Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-06 / 182. szám

Szerda, 1997. Aug. 6. Szeged5 Ami a berlini fekete füzetből kimaradt A

mikor meghalt az én jó barátom, Bakó András költő, teleírtam egy füzetet a gyászommal és az 6 történeteivel Berlinben fogtam a munkához, ősz volt, eleinte ragyogó és véres, később nyirkos és utálatos. Nem minden történet kerülhetett abba a füzetbe. Akadnak történetek, amelyekről például egyszerűen megfeledkeztem. Mint például erről Onnan kezdem, hogy milyen nyomorult egy alak is tud lenni az író. Egyszer egy tóparti városkában voltam irodalmi tanácskozáson. A tó döglött volt. Halott és zöld víztükör, fürdőző egy szál se. A tóparton viszont a bodegák, a pecsenyesütők és a kisbüfék még lélegez/ék a fröccs, a sör és a sültkolbász illatát. Hát le lehetett oda menni Egy délután neves, komoly író tartott fólolvasást a tóparti táborban. Megfáradtam a mondatok szelíd áradásában, s óvatosan kisurrantam az előadóteremből. A tóparti bodegákra gondoltam. Hanem a következő pillanatban halk nyüszttést hallottam. Mintha a világ túlfeléről szólt volna egy elvesztett leikecske. Megráztam a fejem. S akkor újra fölhangzott a nyüszités. Dallamos és kétségbeesett hangocska. Egy gyermek hangja! Gyanút fogtam, s a szemközti mellékhelységbe léptem. Halló! Klóros csönd, senki nem felel Csak az írók pisije ríme Igetetett locsogva a piszoárból Halló, halló! Apa, hallottam egyszerre az egyik mellékhelységből Benyitottam. Négyéves forma kisfiú üldögélt a vécékagylón. Aj>a nem törli ki a fenekem, mondta. Es nézett rám. Megvizsgáltam. Valóban. Kis barna büszke kolbász alatta. Könny a szemében. Kitöröltem a gyermek ülepét. Az apa jó két óra múlva tért meg a partról, alkoholtól és napfénytől boldogan. No és a Béluka, kérdeztem tőle. Eszelősen a fejéhez kapott. Szentséges úristen, a budiban felejtettem a gyereket! Ez az író magyar volt ugyan, de nem Magyarországon lakott. Van ilyen. Ez az író Röszkétől is délebbre lakott. Hozzá utazott el egyszer Bakó András költői estet tartani Bakó általában örömmel és szorongva utazott. Ez már csak így volt. Abban a déli országban akkor már kegyetlen és véres háború dúlt. Még most is találnak tömegsírokat, és a sebek fájnak és nem gyógyulnak. Azon a földön olyan a gyűlölet, mintha az anyatejjel szívnák magukba a csecsemők. Ide utazott Bakó, fölolvasott néhány verset, pipázott és beszélgetett, okosan válaszolt a közönség kérdéseire, mely kérdések első sorban az élet értelmére, a költészet céljára, a költő feladatátra vonatkoztak. Bakó összevonta a szemöldökét és válaszolt. Az ő életének az értelme a költészet, miközben a költészetének az értelme az élete. Ennyi, körülbelül Este aztán jól beittak vendéglátójával <tz íróval Bakó másnap vonattal utazott vissza Szegedre. Az író, aki egyszer a vécében felejtette a gyermekét, megmutatta Bakónak, melyik vonattal térhet haza. A restiben ittak még valamit. Aztán Bakó fölszállt, búcsút intett, kényelmesen elhelyezkedett, és lehányta a szemeit. Aztán mert költő volt, megcsalhatatlan, fölnyitotta. Idegen külváros suhant a vonatablak előtt. Még éppen az utolsó külvárosi állomásnál leszállhatott. Aztán dadogva, a dühtől remegve hívta a vendéglátóját. Szinte hörgött, ahogy mondta. Az a vonat, amire fölültette, éppen a háborúba tartott. (Swu) Illegális szemétlerakó Kiszely György professzor elhunyt Súlyos veszteség érte a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemet: augusztus 4-én, egy nagy — ha nem a legnagyobb - okatóegyéniséggel lett szegényebb. Dr. Kiszely György, egyetemünk emeritus professzora, az Orvosi Biológiai Intézet 1962 és 1975 között volt igazgatója életének 89. évében távozott az élők sorából. Pályája Huzella professzor irányításával indult Debrecenben. Sugárzó egyénisége, világos okfejtése, híres jóindulata munkatársai és tanítványai odaadó szeretetét váltották ki. Elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy 1962-ben, amikor ez egyáltalán nem volt veszélytelen, felismerte, hogy az orvosi biológia fejlődésének lehetősége a modem genetikai kutatásokban rejlik, így munkatársait a témakör felé irányította. Alapító tagja és 10 éven át elnöke volt a Magyar Humángenetikai Társaságnak, s tevékenységének köszönhető a hazai humángenetikai kutatások felzárkóztatása a nemzetközi mezőnyhöz. Irányításával és útmutatásai alapján épült fel - sok harc és csalódás árán - a Somogyi utcai épület az Orvosi Biológiai Intézetnek. Ezzel is ércnél maradóbb emléket emelt, de a legfontosabb, hogy orvosnemzedékek hoszszú sorát tanította meg az élet tiszteletére, szakmája mellett a hivatására, arra, hogy ,jó orvos csak jó ember lehet", s arra is, hogy a gyógyító egyéniség talán még a gyógyszereknél is fontosabb. Kiszely professzort az egyetem saját halottjának tekinti, s híven fogadjuk, hogy emlékét nemcsak megőrizzük, de tőlünk telhetően igyekszünk azt továbbadni az utánunk jövőknek. Temetéséről később történik intézkedés. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Mitől bűzlik a Vám tér? A nyári csúcsidőben „jól mutat" egy ilyen szemétdomb... (Fotó: Nagy László) Városszerte gomba módra szaporodnak az illegális szemétlerakók. Egyre többen viszik az éj leple alatt a különböző féle hulladékokat elhanyagolt területekre, gondozatlan parkokba illetve eldugottabb terekre. A nyári melegben az állati tetemek, etelmaradék, valamint különféle kisebb vállalkozások melléktermékei nemcsak fertelmes bűzt árasztanak magukból, hanem a járványokat terjesztő rágcsálók és rovarok ideális búvóhelyéül is szolgálnak. A városban sok vadlerakó „üzemel", a Szélső sori Bikatónál például naponta 60-70 köbméter hulladék gyűlik össze. A Vám téren az idősek otthona mellett álló konténert a Környezetgazdálkodási Kht. múlt csütörtökön elvitte, de sokan még mindig utánfutókkal, kerékpárokkal oda hordják a szemetüket. A lakók az elviselhetetlen bűz miatt nem szellőztethetnek. Több idős ember rosszul lett a rothadó dögök és ételmaradékok szagától. Egy ilyen szeméthegy elszállítása több százezer forintba kerül naponta. A Vám téri konténert azért szüntették meg, mert az ürítéséért nem fizetett senki, nem volt gazdája. Pedig az ürítés után pár órával már újból tele lett. Ha az otthon dolgozói megkérték a szemetelőket, hogy ne ide hozzák az orrfacsaró hulladékukat, akkor durván lehurrogták őket. Az 4-es villamos megállójának padjai a hajléktalanok alkalmi szálláshelyei. A lerakott hulladékot naponta többször is átnézték és szétdúlták a guberálók. A műanyag zsákokat és kartondobozokat szétvágták, tartalmukat átválogatták. A „munka" után a szétszórt szemetet a szél és a kóbor állatok továbbvitték. A szomszédos Cserepes sori piac néhány árusa a fölöslegessé vált csomagolóanyagokat és a rothadó gyümölcsöket és zöldségeket is ide dobálja. Az illegális szemétlerakókat fel kell számolni, mondotta Varga Gábor, a Környezetgazdálkodási Kht. közterületfenntartó osztályának vezetőhelyettese. Az embereket rá kell venni arra, hogy lépjenek be a szervezett szemétszállításba és a tárolóedényekbe rakják a szemetet. Akinek magas ez az alapdíj, az ne a közterületekre szólja a hulladékát, hanem vigye el a központilag kiépített telepekre. Ilyen szelektív gyűjtőtelep a Sándorfalvi úton, Gyálaréten és Algyőn létesült. Itt nemcsak tárolják és megsemmisítik a felgyülemlett hulladékot, hanem válogatják és előkészítik az újrafeldolgozásra Kormos Tamás Ex libris Somogyi Károly • Munkatársunktól A könyvtárát Szegednek ajándékozó Somogyi Károly felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének minden évben más-más részletével ismerkedhet a közönség - a tudós könyvtáros, Nagy Erzsébet jóvoltából. A Somogyi-könyvtárban nyaranta megrendezett kiállításai valódi művelődéstörténeti kincsestárak. Aki rászánja az időt, hogy a könyvtár csendjében és hűvösében böngéssze a tárlókat és a látnivalók között eligazító jegyzeteket, érdekfeszítő időutazással ajándékozza meg magát. Az európai művelődéstörténet, a könyvkultúra és könyvtártörténet évszázadait olyan szemüvegen láttatja az idei tárlat, amelyen át a szépség, az esztétikum varázsa is rabul ejt. Nagy Erzsébet ugyanis ezúttal az ex libris, a könyvekbe ragasztott, a tulajdonosról tájékoztató kis cédula alapján válogatta a kiállítás anyagát. Az ex libris mibenlétéről és fejlődéstörténetéről áttekintést adó tárlatrész mellett olyan különlegességek láthatók, amelyeket a világ legnagyobb könyvtárai is megirigyelhetnének. • Társasházakról a Tisztelt Házban. Törvény a panelpalotákról Hamarosan egy törvénnyel gazdagabbak leszünk. A tervek szerint idén ősszel fogadja el a magyar parlament a társasházakról szóló új rendelkezést, amely egy 1977-es szabályozás helyébe lépne. S hogy miben módosul majd társasházi életünk a törvény beiktatása után? Erről tartott a minap lakossági fórumot Rózsa Edit országgyűlési képviselő. Valaha a társasház olyan irigyelt otthonforma volt, aminek megvásárolására csak álmaiban gondolhatott a kicsiny bérből és fizetésből élő magyar polgár. S bár ez az igazság elmondható a most épülő, leginkább fagylaltszínű, itt is csúcsos, ott is formás 6-8-10 lakásos társasotthonokra is, valami fontos időközben történt. A privatizáció nagy hevületében társasházzá nyilváníttatott ama rengeteg panelpalota, amivel a szocialista, és építő nagyipar áldotta meg ezt az országot, így terelődött társasházi közösségbe néhol 60, máshol akár 600 család is - élvezvén e tulajdonforma ezernyi áldását, s legalább ennyi fájdalmát. - De legalább valami jó törvény ésszerű korlátok közé terelné a társasházak ügyeit! - vágyakoznak eme magánotthonokkal büszkélkedő panellakók némi jogbiztonságra. Nos, eme törvény éppen készülőben - tudhatta meg mindaz, ki ellátogatott Rózsa Edit országgyűlési képviselőasszony lakossági fórumára a szegedi Deák gimnáziumba. S meghallgatta ott Kakuk Lajosnét, aki a Belügyminisztérium főtanácsosaként dolgozik ma is a törvénytervezet végső formába öntésén. Szakértőként gyűjtve csokorba azt a rengeteg gondot, amivel nap, mint nap háborúznak lakók is, közös képviselők is. Szó esett a nem éppen hatékony, ám annál indulatosabb társasházi közgyűlésektől, a behajthatatlan hátralékokról, az egymáshoz láncolt lakóközösségekről, a bérbeadást nehezítő megkötésekről, akár egy lakó ügymenetet nyomorító vétójáról, az ügyintézők munkáját gyakran gátló információk hiányáról. -. Természetesen csodát nem lehet várni az új törvénytől - mondta a főtanácsos aszszony -, de például nagy előrelépés, hogy megszűnik majd a tulajdonostársak egyetemleges felelőssége, s például jelzálogjogot jegyeztethetnek be annak tulajdonára, aki már fél éve nem fizeti kötelező költségeit S bár a törvénytervezetben nincs még benne, ám megfontolandó passzus lehetne, hogy társasházi lakást csak akkor adhassanak el, ha a közös képviselő tanúsítja, nincs fizetési hátraléka az eladónak. Ami pedig a közös helységek bérbeadását, netán a beruházások finanszírozását illeti - a készüld törvény tervezete lehetőséget biztosítana arra, hogy a tulajdonostársak az alapftó okiratukban ne egyhangú döntéshez kapcsolják ezek megoldását, hanem elegendő legyen kétharmados szavazati arány is. Végül egy csöppet sem elhanyagolható passzus: a közös képviselők munkáját szakképesítéshez kötné a törvény, öt év türelmi időt biztosítva a most aktívan ezügyekben munkálkodók számára. Mert hogy a megnövekedett feladatkör és felelősség súlya másként nem viselhető. S ez szent igaz. A krónikásként e fórumon részt vett zsurnaliszta pedig csak azon gondolkodik, e sorokat számítógépbe pötyögve - vajon mikor indul olyan tanfolyam, amelyiken a társasházakat szétverő vandálok jellemét palléroznák egy kicsinykét...? Bátyi Zoltán ajánló MA AZ IFJÚSÁGI IRODÁBAN (Dózsa Gy. u. 5.) 16.30-17.30 óra között külföldi ifjúsági cserékkel kapcsolatos tanácsadás; 17 órakor Amiga számítógépesklub. HOLNAP AZ IFJÚSÁGI IRODÁBAN (Dózsa Gy. u. 5.) Dpont diáktanácsadó szolgálat (diákélettel kapcsolatos kérdésekben) 13-tól 18 óráig. JÓTÉKONYSÁGI ÁRVERÉST rendeznek a Bírósági Árverési Csarnokban (dr. Boros J. u. 5/B.) 17 órakor. A JATE-KLUBBAN 21 órakor Student est - nosztalgia-buli újdonságokkal. SZEGEDI VAKÁCIÓ Csütörtöki program: a Gyermekkönyvtárban Figyeld meg a Vadasparkban, kutass utána a könyvtárban játékos foglalkozás (Uhu és barátai) 10 órától; a Dugonics moziban 15 órától Mese habbal című filmet vetítik. Eltttnt, keresik Bezdán Mária. • Munkatársunktól Vecsernyés Imréné, született Bezdán Mária 31 éves hölgy egy zákányszéki tanyán lakott, s innen indult el munkába július 11-én hajnali fél ötkor. Munkahelyére azonban nem érkezett meg, s azóta sincs róla hír. Az eltűnt nő kb. 155 centiméter magas, vékony testalkaltú, gesztenyebarna, göndör, vállig érő hajú és barna szemű. Eltűnésekor kék színű kabátot viselt, s nála volt egy virágmintás, felül cipzáras műanyag női táska. A rendőrség kéri, hogy akik az eltűnt személy jelenlegi tartózkodási helyéről információval rendelkeznek, jelentkezzenek személyesen a Szegedi Rendőrkapitányságon (Párizsi körút 16-22.), vagy telefonon délelőtt fél nyolc és délután fél négy között a 477-577-es szám 15-24-es mellékén, illetve a 107-es számon bármikor. A MAI NAPON a kárpótlási jegyet 77%-on, pÉMÁSZ-részvényt 65%-on, EDASZ-részvényt 77%-on vesszük! A közölt árak 100 000 Ft névértékig jelentenek kötelezettséget, PAKETT BRÓKER RT. • V 6722 Stttttí. Kossuth I. sp. 10-11 • • Tet/íai: 62/323-144