Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-26 / 198. szám

KEDD, 1997. AUG. 26. A HELYZET 9 Válasz, parkolásügyben. Tóth Imre olvasónk a szombati Csörögben ki_ fogásolta, hogy a sziksósi strand előtti parkolásért délután 1 órakor is elkérik az egyébként egész napra szóló 180 forintot. Mészáros Gábor, a Szegedi Fürdő és Hőforrás Kft. igazgatója válaszolt hívónk észrevételére. Mint mondta, az egész napos parkolásért szedett 180 forint méltányos összeg az olvasónk által összehasonlítási alapként említett Széchenyi téren fizetendő, 60 forintos óradíjhoz képest. Ha olvasónk 13 órakor érkezett a fürdőbe, akkor 19 óráig éppen 6 órát várakozhatott a kocsijával, s ezért a város főterén 360 forintot kellene fizetnie. Ezen felül: 15 óra után már díjtalan a sziksósi parkolás; az pedig kevéssé valószínű, hogy valaki mindössze „egy-két órára" ruccanna ki Sziksósfürdőre strandolni - mondta az igazgató. Drótszőrű tacskó. Állatbarát olvasónk szombat óta őriz egy Baktóban elkalandozott drótszőrű tacskót, amelynek törzskönyvi száma is van. Az eb gazdája a 472-684-es telefonszámon érdeklődhet. Dzsungel. Keserű Mihályné Újszegeden is lát a tarjánihoz hasonló „dzsungelt" (a Bite Pál utca elbuijánzott aljnövényzetéről a tegnapi Csörögben írtunk). „A Jobb fasor 2. és 4. szám előtti területre is ránézhetne a gazdája, mert az elhanyagolt növények elcsúfítják a szépen rendben tartott szomszédos előkerteket is. Kutyafuttató. Nevének elhallgatását kérő, Bihari utcai olvasónk szombaton reggel hangos sikoltozásra ébredt. Az ablakon kinézve azt látta, hogy egy póráz és szájkosár nélkül szabadon engedett kutya éppen megszaggatja egy nó táskáját (nagyobb baj szerencsére nem történt). Az eb föltehetőleg a garázsok egyikében berendezett „kutyafuttató" közönségéhez tartozik: a külön e célra beállított, futószalagos gépre tett ebeket ilyen sajátságos körülmények között „futtatják..." Hívónk furcsállja, hogy játszótér közelében ilyen „intézmény" működhet. PANNON QSM Disz, magyar Hamarosan 25 ezer darab dísztárgy kerül kalapács alá, melyeket mind Ceausescu kapott ajándékba diktatúrája idején. A kérdés óhatatlan: vajon kinek ér meg akár egy fityinget is egy „rossz szellemű" dísztárgy? Persze a múltkor, amikor előkerült Todor Zsivkov, volt, aki simán és lazán kezet csókolt neki. De az biztos, hogy egy tárgy saját értékét nem igazán emeli, hogy egykor Ceausescué volt. Gondolom én. A hírben persze csak annyi állt, hogy kalapács alá kerülnek, az nem állt benne, hogy árverezik is. Lehet, hogy egyszerűen ripityára törik mind, ahogy mondjuk a hamis videókazettákat. De mindkettő elég esztelennek látszik. Ki őrizgetné otthon szívesen Hitler alsóját? Bár nyilván lenne rá valakinek esze. Kilyukadhatnánk oda megint, hogy a pénz- és birtoklásmánia kisöccse ez, de többnyire a most álló világ mozgatórugói jószerével a könyökünkön jönnek ki. Elég bárhol megmérni az értékünket; ha kiderül, hogy kevés a zsozsó, már mehetünk is tovább. Ahogyan a Balaton partján érezheti magát másodrendű embernek a magyar, ahol több a német, mint a szúnyog. Csak ennyit arról a híres magyarságunkról. Tán nincs még egy nép, amelyikben ilyen kevés büszkeség lenne. Ennek okán aztán rossz érzés tölti el az embert saját hazájában - ha van még ilyen -, kiszolgáltatott, és gyűlöl ott lenni. 25 ezer darab dísztárgy, képzeljünk el belőlük akár egyet is a lakásunkban, pedig mi még magyarok vagyunk - állítólag. P. Sz. derül, hogy nem a személy, hanem a helység római kori neve - belekerül egy kis fejtörésbe. A másik, gyönyörűszép bíborszínű selyemdamasztba kötött könyv eredeti tulajdonosáról az ex libris első pillantásra csak annyit mond: oszlop. Hiszen egy oszlopot ábrázol. - Evekig nem haladtam a megfejtéssel, pedig utólag egyszerűnek tetszik. Egyszer Rómában bámészkodtam az ismert téren, néztem a közepén az oszlopot, a colonnet... Hirtelen leesett a tantusz: hát persze, Colonna! A Colonna család! Az egyik tagja bíboros volt, s mint ilyen könyvtártulajdonos. Egy önállóan is jegyzett régi magyar nyomtatvány ex librise arról tanúskodik, hogy Bártfa városának nyilvános könyvtára működött — a 16. században! Gondoljuk el, hány évvel követte ezt Széchényi Ferencnek, a nemzeti könyvtár alapítójának a felajánlása! Egyébként Széchényi magánkönyvtárának az elsó ex librise (többet is készíttetett), a családi címert ábrázoló fametszet szintén látható a tárlókban. Sok egyéb különlegesség, köztük szegedi vonatkozású értékek mellett, mint amilyen például Grünn Orbánnak, az első itteni nyomdásznak nemesen egyszerű, tipografikus könyvjegye. Sulyok Eruébot • A makettkészítés mesterei Kamionok a lakásban Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat ezen a héten Nyilas Péterrel oszthatják meg. Ügyeletes újságíró munkatársunkat munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között hívhatják a 06-20432-663-as rádiótelefonszámon. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink hirdetésben tehetik közzé mondandójukat, a talált tárgyakról szóló bejelentéseket továbbra is közöljük telefonos rovatunk hasábjain. Hirdetésfölvétel 8 és 18 óra között, a Sajtóházban. SZEGED, STEFÁNIA lO., SAJTÓHÁZ ITT FELADHATJA HIRDETÉSÉT, DÉIMAQYARORSZAQ KJT. REGGEL 8-TÓL ESTE 6-IG! Tudják-e, mikor volt elöször nyilvános könyvtár Magyarországon? Elhiszik-e, hogy egy ökörfej alapján ki lehet deríteni, ki volt az 1520-as években egy könyv tulajdonosa? Gondoltak-e már arra, milyen beszédes tud lenni egy régi könyv - külleme is? Persze csak annak, aki érti a nyelvet. A szegedi könyvtár alapítójának, Somogyi kanonoknak itt örzött gyűjteményét Nagy Erzsébet kutatja, s eredményeiből nyaranta kiállításokon tesz közkinccsé új és új részleteket. Az idén az ex libris alapján válogatott kiállítási anyagot. A tárlat a Somogyikönyvtárban egészen októberig megtekinthető. Mi az ex libris? „Könyveiből" - ezt jelenti, egy nyelvtani szerkezet része, utána rendszerint tulajdonnév, a könyv tulajdonosának neve következik. Hogyan lett a klasszikus ex libris, a kis, nyomtatott papírcédula amelyet azért ragasztottak be a könyvbe, hogy mindenki tudja, melyik könyvtárhoz tartozik a darab - a praktikus tulajdonjelzőből önálló grafikai műfaj? A kiállítás ezen az évszázadokig tartott folyamaton is végigkalauzol, s nem akárKis hazánkban szép számmal foglalkoznak különféle jármüvek élethű másának elkészítésével. Az országszerte gomba módra szaporodó, maketteket árusító boltokat egyre több érdeklődő keresi fel. De a vásárlók nagy többsége csak hobbi szinten „űzi" a makettezést. Két szegedi fiatalnak, Kordován Attilának és Tóth Ferencnek azonban tejesen mást jelentenek az aprócska közlekedési eszközök - elhivatottságot és megszállottságot. 9 Mikor és hogyan találkoztatok először a makettezéssel? Kordován Attila: Nagyjából nyolc évvel ezelőtti belvárosi sétám során egy játékbolt kirakatában megláttam egy furcsa, lapos dobozt, amin egy repülőgép rajza volt. Bementem az üzletbe és közelebbről megnéztem a dobozt. És megvettem életem első makettjét - hatvan forintért. Abban az időben csak szovjet és csehszlovák gyártmányú maketteket lehetett beszerezni. A választék sem volt valami nagy, mert csak légijárműveket árusítottak. A Kelet-Európából származó mini repülők minósége nem felelt meg az elvárásoknak. Nem volt hozzá megfelelő háttéranyag, kevés alkatrészből kellett összerakni, valamint a színválaszték is elég szegényes volt. Tóth Ferenc: - Én pár évvel korábban találkoztam makettekkel, mint Attila. A budapesti Közlekedési Múzeum kiállításán láttam először. Nyomozni kezdtem, vajon hol lehet ilyesmit beszerezni. így kerültem el Szeged első makettboltjába. Itt egy katalógust lapozTöbb tonnás" jármüvek készülnek az első emeleten. (Fotó: Somogyi Károly né) gatva rendeltem meg az első munkámat, egy kamiont. 0 Milyen jármű makettjét rakjátok össze a legszívesebben ? K. A.: - A kilencvenes évek elején bejöttek Szegedre az első nyugati modellek. Igaz, hatszor annyiba kerültek, mint keleti társaik, de ég és föld volt köztük a különbség. Sokkal több alkatrészből állt, a minősége kifogástalan és a szivárvány minden színében volt hozzá festék. Bővült a típusválaszték, a repülők mellett már autókat, hajókat és harci járműveket is lehetett kapni. Akkoriban katonai járművekkel foglalkoztam, mert ebben van mozgás és fantázia. Apró életképeket, úgynevezett diorámákat állítottam össze. Volt rajta minden: csatajelenet, kilőtt tank, sebesült katonák, szétlőtt házak és csapatszállító teherautókonvojok. Az álmom, hogy egy T-55-ös harckocsit szerelhessek össze, ugyanis a honvédségnél ilyen típust vezettem. De bárkinek el tudom készíteni az autója élethű makettjét. A rendszám, a belső tervezés, a motor, a szín és ha van rajta sérülés, még az is . hasonlít az eredetire. T. F.: - Már a kezdetekben is a haszongépjárművek vonzottak leginkább. A legelső próbálkozásom is egy kamion volt. Nagyjából 250-750 alkatrészből kell összeállítani a járművet. Szinte szertartásszerűen nyitom ki a dobozt. Először csak nézegetem, majd óvatosan leemelem a tetejét. Élvezet turkálni a sok apró mütyür között. Keresem, hogy milyen újdonsággal rukkolt elő a gyártó. A kamionok iránti szeretetem miatt beléptem a River Trucker Clubba. Az országban nagyon kevesen foglalkoznak haszonjárművek építésével. Ezért a klubon belül létrehoztam egy kamionos makettcsoportot, hogy összefogjam az érdeklődőket. Korábban csak a magam szórakoztatására építgettem a járműveket. Azóta megrendelésre is dolgozom. Többnyire cégek rendelnek tőlem, a makettjeimet irodadíszttésként és repianyagként hasznosítják. De magánszemélynek is készítek maketteket. 0 Egy makett összerakása mennyi időbe kerül? K. A.: - Ha naponta 4-5 órát dolgozom vele, akkor 2-3 hét alatt elkészül. Ebben az időben a festék száradása is benne van. De erre kell a legtöbbet várni. Eddig körülbelül 50-et raktam össze. T. F.: - A legtöbb idő, amit egy kamionra szántam, két hónap volt. Ez azt jelentette, hogy naponta hat órát töltöttem makettezéssel. Én is úgy 50-60 kamiont készítettem el. Kormos Tamás 0 Híres könyvtárakból - a Somogyiba A beszélő könyvjel milyen könyvek segítségével. Európa több nagy könyvtára is megirigyelhetné azokat a kincseket, amelyet Somogyi Károlynak köszönhetünk. Egyébként érdekes, hogy a tudós kanonok, aki a világ minden részéből vásárolt és tudatosan gyűjtött könyveket óriási értékű könyvtárába - nem készíttetett magának ex librist. Nagy Erzsébet mégis azt mondja, az 6 „ex librisei" a legérdekesebbek. A kanonoknak ugyanis az volt a szokása, hogy széljegyzetekkel látta el az általa elolvasott köteteket. Nemcsak a gondolatait írta le, hanem gyakran a könyv származásáról szóló információkat is, értékes segítséget adva a gyűjtemény mai kutatójának. „A szerencsétlen mexikói császár, Maximilian..." - írta például Ferenc József öccsének, az 1867-ben kivégzett Miksának, Mexikó császárának a könyvébe. Igaz éppen ez az az eset, amikor a történelmi ismeretekkel is felvértezett kutató a bejegyzés nélkül is boldogult volna, könnyebben, mint egyébkor: az ex libris felső részében a császári korona látható, alatta a rnexielejétől sokan gyűjtenek, cserélnek, készíttetnek. Amíg a könyv az elit kiváltsága volt, koronás fők, államférfiak, főpapok, tudósok tulajdona, az ex libris a családi címert, az egyházi, vagy állami méltóságot mutatta. A szöveges rész tartalmazta a nevet és a rangokat. Amint a polgárok is könyvet gyűjtöttek, a foglalkozás szimbóluma jelezte a tulajdonost. A foglalkozás vagy a név képi megfogalmazása: a „beszélő" ex libris. Csak néha nagyon nehéz megfejteni, mit is mond. - Ez a kedvencem - mutat rá Nagy Erzsébet egy bikafejet ábrázoló, valóban gyönyörű könyvjegyre. Ez a könytár legrégebbi ex librise, (a könyv a tíz legkorábban nyomtatott német könyvek egyike, 1518-ban készült Baselben). A würzburgi plébános-kanonok, bizonyos Georg Oschner kézzel színezett, fametszetű ex librise volt. Az „Ökrös", azaz Oschner név viszonylag könnyen megfejtehető; csakhogy az ökörfej-ábrázolás fölött ott van négy betű: M, G, B, H. Magister Georg eddig rendben. De mit jelent a második két betű? Mire kiEX LIBRIS avagy HÍRES KÖNYVTARAK DARABJAI a Somogyi - könyv tárban kiállítás 1997 július 21-októberW. Kivételesen - csak a fotózás kedvéért - kézbe lehet venni egy ősnyomtatványt is. (Fotó: Miskolczi Róbert) kói köztársaság címere, s a Maxim nevet szerkesztették a grafikába. De Somogyi előzékeny bejegyzései alapján sok más nagy értékű könyv egykori gazdáit sikerült azonosítani: valóságos könyvtártörténetek bontakoznak ki. De vissza az ex libris fejlődéstörténetéhez. A kezdet: a kódex. A kéziratos könyv nyilvánvalóan akkora érték volt, hogy a hovatartozását jelezni kellett: a tulajdonos beírta a nevét a kódex lapjára, vagy lánccal a szekrényéhez, az olvasópultjához erősttette, vagy a kötéscsatba véste a monogramját. A könyvnyomtatás első századaiban is iszonyú drágák voltak a könyvek - ekkor jött divatba a klasszikus ex libris, a nyomtatott, s a könyve ragasztott papírlap. Kezdetben fametszet volt, majd jött a rézmetszet, a rézkarc, s a századok során a többi grafikai technika. Egyre kevésbé volt fontos a tulajdonjog kifejezése, s egyre inkább előtérbe került az esztétikum. így vált lassan az ex libris a kisgrafika egyik műfajává, amelyet e század