Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-22 / 195. szám

PÉNTEK, 1997. AUG. 22. KITEKINTŐ 7 Az apám kotsija ^ricsi koromban, ha kocsikáztunk a Koronáj\. sokban, és az apám majdnem minden szőlővégnél megállította az ökröket, odaszólt, mint ma a Kispál és a Borz: hogy vagytok, hogy vagytok? Beszélgetett, viccelődött, mindig volt néhány szava a horoló, permetező társakhoz. Büszkén, most utazik, mint egy gróf. (Az ökrök előtti lovunk, a Géza - okos ló volt, a háborúzó oroszok hagyták itt kettő perczeli paripa fejében - ha köszöntek, hogy „Adjisten, Jani komám!" megállt, és tíz percig el nem indult az Istennek se.) Mire beértünk a pár kilométeres úton Kistelekre - bizony időbe tellett. Mivel a hazaérkezés se volt gyorsabb, az efféle kocsikázás a kínok-kínja volt. Nem szerettük. Az apám mindig tuszkolt bennünket, ismerjük meg azt, akivel beszél, hasznát vehetjük. Mint ahogy a nehézveretes, lőcsös parasztszekeret sem, amelyet az apám szerint is túlvasalt a kovács, nehéz fából rakta össze a bognár és az irgalmatlan homoktenger, amelyen keresztül kellett küszködni magunkat, tengelyig elnyelt. Ki is lett lökve a tanyasarokba hamar, a többi ócska közé. Onnét is csak azért került kicsit előkelőbb helyre, a pihenőtanya udvarába, rozsdás dísznek. Hosszan szendergő álmából ébredt emléke, mikor híre kélt, hogy a szalámis kiállítók esetleg az apám kocsiját viszik el Kölnbe-, a nyugati világ csodavárosába. Megrakják szegedi portékával, hadd bámuljon a vásározó nép: rokkant szekéren - kiváló áru. Mindjárt más lett az emléke az apám kocsijának! A szekérnek, amely velem először döcögött el otthonról! Romjaiból éledt a múlt s emelte az apám kocsiját föl egészen a csillagok birodalmába. Történet történetet követett. Megállapítása annak, hogy mégiscsak baj volt, hogy a kicsiny gyermekeink párhuzamot vontak, mert ők sem szerették, ha az utcán beszélgetek. Méla undorral adták tudtomra, amikor bemutattam őket tekintélyeknek, ismert embereknek, hogy bátran ismerkedjetek össze, jó, ha ismered az apád ismerőseit. Majd segítenek jobban eligazodni a világban. Mondta a gyerek, hogy nem tetszik neki, nem érdekli. Az 6 világuk más. És okosan visszakérdezett: öreg, te mire mentél az apád - a drága nagyapám - ismerőseivel?! Kapóra jött, hogy megy a kocsi Kölnbe. Kárpótlás mindenért. A fiaim morcossága elleni mellfeszítés! Lám, csak jót tett, hogy az apám annyi embert ismert, s hogy szerették, tisztelték, most ha már az örök nyugodalom birodalmában is, de ezzel kaphat némi elismerést. Nem juthatott a falujánál tovább, de a kocsija - most Kölnbe megy. Táthatod a szádat puccos világ! Ránk pillantottak az istenek. M

ár a mennyekben érezhettem magam, mikor jött a lesújtó hír, mégsem az apám kocsija megy Kölnbe, hanem a melleje állított, rozoga, töröttkopott. Amit ballagására kapott a fiam, merthogy kocsit kért az alkalomra. A kiállítók választották a bevonuló Sejben Peti megsegítésére átvett zöldsaroglyás szekeret... Az ismerősöket illetően azért megegyeztünk: a kocsi lehetett a keresztapámé is... íÍLbtrr Kisteleki búcsú • Munkatársunktól Búcsút és aratóünnepet rendeznek vasárnap Kisteleken. Az egész napos rendezvénysorozat a fél nyolcas, zenés ébresztővel kezdődik. A focipályán női és férfi kispályás labdarúgó-mérkőzéseken, a Petőfi iskolában pedig női kézilabdameccseken szurkolhatnak a nézők. A 9.30-as szentmise után felvonulás indul a templom elől az Ifjúság térre (a volt Vásártérre). Az Id. Vándor Rudolf Fúvószenekar, a ProArt Szvit egyesület mazsoretcsoportja, valamint lovasok, nagyatádi szekerek, cséplő-, arató- és bálázógépek kísérik a menetet.,A felvonulás után Seidl Ambrus plébános megszenteli, Ott József polgármester pedig megszegi az ünnepi kenyeret. A köszöntőket követően hagyományos, század eleji cséplőgépeket láthat a nagyérdemű. A marhapörköltfőző verseny „pályamunkáit" a zsűri értékelését követően, déltől bárki megkóstolhatja. A nyugdíjasklub énekkarának fellépése után Id. Vándor Rudolf Fúvószenekar és a Pro-Art Szvit egyesület mazsorettcsoportja szórakoztatja a közönséget. A délután a sportrendezvényeké. A birkózók és a helyi Doshikan karateklub bemutatóján izgulhatnak a látogatók. A programot az ÓpusztaszerCsengele bajnoki labdarúgómérkőzés és pénzdíjas 1 l-es rúgó verseny zárja. Egész nap veteránautó-bemutató, népi és iparművészeti kirakodóvásár és büfé várja az érdeklődőket. • A Déltáv Rt. új, digitális telefonközpontot helyezett üzembe augusztus elején, a telefonbekötéseket legkésőbb szeptember 15-re befejezik. Ezért Kisteleken és vonzáskörzetében megváltoznak a telefonszámok, az eddig 3-assal kezdődők „helyére" 2-est kell tárcsázni. Kistelek hívószáma 364000-ról 259-000 módosul, az utolsó három szám változatlan marad. Csengele hívószáma 386-ról 286-ra, Pusztaszer 375-ről 275-ra, Ópusztaszer 375-ről 275-re, Balástya 378-ról 278-ra és Baks 375-ről 269-re változik. Az új rendszer bevezetésével új szolgáltatások is igénybe vehetők. így többek között hármas konferencia beszélgetés, híváskorlátozás, hívásvárakoztatás, hívás átirányítása, kezelői hívásfelajánlás letiltása, „Ne zavarj!" szolgáltatás és rosszakaratú hívó azonosítása. Csiszár Autósiskola augusztusi AKCIÓJA: az elméleti oktatás (4000 Ft) TÉRÍTÉSMENTES! Tanfolyam indul augusztus 25-én, 16 órakor. Jelentkezés: Kolozsvári tér 12/B Tel.: 62-444-970. Ny.: 8-16-ig * . . . . ..........•.•.•• Ha Balázs Pista fölszerszámozza gépét Csépel a gép - de csak a látszat kedvéért... (DM-fotó) Gép indul Kisteleken, öreg cséplő. Visszahozza pár árára a múltat, amikor a mindennapi kenyerünknek való gabonát nem a kombájnok aratták-csépelték. Aratóbandák, asztagrakók, cséplösök verejtékes munkája kellett, fárasztó, kemény helytállással, hogy a föld termése mihamarébb biztos helyre kerüljön. Ahhoz, hogy induljon, csépeljen az öreg szerkentyű, előbb talpra kellett állítani, lelket önteni beléje, és komolyan illett munkára buzdítani. Mivel az effajta kenyérkereset már rég kiment a divatból, időbe tellett, míg Balázs István ezt elérte. Pár éve már, hogy kezébe vette az ócskára lökött cséplőgép sorsát. Korábban Balástyán már igazi bevetésnek is sorát vették, elcsépeltek egy asztag gabonát. Vasárnap csak a látszat kedvéért és persze a hangjáért - böffentetik meg az öreg masinát. Bocskai utcai otthonában hamar előkerül az irka. Abból olvassuk, hogy név szerint ki, milyen beosztásba is kerül majd. Megtudjuk: az etetódodnál Mihály István és Bartucz József ereszti majd a gépbe a kévéket, a gépfaránál Gácser Ferenc, Jójárt Jenó zsákosként szemrevételezi majd a kicsépelt maghalmot. Áz asztagról Harkai Antal, Böröcz Pál és Borbola Sándor dobálná a kévéket, ha nem gumis kocsiról kellene azt most tennie.(Külön csapat szervezi a kévés, keresztes aratást, amelyhez kézikaszával vágják a csépelnivalót, nem hordják össze asztagba, egyenest a kocsiról adják föl azt a kévevágónak.) Szalmások, ha sikerül fölállítani az elevátort, ha nem: Vígh Ferenc és Vágó Pál; a töreklyukhoz Karakács Sándor áll, mlg a póttraktorosi posztra Bagi Sándor kerül. Mikor sorra vesszük a cséplócsapatot, Gácser Máriának kell szólnia, hogy a bandagazdát ki ne hagyjuk, hiszen régen is a legnagyobb ember, a legtöbb hatalommal bíró személy a gépes volt. Balázs István nevet ezen. Mari, a feleség szintén. Ági, az asszonylány meg a kis unoka: István Norbert csendben hallgatják. Az udvari gépek rengetegében észre se venni, hogy a nagyapa igazi mesterember. A munkára fogott cséplő egyáltalán nem Így nézett ki, amikor először behozták a kertbe. - Deszka nem volt rajta egy szál se. Maga a cséplő is úgy nézett ki, hogy abban még nem sokan látták a mai formáját. • Balázs István mégis nekifogott... - Úgy mertem én belevágni, hogy az apám bognár volt. Amint ilyenkor már lenni szokott, nemcsak a mester-, hanem a segédmunkák is rá maradtak. A váz, a dob, a tisztítómű, a rosta meg a szalmakirázó pontos megismeréséhez könyvet használt, megtanulta, hogy amit ember csinált, azt a másik ember meg tudja reperálni. így lett komoly etetőállás, helyénvaló dobkosár. A végén: munkára fogott cséplő. Hoffer hajtotta, Körmös húzta. - Olyan célból vettem, azért raktam össze, hogy tudják meg, lássák a fiatalok, ha nem becsülik meg a mostani csodamasinákat, ilyennel kell majd dolgozniuk. 9 Nem a csépelni való miatt? - Azt hitték a téeszbontáskor, hogy ezzel akarok majd pénzt keresni, mint mások a lószántással. De nem azért raktam össze... • Sok gabona maradt talpon. - A régi világ már nem jön vissza. Elfogytak a kaszás emberek, kevés az aratógép. Kicsit megidézzük a múltat, a hosszú cséplések idejét. Gácser Mária polyvás volt a csapatban. Az jut hirtelen az eszébe, hogy nem egészen sorába ment régen a cséplés. A nagy gazdák el irányították a kisebbek elől a cséplót. - Akár most a kombájnt halljuk. Ugyanis az se ment mindenhol az idei nyáron úgy, ahogy kellett volna. Ha már itt tartunk, két éve már szóvá tettük Balázs Istvánnal közösen, hogy a gépnek igazán a múzeumban lenne a helye. Nem is olyan messzire innen, kívánkozik az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark. A legjobb helye ott lenne. - A polgármester úr megígérte, hogy közbenjár és állítólag vasárnap meg is nézik majd, hogyan is működik ez valójában... Mi mást is mondhatnánk: Legyen úgy! Ha csak vissza nem fordul majd az idő kereke és a cséplő ismét a szegényemberek várva várt gépe nem lesz és akkor Balázsék se kedvtelésből állítják munkába azt. Mert eddig, ha Balázs Pistának odavittek egy nagy kas ócskának látszó vasat, Pista megvakarta a feje búbját, tette-vette azokat, összeillesztett kiskereket a naggyal, tengelyt a csapággyal meg minden olyat, amitől a rozsdás alkotmány éledni kezdett, és a végén meg is mozdult, mint a vasárnapi búcsúra indított öreg cséplő... M. T.