is 1 épül. A focicsapat a megyei II. osztályban érdekelt. A lósport kedvelői pedig három tanyán hódolhatnak szenvedélyüknek. Szegeddel közösen egy kerékpárút kiépítésén fáradoznak. Csak addig húzd... Na, lesz ebből valami?! (Fotó: Gyenes Kálmán)