Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-14 / 189. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. AUG. 14. BELFÖLD 5 Telefonszám ­„civileknek" • Munkatársunktól Tegnapi számunkban be­számoltunk róla, hogy a Par­lament hamarosan tárgyalja a közhasznú szervezetekről szóló törvényt, amelynek apropóján a Csongrád me­gyei civil szervezetek szá­mára szakmai napot rendez­nek szeptember 23-án Buda­pesten. Az érdeklődőknek pályá­zatot kell benyújtaniuk, hogy részt vehessenek a programon. A témával kap­csolatban bővebb informáci­ót a 485-876-os telefonszá­mon kaphatnak. Alföldi Napló • DM-információ Ma este a TV2 csatorná­ján 18.15 órától: Alföldi Napló. Tartalmából: félórás filmet mutatnak be az egyre kaotikusabb képet mutató hazai természetgyógyászat helyzetéről. Megkérdezik: ki nevez­hető természetgyógyásznak s hogyan korlátozzák az álta­luk végezhető tevékenységek körét? A műsor második felében a régió kulturális eseménye­inek összefoglalóját láthat­ják. Boltosok, figyelem! • DM-információ Ezen a héten ismét vár­juk azoknak a szegedi kis­kereskedőknek a jelent­kezését, akik a következő napokban kávét, májkré­met, eü-papirl, étolajat, trappista sajtot, burgonyát, margarint, müzlit, kakaó­port és mézet a szokásos­nál olcsóbban kfnálnak. (A „nevezéshez" egy ter­mék árának csökkentése is elég!) Szerdán* és csütörtö­kön 9-12 óra között kollé­ganőnk, Mucsi Szilvia fo­gadja az aktuális ajánlato­kat, a 481-281/302-es telefo­non. Péntekenként a Délma­gyarország „Itt olcsóbb!" című rovatában természete­sen csak a legkedvezőbb árakat közöljük! I686-ban A dzsámi tornyában hosszan elnyújtva kiált a müez­zin. Hangja végigcsap a Maros medrét kísérő töl­gyesig emitt, amott meg a Csöpörke-tó vizébe fullad bugyborékolva. Akár a kádi rézveretes ablaka a szegedi várban, tiszta és ragyogó a világ. Mintha ezüstport hin­tettek volna szerte a városban, csillog a harmat is. A Szi­get alatt halkan locsog a Tisza. Fecskék siklanak gyors fordulatokkal a fodros víz felett. A sirálymadár ezüstös haluszony után csap. Ladikjában fölemelkedik Pekker Imre, a halász Mintha bokáig ezüstben állna, alatta ba­juszos pontyok és veres szárnyú keszegek dobálják ma­gukat. Pekker Imre újra a vízbe veti a hálót, aztán sze­mét árnyékolva a város felé fordul. Büszkén tör a ma­gasba a belső vár dzsámija és hosszú minaretje. Koráb­ban a gyaurok imádsága kárált a falai között, s egy Er­zsébet nevű szentjük után nevezték az épületet. Azóta a György-templomból is dicsőséges dzsámi lett. A vár für­dőjében gőzölög az éjjel kifolyatott melegvíz Rózsailla­tú női lakosztályában a várparancsnok feleségei ébre­deznek. A hajnali imát. ahogy rendesen, most is elhagy­ják. Lent a várfal vérpiros téglafalára mérgeszöld fo­lyondár kúszik. A fal tövében csalánbokrokkal, bo­gánccsal és kóróval játszik a tünde fény. Élénkül a Pa­lánk is. A Szent Dömötör, a Nagy, meg a Halász utcá­kon már turbános emberek járnak-kelnek. Bektasi der­visek készülődnek az egyik házacska előtt, tegnap érkez­tek, s már zarándokolnak is tovább. Papucsosok, papla­nosok és gombkötők pakolásszák a portékákat. Nyílnak a debbágkhánék, vagyis a fürdők, a degesztán palánkjai és standjai előtt fügés és narancsos ládákat, fűszeres zacskókat pakolnak. A sarkokon kóbor ebek kapargat­ják a szemetek halmait. A medressze apró ablakait is ki­tárják a szolgák, s szellőztetnek, de a mekteb még csön­des, miként az imaret is. A csapszéket egy drinápolyi gö­rög vezeti Bort ugyan tilos inni de hát annyi minden ti­los. Kopata, a kocsmáros áttért az iszlám vallásra, a szerszámát is megmetéltette. Fejét rendesen borotválja, és nem kék turbánt visel, mint a drinápolyi keresztény görögök. Azt persze senki sem tudja, hogy lefekvés előtt, ha elcsendesül a csapszék, s az utolsó részeg is kibotor­kál a Palánk utcáira, Kopata elővesz egy festett táblaké­pet, és az Isza nevű mohamedán szenthez imádkozik. Isza pedig nem más. Jézus Krisztus. A Tabán nevű vá­rosrészben a Musa nevű, rossz fogú tímár udvarára most gördül be az örmény kereskedők nehéz szekere. Karmazsint, szattyánt és kordovánt hoztak neki Musa nevetve alkudozik, rossz foga barnán sötétlik a szájából Távolabb, a felsővárosi utak mentén zsindelytetős apró magyar házak sorakoznak. A kertekben palántákra, dinnyelevelekre csorog a fény. A porták mögött zölden hullámzik a szőlőlevél tengere. S az éretlen fürtöcskék, zöld kacsok között már gömbölyödnek az első szemek. Még távolabb, a teleki halmok felé komótosan vonul a marhák csapata. Csattog az ostor, veszettül ugatnak a kutyák, s az elkódorgó állat véknyába belemarnak. A marhakereskedők a kor legfontosabb kémei A hajnali szél most meg mintha visszaseprűzné a fény szertelen szálait Alsóváros felé. A ferencesek klastroma romos és szegényes, de a célnak még megfelel Az is örömre ad okot, hogy egyáltalán működhet. A barátok gyümölcsös kertjében szilvafák, barackok, almák és diók virágoz­nak. S a virágok között már zölden gömbölyödnek az el­ső cseresznye- és meggyszemek. A lombok közt szarka cserreg, fakopács üti a kérget. Feketerigók futkosnak bársonyvirágok, kaprok, árvacsalánok között. A kert északnyugat felé nyúlik, a Palánk irányába. S ahol a gyógyfüvek s a gyümölcsfák birodalmának vége szakad, ottan folydogál a víz is, melyet Csöpörke pataknak hív­nak, s amely tavacskává növekszik végül. Az iszapban Dózsa György koponyája figyel a legenda szerint, s átko­kat szór erre a hazug és nyomorult világra. 5. 2-Vr- (^-vvco Privát kender Illatos kert Tápén Kerényi, a sikerkovács Lakossági bejelentés után tartottak ellenőrzést a rend­őrök egy tápéi kertben. Talán meglepődtek, talán nem, de ígéretesen burjánzó kender­ültetvénybe botlottak. A füs­tölgő tulajdonos, K. Sándor, 20 éves szegedi lakos azzal védekezett, hogy saját hasz­nálatra termeszti a narkoti­kum-alapanyagot. A magva­kat pedig tavaly nyáron szed­te Tápé külterületén, s az előbb ismertetett önös érdek­ből ültette el. A termés idén nyárra tizenegy tő kender lett. A tények alapján ugyan­akkor K. Sándornak megle­hetősen nagy a „fogyasztá­sa", hiszen a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának nyomozói 3,38 kilogram kenderlevelet és vi­rágkezdeményt, valamint ta­sakolt-dobozolt magvakat, illetve csírakezdeményeket foglaltak le nála. Az elsődle­ges szakértői vélemény pe­dig megállapította, hogy a vizsgált „anyag" cannabis­összetevöket tartalmaz. így az .eljárást kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt indították. Rendőrségi berkekből megtudtuk, hogy elérkezett a kender érésének, illetve beta­karításának időszaka, de ez­zel természetesen a nyomo­zók is tisztában vannak... Va­gyis számíthatunk az előbbi­hez hasonló, további lebuká­sokra. A. L. Kerényi Miklós Gábor: Az operaház fantomját is szívesen bemutatnám a Dóm téren. (Fotó: Miskolczi Róbert) Rendezzen bármit, min­den előadását profizmus jellemzi. Megszállottan dolgozik, maximalista. Nevéhez fűződik az utób­bi évek két legnagyobb szabadtéri musicalsikere: a Miss Saigon és az Elisabeth. Ha ő állít szín­padra egy darabot, a szerző nyugodt lehet, mert fércmunkából is kiváló előadást csinál. Kerényi Miklós Gáborral a Dóm téren beszélgettünk. • A Cyrano-elöadás sajtó­tájékoztatóján a produkció költségeit firtató kérdésre Szikora János kijelentette, fele annyiba sem került, mint az Elisabeth... - Nem tudom, hogy a Sza­badtérin két estén játszott Cy­rano mennyiből készült. Tény, hogy az Elisabeth összköltség­vetése nem érte el a 40 millió forintot. De ezen a költségen ketten osztoztak: a szabadtéri és az Operettszínház. Ráadásul itt a két szezonban összesen 14 előadást tudtunk tartani belőle, és így a bevétel majdnem meg­felel annak az összegnek, amelybe a produkció került. • A Cyrano kapcsán fel­lángolt a kérdés, lehet-e, kell-e, megéri-e a szabadté­rin prózát játszani... - Problematikusnak érzem itt a prózajátszást, hiszen ma már a televízió, a film jóvoltá­ból hozzászoktunk ahhoz, hogy egyik pillanatban látvá­nyos tömegjelenetet látunk szélesvásznon, a következő pillanatban pedig már a fősze­replő arcát premier plánban. Ilyen hatásokat nem tudunk produkálni egy óriási szabad­téri színpadon. A prózajátszás­ban ma egyre inkább az a ten­dencia, hogy minél személye­sebb régiókba igyekeznek be­hatolni, mert ezzel tudnak ve­télkedni a filmmel. Ha itt pró­zát akarok játszani, akkor azzal a veszéllyel kerülök szembe, hogy pont azt veszítem el, ami a színjátszás igazi célja, lehető­sége lenne, és helyette teátrális gesztusokkal, operás eszkö­zökkel, zenével és koreográfiá­val kényszerülök „eladni" a produkciót. Ráadásul az itteni hangosítás azzal a veszéllyel jár, hogy nem tudom követni, mikor, ki beszél. Ez még egy musicalben, operában is iszo­nyú probléma, ezért én egy na­gyon ravasz fénytechnikát dol­goztam ki, ami úgy látszik, működik. A nagy totálok és a szűk fejgépek váltakozásával próbálom a figyelmet a meg­szólaló szereplőre irányítani. Mindezt a zenére építve oldom meg, ugyanezt egy prózai da­rabban nehezen tudnám elkép­zelni. • Ha választhatna, mit rendezne legközelebb a sze­gedi szabadtérin? - Musicaleket vagy operá­kat, esetleg egy olyan fantasz­tikus zenés-táncos összművé­szeti valamit, ami jól ki tudja használni a tér adottságait, hi­szen ezen a színpadon komp­lex hatásokra kell törekedni. Szívesen színpadra vinném például Az operaház fantom­ját, és megpróbálkoznék az Evitával is. Egy igazi, romanti­kus Verdi-nagyopera sem áll tőlem távol, és nagyon izgal­mas Székelyfonót, Háryt lehet­ne itt rendezni. 9 Kőszínházi munkáit a szegedi operatársulat legsi­keresebb előadásai között tartják számon. Mikor ta­lálkozhatunk újabb rende­zésével? - A Szegedi Nemzeti Szín­házban most nem vagyok mű­soron. A szabadtérivel viszont komoly tárgyalásaink vannak, valószínűleg jövőre egy újabb különlegességgel lephetem meg a közönséget. 9 Sok támadás éri manap­ság a musicalt, sokan attól tartanak, elveszi a lehetősé­get az operától... - Szeretném, ha az opera közelebb kerülne a köznéphez, és nem az elit műfaja lenne. Engem is támadások érnek, hogy az operarendezéseimben musicales hatásokat alkalma­zok; hogy olyan aktuális gon­dolatokat, érzelmeket vetek fel bennük, amelyeket mások nem; hogy bizonyos dolgokat olyan romantikus hevülettel mutatok be és tárok a közön­ség elé, amely talán az alkotó eredeti szándéka szerint nem volt a darabban. Ezek csacsisá­gok. Az opera egy fantasztikus műfaj, mindent el kell követni, hogy minél szélesebb rétegek előtt megmutatkozhasson. Hi­szek abban, hogy musicalt is játszani kell, mert olyan ősi ösztönök szabadulnak el az elektromos zenében, a ritmus­ban, a gitárok üvöltésében és az énekesek sokszor artikulá­latlan hangjában, amelyek a mai életérzéseinket képesek kifejezni. A különböző műfa­joknak tökéletesen meg kelle­ne férniük egymás mellett, a rockopera szidalmazása he­lyett a műfaj színvonalát kelle­ne emelni. 9 Feleségét, Frankó Tün­dét mikor hallhatjuk ismét Szegeden? - Most született meg a kis­lányunk, ezért Tücsi csak jövő februártól énekel újra. Szeged­del egyelőre semmilyen kap­csolata sincs, már jó ideje nem hívták. Talán egyszer erre is sor kerül. Hollósi Zsolt Még a piranha sem tudná megkülönböztetni a Tiszában minap fogott mindenevő, ártalmatlan tambaquit - saját magá­tól. A piranhautánzatot akvaristák ereszthették a folyóba, miután az a medencéjét kinőtte. Vér­gőzös jelenetektől tehát nem kell tartanunk - et­től persze még lehet pi­ranha a folyóban. Csak még nem fogták ki. Piranhát fogtak a Tiszában - teijedt a hlr futótűzként a Béke úszóháznál. Mi is tör­tént? Ragadozó halat - lehe­tőleg süllőt, harcsát - igyeke­zett fogni a minap Róvó Jó­zsef, a Szőke Tisza Horgász­egyesület tagja. Haldarabot tűzött tehát a horogra, hátha sikerül fölkeltenie valamely vízi rabló figyelmét. Némi fárasztás után ismeretlen halat húzott partra. Csak egy pillantást kellett vetnie a zsákmány hatalmas fogaira ahhoz, hogy hozzá se merjen nyúlni. Meg hát látott már né­hány természetfilmet a dél­amerikai folyókban nyüzsgő, vérszomjas piranhákról, me­• A Tiszában fogták Nem piranha, de lehetne Róvó József - a Béke úszóháznál fogott tambaquival. (Fotó: Karnok Csaba) lyek fél perc alatt csontig rág­nak akár egy ökröt. Es ez a hal feltűnően hasonlított a pi­ranhához... Ugyanerre tippelt Jároli Je­nő. a Szőke Tisza J4E elnöke is, aki behozta szerkesztősé­günkbe a zsákmányt. Onnan a Bay Zoltán Alkalmazott Kuta­tási Alapítvány Biotechnoló­giai Intézetébe került a hal. Dr. Kufcsák Oszkár tudományos titkár, beható vizsgálatok után. megállapította: nem piranha, de annak nagyon közeli roko­na. Közhasználatú spanyol­portugál neve tamhaqui - tu­dományos elnevezése Co­lossoma bidens -, és nem ra­gadozó, hanem mindenevő. (A fölboncolt példány emész­tőrendszerében kukoricadara volt). Úgyhogy nem kell attól tartanunk: ha az ANTSZ­ellenjavallatok dacára mégis beléereszkedik valaki a folyó­ba, szertárkész csontvázként fogják ki valahol Gyálarét alatt... Szaporodni egyébként nem képes nálunk sem a piranha, sem semmiféle roko­na - trópusi vízhőmérsékletet, és speciális vízkémiai föltéte­leket igényelnek. Ugyanakkor piranhaivadékot éppúgy vásá­rolhatnak díszhalkereskedé­sekben, pár száz forintért a kü­lönlegességekre vágyók, mint tambaquit. Es miután gyorsan kinövi az akváriumot, felelős­nek alig nevezhető emberek elvileg piranhát is rakhattak már a Tiszába. Amit ráadásul - a tam­baquival ellentétben - még nem is fogtak ki... F. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents