Délmagyarország, 1997. augusztus (87. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-12 / 187. szám

KEDD, 1997. AUG. 12. KAPCSOLATOK 9 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ. PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 » A hét fotója A szendergő hengerlö Árvíz és környezel Álmában dudál egy picit? (Fotó: Nagy László) és mindenkit lehengerlő len­dülettel haladjon tovább a kapitalizmus teljes felépíté­séhez vezető „horngyulai" úton. Épp csak szunnyad egy kicsit. Azt, hogy „húzza a lóbőrt", talán mégsem mondhatjuk, már csak azért sem, mert semmi lóféle nincs a henger után kötve. Lehet persze még az is, hogy a papucsát is lerúgott sofőrt csak úgy, menet köz­ben érte az elborulás - a baj a kanyarban leselkedik rá, • Szögedi naptár Lőrinc A Cseh- és Lengyelor­szágban pusztító árvíz az emberek életében, egész­ségében, kulturális javai­ban, épületeiben, ipari, megzőgazdasági és köz­lekedési objektumaiban, termelésében okozott rendkívüli kárral az em­beri környezetet sújtó, gi­gantikus katasztrófa. Az árvízvédelem tehát a le­gelemibb, a legősibb környezetvédelem. Szeged 1879-es tragédiá­jának nemcsak a teljes ma­gyarságot, hanem a környező népeket is folytonosan fi­gyelmeztetnie kell az árvizek elleni szervezett védekezésre: a védőművek megépítésére, áradásokat megelőző fenntar­tására, áradáskor a védelmi tevékenység ellátására, vég­szükségben a lakosság biz­tonságba helyezésére, az éle­tek megmentésére. „Ha emberek életéről van szó, nem lehet a természet szépségeiről álmodoznunk" ­mondta 1996-ban a holland miniszterelnök az akkor ne­hezen elhárított rajnai árvíz­veszedelem után (250 ezer ember biztonságáról kellett gondoskodni). Elgondolkod­Hónapok óta kiemelt hangsúlyt „érdemelt ki" a médiában a KDNP-ben dúló hatalmi harc. Meg­elégedéssel olvastam a Délmagyarországban -, a KDNP-től „független" frakció című írásukat, mert sajnos, a korábbi a KDNP-vel kapcsolatos tá­jékoztatások nem mindig voltak ennyire tárgyila­gosak. Őszintén örülök, hogy a cikk (5. I.) a „má­sik" álláspontot is meg­jeleníti - miszerint a vá­lasztási törvény a vá­lasztók akaratát semmi­be veszi. Ugyanis a pártra adott sza­vazatok alapján, minimum a listás képviselőknek (Csépé Béla, Isépy Tamás dr., Ko­vács Kálmán dr„ Latorcai Já­nos, Surján László dr., stb.) kötelessége lenne a pártjuk politikai irányvonalát képvi­selni, vagy - ha ezt nem tud­ják vállalni -, akkor lemond­hatnak párttagságukról és mandátumukról. Mint aho­gyan tette ezt Leitner Gábor. Akik viszont következete­sen és nyíltan szemben állnak a párttagok többségi akaratát megjelenítő pártvezetéssel és annak politikájával, és szem­benállásukat nem rejtik véka alá, a hatalomért folytatott harc során nem válogatnak az eszközökben: pereskednek, nyilatkozatháborút provokál­nak, platformokat alakítnak stb. Nemzetközi fórumokon lejáratják pártjukat - ellene szavaznak az EUCD-ben, ­nem a magyar választóik íz­lése vagy akarata szerint po­litizálnak. Minden ellenkező híresztelés ellenére, ezek a listás és nem listás képvi­hatnának ezen a magukat környezetvédőknek nevező szélsőségesek, akik a víz­ügyieket, az árvízvédelem zászlóvivőit tekintik a kör­nyezetvédelem ellenségei­nek. Erőink egyesítésével többre jutottunk volna mi is, de még inkább a mostani ka­tasztrófa elszenvedői is. A történelmi Tisza-szabályozás ugyan szűkebb élettérre szo­rított néhány ritkább növény­, vagy állatfajt, de kiterjesz­tette az ember életterét, s a magyarság „második honfog­lalásaként" értékelhető. 1889 óta pedig a Tisza síkvidéki szakaszán gátszakadás és ár­vízkatasztrófa nem volt. „Én már 1979-ben rádöb­bentem, mennyire művelet­len ez az egész vizes társa­ság" - mondta Akadémiánk egyik, azóta elhunyt elnöke. A hozzánk hasonló, „műve­letlen vizeseket" megkísérel­hetik ugyan kiűzni a társada­lomból, de az árvizeket már nem... Vajon meggyújtják-e ismét gyertyáikat a mostani áldozatok emlékére azok, akik vagy nyolc éve olyan lelkesedéssel demonstráltak a „vízügyek" és a „vízügyiek" ellen? Dr. Vágás István selők járatják le a KDNP-t. Az általuk olyan fontosnak tartott és gyakran hangozta­tott, utóbb a frakcióból való kizárás okaként megjelölt „kereszténydemokrata esz­méktől idegen" viselkedés ugyan mit jelent? Talán azt, hogy a holland W. G. van Velzen utasításainak megfe­lelően politizál-e párt, vagy a saját elképzeléseink megfe­lelően? Ki vezetgeti az EUCD vezetőjét: ki mondja meg, ki a szélsőséges há­zánkban, a „Népszabi", vagy Surján dr., vagy mindketten? Ki a szélsőséges, ki a radiká­lis és miért? A címkézés, a kirekesztés, megbélyegzés is­mert politikai módszere volt az MDP-nek és az MSZMP­nek egyaránt. A veszélyes és kényelmetlen politikai ellen­zéket Rákosi és Kádár fizi­kailag megsemmisítette, ha­talma fenntartása érdekében. Ma elegendőnek látszik, ha valakit szélsőségesnek ne­veznek, ezzel olyan félelmet keltenek a politikailag járat­lan és hiszékeny emberek­ben, hogy szinte biztosan ké­pesek e pártok választási eredményét is károsan befo­lyásolni. Az elmúlt 40 évben tőlünk keletre határozták meg, mi a jó és mi a rossz nekünk. Úgy tűnik, most meg tőlünk nyugatra működnek azok az erők, akik lépten­nyomon ránk erőltetik akara­tukat, miközben fenntartják azt a látszatot, mintha szabad akaratunk és belátásunk sze­rint cselekednénk. A KDNP­nek is külföldi utasításnak megfelelően kellene politi­zálnia? Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni. Bor Ferenc, Szeged Minthogy a mediterrán népek „szent sziesztája" ná­lunk még nincsen szokásban, ki-ki úgy intézi a délutáni szunyókát, ahogyan tudja. Az útlapításban megfáradt embernek is jár az a néhány perc, hogy azután mindent Ha az idö kegyes lesz hozzánk és meghallgat­tatunk, akkor kerek egy éven át idézünk - Bálint Sándor nyomán - jelös szögedi napokból, és a hozzájuk kapcsolódó ha­gyományokból. Egy-egy esztendőben két alkalommal is jeleznek nap­táraink Lőrincet, ám a „Szen­tek életében" ennél is többről olvasunk. A néphagyomány­ban azonban a tűzhalálra ítélt Lőrinc (augusztus 10.) él, ki­nek napjától - tartja a régi fá­ma - már nem jó a dinnye. Lőrinc kivételes képessé­gét jelzi, hogy pápai diakó­nus volt (a III. század végén). Rettenetes halálának oka az volt, hogy amikor a feldühö­dött császár rajta, és tőle kö­vetelte az egyház vagyonát, akkor Lőrinc összegyűjtötte a betegeket: bénákat, vakokat, és más betegségekben szen­vedőket, majd a császár elé állított velük, mondván: íme, a „vagyon..." Gyermekko­romban magam is hallottam idősektől emlegetni a szent Háromnapos hitmélyítő találkozót szerveztünk ke­resztény fiatalok számára a domaszéki Katolikus Ifjúsági Központban. A gyönyörű helyszínen berendezett, ott­honos szállást a Katolikus IL júsági Alapítvány jóvoltából ingyenesen vehette igénybe a harminckét résztvevő. A négy egyházközségből A Délmagyarország 1997. augusztus 8-i szá­mának Csörög rovatá­ban „Mars téri cigik" je­ligével közzétett bekez­déssel - úgymond - szó érte a „vámosok háza elejét." Anélkül, hogy a mundér becsületét véde­ném, a következőket ajánlom a Tisztelt Telefo­nálóik) figyelmébe. A lap ugyanezen számá­nak 5. oldalán található a ti­szaszigeti határátkelőről szó­ló riport. Ebben a röszkei vámhivatal parancsnoka ki­fejti, hogy naponta és sze­napján hulló csillagra: lőrinc­könnye. Naptári helye miatt tán, eleink „dinnyés Lőrinc" név­vel is illették, pedig a rákö­vetkező - akár egy hónapnyi - időszak még bővelke­dik „dinnyaérlelő, napos üdővel". Valójában nem is nagyon vetünk rá manapság ügyet, mert tudjuk, hogy a követ­kező, szeptember hónap ötö­dikén is Lőrinc-nap van, és megnyugszunk dinnyeigény dolgában. Idős tápaiaktól hallottam régen, hogy az augusztusi Lőrinc csak a sárgadinnyét „csiccsönti mög." Talán iga­zuk volt, hiszen a sárga­dinnyének kevés hirtelen jött hideg, lehűlés kell ahhoz, hogy megfázzon, és levet eresszen. Ugyanakkor a gö­rögnek ez még nem árt. Per­sze kevesen tudjuk, hogy ná­lunk csak egy-két fajtája te­érkező középiskolás fiatalok előadásokat hallgathattak, s beszélgettek a hitről, a szek­tákról, a megújulási közössé­gekről, a szerelem és a házas­ság keresztény kiteljesedé­séről. A tartalmas programo­kért köszönet illeti Varga At­tila atyát, Kocsis János dia­kónust, Kocsispéter Judit te­ológushallgatót, Tóth Károly mélyenként mennyi cigaretta hozható be az országba ­vámmentesen. Az „illetéke­sek" pontosan ismerik ál­lampolgári jogaikat - az már más lapra tartozik, hogy később a vámmentesen be­hozott cigarettát az állami köztartozások megfizetése, valamint a szükséges enged­élyek megszerzése nélkül árulják a piacon... Emlékezhetünk arra is, hogy - ugyancsak a Délma­gyarország hasábjain - hány alkalommal adtunk hírt „ci­rem a görögdinnyének, ame­lyek ilyenkor émek, aratás és kukoricaérés idején. Mert hogy a mi éghajlatunk csak ezeknek kedvez. A nap hiedelemvilágához tartozik, hogy ha Lőrinckor annyi eső esik, hogy a víz a kocsikeréknyomban megáll, sok lesz ősszel a bor. A tiszai feredőzésnek (fürdésnek) im­máron vége felé tartunk, igaz, ezidén mégiscsak jó lenne, ha nem az augusztusi, hanem a szeptemberi Lőrinc figyelmeztetne erre. Hogy mennyire szerette volná a kö­zeledő őszt távol tartani né­pünk, jelesül, hogy sokáig fürödhessen, és dinnyézhes­sen -, a hajdani szőlősgazdák - nyilván Szent lászló ünnep­törvényét idézve - Lőrinc napján nem dolgoztak a szőlőben. De kimentek, és id­dogáltak, közben az eget kémlelgették, reménykedve az esőben. Beszélgetés köz­akolitust és nejét, Túri Érát, valamint az ifjúsági csopor­tok vezetőit: Kovács Zsu­zsannát és Gyukity Kriszti­nát. A hitbéli elmélyülés ­közös misék, reggeli és esti áhítat - mellett jutott idő a vidámságra is: sok játék, ne­vetés, közös tánc adta meg a találkozó fiatalos hangulatát. A szervezők és résztvevők garettafogásainkról." E kis tételekből is összejött az idén már vagy két kamionra való szállítmány. A piacokon járva észreve­hetjük azt is, hogy a vámo­sok, rendőrök, közterületfe­lügyelők és mások évente hányszor ellenőrzik az ille­gális árusokat. Higgye el a Kedves Olvasó, engem is za­var, ha kimegyek a piacra egy kiló paradicsomért, és mást se hallok, csak azt, hogy „cigit tessék, cigit tes­sék..." mert ha behencseredik az első épületbe, a zuhogó tég­lák miatt legföljebb fuldugó­val és védősisakban tépdes­heti tovább a szendergés szegfűinek színes szirmait. Ny. P. ben dinnyét „bicskahögyez­gettek", éspedig úgy, hogy a szebb termések magjait félre tették, szárítgatták. A meg­száradt magokat - akár a sár­gadinnyemagokat, akár a gö­rögdinnyéét - az asszony ál­tal varrott „ványonacskó"­ban tárolták, a hűvös kamrá­ban, külön-külön. így várták a jövő év vetési idejét, a „Fa­gyosszentök" utánt, amikor is „embörkutyaganéba" téve vetették őket. A kikelt indá­kat többször is „herülgették", (lecsípték a fölösleges hajtá­sokat), majd Margit napján (június 10-én) „margitolták", azaz utoljára kapálták és „kaccsazták", hogy szép, nagy termésekkel örvendez­tessék a gazdát, és minket, a finom dinnyére áhítattal, nyálcsorgással váró „dinnya­övőket." így van ez, még akkor is, ha jómagam titkon abban re­ménykedem, hogy szeptem­ber ötödikén (akkor is Lőrinc lesz) még vígan dinnyézge­tek - adja Isten, többedma­gammal. Ifj. Lele József nevében köszönjük a Katoli­kus Ifjúsági Alapítvány tá­mogatását, a kiskundorozs­mai, zsombói, forráskúti és bordányi római katolikus plé­bániák segítségét. Bízunk abban, hogy az el­hintett ige, mint a jó földbe hullott mag, idővel bőséges termést hoz. Ollainé Puskás Éva Pénzügyőrségünk munka­társainak - az illegális dohá­nyárusok ellenőrzésén túl ­ugyancsak naponta, akad még számtalan ellenőrizni valója. Többek között az, hogy a legális kereskedelmi tevékenységet felügyelje, ki­szabja és beszedje az állami köztartozásokat. Ha az emberekben elég erős lesz egyszer a rend irán­ti igény, talán kevesebbet halljuk majd a piacon is azt, hogy „cigit tessék...!" Bunyevácz Miloje pénzügyőr százados, sajtófelelős Válasz dr. Timár Lászlónak A hozzám intézett levelé­ben foglalt észrevételét kö­szönettel vettem. Saját meggyőzédésem is az, hogy az egészségbiztosí­tási pénztárnak a hozzáfordu­ló ügyfeleket magas szakmai színvonalon kell kiszolgál­nia. Ennek megfelelően fel­hívtam a pénztár vezetőjének figyelmét arra, hogy a telefon kapcsolásának rendjéről szó­ló intézkedését vonja vissza. Intézkedésem végrehajtását magam is ellenőrizni fogom. Cser Ágnes, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, főigazgató Az Agrárkamara és az őstermelők Az őstermelők kama­rai tagságával kapcsola­tosan felpörgetett sajtó­kampánnyal ügyvezető elnökségünk augusztus 4-én rendkívüli ülésen foglalkozott. Megítélésünk szerint a ka­marai törvény szövegét ala­pul véve minden őstermelőre vonatkozik a kötelező kama­rai tagság feltétele. Megyei kamaráink tehát a ma élő szabályokat nem sértik meg akkor, amikor az őster­melőket kamarai tagként re­gisztrálják. Ez nem mond el­lent annak, hogy az őster­melői igazolvány kiadása nem tagadható meg a kama­rai tagság hiányára való hi­vatkozással. Testületeink ­ügyvezetésünk, elnökségünk - az átállás politikai súlyát mérlegelték akkor, amikor a taggá válás módjával kapcso­latosan kértek türelmet és to­leranciát az azt bonyolító ve­zetőktől és munkatársaktól. Úgy ítéljük meg, hogy ez megyei kamaráink jelentős többletmunkája és költsége árán érvényesül. A törvényi kötelezettséget többszöresen meghaladó, elsősorban szak­tanácsadási feladatokat is el­látnak térítés nélkül, vagy a költségek csak részbeni áthá­rításával. Szorosan összefügg ezzel az is, hogy az őster­melői körben van egy olyan jelentős réteg, amely esetleg szociális szempontúnak minősíthető mezőgazdasági tevékenységet végez. Ennek meghatározása azonban nem kamarai tagság kérdése. Mindenekelőtt meg kell fogalmazni azokat a szem­pontokat, amelyek alapján e kör foglalkoztatása esetleg szociális szempontúnak minősíthető. Ennek ismereté­ben rendezni kell az érintet­tek adózását. (A mai 250 ezer forintig való szja-mentesség önmagában nem rendezi ezt a kérdést, mert pl. az őster­melők nem mentesülnek a helyi adók alól sem, a hivat­kozott értékhatár alatt.) Az előzőekkel szoros összefüg­gésben rendezni szükséges a kijelölt kör állami támogatá­sát, amely egyrészről a piacra termelők támogatása alóli ki­vételt, másrészről a szociális támogatás alá helyezést je­lenti. A fentieket követően automatikusan rendeződik az érintettek agrárkamarai tag­sága. Mindaddig azonban változatlanul a probléma kellő politikai érzékkel tör­ténő kezelését kérve, jogos­nak tartjuk megyei kamará­ink azon intézkedéseit, ame­lyekkel az őstermelői igazol­ványt kiváltóknál a kötelező kamarai tagságot érvényesí­teni kívánják. Dr. Csikay Miklós, az Agrárkamara elnöke Hogyan politizáljon a KDNP? HitTalálka'# Domaszéken Cigit tessék...!"

Next

/
Thumbnails
Contents