Délmagyarország, 1997. szeptember (87. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

HÉTFŐ, 1997. SZEPT. 1. BELFÖLD 11 európai autógyár magyarországi vezerképviselete márka­kereskedőt keres hódmezővásárhelyi telephellyel rendelkező vagy ott befektetni szándékozó vállalkozó személyében. A jelentkezést kérjük az 1386 Budapest. Pf. 906 címre elküldeni. A részletekről Kaminek Ferencnél érdeklődhet a 06-20­425-982-as teletonszámon. Délmaqyarorszáq KFT. Hirdetésfelvétel SZEGED. STEFÁNIA 10.. SfiJTóHfiZ REGGEL 8-TóL ESTE 6-IG! STIHL motoros fűrészek: csúcstechnika bármilyen mennyiségű fához. Árengedményes 1 , Í 4 i motorfűrészekre! j Válassza * rímmmfí. jp , [arriinoseget! Garantált szerviz és alkatrészellátás. A 5T/HL termékek megvásárolhatók az ország 168 Stihl szaküzletében. Andreas Stihl Kereskedelmi Kft. 1222 Budapest, Nagytétényi u. 100-102. Tel: 227-7449,227-7450 Fax: 227-3654 v^flMMMR&űMRflMMBMEHMMRMMHMMM A körtöltés békéjét pedig ne bántsd, suhanc! Felújították II. Lajos emlékművét • Mohács (MTI) Történelmünk sorsfordító ütközetének idei évforduló­jára felújították és újraszen­telték az 1526-os mohácsi csata áldozatául esett ifjú magyar király, H Lajos és a magyarok oldalán harcoló lengyel katonák emlékmű­vét. Csele-parti oroszlános mészkő obeliszket - mely a megáradt Csele-patak vizé­ben lovával alámerülő ifjú uralkodót ábrázolja, fehér márványlapjának szövege pedig II. Lajos tragikus halá­lára emlékeztet - a Mohácsi Farostlemez Rt. restauráltat­ta egymillió forintért, s a cég vállalta az emlékmű további gondozását is. A mohácsiak - az önkormányzat, a város­védő egyesület, s a helyi polgárság képviselői - a hét­végén emlékeztek a török túlerő elleni reménytelen harcban küzdő vitézek sere­gének gyászos pusztulásáról. Mórahalom Város Önkormányzata pályázatot hirdet építésügyi munkakör betöltésére. Pályázati feltételek; - felsőfokú építőipari végzettség -jogosítvány. Előnyben részesülnek a pályakezdők. Érdeklődni lehet: Busa Imre osztályvezetőnél 62-381-022. A pályázat benyújtásának határideje: 1997. augusztus 28. Az illés betölthető: a pályázat elbírálását követően azonnal. A pályázatot Mórahalom város polgármesteréhez kell benyújtani: 6782 Mórahalom, Felszabadulás u. 34. Kötélhúzás a Duna felett • Dunaszekcső (MTI) A világrekordok könyvé­ben történő megörökítésre is pályázik a Baranya megyei Dunaszekcső és a folyó szemközti partján fekvő ­két éve Bács megyéhez csat­lakozott - Dunafalva férfiúi­nak szombat délután meg­rendezett rendkívüli vetélke­dése: a két község huszonöt­huszonöt legerősebb embere a Duna két partja közt átve­tett ötszáz méteres kötél vé­geit megragadva kötélhúzó versenyben mérte össze ere­jét. A versenyben Dunafalva győzött; a túlparti ellenfelet vízbe húzó győztes csapat jutalma egy hordó sör, to­vábbá egy kupa volt, melyet Huy István bátaszéki fazekas készített. Az erőpróba első szakaszát tíz perc után fel­függesztették, mert a két, kezdetben még csak tíz fő­nyi indulógárda nem bírt egymással. A huszonöt em­berre kiegészült csapatok erejét viszont a kötél nem bírta, újabb tíz perc után el­szakadt. Ekkor dupla kötél­lel folytatódott, s pontosan negyed óra alatt el is dőlt a viadal. A folyami forgalmat a hajózási felügyelet a ver­seny idejére lezárta, és an­nak zavartalan lebonyolítása felett vízirendőrök őrködtek. A kétezernégyszáz lakosú Dunaszekcső és a feleannyi lelket számláló túlparti Du­nafalva évszázadokon át egy község volt, s az utóbbi csak 1954-ben vált önállóvá, majd 1995-ben népszavazás­sal Bács-Kiskun megyéhez csatlakozott. Azt mesélik az űrhajó­sok, hogy nagy keringé­seik közepette a Főidről mindössze egyetlen em­ber alkotta tárgyat lehet látni. Az pedig kínai a nagyfal. Szeged neveze­tes körtöltése - amit az árvíz után építtetett a város védelmi rendsze­rül - természetesen nem vetekedhet azzal a gi­gantikus alkotással. Am ha a mennyei felhók mögül lenéz reá az a sokszáz fölmunkás, aki verejtékes lapátolással hozta létre ezt a még­sem hétköznapi épít­ményt, megnyugodhat: a töltés áll, kibírta sok évtizedes megpróbálta­tásait. Azt azonban legnagyobb barátai sem foghatják rá, hogy sebek nélkül vészelte át a viharokat. De vajon mi­lyen maradandó károsodáso­kat szenvedett? S miként (té­lik meg jelentőségét azok a szegedi polgárok, akik nap, mint nap fölkeresik, netán ott élnek szomszédságában? - kezdtünk nyomozásba az elmúlt héten. - Papuskám, aztán ki ne feledd, ha a töltésről írsz, hogy minden röndös rókusi kölök annak a kiserdejében randalírozott. Tudod, ott a rámpán túl - mosolygott rám összes boldogságával egy ré­gi-régi jó cimborám, amikor hírét vette, miről is készülök - ha nem is ódát zengeni -, de egy kerekded riportot ka­nyarítani. S öröme természe­tesen fölpiszkálta az emlé­kek rég kihűlt parazsát is, hogy újfent lángra lobbanva figyelmeztessen azokra az időkra, amikor a külvárosi suhancok legkedveltebb ját­szótere ez a környék volt. A rampa - amit mások becsü­letes nevén Izabella hídnak szólítottak - nagy titkok ka­Incze apuka szombaton Krisztina lányával élvezte a körtöltés csöndjét és friss levegőjét. (Fotó: Miskolczi Róbert) Czinkóczki László napi hat kilométert gyalogol ezen a gáton púja volt. Jártak ide iskolák kirándulni csoportostól, s út­törőcsapatok vívták számhá­borúikat, míg csak el nem hajóztak az őrsi zászlók is a múlt vizén. Persze a körtöltés jóval erősebb gát annál, hogy ily kicsinységek miatt megrop­panjon. Sőt - mint Czinkócz­ki Lászlótól megtudhattuk ­Szeged utolsó olyan kincses szigete ez, ahol még kiváló a levegő, s nyugalom költözik az ember lelkébe. - Másfél évvel ezelőtt úgy véltem, hogy nagy már rajtam a súlyfölösleg. Ezzel értett egyet orvosom is, aki azt tanácsolta, hogy tegyek nagyobb sétákat, mozogjak rendszeresen, s hamarosan jobb lesz a közérzetem. Nos, én akkor váltam töltésjáróvá. s azóta is napi hat kilométer­tes adagomat teljesítem ­hallhattuk Csinkóczki úrtól a töltés makkosházi szaka­szán. Egészen pontosan an­nál a kőoszlopnál, amit a Nagy víz emlékére emeltek. S amelyről leginkább Móra Ferenc veretes szavait olvas­hatnánk le, ha barbár kezek nem ide festett firkákkal üzengetnék meg a világnak, hogy éppenséggel melyik rockzenekar a kedvencük, mennyire szeretik Vicát, s mit ajánlanak annak, aki hü­lye... Beszélgetésünk során föl­tettem a kérdést - nem fél-e attól a körtöltés vándora, hogy gyaloglásai során meg­támadják? Mert van aki úgy véli, hogy a körtöltés vidéke eléggé vad területté vált, s remek bűvótanya a gazfic­kóknak is. Ám Czinkóczki László ezt a felvetést megle­petten hallgatta. -Én nem tudom, honnan ez a rossz hír, mert engem bi­zony még nem inzultáltak ko­molyabban soha. Volt ugyan olyan, hogy enyhén ittas, kö­tekedő társaság harci kedvét kellett lecsillapítani, de azt a problémát is megoldottam. Mint ahogy tulajdonképpen ki lehet jönni a kutyásokkal is. Csak a motorosok hajtaná­nak szelídebben. Tényleg, nem is tudom - nekik szabad itt közlekedni? Mialatt magamban a „mit szabad?" és a „mit lehet?" közötti különbségen medi­tálgattam, hasonló jó tapasz­talatokról számolt be Incze Attila, aki azon a délután ­mint oly gyakran máskor is...- Krisztina nevű kislá­nyával bandukolt a nagy földdombon. Dicsérték a jó levegőt, de még a környezet­gazdálkodási kht. munkásait is, mert - mutatott körbe az ifjú apuka - rendkívül gon­dos munkával érték el, hogy a makkosházi lakótelepen mostanra gondozott környék szerencsélteti a lakókat. Ennyi jó szó után kár volt letekinteni a körtöltés külső fala mellett húzódó mélybe. Mert ott bizony talált tekin­tetünk annyi szemetet és mocskot, olyan elvadult, ápolatlan erdőszakaszt, hogy először nem is akartunk hin­ni a látványnak. Aztán a Ti­sza-parti stadion környékén ellenőrizvén első tapasztala­tunkat, be kellett látnunk: valóban elvadult az a bizo­nyos túloldali világ. - Pedig van ám olyan, aki szorgosan aprítja a fáit... ­tudtuk meg egy kutyasétálta­tó úrtól. - Jöjjenek csak ki ősszel, amikor a csupasz ágak között pontosan látni, mennyi fát vágtak már ki a tolvajok. Lehet, hogy a sze­génység vitte őket rá a farit­.kításra, de talán mégsem in­nen kellenne megoldani a tü­zelőgondokat - bosszúsko­dott az úr, teljes joggal, a fo­cipálya kerítésénél. Amiről pedig jelenthetjük, hogy a szegedi graffiti, vagyis fal­firka művészeinek immáron önálló szabadtéri tárlata. Szinte minden ép négyzet­centiméterét bemázolták már. Ennek haszna pedig csak annyi, hogy kevésbé látszik, milyen pusztítást végzett már a stadionon a nemtörődömség, s persze mennyit harapot ki eme épít­ményből az idő vasfoga. De a töltés még ezt is el­viseli. Akárcsak azokat, akik a fejére pakolgatott, stadion­bejáróhoz elvezető járdala­pokat lopkodják szorgosan, netán a motorbiciklijükkel igyekeznek bebizonyatani, hogy nem is töltés ez kérem, hanem versenypálya. - Talán nem ártana, ha a fiatalok egy kicsit jobban óvnák ezt a töltést. Ha már ennyi generáció át tudta örö­kíteni az utódoknak - hall­hattam egy javaslatot. Nos, ifjoncok! Nincs ked­vetek megfogadni a taná­csot? Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents