Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-15 / 190. szám

PÉNTEK, 1997. AUG. 15. KITEKINTŐ 7 Kedves Kistelekiek! Tja egy kalap alá vesszük a művészetet a lopással El nagy hibát vétünk. Bár a festészet, a szobrászat, a zene valahol mind-mind a természet meglopása, de a mi hétköznapi szóhasználatunkban e két fogalom eltérő jelentést hordoz. A művészet dicsérendő emberi cselekedet, a lopás viszont elítélendő, büntetendő. Amióta világ a világ, ez így igaz. Önök tudják jól, hogy Kisteleken is szép számmal élnek, akik kedvelik a művészetet. Festmények, zeneművek, filmbéli és irodalmi alkotások gazdagítják az otthonokat, és vannak, akik maguk is próbálkoznak ezek körének bővítésével. A képzőművészetben jártasak táborában ismerősen cseng Sejben Lajos vagy éppen Zoltai Attila neve. Városunkon, Szegeden, Vásárhelyen, Mártélyon túl is. Czakó János tanár úr, bár nem született kisteleki, de pár éve már a művészeti iskolában tanít s harminckét esztendeje, résztvevője a mártélyi alkotótábornak. Szombathelyi Árpád igazgató úrról is sokan tudják, hogy szépen fest, akár Bényi Zoliról, aki nemcsak fodrász és vadász, hanem alkalmi megörökítője erdei-mezei történéseknek. A valamikori téeszsofőr Vígh Tóni a vízfestészettel jegyezte el magát, a többféle munkában járatos Majoros Laci pedig a grafikával, már több évtizede. A videós Nacsa Jánosné természetfotókat állít elénk. Rajtuk kívül még sokan foglalkoznak a látottak, a hallottak megörökítésével, gyarapítva a kisteleki művészetkedvelők táborát, j ja most mégis egy kalap alá vesszük a művészetet MA a lopással, a Kitekintő oldal tarkasága miatt tesszük. Amint önök is hallják már napok óta, sajnos, a birkalopás művészei jártak Molnárék semlyékszéli tanyájában. Úgy elhajtottak hatvan birkát, hogy azt idejében senki észre nem vette. Eső után, az éj leple alatt. Alig hagytak nyomot maguk után, de azt a keveset is - amint a bajba jutott gazda szavaiból kiderül bottal üthetjük. Amikor hét kutya sem elég. Oda a hatvan, szép birka! Molnár József és Szabó Nándor a tett helyén. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Művészvilág Amatőr vagy profi? A művészélet tarkasága. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Aki ecsetet, tustollat vagy éppen vésőt vesz a kezébe, hogy a látottakat megörökítse, az elgondoltakat megformázza, részt kér a művészet kimért parcellájából. Részesévé válik az alkotók nagy táborának, akik mindennapjaink szebbé formálásán fáradoznak. Legyen az illető bármely foglalkozású, munkáját hamar az amatör vagy a profi skatulyákba szoktuk illeszteni. Mint kiderül: teljesen alaptalanul. Czakó Jánossal, a Kisteleki Művészeti Iskola tanárával, aki gyermekeket oktat a szép formák szeretetére, amellett 32. nyarát tölti a mártélyi alkotótáborban, arról beszélgettünk, hogy valójában ki is a profi és ki az amatőr - a festészetben például. - A mű, az alkotás lehet profi vagy amatőr, függetlenül alkotójától. Az amatőrséghez hozzáragadt egy pejoratív jelentés, s akinek a művészetről nem volt hivatalos papírja, az már nem is alkothatott elfogadható művet. Voltak, akik bármit csinálhattak, mert volt hozzá jogosítványuk, papírjuk. Ma már nincs ilyen kategorizálás. Fogalmazhatunk úgy, hogy nyolcvan százalékban nyitottak a kiállító termek. • Ki dönti el, hogy egy alkotás jó vagy rossz? - Egyrészt a zsűri, másrészt a közönség. Az érték mérése különbözik, más a közönség értékelése, más a szakmáé. A szakma meg úgy dönt, ahogy dönt... • És az iskolában? - A rajztanár! Alapvetően minden gyerekben benne a hajlam a művészetre, csak nem biztos, hogy a kötelező tantervi előírások segítik ennek a kibontakozását. • A művészeti iskola azért más, ugye? - Nem a művészképzés a cél, de fontos, hogy az ügyes, a tehetséges gyereket megtaláljuk és segítsük. • Valójában ki a művész? - Aki másképp látja a világot, s ezt a művészet eszközeivel meg tudja fogalmazni, és a közönséggel el tudja fogadtatni. Ezzel pozitív vagy negatív hatást érhet el. Czakó tanár úrral, kisteleki polgárként azért az amatőrség kapcsán abban maradunk, hogy ne nagyon fessük az ördögöt a falra, mert még megjelenik. Molnáréktól vasárnap reggelre elhajtottak hatvan birkát. Aki egy kicsit is jártas a kisteleki tanyavilágban, és ismeri is a Bika névvel illetett családot - merthogy négy generáció is hallgat e megkülönböztető névjelölésre az igazihoz - tudta: nem akármi történt a Rácz-soron. Kisbika, aki már nagyapa korban tereli a nyáját, okos, jólátású ember, nem engedi egykönnyen meglopatni magát. Ezen az éjszakán mégis megjárta. Elhajtották a legszebb birkáit. Mi több: úgy vitték ki azokat a hodályból, hogy még a kutyák se vehették észre. Pedig, azokból is volt hét. Méghozzá abból a fajtából, amelyikből még eggyel se szívesen találkozik egymagában az ember. Molnár József tanyáját csak azok találják meg egykönnyen, akik pontosan tudják, hogy a valamikori kisfenyves és csatornaparti vályoggyár az eligazító. A Csányi-bolttól vezet oda a lejáró, amely a Népköztársaság útja nevet viseli, merthogy a téeszidőkben ragasztották rá és azóta eléggé találónak találtatott. Ha idegen döcög azon, az ottaniak azonnal fölfedezik, hiszen nem a szokott autó, az ismert traktor vagy éppen az arravaló lovaskocsi megy feléjük a földúton. Általában Ezek a birkák nem azok a birkák. Merthogy ezek (legalábbis a fényképeszkedés idején) otthonukban legeltek és nem a zsiványok tanyáját gazdagították. A Nap ugyan már erősen a nyakuk közé sütött, de még nem hagyták el a mindennapi legeltetés terepét. Türelemmel viselték a rájuk mért pusztai sorsot. Ahogy mondani szoktuk: a birkasorsot. A jámbor buta, nyájsorsot... Merthogy a birka - ellentétben a rá erőltetett emberi tulajdonsággal - okosabb, mint hinnénk. Pontosan tudja, hogy mennyi fű elég a napi betevőhöz és nem issza agyon élénk az érdeklődés a tanyasoron: vajon, ki lehet és miért épp itt jött? Errefelé csak céllal járnak az emberek. Aki siet és jó az autója, körbeszalad inkább a betonon, amelyik Kistelekről Majsára, Csengelére, a Perczel-majorba, meg a szőlőki kiskertekbe viszi az embereket. Molnárék birkatartó tanyája ezektől a járt utaktól jócskán távol esik. Fás, ligetes a környezete, s ezért is mondják: tudták a tolvajok, hogy hová mennek. Előre kifundálták, hogyan is léptetik meg a birkákat. Molnár gazda a tanya előtti padon ül, mikor behajtatunk az udvarába, lenyugodott már, épp akkor készült bevinni egyik juhászát a nyomozói kihallgatásra. - Bent a hodályban kiszakítottak hatvanat a száznegyvenötből és az oldalsó kapun hajtották ki - mutat a kerítés felé. - Onnét bele a gabonába, majd megkerülték a tanyát a kiserdőnél és visszajöttek a hídra, azon átmentek egészen be amarra. Szabó Nándor földjére. Ott a bálák közé szorították őket, föl a teherautóra és az első őrháznál átvitték azokat a vasúton, és a Bikaistállónál mentek föl az ötösre. • Ennyire a nyomukban volt? - Ahogy láttam, hogy oda a hatvan, szép birka, azonnal körbejártam motorral a tanyát. Azok innen jel nélkül ki nem juthattak. Követtem magát, mint például a szomjas ökör. Ha nyájban legel, fölöslegesen nem járatja a száját, annyit eszik, iszik, béget, amennyi elegendő a mindennapok elviseléséhez. Persze, ha más jut az istenverte jószág eszébe, mint illene, forog maga körül, béget keservesen és kergeti még a saját árnyékát is. Vége a mezei türelemnek: a birka megkergült. Vagyis, szegény párának motoz ment az agyába s lett belőle sajnálni való kergebirka. Emiatti is tán az az emberi megállapítás, hogy ments Isten bennünket, hogy a sok birka a fejébe vegyen valamit... M. T. is a nyomukat a bálákig. Onnan meg az ifáét. A betonon aztán mehettek a falu meg Félegyháza felé is. Át nem hajtottak rajta, mert a az út másik oldalán nem volt nyom. • Biztos, hogy jó jelet követett? - Eső után jól lehetett látni, hogy merre mentek. • Szólt a rendőröknek is? - Mire kijöttek, már mindent földerítettem. A nyomozók is csodálkoztak, hogy ennyi kutyától bejöhettek a tolvajok, mert másnap elpróbáltuk, hogyan is történhetett, és őket majdnem szétszedték. • A juhászok sem észleltek semmi gyanúsat? - Semmit se hallottak, semmit se láttak! Később megtudjuk, hogy négyen voltak akkor a tanyában, Jani bácsi, Ági néni a férjével, meg egy 14 éves gyerek. Romániából jöttek, szállást kaptak, és nem is igazán a birkák miatt lakják a semlyékszéli tanyát. Mint a színházi végszóra érkezik egyikük és csak annyit mond, hogy másnap, a fejéskor vették észre, hogy ez a birka kevés, és akkor látták meg a kutyának szórt kenyérdarabokat is. Amikor a juhok eltűntek: éjszaka volt, aludtak. Juhász József nádudvari őstermelő hagyja félbe a déli teendőket, mennie kell a rendőrségre, ő a fójuhász a biharnagybajomi segítők mellett. Próbaidőn dolgozik a Molnár-tanyán. Újsághirdetésre jött, a falka bizonyos százalékáért vállata a jószágok gondozását. Ő észlelte először a bajt. Igazából semmiről nem tud, megy is hamar tisztálkodni. Á pontos történetet a gazda mondja el: - Szombaton alkonyattájt bementem a faluba, nem is jöttem vissza, csak reggel. Akkor jön elébem, kérdi, hogy nem találkoztam-e a falkával, mert az éjszaka lába kélt. Ő már négy órakor észrevette, akkor szokták kezdeni a fejést. Az egész fél kettő és hajnali 3 óra között történhetett. És nagyon tudta a koma, vagy tudták, akik csinálták, hogy mi a dörgés, mert a csengőket, hogy ne kolompoljanak, egy bicskarántással levagdosták róluk. Párat találtam utánuk, gondolom, hogy a rendőröknek segít majd. Szóba hozzuk, hogy mire kellhet manapság ennyi birka. Kettőt-hármat még levágnak lakodalomra, baráti összejövetelre, de hatvanból több falu jóllakna és oda lyukadunk: bárki, bármikor szinte pillanatok alatt el tud tüntetni ekkora falkát. Odacsapja a többihez, szétszórja a haveroknál, kifordítja a bőréből és fgy tovább. A meglopott gazdák legtöbbször - bottal üthetik a nyomukatt. Papírnak, jelnek, nálunk nincs értéke. Sajnos. Majoros Tibor Falunap Dócon • Munkatársunktól Szombaton falunapot rendeznek Dócon. Az egynapos rendezvény zenés ébresztővel indul. Az iskolában kilenc órától festményeket és kézimunkákat tekinthetnek meg az érdeklődők. A falunap ünnepélyes megnyitója tíz órakor lesz, Belovai Pál polgármester kitüntetéseket és okleveleket ad át. A megnyitó után különféle műsorokkal szórakoztatják a közönséget. Az iskolai diákjai aerobicbemutatót tartanak. Néptánccsoportok, kórusok előadásában gyönyörködhet a nagyérdemű. A Dzsungel könyve című musicalt a dóci iskolások előadásában láthatják a falunapra kilátogatok. Délután sportrendezvényeken mozoghat kicsi és nagy egyaránt, indulhatnak kötélhúzásban, lövészetben, asztaliteniszben és fociban. Az igazán erős emberek szkanderozhatnak, valamint benevezhetnek a Trabant-húzó versenyre is. Ezenkívül lesz még aszfaltrajzverseny, sörivás időre, lengőteke és sakk. A szegedi AL-NO Autósiskola kerékpáros ügyességi és KRESZ tesztlap kitöltési versenyt szervez. A falunapot szalonnasütés és utcabál záija. Ópusztaszeri ünnep • Munkatársunktól Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Szent István-napot tartanak augusztus 20-án. A rendezvénysorozat a községi templomban tartandó szentmisével kezdődik. Az Erdő Templomában pedig ökomenikus istentiszteleten vehetnek részt a hívők. A Himnusz elhangzása után Horn Gyula miniszterelnök és Lehmann István, Csongrád megye közgyűlésének elnöke mond ünnepi beszédet. Az alkotói díjak átadása után zenés műsorokkal szórakoztatják a közönséget. Az emlékpark színpadán fellép az ópusztaszeri gyermek néptáncegyüttes, a szegedi Látó Ferenc és zenekara, a budapesti Dudaszó hallatszik Alapítvány, a mihálygergei Lenkó Péter prímás, a Szeged Táncegyüttes és a Molnár Dixieland Band Szegedről. A skanzenben népművészeti bemutatókat nézhetnek meg az érdeklődők. Lovasbemutatókkal - országos A kategóriás verseny, lovastorna, csikósbemutató és lovas kitartásos magasugrás —is váiják a látogatókat. A jámbor nyáj sorsa a legelön Ezek a birkák nem azok a birkák... (Fotó: Gyenes Kálmán)