Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

SZOMBAT, 1997. AUG. 2. INTERJÚ 9 • Lélekgyógyászat gyerekeknek,, serdülőknek Vezet az öngyilkosság és a depresszió Katasztrófák után a lelki elsősegély mindennél fontosabb. (DM-illusztráció) Dr. Vetró Ágnes pro­fesszort úgy emlegetik az országban, mint „a" gyermekpszichiátert. A szegedi újklinika gyer­mek- és ifjúsági osztályá­nak vezetőjét arról kér­deztük, milyen manap­ság a gyerekek lelki álla­pota, hoztak-e új beteg­ségtípusokat az utóbbi évek társadalmi változá­sai. A professzor beszélt kutatási területeiről, az öngyilkosságról, az ano­rexiáról és a baleseti pszichiátriáról is. • Milyen út vezetett az or­vosi diplomától a gyer­mek- és ifjúsági pszichiát­riáig? - Amikor 1971-ben elvé­geztem az egyetemet, négy évig a gyerekklinikán dolgoz­tam. Láttam, hogy sokszor ki­vizsgáljuk a gyerekeket kü­lönféle panaszokkal, fejfájás­sal, gyomorfájással, de szervi eltérést nem találunk. Nyil­vánvaló, hogy valamilyen pszichés problémájuk volt. Ezeknek az élményeknek a hatására döntöttem úgy, hogy gyermekpszichiáter leszek. Az idegklinikának volt egy gyermekpszichiátriai részle­ge, ott kezdtem dolgozni, ott szakvizsgáztam. 1982-ben egy évet Nyugat-Németor­szágban töltöttem, ott új terá­piás eljárásokkal ismerked­tem meg. Azóta itthon dolgo­zom. Az osztályon a kisded­kortól 18 éves korig ápoljuk a gyerekeket. 12 ágyon serdü­lők vannak, 24-en 14 éves kor alattiak. Van két, két­ágyas, anya-gyermek kórter­münk is, ahova - főleg a ki­sebb - gyerekeket édesany­jukkal együtt vesszük fel. Szerencsés megoldás, ha a kezelés érdekében történő le­választás fokozatosan törté­nik, vagyis, ha a gyerek nem egyik napról a másikra marad bent a szülő nélkül. 9 Melyek manapság a leggyakoribb pszichés be­tegségek a gyerekeknél? - A kisgyerekeknél na­gyon gyakoriak a beszédza­varok: vagy túl későn tanul meg beszélni a gyerek, vagy komoly beszédhibák jelent­keznek. Nem ritka a táplálko­zási zavar: vagy túl elutasító a gyerek az étkezéssel kap­csolatban, vagy éppen ellen­kezőleg, elhízik. A nagyobb gyerekeknél sok a figyelem­zavar-betegség: a túl élénk, túl mozgékony gyerekek be­kerülnek az iskolába, és nem tudnak beilleszkedni, bekia­bálnak az órán, felkelnek. Szorongásos állapotok, kény­szerbetegségek szintén elő­fordulnak. A serdülőknél egyre gyakoribb az anore­xia nervosa, a bulimia, a dep­resszió és az öngyilkosság. 9 A fiúk problémásab­bak, vagy a lányok? - Kisgyerekkorban egyér­telműen a fiúk, mint ahogyan hajlamosabbak a testi beteg­ségekre is. Serdülőkorban vi­szont nagyon gyakori a lá­nyoknál a depresszió, és az anorexia nervosa is jóval na­gyobb számban fordul elő ná­luk. 9 Egy felnőtt el tudja mondani, mit érez, milyen problémái vannak, de egy kisgyerek vagy egy magá­ba forduló kamasz eseté­ben a pszichés zavar jelle­gének, okának megállapí­tása sem lehet egyszerű. Milyen módszereik van­nak? - Mind a diagnosztika, mind a terápia életkorfüggő. Minél kisebb a gyerek, annál inkább magatartásának, játé­kának, tevékenységének megfigyelése az irányadó. Nagyobb gyerekek esetében a rajz, a szerepjátékok segíte­nek. Az anya-gyerek kapcso­lat megfigyelése már egészen kicsi korban sok támpontot ad. Öt-hatéves kortól már verbális technikákat is lehet alkalmazni. A segítséget kez­detben elutasító serdülők ese­tében az első lépcső a kap­csolatteremtés. Az első négy­öt ambuláns találkozás egy­más megismerésére, a biza­lom kiépítésére szolgál. Na­gyon gyakran a szülők és a gyerekek is úgy gondolják, hogy egy-két hét alatt a pszi­chés zavaroknál is olyan lát­ványos javulást lehet elérni, mint egy mandulagyulladás esetében. Pedig éppen a ma­gukba forduló gyerekeknél valószínű, hogy a problémák­nak mélyebb, régebbi gyöke­reik vannak, Így a segítség is hosszabb időt vesz igénybe. A motivációs fázis után, ha öt találkozásig meg tudjuk tarta­ni a gyereket, általában kiala­kul az együttműködés. 9 Van-e pontosan meg­húzható határ a viselkedé­si zavar és a pszichés be­tegség között? - Még szervi betegségek esetében is nehéz megmonda­ni, hogy mikortól beszélhe­tünk mondjuk tüdőgyulladás­ról. A pszichés zavarok ese­tén is Így van. Az, hogy egy gyereket csak túl élénknek tartanak, vagy kórosan hiper­kinetikus, gyakran a környe­zet tűrőképességén is múlik. Jó lenne, ha a prevenció na­gyobb szerepet kapna, mert minél korábban tudunk segí­teni, annál hatékonyabb a te­rápia. Ha még kicsi a baj, elég néhány tanácsot adni a szülőnek, hogyan befolyásol­hatja kedvező irányba a gye­rek fejlődését. Ha később jönnek el hozzánk, lehet, hogy már nem elég a jó ta­nács. Sosem lehet elég korán hozni a gyereket. 9 E tekintetben a világ­nak ez a része kevésbé gondolkodik felvilágosul­tan, mint például az ame­rikaiak. A gyomorfekélyét nálunk senki nem szégyel­li, de az ahhoz vezető pszi­chés problémákat igen. Van-e e tekintetben ked­vező változás az utóbbi időben? - Amerikában az egészség valóban érték, és ehhez hozzá tartozik a lelki egészség is. Nyugat-Európában is gyak­rabban járnak az emberek pszichiáterhez, akár csak „karbantartás" végett, hogy később ne legyen szükség „generáljavltásra". Nálunk a szemlélettel van a baj: rend­kívül ritka, hogy az emberek az egészségükkel keresik fel az orvost, hogy adjon taná­csokat, hogyan lehet meg­őrizni azt, hogyan kell az első intő jelekre megfelelően rea­gálni. Testi problémákkal is csak akkor megyünk orvos­hoz, ha már komoly a baj. Pszichés bajainkkal pedig még akkor sem. Sajnos, ná­lunk nagyon rossz a pszichiát­ria társadalmi megítélése. Le­het, hogy ennek évszázados hagyományai vannak, hogy a tébolydákra vezethető vissza a tartózkodás. Az emberek haj­lamosak arra, hogy otthon a szőnyeg alá söpöijék a problé­mát, pedig amikor már ko­moly a baj, nagyon nehéz se­gíteni. Nálunk az emberek at­tól tartanak, hogy ha elismerik a pszichés problémáikat, a többiek megbélyegzik őket, kivetik őket maguk közül. 9 A gyermekpszichiátriá­ban együtt „kezelik" a szülőt és a gyereket? - A szülő közreműködése, segítsége nélkül nem lehet tartós eredményt elérni a gyermeknél. Még tanácsot sem szeretünk úgy adni, hogy nem is láttuk a gyereket, mert lehet, hogy mi egészen más­képp látjuk a helyzetet, mint a szülő, aki évek óta együtt él a problémával. Általában a szülő és a gyerek viszonyát kell megváltoztatni, hiszen együttélésük partnerkapcso­lat, amelynek változása mind­kettőjükre hatással van. Sok szülő úgy gondolja, hogy le­rakja itt, nálujk a gyerekét a problémával együtt, és mi majd megváltoztatjuk a gye­reket, megoldjuk a problé­mát. Márpedig a szülő nélkül ez nem megy, egy gyereket nem lehet kicserélni. A szülő­nek otthon folytatnia kell, amit mi itt elkezdtünk. 9 Általában a két szülő közül az anya az, aki sze­repet kap a gyógyításban, ő az együttműködő fél. Ennek pszichés oka van, vagy csak a társadalmi szerepből következik? - Mindkét szülő szerepe nagyon fontos, és mi mindig hívjuk az apákat is. De sajnos sok apa kivonja magát a gye­rekügyekből, orvoshoz is ál­talában az anyák viszik a gyerekeket. Ez nyilván tradí­ció, abból az időből szárma­zik, amikor az anyák otthon voltak a gyerekkel, az apák pedig távol voltak, dolgoztak, és biztosították a család lété­nek anyagi feltételeit. Ez sze­rencsére változóban van. Közrejátszik ebben az is, hogy az apák ma már jelen lehetnek a gyerek születésé­nél. Ez meghatározza az apa­ságukat, az, hogy ott vannak, amikor világra jön a gyerek, bevésődik, és belőlük odafor­dulóbb apák lesznek. 9 A rendszerváltás meg­változtatta a társadalmat, átalakította a családmo­delleket, a szerepeket. Je­lentkeznek-e most eddig ismeretlen pszichés prob­lémák a gyerekeknél? - A legveszélyesebb új je­lenség a munkanélküliség megjelenésével kapcsolatos. A munkanélkülivé vált, egyé­ni válságba került apák és gyerekeik között sokkal gya­koribbak a konfliktusok. A fogyasztói társadalom kiala­kulása, az árubőség is konf­liktusokat szül, hiszen az egyik gyerek nem kaphatja meg, amit szeretne, a másik­kal viszont éppen az a gond, hogy mindent azonnal meg­kap. Egyik eset sem igazán szerencsés. 9 A tanárnő egyik kutatá­si területe az ifjúkori ön­gyilkosság. Közismert, hogy öngyilkosság tekin­tetében világelsők va­gyunk. Igaz ez a fiatal korban elkövetett öngyil­kosságra is? - Sajnos, igaz. Az öngyil­kosság összetett jelenség, nem egyetlen diagnosztikus kategória, éppen úgy, aho­gyan a láz sem. Vannak ge­netikai komponensei is, de nagyon sokszor éppen kör­nyezeti modellt követ a gyer­mek, amikor önmaga ellen fordul. Az is közrejátszhat a modell továbbélésében, hogy ha a családban szeretett hoz­zátarztozót vesztettek el ön­gyilkosság miatt, nem tudják egyértelműen elítélni, nem tudnak elhatárolódni ettől a mintától. Az is szerepet ját­szik a nagy számú öngyilkos­ságban, hogy a gyerekek sem a családban, sem az iskolában nem tanulják meg, hogyan kell a problémákat megolda­ni. 9 Gyakran hallani arról, hogy nemcsak a családi és a társadalmi modelleket, hanem bizonyos karizma­tikus személyiségek visel­kedésmintáit is követik a fiatalok. Az ön tapasztala­ta is alátámasztja et? - Igen. Amikor annak ide­jén Goethe megírta Az ifjú Werther szenvedéseit, Euró­pán öngyilkossági hullám sö­pört végig. Azóta ezt Werther-effektusnak hívják. Ugyanígy: amikor a magyar szépségkirálynő öngyikos lett, csak hozzánk két olyan gyerek került, aki ennek hatá­sára, a szépségkirálynővel azonos módon kísérelt meg öngyilkosságot. Az ország­ban pedig több mint tíz ugyanilyen, a serdülők köré­ben addig ismeretlen öngyil­kossági mód fordult elő. Ha jól ismert, attraktív személy követ el öngyilkosságot, amely életkorban közel van a fiatalokhoz, és nagy nyilvá­nosságot kap az ügye, köve­tendő példaként szolgálhat a gyerekeknek. Természetesen csak azoknak, akik foglalkoz­tak az öngyilkosság gondola­tával. Azt, hogy valakinek eszébe jut-e az öngyilkosság, általában nem a probléma ha­tározza meg. Inkább az, ho­gyan látja a problémát. Az öngyilkosságot megkísérlő serdülők életében általá­ban pontosan ugyanazok a konfliktusok érhetők tetten, mint a többiekében: iskolai nehézségek, nézeteltérések a szülőkkel, csalódások a sze­relemben, vagyis úgy is mondhatnánk: semmi rendkí­vüli. Általában a túl passzív és a túl impulzív gyerekek re­agálnak szélsőségesen. 9 Az ön másik kutatási területe, az anorexia ner­vosa szintén a mintaköve­tésre vezethető vissza. Egy-két évvel ezelőttig nemigen lehetett hallani erről a betegségről. Mikor jelent meg Magyarorszá­gon? - 1983-ig mindössze két anorexiással találkoztam, az­után kezdett el terjedni ez a betegség. '90-ig még csak ket­tő-három eset volt évente, az­után viszont már állandóan volt anorexiás betegünk. Most van úgy, hogy három-négy esetünk van egyszerre. Ennek egyik meghatározó oka lehet, hogy változik a nőideál, egyre soványabbak a modellek. A társadalom egyre nagyobb so­ványságot vár el a nőktől. Amikor a lányok serdülőkor­ban elkezdenek nővé érni, és egy kicsit hízni a hormonter­melés hatására, megjelenik az életükben ez a probléma. Kü­lönösen azok a - főleg közép­osztálybeli, teljesltménycent­rikus családban élő - lányok hajlamosak a beteges fogyó­kúrára, akik perfekcionisták, mindig maximálisan meg akarnak felelni a környezet elvárásainak, akik jól teljesí­tenek az iskolában. Ezek a családok kívülről harmoni­kusnak tűnnek, de jellemző rájuk, hogy nem vállalják fel, nem beszélik meg a problé­mákat. E tekintetben sajnála­tos, hogy éppen ezek a gyere­kek általában nagy akaraterő­vel rendelkeznek, így véghez is tudják vinni a fogyókúrát, egészen az önkárosításig. Anorexia nervosáról akkor beszélünk, ha a testsúly 20 százalékát elveszítjük. Ekkor már segítség nélkül nemigen van visszaút. Kialakul a test­séma zavara, a beteg még ak­kor is kövérnek látja magát, ha csontsovány. Megjelenik a félelem, hogy ha elkezd enni, megint meghízik. Ugyanak­kor a krónikus éhezés miatt megszűnik az éhségérzet, így nem nehéz folytatni a kopla­lást. Ekkor már csak szakem­ber segíthet: helyre kell állít­nai a testsúlyt és el kell osz­latni a téves nézeteket a beteg testét illetően. Az esetek 25­30 százalékában teljes a gyó­gyulás, a betegek 40-45 szá­zaléka mindig vigyázni fog a súlyára, soha nem fog szaba­don enni, de már nem esik a kritikus határ alá. 25-35 szá­zalékban viszont visszaesnek a betegek, és hozzávetőleg 12 százalék a halálozás. 9 Viszonylag új kutatási terület a balesetek pszi­chés utóélete. Ez mit ta­kar? - Amióta törvény mondja ki, hogy baleset esetén kárté­rítés követelhető eszmei ká­rért is, megjelent az igény a balesetek pszichés utóéleté­nek vizsgálatára is. A baleset stressz, amely a testi mellett lelki sérülést is okoz. Először a pörbölyi katasztrófa gyere­keit vizsgáltuk. Arra szeret­nénk választ kapni a közleke­dési balesetet szenvedett gye­rekek hogyan élik meg ezt a stresszt, milyen átmeneti, a­kut vagy krónikus válságre­akciókat mutatnak. Azt ta­pasztaljuk, hogy gyakran je­lentkezik náluk szorongás, al­vászavar, gyakran egy koráb­bi magatartási szintre esnek vissza. Azt is szeretnénk tud­ni, a reakciók hogyan függ­nek össze a gyerek életkorá­val, személyiségével, a bal­eset körülményeivel. Minder­re azért van szükség, mert a baleset pszichés utóéletét alapvetően befolyásolhatja, milyen hamar érkezik a segít­ség. A beavatkozás az első néhány napban a leghatéko­nyabb, mert később kialakul egy úgynevezett stressz­membrán Amerikában példá­ul, amikor az olimpia idején egy repülőgép lezuhant, a re­pülőtérre, a várakozó hozzá­tartozókhoz azonnal kiküld­tek egy stressz-brigádot, kö­zöttük egy csapat pszichiá­tert. A tömegszerencsétlensé­gekhez érkező mentőautók­ban pszichiáterek is ülnek, hogy azonnal lelki elsőse­gélyben részesítsék a résztve­vőket, sőt, a szemtanúkat is. Rendkívül fontos, hogy azon­nal szakember kezelje az akut válságreakciókat. A beavat­kozás gyorsasága és szaksze­rűsége a lelki zavarok eseté­ben éppen olyan fontos, mint a testi betegségeknél. Kacxar Gabriella horoszkóp "Öpl KOS: Öntözésre, kertészkedésre al­kalmas ez a nap. Most még könnyebben ér cél­ba, mint máskor, s ez vélhetően boldoggá te­szi. BIKA: Bár sokat álmodoznak róla, egyelőre le kell monda­niuk néhány luxusdo­logról. Semmit sem szabad a szőnyeg alá söpörni, azzal nem ol­dódik meg. JE IKREK: A csil­lagok állása ked­vező, ha le tudja építeni negatív érzelmeit, iga­zán kellemes hétvégé­ben lesz része. Ha nem, magára vessen emiatt. RÁK: Iszonya­tos fejfájással ébred, s ettől mindent borzalmasnak lát. El­várná, hogy az egész család lábujjhegyen járjon, s ön körül fo­rogjon a világ. £[ OROSZLÁN: Képes befogadni minden újat. Megtesz mindent annak érdeké­ben, hogy a középpont­ba kerüljön, pedig enél­kül is sikeres lehet. Up SZŰZ: Egysze­rű, kellemes, könnyed hétvégének néz elébe, ám meggon­dolhatja magát, s ha si­et, akár pokollá is vál­toztathatja az éle­tét. HjH MÉRLEG: Ke­' ' mény vitákat, erőszakos álbarátokat hoz a mai nap. Ha most kitér a konfliktu­sok elől, csak vesztes lehet. Családja ezt elő­re látta. m SKORPIÓ: Egy környékbeli ki­rándulás igazi kalanddá válik, mert új utakra té­vedve izgalmas és ér­dekfeszítő dolgokat fe­dez fel. Összeveszik ba­rátnőjével. NYILAS: Szív­—ügyekben ne ve­szítse el a fejét, szere­tetét pazarolhatja má­sokra, pénzügyeire azonban jobban kellene vigyáznia, mint a szí­vére. BAK: Mindenki igyekszik bebi­zonyítani ügyességét és kiválóságát abban, amihez ért. Ön is így van ezzel, minden áron teljesíteni igyeks­zik. VÍZÖNTŐ: A ——' háztartási munka sem jelent gondot, az ebéd is ízletesre sikerül, és még a pihenésre is marad ideje, vagyis ab­szolút elégedett le­het. jf HALAK: Ha ma önnek bosz­szantó kérdéseket fog­nak feltenni, maradjon nyugodt, mert valójá­ban az ön érdekében történik a dolog, és nem ellene.

Next

/
Thumbnails
Contents