Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-18 / 192. szám

HÉTFŐ, 1997. AUG. 18. SZEGED ÉS A MEGYE 5 Tiszai Mária-napok Szeged fürdőváros? (3,) Paradicsomi nyugalom Adalékok egy anatémához Műhelyben. Pápai: „Egy kicsit ne lépjek hátrébb?" Iglódi: „Nem javasolnám." (Fotó: Miskolczi Róbert) • Munkatársunktól A csongrádi Nagyboldog­asszony-templom parkjában több ezren gyűltek össze va­sárnap délelőtt, hogy az idei Tiszai Mária-napok zárónap­ján együtt emlékezzenek ar­ra az ötven év előtti napra, amikor Mindszenty József bíboros, hercegprímás misé­zett mintegy 80 ezer hívő előtt, és szentbeszédében a hit megőrzésére buzdított. A parkban felállított oltár előtt állt az a Mária-kép, Ami először feltűnik a Sziksósfürdő naturista strandján: nem az, hogy mindenki egy adta mez­telen - e tény úgyszólván mellékes. A nyugalom tű­nik föl. A szörföző kike­rüli a fürdözöt, ám a für­dőző nem úszik a szörfö­ző útvonalában; nem pat­tan labda a napozó hasá­ra, viszont a napozó sem hessegeti arrébb a labdá­zókat. Annyira magától értetődik minden, hogy amikor ezt épp írom. azon gondolkozom ­kell-e erről ími egyáltalán? Természetesen kell, mert ami itt megszokott, másutt nem biztosan. Itt, kérem, nincs ordító rádió, nincsenek a fűben műanyag poharak, el­taposott csikkek. Nincs visító gyerek, mert idióta szülő sin­csen, aki így akarná úszni ta­nítani gyermekét: „ - Feküdj a vízre, Pistike!", és Pistike tudja: hogyha ráfeküdne, el­süllyedne, tehát tiltakozik. Szóval, ilyen itt nincs. Paradi­csomi a nyugalom. S most lássuk, ki miért jár ide! - Jó hat éve rendszeresen itt strandolunk, a Sziki natu­ristastrandján - mondja Ma­kovics Györgyné. - Egész na­pos programot jelent az egész családnak. Reggeltől estig itt vagyunk, együtt, és mégis kü­lön: mindenki azt csinál, amit akar. Nemcsak az van, kifek­szem a napra, hanem például öt-hétféle sportolási lehető­ség. Röplabda, pingpong, s így tovább. - Amikor először „lehoz­tak" ide, úgy éreztem, tőlem ezt teljesen távol áll - folytat­ta. - Mondta is a férjem: ha nem érzem jól magam, fél óra múlva hazamegyünk. Aztán eltelt a fél óra, és kérdezte: „­Na, indulhatunk?" - Erre kö­zöltem: szó sincs róla, ez cso­dálatos dolog. Azóta csak ide járunk - mondja, miközben kissé arrébb röplabdáznak, mások turuloznak. Retek Erika a félszigeten napozik, családostul, a két, ki­lencéves gyermek épp a szik­sós vízben lubickol. - Mindig mely az 1704-ben, Belsővá­rosban épült kis vályogtemp­lomban volt eredetileg, majd az ugyanoda épített Szt. Ró­kus-templomban helyezték el. Csongrádon ősi gyökerei vannak a Mária-kultusznak, nem csoda hát, hogy szent­beszédében Paskai László bíboros, prímásérsek is rész­letesen foglalkozott Máriá­val, a fél évszázada megtar­tott Mária-napok tartalmá­val, mának szóló üzenetével. idejárunk, a naturista strandra - mondja Erika. - A hely tisz­ta, a víz tiszta, a gyerekek szeretik. Egy jó húszfős társaság olyan közvetlenül fogad, mintha ab ovo ismernénk egymást. (A fotózás persze nem lelkesíti őket, ám min­denkit biztosítunk: ha valaki véletlenül fölismerhető lenne a képen, arcát raszterrel „ki­kockázzuk". - Akkor kocka­fejű leszek? - kérdezte vala­ki). Molnár Balázs és barátnő­je, Szokolai Eszter két éve jár­nak ide. - Mikor először hal­lottam erről, rögtön gondol­tam, ki kellene próbálni - így Eszter. Nem is csalódtak, a legmagasabb fokú elismerés hangján szólnak mindenről. - Név- és születésnap, há­zassági évforduló, mindent megünneplünk itt közösen ­hallom, újfent Katalintól. ­Hol babgulyást főzünk, hol rablóhús sül nyárson, hol flek­ken a rácson. Vannak kiépített bográcsállványok, csupán bográcsot, alapanyagot kell hozni, s máris lehet sütni-főz­ni. Marika szokta a legjobb salátákat csinálni, Ilus a süte­ményt, én meg főzni tudok ­beszéli Katalin. Hozzátéve: jó lenne, ha a főzőhely fedett volna, nem esne bele a bog­rácsba az országos eső. (A hallottak hatására egyébiránt olyannyira megéheztem: rög­vest mentem a büfébe borsos tokányt és bolgár salátát enni. Kitűnő volt.) Mi egyebet kell tudniuk az itt strandolni akaróknak? Mint Dévényi Gabriella s Kiss László, a strandot a Fürdő és Hőforrás Kft-től bérlő, s üze­meltető Natours Kft. vezetői elmondták: semmi különöset - várnak mindenkit. Akár na­pi hat-nyolcszáz ember is el­férne tumultus nélkül, ám mostanában százötven-kétszá­zan vannak. A kempingben sátrak, árammal ellátott he­lyek várják a messzi földről érkezőket - köztük sok a hol­land, német. Sokan közülük évről évre visszatérők. Na­gyon megérthető. Farkas Csaba Koronás fök követik egymást a szabadtérin, írtuk a minap. De mennyivel csendesebb ennek a kun-magyar ki­rálynak a közege, mint az osztrák-magyar Er­zsébeté volt! Mármint a próközege. (Hiszen a kor, amiről szó van, IV. László, a kamaszki­rály és a kiskirályok kora sű­rű fegyverropogástól volt hangos.) Szombati első pró­báján ugyanis afféle műhely­munka folyt. Műhely - ek­kora térben? Ahol a rende­zők általában élvezik harso­gó mikrofonhangjukat? Jó­kat mulatnak saját aranykö­péseiken? A próbaközönség meg, szerte a téren, élvezheti „a kulisszák mögött"-érzést? Repül a nehéz - kalap Hát most nem. Ezúttal Ig­lódi István rendező fönt jár­kel a színpadon, szájában meggyújtatlan cigaretta, né­mán, kézfeltartással jelzi, mikor álljon le a zene, s a nézőtér számára ugyancsak hallhatatlanul bensőségesen osztja az instrukciókat a sze­replőknek. - Ezt talán ne! - mond­hatja Bubik Istvánnak, aki pápai legátusként talpig bí­borban gyakorolja - a kalap­hajigálást. A széles karimá­jú, egy kissé mexikói stílű, de így is nagyszabású legá­tusi fejfedőnek valami oknál fogva le kell kerülnie a ko­paszról. Mielőtt az anatéma Közéleti Kávéház • DM-információ Ma 18 órakor - a Royal­ban, nem a Virág Cukrász­dában! - érdekes kezdemé­nyezésnek lehetnek tanúi s egyben résztvevői azok, akiket érdekel az „Anekdo­tázók Társaságának" meg­alapítása. Az anekdota rö­vid, csattanós történetet ta­kar, mely többnyire törté­nelmi személyek vagy ese­mények mulatságos jellem­zését nyújtja. A szó eredeti­leg szóbeli közlés útján ter­jedő, tartalma miatt nem ki­adható művet jelent. A társaság alapításának ötlete Varsányi Sándor fizi­kustól származik, s ő lesz az est egyik házigazdája is, Veress Sándor mellett. (kiközösítés az egyházból) aktusa megtörténne. (Ne fe­ledjük: volt idő, amikor ke­resztényt és pogányt éppen a haj különböztette meg - első látásra; akinek hosszú haja volt, biztosra lehetett venni, hogy nem keresztény. Vagy azt, hogy fellázadt. Kun László is megnövesztette a haját meg a szakállát, amint kiátkozottként rokonainál, a kunoknál talált menedéket!) Nos, Bubik úgy hajítja hátra a szolgái felé a püspöklila fejdíszt, mint ama gépi erejű alkalmatosság a korongot egy luxusjacht fedélzetén, ahol a tulaj a koronglövészet élvezetének hódol. A kalap suhogva szeli a léget, ki tud­ja, hol áll meg, kit hogyan talál meg, lélegzés abba­hagyva, vibráló izgalommal teli az ájer. Majd csalódás az arcokon: mégsem lehet, hogy ez a vidám produkció kösse le a nézőteret, amikor a drámai csúcs, az anatéma közéig! Körösszeg alatt... Nekem roppant szimpati­kus ez a Kun László király. Úgy is, mint történelmi figu-' ra. Lehet, hogy azért, de le­het, hogy másért: egykori, a tanítványait hazafias szel­lemben okító történelemta­nárom csillogó szemmel kér­dezte a vizsgán: - És azt tudja-e, hogyan halt meg Kun László? Ha az ember készületlen volt és azt találta válaszolni, ' hogy megölték saját szövet­• Munkatársunktól Augusztus 19-én érde­kes eseményre várja a láto­gatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­park. Az egykori monostor­udvaron - 11 óra 15 perc­kor - dr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató bevezető szavai után, Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök szenteli fel ugyanis a park legújabb látványos­ságát, egy - eredetileg a XIII. század elején kiöntött - harang nemrég elkészült másolatát. A szertartáson közreműködik a kisteleki általános iskola kórusa, Czakóné Forgács Gabriella vezényletével. Augusztus 20-án - a szokásos Szent István-napi ünnepségen - nem csupán ségesei, a kun főemberek, máris fordulhatott - az ajtón kifelé. Hiszen Kun László nem másként távozott az örök vadászmezőkre, vallot­ta pajkos mosollyal a tanár úr, mint „Körösszeg alatt, Édua fölött." A történeti hű­ség mellett a vagabund szó­kimondásra is hajlott; kol­lokviumai bevonultak az in­tézet legendáriumába, Kun László pedig a tanítványok emlékezetébe. S ez nem ke­vés. Tóth Sándor, a Kun Lász­lót alakító fiatal színész is szimpatikus: erős, képzett hang, sportos alkat, magas színvonalú mozgáskultúra ­mutatkozik a próbán. Értik egymást darabbeli hűséges krónikaírójával, aki nem más, mint Kézai Simon, az­az Dörner György. Kun Erzsébet (Ráckevei Anna) királyné perdül, for­dul, földig érő ruhájának esését próbálgatja. - Nagyon jó! - kiabál föl az első sor­ból Attila, a hun király „szelleme", vagyis Vikidál Gyula. - Próbáld elhúzni a kezedet a fejed mellett, aho­gyan a táncosok a botot! ­javasolja Ráckeveinek. A harmadik próba bejön, a kézmozdulat tökléletes, a ki­rálynéi ruhaujj előírásszerű­en, előkelően lebben. - Térdepelj le! - reccsen Csőrt, a kun vezér a kedvenc lányára, Éduára, akit éppen most szándékozik prédának dobni a királyi udvar, ponto­sabban egyenest László ágyába. Pápai Erika-Edua kültag a stábban, azaz a pesti első királyunk emléke előtt tiszteleghetnek a park ven­dégei, de kellemes szórako­zást is kínálnak számukra a program szervezői. A rendezvények sora ­Ópusztaszer község temp­lomában - a reggel 8 órai szentmisével veszi kezde­tét. Az emlékparkban 9 órától tartanak ökumenikus istentiszteletet. Az ünnep­ségen, 10 órakor a Szegedi Városi Vasutas Fúvószene­kar adja elő a Himnuszt, majd Lehmann István, Csongrád megye közgyűlé­sének elnöke köszönti a résztvevőket. Horn Gyula miniszterelnök ünnepi be­széde után alkotói díjak át­adására kerül sor. A zárszó, illetve a Szózat hangjait követően a miniszterelnök Nemzeti művészei mellett ő a „vígszinházi". Nyilván nem ezért, hanem véletlenül megcsúszik a lócaszerű tü­neményen, amelyre térdelnie keli, s majdnem leesik a földre. Agárdi Gábor Csőrt hangján azonnal reagál: ­De ne ennyire! Időjáték Nézzünk körül a ku­lisszák mögött - mondaná egy amerikai riporter, lelke­sen. S lám, a téma az utcán ­rohangál. Bubik kutyája ő, ahogy a gyér fényben meg lehet állapítani, foxterrier, vagy ilyesmi-. A gazdi fá­rasztja: elhajít egy fadarabot - a mozdulat megszólalásig hasonlít a kalaphajigálósra -, a kutya utána, s hozza vissza. - Egész nap ezt csinálják - mormogja egy pletykás a kulisszák mögötti nép hang­ján, ám a lelkes riporter kis­vártatva megtudja: ez nem is igaz! A legátus jelenése ide­jére nemcsak abbahagyják, de... A riporter rendkívüli kulisszatitok nyomára buk­kan, amelyet ezennel közöl: - Itt marad! Itt marad és vár! - hallatszik a színpad alatti öltözőből az ellent­mondást nem tűrő hang, s utána a sejtelmes legátusi köpenysuhogás. Szóval a Bubik magázza a kutyáját! Hitték volna ? Egyéb szörnyűségekre is képes az ilyen! Mindjárt át­kozza kifelé a szegény Lász­lót! Sulyok Erzsébet látogatást tesz a pártok sát­rainál. A park vendégeit ezen a napon - a színpadon és a lovaspályán - látványos, szórakoztató programokkal is várják a rendezők, de lesz bazár és vásár, vala­mint finom enni- és inniva­ló is. Jó tudni: augusztus 20-án nem kell parki be­lépőjegyet vásárolni, a Feszty-körkép nyitvatartási idejét pedig igény szerint meghosszabbítják. Az ün­nepnapon a Volán - a me­netrend szerinti buszok mellett - kedvezményes céljárokat is indít az emlék­parkhoz, illetve onnan vissza Szegedre, Mind­szentre, Csengelére, Baks­ra. Sándorfalvára, Kistelek­re és Pusztaszerre. Református küldöttség „Törjétek szét az igazság­talanság bilincseit" a mottója a Református Világszövet­ség 23. nagygyűlésének. A reformátusok most először találkoznak kelet-európai or­szágban. Az idén augusztus 8. és 20. között, Debrecen­ben rendezik meg a gyűlést. Észak-Amerikában és a Brit­szigeteken 1875 nyarán re­formátus és presbiteriánus egyházi vezetők kezdemé­nyezték egy olyan szövetség létrehozását, amely egység­be fogja a világ összes refor­mátus egyházát. Ekkor dol­gozták ki a' Világszövetség alapszabályát is. Ma 102 or­szágban 211 tagegyháza mű­ködik, amelyekhez 70 millió hívő tartozik. A genfi köz­pontú szövetség a nagygyű­léseit 7-8 évenként tartja. Tegnap a Világszövetség kilenc fős csoportja Szeged­re látogatott. A tagok az Egyesült Államokból, Indiá­ból, Japánból és Tanzániából érkeztek. Az egyik japán küldött kiváló ismerője Sze­gedi Kis Istvánnak, a szege­di származású reformátor­nak. A japán lelkipásztor Szegedi legjelentősebb mű­veit latinról japánra fordítot­ta, majd hazájában kiadta. Egy amerikai hölgynek pe­dig Csongrád megyéből származnak az ősei... A küldöttség szombaton a város nevezetességeivel is­merkedett meg, vasárnap a vendéglátó Kálvin téri refor­mátus gyülekezet istentiszte­letén vett részt, ahol átadták a gyülekezet közösségének és Szeged város polgárainak szóló köszöntésüket. K. T. Külföldi újságírók A budapesti Európa Ház szervezésében tegnap Szege­den egyhetes nyári újságíró akadémia kezdődött, ame­lyen elsősorban a volt Jugo­szlávia területéről, továbbá Svédországból, Romániából, Szlovákiából és a Kárpátal­járól érkeztek újságírók, szerkesztők, laptulajdono­sok. Az újszegedi Rendez­vényházban tegnap délelőtt Lehmann István, a Csongrád * megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Barabás Miklós, az Európa Ház igazgatója és Gunnar Lassinatti, az Olof Palme Nemzetközi Központ igazgatója méltatta az össze­jövetel jelentőségét. A nyári akadémia témája: A demok­rácia és a tájékoztatás Kelet­Európában és a volt szocia­lista országokban. A tegnapi nap folyamán Péter György, a nyári akadé­mia igazgatója ismertette a tanácskozás programját, majd Svetlana Djurics, az Olof Palme Intézet munkatársa tartott előadást a tömegtájé­koztatási eszközök helyzeté­ről a volt Jugoszláviában, ezt követően pedig Kisimre Fe­renc, lapunk munkatársa A magyar sajtó az átalakulás időszakában címmel tartott beszámolót. Az akadémia résztvevőit tegnap fogadta dr. Ványai Éva, Szeged alpolgár­mestere is. A mai nap folyamán a külföldi újságírók további előadásokon vesznek részt, délután pedig ellátogatnak a Sajtóházba, ahol a Délma­gyarország tevékenységével ismerkednek meg. K. F. Ünnep az emlékparkban

Next

/
Thumbnails
Contents